Minden igazi reformnak helye van az evangélium szolgálatában; az a célja, hogy az embert egy új és nemesebb élethez vezesse. Különösen a mértékletességi reform igényli a keresztény munkások segítségét. Fel kell hívniuk a figyelmet erre a munkára, és élő üggyé kell tenniük. Mindenfelé be kell mutatniuk az igazi mértékletesség elveit, és meg kell nyerniük az embereket a mértékletesség ügyének. Komolyan kell fáradozniuk e gonosz szokások foglyaiért.

Munkálkodni kell mindenütt azokért, akik iszákosságuk miatt elbuktak. Az egyházak, a vallásos intézmények és az állítólagos keresztény otthonok közepette sok fiatal a pusztulás útját választja. Mértéktelen szokásaikkal beteggé teszik magukat, és azért, hogy bűnös élvezeteikhez pénzt szerezzenek, becstelen dolgokat művelnek. Egészségük és jellemük megromlik. Elidegenedve Istentől, kivetve a társadalomból ezek a szegény lelkek úgy érzik, hogy nem reménykedhetnek sem a jelen, sem az eljövendő életben. A szülők megtört szívvel látják ezt. Az emberek azt mondják, hogy reménytelen ezeknek a tévelygőknek az esete; de Isten nem ezt tartja róluk. Ő ismeri mindazokat a körülményeket, amelyek azzá tették őket, amik, és szánalommal tekint rájuk. Ez a réteg segítséget igényel. Soha ne adj alkalmat nekik erre a kijelentésre: "Senki ember nem törődik a lelkemmel!"

Az iszákosság áldozatai a legkülönbözőbb társadalmi osztályokból és foglalkozási ágakból kerülnek ki. Magas állású, kiváló képességű, nagy tudású emberek is addig-addig engednek az ivás csábításának, míg végül már képtelenek ellenállni a kísértésnek. Közülük többen, akik valamikor jólétben éltek, elvesztették otthonukat, barátaikat; és most viselik a szegénység, betegség és megalázottság nyomorát. Nem tudnak magukon uralkodni. Ha nem nyúl utánuk segítő kéz, egyre mélyebbre süllyednek. Az iszákosság nemcsak erkölcsi vétség, hanem egyszersmind testi betegség is.

Az iszákosok istápolásánál sokszor elsősorban fizikai állapotuknak kell figyelmet szentelnünk, ahogy azt Krisztus is gyakran tette. E betegeknek izgató anyagoktól mentes, egészséges ételekre és italokra, tiszta ruhára és tisztálkodási lehetőségre van szükségük. A segítőkész, felemelő keresztény környezet légkörére és befolyására van szükségük. Minden városban kellene olyan intézményt létesíteni, ahol a bűnös szokások rabjai segítséget kaphatnak bilincseik széttöréséhez. Sokan a tömény italt tartják bajukban az egyetlen menedéknek. De ez nem így lenne, ha a pap és a lévita szerepének játszása helyett a magukat keresztényeknek vallók az irgalmas samaritánus példáját követnék.

Az ital áldozataival való foglalkozáskor gondoljunk arra, hogy nem tiszta agyú emberekkel van dolgunk, hanem olyanokkal, akik egy ideje már egy démon hatalma alatt vannak. Legyél türelmes és elnéző! Ne a visszataszító, vészjósló látszatra gondolj, hanem arra a drága életre, amelynek megváltásáért Krisztus meghalt! Amikor az iszákos rádöbben arra, hogy milyen mélyre süllyedt, minden erőddel igyekezz bebizonyítani, hogy barátja vagy! Egy szóval se bíráld! Egyetlen mozdulattal vagy pillantással se mutass rosszallást vagy ellenszenvet! Nagyon valószínű, hogy ez a szerencsétlen ember átkozza saját magát. Segíts neki felemelkedni! Szavaiddal kelts benne hitet! Igyekezz erősíteni jellemének minden kedvező vonását! Tanítsd meg neki, hogyan indulhat el felfelé! Mondd el, hogyan vívhatja ki embertársai megbecsülését! Segíts neki felismerni Istentől kapott, de eddig nem kamatoztatott képességeinek értékét!

