Az igazi nevelés misszionáriusi kiképzés. Isten misszionáriussá hívta el minden gyermekét. Hivatásunk Istent és embertársainkat szolgálni. Neveltetésünknek az legyen a célja, hogy alkalmassá formáljon bennünket erre a szolgálatra.

A keresztény szülőknek és tanítóknak szem előtt kell tartaniuk ezt a célt. Nem tudjuk, hogy gyermekeink milyen területen szolgálnak majd. Lehet, hogy életüket családi körben élik le; talán az élet egyszerű dolgaiban foglalatoskodnak majd, vagy pogány földeken az evangélium tanítóiként fognak szolgálni. De Isten mindnyájukat egyaránt misszionáriusaivá hívta el, hogy a kegyelmi üzenetet hirdessék a világnak.

Isten képességeikkel, energiájukkal, bátorságukkal és élénk felfogásukkal együtt szereti a gyermekeket és fiatalokat, és összhangba akarja őket hozni a menny eszközeivel. Olyan nevelésben kell részesülniük, amely segíti őket abban. hogy önzetlen szolgálatban Krisztus mellé álljanak.

Az idők végén minden gyermekéről - akárcsak az első tanítványokról - ezt mondta Krisztus: "Amiképpen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra" (Jn 17:18), hogy Isten képviselői legyenek; hogy nyilvánvalóvá tegyék az Ő Lelkét; hogy kinyilatkoztassák jellemét; hogy végezzék munkáját.

Gyermekeinket az élet válaszút elé állítja. A világ önzésre és vágyaik kielégítésére biztatja őket. Mindenfelől a világ csábításait látják. Az önzés és a bűnös vágyak vonzerejével akarja őket letéríteni arról az ösvényről, amelyet az Úr kijelölt megváltottai számára. Döntésükön múlik, hogy életük áldás vagy átok lesz-e. Égnek a vágytól, hogy túláradó energiájukkal kipróbálják szunnyadó képességeiket. Meg kell találniuk annak módját, hogyan vezethetik le fölös energiájukat. Vagy a jó dolgokban vagy a rosszakban fognak tevékenykedni.

Isten Igéje nem nyomja el a cselekvőképességet, hanem helyes mederbe tereli. Isten nem mondja azt az ifjúságnak, hogy kevésbé legyen törekvő. Jellemének azokat az elemeit, amelyek az embert igazán sikeressé és megbecsültté teszik az emberek között - az elfojthatatlan vágyakozást valami jobb után, a rettenthetetlen akaraterőt, a serény igyekezetet, a lankadatlan kitartást -, nem szabad gyengíteni. Isten kegyelme által úgy kell az ifjúságot irányítani, hogy céljaikat a pusztán önző és földi érdekeknél annyival magasabbra tűzzék, mint amennyivel magasabb az ég a földnél.

Nekünk - mint szülőknek és keresztényeknek - kötelességünk gyermekeinknek helyes irányt mutatni. Körültekintéssel, bölcsen, tapintatosan kell lábukat a krisztusi szolgálat ösvényére helyezni. Istentől kapott szent megbízatásunk, hogy gyermekeinket az Ő szolgálatára neveljük. Elsőrendű kötelességünk, hogy olyan hatásoknak tegyük ki őket, amelyek eredményeként a szolgáló életet választják; és hogy biztosítsuk számukra a szükséges kiképzést.

Isten úgy szeretett, hogy adott - "egyszülött Fiát adta", hogy el ne vesszünk, hanem örök életünk legyen. "Krisztus... szeretett minket, és adta önmagát miérettünk." Ha szeretünk, akkor adunk. "Nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon." Ezt a fontos leckét meg kell tanulnunk és tanítanunk (Jn 3:16; Ef 5:2; Mt 20:28).

Értessük meg gyermekeinkkel, hogy ők nem a magukéi. Ők Krisztus tulajdonai! Vére árán vásárolta meg őket; szeretete jogán igényt tart rájuk. Azért élnek, mert hatalmánál fogva Krisztus őrzi őket. Idejük, erejük, minden képességük az Övé, hogy az Ő szolgálatára fejlesszék, csiszolják és használják.

Isten teremtett művei között az angyalok után a legnagyszerűbb alkotást az Isten képmására formált emberi család tagjai képezik. Isten azt akarja, hogy emberi teremtményei mindent elérjenek, amit lehetővé tett számukra, és hogy hozzák ki a legtöbbet a tőle kapott képességekből.

