Az izgató- és kábítószerek címszó alatt olyan italként és ételként használt cikkek széles skálája szerepel, amelyek ingerlik a gyomrot, mérgezik a vért és izgatják az idegeket. Fogyasztásuk kifejezetten bűn. Az emberek azért keresik az izgatószerek kínálta izgalmi állapotot, mert hatásuk ugyan átmenetileg kellemes, de mindig megvan a reakciójuk. A természetellenes izgatószerek használata minden esetben mértéktelenségre hajlamosít, és testi hanyatlást és romlást okoz.

Ebben a rohanó korban az étel annál jobb, minél kevésbé van izgató hatása. A fűszerek természetüknél fogva ártalmasak. Mustár, bors, csípős ételízesítők, ecetes savanyúság és hasonló dolgok izgatják a gyomrot, hevítik és szennyezik a vért. Az alkoholisták gyulladt gyomrát ábrázoló képek szemléltetik az alkoholos italok hatását. Az izgató fűszerek hasonló gyulladt állapotot idéznek elő. A szokásos táplálék csakhamar nem elégíti ki az étvágyat. A szervezet kínzó vágyat érez valami izgatóbb dolog után.

A tea izgatószerként fogható fel, amely bizonyos fokig kábít is. Ugyanezt teszi a kávé és sok más közkedvelt ital is. Először élénkítenek: izgatják a gyomoridegeket, amelyek továbbítják az ingert az agyba; az agy viszont serkenti a szívműködést, és rövid ideig élénkíti az egész szervezetet. A fáradtság feledésbe megy, és mintha növekednék az erő; a gondolkozás és a képzelőerő megélénkül.

Ezért aztán sokan azt gyanítják, hogy a tea vagy a kávé nagyon jót tesz nekik. De ez tévedés. A kávé és a tea nem táplálja a szervezetet. Hatásuk megmutatkozik, mielőtt idő lenne megemésztésükre és feldolgozásukra. Ami pedig erőnek tetszik, nem egyéb, mint idegizgalom. Amikor az izgatószer hatása elmúlik, a természetellenesen gerjesztett erő csökken, és vele arányosan nő a lankadtság és gyengeség.

E doppingszerek tartós használatát fejfájás, álmatlanság, gyors szívdobogás, emésztési zavar, remegés és sok egyéb baj kíséri, mert az izgatószerek felőrlik az életerőt. A fáradt idegeknek pihenésre és nyugalomra van szükségük, nem pedig izgatószerekre és túlfeszített munkára. A természetnek idő kell ahhoz, hogy visszanyerje az elhasznált energiát. Az izgatószerek serkentő hatása alatt az ember átmenetileg többre képes, de amikor szervezetét állandó élvezetük legyöngíti, egyre nehezebben tudja életerejét a kívánt mértékre fokozni, és nehezebben tud az izgatószerek utáni vágyának határt szabni, mígnem akaratereje megtörik, és képtelen kínzó vágyának ellenállni. Egyre erősebb izgatószereket kíván, míg elcsigázott szervezete már nem is reagál rájuk.

A dohány lassan, alattomosan ható, de nagyon veszélyes méreg. Bármilyen formában használják, megviseli a szervezetet. Veszélyességét fokozza az a tény, hogy hatása lassú, és először alig észlelhető. Izgalomba hozza, majd megbénítja az idegeket. Gyengíti és elhomályosítja az agyat. Sokszor nagyobb erővel hat az idegekre, mint a szeszes ital. Alattomosabb nála, és hatásától nehéz megszabadítani a szervezetet. A dohányzás erős italok utáni szomjúságot kelt, és sok esetben megveti az alkoholizmus alapját.

A dohányzás vesződséggel, piszokkal jár, és költséges. Bemocskolja magát a dohányost, és kellemetlenséget okoz másoknak is. A dohányzók mindenütt megtalálhatók. Ritkán haladhatsz át egy embertömegen úgy, hogy néhány dohányos ne fújná arcodba füsttel mérgezett leheletét. Kellemetlen és egészségtelen alkoholgőzös és dohányfüstös szobában vagy vasúti kocsiban tartózkodni. Ha már valaki makacsul élvezni akarja ezt a mérget, mi jogon szennyezi azt a levegőt, amit más kénytelen belélegezni?!

A gyermekek és az ifjúság körében a dohányzás kimondhatatlan kárt okoz. A letűnt nemzedékek egészségtelen szokásai kihatnak korunk gyermekeire és ifjúságára is. A szülők szellemi fogyatékosságot, fizikai gyengeséget, beteg idegrendszert, természetellenes és kielégíthetetlen vágyakat örökítenek át gyermekeikre. Ha a gyermekek is továbbviszik ugyanezeket a rossz szokásokat, akkor fokozzák és tovább örökítik e szokások végzetes következményeit is. Nem kis mértékben köszönhető ennek az oknak az a testi, szellemi és erkölcsi elkorcsosulás, amely komoly aggodalomra ad okot.