Bár akarata gyenge és rosszra hajló, Krisztusban van reménység számára. Ő nemesebb érzéseket és szentebb vágyakat akar szívében ébreszteni. Buzdítsd az evangélium kínálta reménység megragadására! Nyisd meg a Bibliát a megkísértett, küzdő embernek, és olvasd el neki újra és újra Isten ígéreteit! Ezek az ígéretek az élet fájának leveleiként hatnak rá. Türelmesen munkálkodj érte tovább, mígnem remegő kézzel és hálás örömmel megragadja a Krisztusban felkínált üdvösség reménységét!

Tarts ki azok mellett, akiknek segíteni próbálsz, különben nem fogsz győzni! A bűn állandóan kísérti őket. A részegítő ital utáni kínzó vágy újra meg újra már-már diadalmaskodik rajtuk; talán újra és újra elesnek, de azért ne add fel a harcot!

Elhatározták ugyan, hogy igyekeznek Krisztusért élni, de akaraterejük meggyöngült. Azok, akik lelkekért állnak a vártán, nagyon vigyázzanak rájuk, tudván, hogy számot kell adniuk róluk. Sokan elvesztették emberi méltóságukat, és vissza kell azt szerezniük. Megrögzött, öröklött, gonosz hajlamaikkal szemben kell harcot vívniuk. Fonák vágyakat örököltek, érzéki természettel születtek. Ezek ellen nagy gonddal kell védekezniük. Kívül és belül a jó és a rossz küzd az elsőbbségért. Akiknek soha nem volt ilyen harcuk, nem ismerhetik a vágy szinte leküzdhetetlen hatalmát, sem pedig az öndédelgető szenvedély és a "mindenben mértékletes leszek" elhatározás között folyó ádáz küzdelmet. A csatát újra és újra meg kell vívni.

Sok, Krisztushoz vonzódó embernek nincs erkölcsi bátorsága az étvágy és szenvedély ellen harcot folytatni. De azért Isten munkásának nem kell elcsüggednie. Vajon csak azok esnek vissza, akik a legnagyobb mélységekből szabadultak ki?

Ne felejtsd el, hogy nem egymagadban dolgozol! Szolgáló angyalok segítik Isten minden őszinte gyermekének a munkáját. Krisztus a Gyógyító. A nagy Orvos áll hűséges munkásai mellett, és így szól a bűnbánó bűnöshöz: "Fiam, megbocsáttattak néked a te bűneid" (Mk 2:5).

Sok kitaszított ember fogja megragadni az evangélium reménységét, és lép be majd Isten országába; míg mások - nagy lehetőségekkel és nagy világossággal megáldott emberek - kint maradnak a külső sötétségben.

A szenvedélyek rabjait rá kell ébreszteni arra, hogy nekik is kell valamit önmagukért tenniük. Hiába teszik mások a legkomolyabb erőfeszítéseket felemelkedésük érdekében, hiába kínálja fel Isten bőkezűen kegyelmét, mindhiába jár közben értük Krisztus, és szolgálnak nekik az angyalok, ha ők maguk nem veszik fel a harcot saját érdekükben.

Dávid utolsó szavai az ifjú Salamonhoz, Izrael trónjának örököséhez, ezek voltak: "Erősítsd meg magad, és légy férfiú" (1Kir 2:2). Az emberiség minden tagjához, a romolhatatlan korona várományosaihoz is szólnak ezek az ihletett szavak: "Erősítsd meg magad, és légy férfiú."

Az élvezetekbe merült emberrel meg kell láttatni és értetni, hogy ha ember akar lenni, erkölcsileg meg kell újulnia. Isten felszólítja, hogy álljon talpra, és Krisztus erejével szerezze vissza Istentől kapott, de a bűnös élvezetek oltárán feláldozott emberi méltóságát.