Az élet titokzatos és szent, Istennek, az élet forrásának megnyilatkozása. Drágák azok az alkalmak, amelyeket az élet kínál, és ezeket az alkalmakat lelkiismeretesen ki kell használni. Ha ezt egyszer elmulasztjuk, örökre elvesznek.

Isten elénk tárja az örökkévalóságot a maga ünnepélyes valóságaival, és képességet ad ahhoz, hogy felfogjuk az örökkévaló, a maradandó dolgokat. Értékes, felemelő igazságokat tár fel, hogy biztos ösvényen haladhassunk, amikor a minden képességünk lelkiismeretes igénybevételére méltó cél felé törekszünk.

Isten belelát a parányi magba, amelyet Ő maga formált, és a burok alatt látja a gyönyörű virágot, a bokrot vagy a terebélyes fenséges fát. Hasonlóképpen látja a lehetőségeket minden egyes emberben is. Célja van annak, hogy itt vagyunk. Átnyújtott egy tervet, mely a mi életünkről szól, és azt akarja, hogy a fejlődés legmagasabb fokára jussunk.

Azt akarja, hogy egyre szentebbek, boldogabbak és hasznosabbak legyünk. Mindenki kapott képességeket, és meg kell tanulnunk, hogy ezeket a képességeket szent adományoknak tekintsük, az Úr ajándékaiként értékeljük és helyesen használjuk. Isten azt akarja, hogy az ifjúság csiszolja lényének minden képességét, és aktivizálja minden adottságát. Azt akarja, hogy élvezzék mindazt, ami az életben hasznos és értékes; hogy jók legyenek és jót tegyenek, mennyei kincseket gyűjtve az elkövetkezendő életre.

Az ifjúság törekedjék jeleskedni mindenben, ami önzetlen, szép és nemes! Tekintse Krisztust példaképnek, akit meg kell mintáznia. Ápolniuk kell az Ő élete által kinyilatkoztatott szent "ambíciót" - azt a törekvést, hogy jobb legyen a világ, mert ők is abban élnek. Ez az a munka, amelyre Isten elhívta őket.

Minden tudomány közül a legfontosabb a lélekmentés tudománya. A legszebb munka, amelyre ember vágyakozhat: a bűnből kiemelni és szentségre vezetni embereket. E munka végzéséhez szilárd alapot kell létrehozni. Mindenre kiterjedő nevelésre van szükség. Ez a nevelés szülőktől és tanítóktól egyaránt olyan figyelmet és erőfeszítést igényel, amire a csupán tudományokra való oktatásnál nincs szükség. Valami több kell, mint az értelem művelése. A nevelés csak akkor teljes értékű, ha a test, az értelem és a szív egyformán nevelést kap. A jellemet megfelelő módon kell fegyelmezni, hogy teljesen kibontakozhassék. Az értelem és a test minden adottságát fejleszteni és helyesen gyakoroltatni kell.

Az igazi nevelés az ember egész lényére kiterjed. Megtanít a helyes életmódra; arra, hogy miként használjuk a lehető legjobban agyunkat, csontrendszerünket, izmainkat, testünket, értelmünket és szívünket. A magasabb rendű - az értelmi - képességek hivatottak a test birodalmának irányítására. A természetes vágyakat és indulatokat a lelkiismeret és a lelki tulajdonságok ellenőrzése alá kell helyezni. Krisztus áll az emberiség élén, és szolgálatával a szentség és tisztaság magaslataira akar vezetni bennünket. Kegyelmének csodálatos munkája által eljuthatunk a benne való tökéletességre.

Jézus iskolája az otthona volt. Anyja volt első emberi tanítója. Tőle és a próféták tekercseiből mennyei dolgokat tanult. Paraszti otthonban élt, és odaadóan, jókedvvel vette ki részét a család terheinek hordozásából. Ő, aki a menny parancsnoka volt, önként vállalta a szolgaságot. Kedves, engedelmes gyermek volt. Szakmát tanult, és Józseffel fizikai munkát végzett az ácsműhelyben. A városka utcáin, munkába menet és onnan jövet, egyszerű munkásruhát viselt.