Sok fiú már egész fiatalon elkezd dohányozni. Ez a szenvedély, amelynek akkor válnak rabjává, amikor testük és értelmi világuk különösen fogékony hatásaira, aláássa testi erejüket, gátolja testük fejlődését, tompítja szellemi képességeiket és megfertőzi erkölcsüket.

De hogyan lehet ráébreszteni a gyermekeket és az ifjúságot egy olyan szokás ártalmaira, amelyre szüleik, tanáraik, lelkészeik adnak példát? A kisgyermekkorból épp hogy kinőtt fiúkat lehet cigarettázni látni. Ha valaki ezt szóvá teszi nekik, így felelnek: "Apám is dohányzik." Hivatkoznak a lelkészre vagy a hitoktatóra, és ezt mondják: "Ha ő is dohányzik, akkor mit árthat az nekem?" A mértékletességi mozgalom képviselői közül is sokan rabjai ennek a szenvedélynek. Mi az az erő, amellyel az ilyen emberek megakadályozhatják a mértéktelenség terjedését?

Azokhoz fordulok, akik azt mondják, hogy hiszik és követik Isten szavát: lehettek-e ti, mint keresztények, olyan szokás rabjai, amely megbénítja a gondolkodást, és megrabol attól a képességtől, amellyel igazán értékelhetitek az örök valóságokat? Megfoszthatjátok-e napról napra Istent az Őt megillető szolgálattól, embertársaitokat pedig a tőletek várható segítségtől és a példamutatás erejétől?

Gondolkoztatok-e már azon, hogy ti mint Isten sáfárai, milyen felelősséggel tartoztok anyagi javaitokért? Mennyit költötök az Úr pénzéből dohányzásra? Számoljátok össze, mennyi ment el rá életetek során! Hogyan aránylik e megrontó szenvedélyre pazarolt pénz ahhoz az összeghez, amelyet a szegények megsegítésére és az evangélium terjesztésére áldoztatok?

Nincs olyan ember, akinek szüksége lenne a dohányzásra, de tömegek pusztulnak el, mert olyan dolgot kívánnak, aminek élvezete rosszabb, mint a tékozlás. Nem olyan ez, mint az Úr javainak elsikkasztása? Nem olyan bűn ez, mintha Istent és embertársaitokat megrabolnátok? "Nem tudjátok-é, hogy... nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi" (1Kor 6:19-20).

„A bor csúfoló, a részegítő ital háborgó,És valaki abba beletéved, nem bölcs!”„Kinek jaj? kinek oh jaj? kinek versengések?Kinek panasz? kinek ok nélkül való sebek?Kinek szemeknek veressége?A bornál mulatóknak,Akik mennek a jó bor kutatására.Ne nézd a bort, mily veres színt játszik,Mint mutatja a pohárban az ő csillogását;Könnyen alácsuszamlik.Végre, mint a kígyó, megmar,És mint a mérges kígyó, megcsíp”

(Péld 20:1; 23:29-32).

Soha senki nem rajzolta meg ennél életszerűbben a részegítő ital áldozatainak lealacsonyodását és rabszolgaságát. Rabul ejti, lealjasítja áldozatát, aki még ha rá is ébred nyomorult állapotára, nem tud kiszabadulni a kelepcéből; "ismét megkeresi" (Péld 23:35).

Nem szükséges érvekkel bizonyítani azt a káros hatást, amit a részegítő ital gyakorol az alkoholistára. Az emberiség eltompult, ködös agyú hajótöröttei - lelkek, akikért Krisztus meghalt, és akik felett angyalok sírnak - mindenütt megtalálhatók. Ők a mi híres civilizációnk gyalázata; minden ország szégyene, átka és veszedelme.

És ki tudná megrajzolni azt a boldogtalanságot és gyötrelmet, amit az iszákos ember otthona rejt magában? Gondolj csak az érzékeny, kulturált, finom modorú feleségre, akit talán gondosan neveltek, és most olyan emberhez van kötve, akit az iszákosság bárgyúvá vagy démonná aljasít! Gondolj az otthon kényelmétől, a tanulás lehetőségétől megfosztott gyermekekre, akik rettegnek attól, akire büszkének kellene lenniük, és akitől védelmet várnak. A világba kilökve viselik a szégyen bélyegét és sokszor az ital utáni vágy átkos örökségét.