A kísértés irtózatos hatalmát, a vágyak élvezetekbe sodró vonzerejét érezve sok ember kétségbeesésében így kiált fel: "Nem tudok a bűnnek ellenállni!" Mondd meg nekik, hogy lehet és muszáj ellenállniuk! Lehet, hogy újra és újra kudarcot vallanak, de nem kell mindig elbukniuk. Erkölcsileg gyengék, egy életen át folytatott bűnös szokások rabjai. Ígéreteik és elhatározásaik semmit sem érnek. Megszegett ígéreteik és fogadkozásaik gyengítik saját őszinteségükbe vetett bizalmukat; úgy érzik, Isten nem fogadhatja el őket, és nem támogathatja erőfeszítéseiket. Ám nem kell kétségbeesniük.

Semmilyen öröklött vagy szerzett tulajdonságnak vagy hajlamnak nem rabjai azok, akik Krisztusba helyezték bizalmukat. Alantas tulajdonságaik rabsága helyett ők uralkodnak minden vágyon és szenvedélyen. Isten nem hagyja, hogy saját erőnkkel küzdjünk a bűn ellen. Bármilyen öröklött vagy szerzett hajlamaink legyenek is a rosszra, győzni tudunk azzal az erővel, amelyet Ő készséggel ad nekünk.

A megkísértett embernek meg kell értenie az akarat igazi erejét. Ez az ember természetét szabályozó erő - a döntés, a választás képessége. Minden az akarat helyes működésén múlik. Ha szeretnénk jók és tiszták lenni, jól tesszük, ha ezt meg is valósítjuk; de amennyiben itt megállunk, ez a vágyunk nem ér semmit. Sokan jutnak romlásra, miközben remélnek és kívánnak bűnös hajlamaik felett győzni. Nem hajolnak meg Isten akarata előtt. Nem választják az Istennek való szolgálatot.

Isten felruházott minket a döntés képességével, nekünk pedig használnunk kell ezt a képességet. Mi nem tudjuk szívünket megváltoztatni; nem tudjuk gondolatainkat, indítékainkat, érzéseinket uralni. Nem tudjuk önmagunkat megtisztítani, Isten szolgálatára alkalmassá tenni. De el tudjuk határozni, hogy Istennek fogunk szolgálni, át tudjuk adni neki akaratunkat; és akkor Ő munkálni fogja bennünk az akarást és a cselekvést tetszése szerint. Így egész lényünk Krisztus uralma alá kerül.

Az akarat helyes gyakorlása által életünk gyökeresen megváltozhat. Ha átengedjük akaratunkat Krisztusnak, a mennyel lépünk szövetségre, és fentről kapunk erőt az állhatatossághoz. A tiszta és nemes élet - az étvágy, a bűnös kívánság feletti győzelem élete - lehetséges mindazok számára, akik gyenge, ingatag emberi akaratukat egyesítik Isten mindenható, rendíthetetlen akaratával.

Az étvágy hatalma ellen küzdőkkel meg kell ismertetni az egészséges élet alapelveit! Ki kell mutatni, hogy ha egészségtelen állapotok kialakításával és természetellenes vágyaik következményeként áthágják az egészségügyi törvényeket, ezzel lerakják az iszákosság alapját. Csak az egészségügyi elvek betartása esetén remélhetik, hogy megszabadulnak a természetellenes doppingszerek utáni kínzó vágytól. Mivel Isten erejétől függ a mohó étvágy bilincseinek széttörése, az erkölcsi és a fizikai törvényeknek engedelmeskedve kell együttműködniük Istennel.