Annak a kornak népénél a dolgok értékét a külső látszat határozta meg. Amikor a vallás ereje hanyatlott, nőtt külső pompája. A kor pedagógusai hivalkodással és kérkedéssel igyekeztek tiszteletet ébreszteni maguk iránt. Jézus élete mindezeknek szöges ellentéte volt. Élete tanúsította, milyen értéktelenek azok a dolgok, amelyeket az emberek az élet nélkülözhetetlen kellékeinek tartanak. Nem kereste fel korának iskoláit, amelyek a jelentéktelen dolgokat nagyra értékelték, az élet nagy jelentőségű dolgait pedig lebecsülték. Műveltségét a menny által kijelölt forrásokból, hasznos munkából, az Írások tanulmányozásából, a természetből és az élettapasztalatokból merítette - Isten tankönyveiből, amelyek tele vannak tanulsággal mindazok számára, akik tettrekészséggel, látó szemmel és értelmes szívvel tanulmányozzák őket.

"A kisgyermek... növekedék és erősödék lélekben, teljesedve bölcsességgel; és az Istennek kegyelme vala őrajta" (Lk 2:40).

Jézus ilyen felkészültséggel indult el missziós útjára; és miközben az emberek között járt, a világ által addig soha nem tapasztalt áldás és átformáló erő áradt folytonosan belőle.

Az otthon a gyermek első iskolája; itt kell a szolgáló élet alapjait lerakni. Alapelveit nemcsak elméletben kell tanítani. Formálniuk kell az ember egész életét.

Már egész kicsi korban tanítani kell a gyermeket segítőkészségre. Mihelyt testileg és lelkileg elég fejlett, meg kell bízni az otthoni feladatokkal. Próbáljon meg apjának és anyjának segíteni, tanulja meg az önmegtagadás és önuralom leckéit; mások boldogságát és kényelmét tartsa fontosabbnak, mint a sajátját; figyelje az alkalmakat, amikor örömet szerezhet és segíthet testvéreinek és játszótársainak; és legyen kedves az öregekkel, a betegekkel, a szerencsétlenekkel! Minél jobban áthatja az otthont az igazi szolgálat szelleme, annál jobban kifejlődik a gyermekekben is ez a lelkület. Megtanulnak örömet találni a mások javáért való szolgálatban és áldozatban.

Az otthoni nevelést ki kell egészítenie az iskolai képzésnek. Állandóan szem előtt kell tartani a gyermek testi, szellemi és lelki - tehát egész lényének - fejlődését, valamint a szolgálat- és áldozatkészség megtanítását.

Elsősorban annak a munkának van jellemet formáló és önzetlen szolgálatra nevelő ereje, amelyet Krisztusért a mindennapi élet apró dolgaiban végzünk. A szülők és tanítók feladata, hogy ezt a lelkületet felébresszék, ébren tartsák, és jól irányítsák. Ennél fontosabb munkájuk nem lehet. A szolgálat szelleme a menny szelleme. Angyalok működnek együtt minden olyan erőfeszítéssel, amely ennek a lelkületnek a kialakítására és serkentésére irányul.

Az ilyenfajta nevelésnek Isten Igéjén kell alapulnia. A maguk teljességében csak az Igében találhatók meg ennek a nevelésnek az alapelvei. A Biblia legyen mind a tanulás, mind a tanítás alapja! A legfontosabb ismeret az istenismeret, és Isten küldöttének, Jézusnak a megismerése.

Minden gyermeknek és minden fiatalnak meg kell ismernie önmagát. Meg kell ismerniük Istentől kapott testüket és az egészségüket biztosító törvényeiket. Alapos általános műveltségre kell szert tenniük. Tanuljanak szakmát is; így lesznek gyakorlati emberekké, alkalmasakká a mindennapi élet feladataira. Mindehhez járuljon a missziómunka különböző ágaiban való képzés és gyakorlati tapasztalat!