Gondolj csak az ital hatására nap mint nap előforduló szörnyű balesetekre!! Vasúti dolgozók nem figyelnek a jelzésre, vagy félreértik az utasítást. A vonat nem áll meg, és kész a baleset, ami sok ember életébe kerül. Vagy egy hajó zátonyra fut; az utasokat és a legénységet pedig elnyeli a hullámsír. Az ügy kivizsgálásakor pedig kiderül, hogy egy fontos poszton álló embernek az ital diktált. Mi az a határ az ivásban, amelyen belül az ember még felelni képes mások életéért? Csak a teljesen absztinens emberben lehet megbízni.

A természetellenes izgatószerek utáni vágyat öröklő személyeknek sem a szemük előtt, sem a kezük ügyében nem szabad bort, sört vagy almabort tartani, mert ezek állandó kísértést jelenthetnek számukra. Sokan az édes almabort ártalmatlannak tartva minden lelkifurdalás és korlátozás nélkül vásárolják. De az csak rövid ideig marad édes; azután elkezdődik az erjedés. A csípős íz, amit felvesz, még kívánatosabbá teszi sok ínyenc számára, és fogyasztója nem szívesen ismeri el, hogy az ital alkoholos lett, vagyis megerjedt.

Még az édes almabor is - szokványosan elkészített állapotában - káros az egészségre. Ha az emberek látnák, mit mutat a mikroszkóp az általuk vásárolt almaborról, kevesen akarnának inni belőle. Sokszor azok, akik az almabort piaci eladásra készítik elő, nem ügyelnek a felhasznált gyümölcs állapotára, és férges és romlott almából préselnek levet. Azok, akik különben nem fogyasztanának mérgezett, romlott almát, isszák a belőle készült bort, és élvezetesnek mondják; de a mikroszkóp megmutatja, hogy még amikor frissen kerül is ki a présből, ez a kellemes ital egyáltalán nem alkalmas fogyasztásra.

Sörtől és bortól éppúgy meg lehet ittasodni, mint a tömény italoktól. Fogyasztásuk vágyat ébreszt erősebb italok megkóstolására. Így alakul ki az alkoholizmus. A "mértékletes ivás" az az iskola, amelyben az ember felkészül alkoholista "pályafutására". E kevésbé ártalmas izgatószerek olyan alattomosan dolgoznak, hogy áldozatuk még nem is sejti a veszélyt, és máris rálépett az iszákosság útjára.

Egyesek, akik egyáltalán nem állnak iszákos emberek hírében, állandóan valamilyen enyhe izgatószer hatása alatt vannak. Izgatottak, megbízhatatlanok, kiegyensúlyozatlanok. Biztonságban képzelik magukat, és elmennek addig, amikor már minden gátlás megszűnik, és minden elv áldozatul esik. Nagy elhatározásaik kudarcba fulladnak, és legjobb belátásuk sem elég ahhoz, hogy állatias étvágyukat a józan ész uralma alatt tudják tartani.

A Biblia sehol sem hagyja jóvá a szeszes italok fogyasztását. Az a bor, amit Krisztus vízből teremtett a kánai menyegzőn, tiszta szőlőlé volt: must, amelyet "lelnek a fürtben". A Szentírás ezt írja róla: "ne veszesd el, mert áldás van benne" (Ésa 65:8).

Krisztus volt az, aki az Ószövetségben így figyelmeztette Izraelt: "A bor csúfoló, a részegítő ital háborgó, és valaki abba beletéved, nem bölcs!" (Péld 20:1). Ő nem teremtett ilyen italt. Sátán akarja rávenni az embert olyan mértéktelenségre, amely értelmét elhomályosítja, és a lelki dolgokkal szemben érzéketlenné teszi. Krisztus pedig azt tanítja, hogy hajtsuk igába alacsonyabb rendű hajlamainkat. Ő sohasem teszi az ember elé azt, ami kísértés lehet számára. Egész élete az önmegtagadás mintaképe volt. Azért viselte el értünk negyvennapos pusztai böjtölésével a legsúlyosabb próbát - ami súrolta az emberi tűrőképesség határát -, hogy megtörje az étvágy hatalmát. Krisztus volt az, aki úgy rendelkezett, hogy Keresztelő János ne igyék se bort, se részegítő italt. Krisztus volt az, aki hasonló önmegtartóztatást parancsolt Manoah feleségének is. Krisztus nem cáfolta meg saját tanítását. Az erjedetlen bor, amellyel ellátta a menyegző vendégeit, egészséges és üdítő ital volt. A Megváltó és tanítványai ilyen bort használtak az első úrvacsorán. Ilyen bort kell mindig az úrvacsorai asztalra tenni a Megváltó vérének jelképeként. Ezt a szent szolgálatot Isten léleküdítő, életadó alkalomnak szánta. Semmi olyant sem szabad beleszőni, ami bűnös célt is szolgál.