Azok részére, akik igyekeznek megjavulni, munkát kell szerezni. Egy munkaképes embert sem szabad arra biztatni, hogy minden fizetség nélkül másoktól élelmet, ruhát és szállást várjon el. Önmaguk és mások érdekében meg kell találni a módját annak, hogy azzal egyenértékűt adjanak vissza, mint amit kaptak. Bíztasd őket arra, hogy minden igyekezetükkel próbáljanak önfenntartók lenni. Ez erősíteni fogja önbecsülésüket, és elősegíti függetlenségüket. Az értelem és a test hasznos munkával való foglalkoztatásának fontos szerepe van a kísértéssel szembeni védelemben.

Az elbukott emberekért munkálkodókat sok csalódás éri azok részéről, akik ígérik, hogy megjavulnak, de csak felszínesen változtatják meg szokásaikat és életmódjukat. Egy darabig talán úgy tűnik, hogy megjavultak, de cselekedeteik mögött csupán érzelmek húzódnak; szívük valójában nem változott meg. Éppúgy dédelgetik önző énjüket, éppúgy vágyakoznak káros élvezetekre, éppúgy szeretnék vágyaikat kielégíteni. Nem tudják miben áll a jellemképzés, és nem lehet építeni rájuk mint elvhű emberekre. Vágyaik kielégítésével és szenvedélyeikkel eltompították értelmi és lelki képességeiket, és ez gyöngévé teszi őket. Ingatagok és állhatatlanok. Indítékaik érzékiségre hajlóak. Ezek az emberek sokszor veszélyt jelentenek mások számára is. Mialatt jó útra tért embereknek tartják őket, felelős tisztségeket bíznak rájuk; olyan helyre állítják őket, ahol befolyásuk megmételyezi az ártatlanokat.

Még azoknál is fennáll a visszaesés veszélye, akik igyekeznek megjavulni. Nagyon bölcsen és nagy tapintattal kell velük bánni. Hízelgéssel és dicsérgetéssel a mocsárból kiemelt emberek romlását okozhatjuk. Nagy veszélynek tesszük ki őket és hallgatóikat is, ha a nyilvánosság előtt elmondatjuk velük bűnös múltjuk történetét. A gonosz dolgok kihangsúlyozása rombolja mind az értelem, mind a lélek világát. A bűntől megszabadult embereknek ártunk azzal, ha nagy fontosságot tulajdonítunk személyüknek. Sokukban azt az érzést keltjük, hogy bűnös életük kiemelkedő szerephez juttatta őket. A hírnév utáni vágy és a magabízás szelleme tápot kap, és vesztüket okozza. Csak akkor tudnak megállni, ha nem önmagukban, hanem Krisztus kegyelmében bíznak.

Mindazokat, akik őszinte megtérésük bizonyságát adták, buzdítsuk a másokért való szolgálatra! Senki se utasítsa el azt az embert, aki Sátán szolgaságát felcserélte Krisztus szolgálatával! Ha valaki bizonyságát adta annak, hogy Isten Lelke küzd érte, biztassuk, ahogy csak tudjuk, hogy lépjen az Úr szolgálatába! "Könyörüljetek némelyeken, megkülönböztetvén őket" (Júd 22). Akik mennyei bölcsességhez jutottak, azok észre fogják venni a segítségre szorulókat; azokat, akik őszintén megbánták bűneiket, de akik biztatás hiányában aligha mernek reménykedni. Az Úr arra fogja szolgáit késztetni, hogy fogadják szeretettel barátságukba ezeket a remegő szívű, bűneikért bánkódó embereket. Bármilyen bűn rabságában éltek, akármilyen mélyre süllyedtek is, ha töredelmes szívvel Krisztushoz térnek, Ő elfogadja őket. Azután adjatok nekik valamilyen feladatot, amellyel szolgálhatnak Krisztusnak! Ha szeretnének másokat is a pusztulás verméből kiemelni, amelyből ők maguk már megszabadultak, adjatok nekik erre alkalmat! Hozzátok őket kapcsolatba tapasztalt keresztényekkel, hogy lelkileg megerősödjenek! Töltsétek meg szívüket és kezüket a Mesterért végzendő munkával!