Mélyítsék el tudásukat a fiatalok annyira és olyan gyorsan, amennyire csak képesek rá! Tanulmányaik terjedjenek annyi területre, amennyit át tudnak fogni, és tanulás közben adják tovább azt, amit megtanultak! Így lesz tudásuk nagy és gondolkozásuk fegyelmezett. Neveltetésük értékét tudásuk felhasználása határozza meg. A sok tanulás - a továbbadásra való igyekezet nélkül - sok esetben inkább gátolja az igazi fejlődést, mintsem elősegítené azt. Igyekezzék a tanuló mind a családban, mind az iskolában megtanulni, hogyan tanuljon, és hogyan adja tovább azt, amit megtanult! Bármi is a hivatása, legyen élete végéig tanuló és egyszersmind tanító is! Így mehet folyamatosan előre, ha bizalmát Istenbe helyezi, és ragaszkodik ahhoz, akinek végtelen a bölcsessége, aki fel tudja fedni a korszakokon át elrejtett titkokat. Ő meg tudja oldani a benne hívők legsúlyosabb problémáit is.

Isten Igéje nagy jelentőséget tulajdonít annak a befolyásnak, amelyet a barátok gyakorolhatnak még a felnőttekre is. Mennyivel erősebb ez a hatás a gyermekek és az ifjúság fejlődő értelmére és jellemére! Társaik, akikkel barátkoznak, az elvek, amelyeket magukévá tettek, a szokások, amelyeket kialakítanak - döntik el azt a kérdést, hogy hasznosak lesznek-e itt a földön, és hogy mi lesz a jövőjük és örök sorsuk.

Félelmetes, szülői szívet remegtető tény, hogy oly sok iskolában, ahova a szülők gyermekeiket művelődés és fegyelmezés céljából járatják, olyan szellem uralkodik, amely jellemüket eltorzítja, figyelmüket az élet valódi céljaitól eltereli, és erkölcsüket megfertőzi. A hitetlen, szórakozni vágyó, romlott társak befolyására nagyon sok ifjú elveszti a keresztény szülei által körültekintő neveléssel és buzgó imával ápolt és őrzött egyszerűséget, tisztaságot, Istenbe vetett hitet és önfeláldozó lelkületet.

Sokan, akik abból a célból kezdenek tanulni, hogy alkalmasabbakká legyenek valamilyen önzetlen szolgálatra, teljesen belemerülnek világi dolgok tanulmányozásába. Felébred bennük a tudós hírneve, a világban való előnyös és megtisztelő állás elnyerése utáni vágy. A célt, amiért beiratkoztak az iskolába, szem elől tévesztik, és életüket önző, világi érdekek szolgálatába állítják. Sok esetben olyan szokásokat alakítanak ki, amelyek a földi élet és egyszersmind az Isten országa számára is alkalmatlanná teszik életüket.

A nagyszerű eszmék, önzetlen célkitűzések, nemes törekvések olyan vonások, amelyeket általában a gyermekkori kapcsolatok alakítottak ki. Isten alkalomról alkalomra hangsúlyozta Izraelnek, hogy fontos ügyelnie arra, kikkel barátkoznak gyermekeik. Egész polgári, vallási és társadalmi életüket annak szem előtt tartásával rendezték be, hogy a gyermekeket megvédjék a rontó társaságtól, és hogy egész kicsi koruktól kezdve megismertessék velük Isten törvényének előírásait és alapelveit. Az az intő példa, amelyet születésekor kapott a nemzet, jellegénél fogva mély nyomot hagyott minden szívben. Egyiptom utolsó rettenetes csapása - elsőszülötteinek halála - előtt Isten megparancsolta népének, hogy gyűjtsék otthonukba gyermekeiket. Vérrel jelölték meg minden ház ajtófélfáját, és mindannyiuknak e jellel biztosított védelmen belül kellett maradniuk. Hasonlóképpen kell ma is az Istent szerető és félő szülőknek gyermekeiket "a szövetség kötelékében", a Krisztus megváltói vére nyújtotta szent hatások oltalma alatt tartaniuk.

Tanítványairól ezt mondta Krisztus: "Én a te igédet nékik adtam; és... ők... nem e világból valók, amint hogy én sem e világból vagyok" (Jn 17:14).

"Ne szabjátok magatokat e világhoz - parancsolja Isten nekünk -, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által" (Róm 12:2).

"Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel?...Vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal? Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, amint az Isten mondotta: Lakozom bennük és közöttük járok, és leszek nékik Istenük, és ők én népem lesznek.

Annakokáért Menjetek ki közülük, és szakadjatok el... és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket, és leszek néktek atyátok, és ti lesztek fiaimmá és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr"

(2Kor 6:14-18).

"Gyűjtsétek össze a kisdedeket" (Jóel 2:16). "Tudtul adom nekik az Isten rendelkezéseit és utasításait" (2Móz 18:16 - új prot. ford).