Annak a fényénél, amit a Szentírás, a természet és a józan ész a szeszes italok fogyasztásáról tanít, hogyan foglalkozhatnak keresztények sörkészítéshez való komlótermeléssel, bor vagy almabor előállításával, illetve eladásával? Ha úgy szeretik felebarátaikat, mint önmagukat, hogyan segédkezhetnek a nekik szánt csapda felállításában?

Az iszákosság sokszor otthon kezdődik. Az egészségtelen, zsíros ételek gyengítik az emésztőszerveket, és az emberben még izgatóbb táplálék után keltenek vágyat. Ezzel az ember arra szoktatja étvágyát, hogy egyre nehezebb ételeket kívánjon; mind gyakrabban igényli az izgató dolgokat és egyre nehezebben tud ellenállni nekik. Szervezete többé-kevésbé megtelik méreggel, és minél gyengébb lesz, annál inkább kívánja ezeket a dolgokat. A rossz irányba tett egyetlen lépés utat készít a következőnek. Sokan asztalukról száműzik ugyan a bort és az egyéb részegítő italokat, mert nem akarnak vétkezni, de telerakják olyan ételekkel, amelyek szomjúságot keltenek részegítő italok után; és ennek a kísértésnek szinte lehetetlen ellenállni. A rossz étrendi szokások tönkreteszik az egészséget, és előkészítik az iszákosság útját.

Rövid időn belül nem sok szükség lenne mértékletességi hadjáratokra, ha a fiatalokba, akik a társadalmat formálják és alakítják, beleplántálnák a mértékletességi elveket. A szülők saját otthonukban indítva hadjáratot a mértéktelenség ellen, már kicsi korukban tanítsák meg gyermekeiket az elvek követésére, és akkor reménykedhetnek a sikerben.

Az anyáknak szerepük van gyermekeik helyes szokásainak és jó ízlésének kialakításában. Formáljátok étvágyukat; utáltassátok meg velük az izgatószereket! Neveljétek gyermekeiteket erkölcsi bátorságra, környezetük bűnös dolgainak elutasítására! Tanítsátok meg őket mások erős befolyásával szembeni megingathatatlan ellenállásra! Inkább ők befolyásoljanak másokat a jóra!

Nagy erőfeszítések történnek az iszákosság legyőzésére, de sok erőfeszítés nem a helyes dolgokra összpontosul. A mértékletességi reform képviselőinek tudniuk kellene, hogy milyen bajok származnak az egészségtelen ételek, az erős fűszerek, a tea és a kávé fogyasztásából. Jó munkát kívánunk mindazoknak, akik a mértékletességi szolgálatban munkálkodnak; de arra kérjük őket, hogy tanulmányozzák jobban annak a bűnnek az okát, amely ellen harcolnak, és igyekezzenek következetesek lenni a reformokban.

Ismételten hangoztatni kell az emberek előtt, hogy értelmi és erkölcsi képességeik helyes egyensúlya nagymértékben testi állapotukon múlik. Mindenféle kábítószer és természetellenes doppingszer, amely legyengíti és lerontja az ember fizikumát, negatívan befolyásolja értelmi és erkölcsi világát is. Az iszákosság a világ erkölcsi romlottságának egyik forrása. Az eltorzult étvágy kielégítésével az ember elveszíti a kísértésekkel szembeni ellenálló képességét.

A mértékletességi reformátorok feladata az embereket ebben a dologban nevelni. Tanítsák meg őket arra, hogy az egészséget, a jellemet, sőt az életet is veszélyeztetik az izgatószerek, mert a lecsökkent energiát természetellenes, görcsös tevékenységre ösztönzik.

Ami a teát, a kávét, a dohányzást és a szeszes italokat illeti - egyetlen biztos út van: nem érinteni, nem kóstolni, hozzá sem nyúlni! A teának, kávénak és hasonló italoknak ugyanaz a hatásuk, mint a szeszes italoknak és a dohánynak. Egyes esetekben éppoly nehéz lemondani róluk, mint az iszákosnak a szeszes italról. Azoknak, akik megpróbálják elhagyni ezeket az izgatószereket, egy ideig fájó hiányérzetük van. De kitartással le tudják győzni e kínzó vágyukat, és megszűnik hiányérzetük. A természetnek szüksége van egy kis időre a visszaélések kiheveréséhez; de adj neki esélyt, és amikor ismét magához tér, munkáját jól és becsületesen fogja elvégezni.