A látszólag legbűnösebbek közül egyesek, amikor a fény bevilágít lelkükbe, eredményes munkások lesznek, és épp olyan bűnösökért fognak dolgozni, amilyenek valamikor ők maguk is voltak. Krisztusba vetett hittel nagy feladatokat látnak el, és felelős tisztségeket kapnak a lélekmentés munkájában. Ők tudják, mi a saját gyenge pontjuk, és látják lényük romlottságát. Ismerik a bűn erejét és a bűnös szokások hatalmát. Ráébrednek arra, hogy Krisztus segítsége nélkül képtelenek győzni, és egyre csak ezt kiáltják: "Tehetetlen vagyok, reád bízom magam!"

Ezek az emberek tudnak másokon segíteni. A megkísértett, megpróbált, reménységét már-már elvesztett ember, de aki a szeretet üzenetének hallatára megmenekült, az megérti a lélekmentés tudományát. Akinek a szíve tele van a Krisztus iránti szeretettel, mert őt magát is a Megváltó kereste meg és hozta vissza a nyájhoz, tudja, hogyan keresse meg az elveszetteket, és hogyan vezesse Isten Bárányához a bűnösöket. Fenntartás nélkül Istennek szentelte magát, és Isten szeretett Fia elfogadta, megfogta kezét; amelyet gyengesége tudatában segítségért felé nyújtott. Az ilyen emberek szolgálata által sok tékozló fiú tér az Atyához.

A bűnös életből a tiszta élet magaslatára igyekvők az "emberek között az ég alatt" csak egy névben találhatják meg azt az erőt, "mely által kellene nékünk megtartatnunk" (ApCsel 4:12). "Ha valaki szomjúhozik" megnyugtató reménységre, a bűnös hajlamoktól való szabadulásra, ahhoz Krisztus így szól: "jöjjön énhozzám, és igyék" (Jn 7:37). A bűn egyedüli gyógyszere: Krisztus kegyelme és ereje.

A saját erőre épített jó döntések semmit sem érnek. A világ összes fogadalma sem tudja megtörni a bűnös szokások hatalmát. Az ember nem lesz mindenben mértékletes addig, amíg Isten kegyelme meg nem újítja szívét. Egyetlen pillanatig sem tudjuk önmagunkat a bűntől megőrizni. Minden pillanatban Istentől függünk.

Az igazi megújulás a szív megtisztításával kezdődik. Az elesettekért végzett munkánk csak akkor lesz igazán eredményes, ha a krisztusi kegyelem újjáalakítja a jellemet, és a szív élő kapcsolatba kerül Istennel.

Krisztus élete az Isten törvénye iránti tökéletes engedelmesség élete volt, és ebben minden embernek példát mutatott. Nekünk is éppúgy kell élnünk - az Ő erejével és az Ő útmutatásával -, ahogyan Ő élt ezen a világon.

Amikor az elesettekért dolgozunk, véssük elméjükbe és szívükbe Isten törvényének követelményeit, és azt, hogy hűséget kell tanúsítanunk Isten iránt! Minden esetben hívjuk fel figyelmüket arra, hogy nagy különbség van az Istent szolgálók és az Istent nem szolgálók között. Isten a szeretet, de nem nézheti el, ha valaki készakarva hágja át rendelkezéseit. Kormányzásának törvénye olyan, hogy senki sem kerülheti el hűtlenségének következményeit. Csak azokat tisztelheti, akik Őt tisztelik. Az ember evilági magatartása határozza meg örökkévaló sorsát. Ahogy vetett, úgy fog aratni. Az okot követi az okozat.

Csak tökéletes engedelmesség - és semmivel sem kevesebb - ütheti meg az Isten által kívánt mértéket. Kívánalmait pontosan körülhatárolta. Mindenre, amit parancsolt, szükség van ahhoz, hogy az ember összhangba jusson vele. Hívjuk fel a bűnösök figyelmét a Krisztus szerinti eszményi jellemre, és vezessük őket Krisztushoz, akinek a kegyelme által érhető el ez az eszményi jellem.

A Megváltó magára vette az emberiség gyengeségeit, és bűntelen életet élt, hogy az ember ne féljen attól, hogy emberi természetének gyengesége miatt képtelen győzni. Krisztus azért jött, hogy minket "isteni természet részeseivé" tegyen; és élete tanúsítja, hogy az emberi természet az istenivel egyesülve nem vétkezik.

A Megváltó győzött, hogy megmutassa az embernek, hogyan győzhet. Krisztus Isten Igéjével válaszolt Sátán minden kísértésére. Mivel bízott Isten ígéreteiben, erőt kapott az Isten parancsolatai iránti engedelmességhez, és a kísértő nem juthatott előnyhöz. Ez volt minden kísértésre Jézus válasza: "Meg van írva." Isten nekünk is adta Igéjét, hogy ellenálljunk vele a bűnnek. "Igen nagy és becses ígéreteket" kaptunk, hogy általuk "isteni természet részeseivé" legyünk, "kikerülvén a romlottságot, amely a kívánságban van e világon" (2Pt 1:4).

Mondd a megkísértett embernek, hogy ne a körülményeket és saját gyengeségeit nézze, sem pedig a kísértés hatalmát, hanem Isten Igéjének erejét! Ez az erő a mienk. "Szívembe rejtettem a te beszédedet - mondja a zsoltáríró -, hogy ne vétkezzem ellened." "A te ajkad igéjével vigyáztam az erőszakosnak ösvényeire" (Zsolt 119:11; 17:4).

Bátorítsd az embereket! Vidd őket imában Isten elé! A kísértés áldozatai közül sokan szégyellik kudarcaikat, és úgy érzik, hogy hiába közelednek Istenhez. Ezt a gondolatot azonban az ellenség sugallja. Amikor vétkeztek, és úgy érzik, hogy nem tudnak imádkozni, mondd meg nekik, hogy éppen ilyenkor kell imádkozniuk. Ha megszégyenülten bár, és mélyen megalázva, de bevallják bűneiket, akkor Ő, aki hű és igaz, megbocsátja bűneiket, és megtisztítja őket minden gonoszságtól.

Látszólag nincs tehetetlenebb, valójában mégis legyőzhetetlenebb, mint az a lélek, aki érzi semmiségét, és teljesen a Megváltó érdemeiben bízik. Ima, valamint Isten Igéjének tanulmányozása által, és mert hiszi, hogy Isten állandóan jelen van, a leggyengébb ember is kapcsolatban lehet az élő Krisztussal, aki fogja kezét, és soha nem ereszti el.

Ezeket a drága ígéreteket mindenki, aki Krisztusban marad, magának igényelheti. Ezt mondhatja:

"Én az Úrra nézek,Várom az én szabadításom Istenét;Meghallgat engem az én Istenem!Ne örülj, én ellenségem!Elestem ugyan, de felkelek,Mert ha még a setétségben ülnék is,Az Úr az én világosságom!"

(Mik 7:7-8).

"Hozzánk térvén, könyörül rajtunk;Eltapodja álnokságainkat.Bizony a tenger mélységébe veted minden bűnünket!"

(Mik 7:19).

Isten ezt ígérte:

"Drágábbá teszem az embert a színaranynál,És a férfit Ofir kincsaranyánál"

(Ésa 13:12).

"Ha cserények között hevertek is:Olyanok lesztek, mint a galambnak szárnyai,Amelyeket ezüst borít,Vagy mint vitorla-tollai,Amelyek színarany fényűek"

(Zsolt 68:14).

Akiknek Krisztus a legtöbbet bocsátotta meg, azok fogják Őt a legjobban szeretni. Ők lesznek azok, akik majd a végső napon trónjához a legközelebb állnak.

"És látják az ő orcáját; és az ő neve homlokukon lesz" (Jel 22:4).