"Így tegyék az én nevemet Izrael fiaira, hogy én megáldjam őket" (4Móz 6:27).

"És megérti majd a földnek minden népe, hogy az Úrnak nevéről neveztetel" (5Móz 28:10).

"A Jákóbnak maradéka olyan lészen a sok nép között,Mint az Úrtól való harmat,Mint zápor a fűnek,Mely nem emberben reménykedik,És nem bízik embernek fiaiban"

(Mik 5:7).

Mi is Izraelhez számítunk. Minden rendelkezés, amit Isten a gyermekek neveléséről és oktatásáról az ősi Izraelnek adott, és az engedelmességből fakadó áldás minden ígérete nekünk szól.

Isten így szól hozzánk: "Megáldalak téged... és áldás leszel" (1Móz 12:2).

Az első tanítványokról, és mindenkiről, aki hisz benne, Krisztus ezt mondja Igéje által: "Én azt a dicsőséget, amelyet nékem adtál, őnékik adtam, hogy egyek legyenek, amiképpen mi egy vagyunk: én őbennök, és te énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, amiként engem szerettél" (Jn 17:22-23).

Csodálatos, csodálatos szavak, szinte hihetetlenek! A világok Teremtője úgy szereti azokat, akik az Ő szolgálatára szentelik magukat, mint ahogy Fiát szereti. Itt és most is ilyen csodálatos mértékben árasztja ránk jóságát és kegyelmét. Nekünk adta a menny Fényét és Fenségét, és vele együtt nekünk adta a menny minden kincsét. Számos ígérete, amely az eljövendő életre szól, már ebben az életben pompás ajándékokban mutatkozik meg. Azt akarja, hogy kegyelmének tárgyaiként élvezzük mindazt, ami nemesíti, tökéletesíti és emelkedetté teszi jellemünket. Vár az alkalomra, amikor az ifjúságot felruházhatja felülről jövő erővel, hogy Krisztus vérfoltos zászlaja alá állhassanak; hogy úgy dolgozzanak, ahogy Ő dolgozott; hogy biztos ösvényre vezessenek lelkeket; hogy sok ember lábát helyezzék a Korszakok Sziklájára.

Isten segítségét és kegyelmét, állandó jelenlétét és megtartó erejét mindazok élvezhetik, akik igyekeznek a menny nevelési elgondolásával összhangban cselekedni.

Mindenkinek mondja: "Légy bátor és erős! Ne félj és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened." "El nem hagylak téged, sem el nem maradok tőled" (Józs 1:9, 5).

"Mert ahogyan az eső és a hóLehull az égből,És nem tér oda vissza,Hanem megöntözi a földet,Termővé és gyümölcsözővé teszi;Magot ad a magvetőnekÉs kenyeret az éhezőnek,Ilyen lesz az én igém is,Amely számból kijön:Nem tér vissza hozzám üresenHanem véghezviszi, amit akarok,Eléri célját, amiért küldtem.Bizony, örömmel jöttök ki,És békességben vezetnek benneteket.A hegyek és a halmokVígan ujjonganak előttetek,És a mező fái mind tapsolnak.A tövis helyén ciprus nő,A csalán helyén mirtusz nő.Az Úr dicsőségére lesz ez,Örök jelül, amely nem pusztul el"

(Ésa 55:10-13 - új prot. ford.).

A társadalomban az egész világon összevisszaság van. Gyökeres átalakulásra van szükség. Az ifjúságot úgy kell nevelni, hogy a társadalom egész építménye átalakuljon.

„Felépítik az ősi romokat,Helyreállítják a régi omladékokat,Újjáépítik a lerombolt városokat,Amelyek nemzedékeken átRomokban hevertek.”„Titeket pedig az Úr papjainak neveznek...Örökké tartó örömben lesz részük.Mert én, az Úr, szeretem az igazságot...”

„Megadom munkájuk megérdemeltjutalmát,És örök szövetséget kötök velük.Híresek lesznek utódaika nemzetek közt,És ivadékaik a népek között.Bárki látja őket, fölismeri,Hogy ezt a népet megáldotta az Úr...”„Mert ahogyan a föld növényeket hajt,És a kert veteményeket sarjaszt,Úgy sarjaszt majd igazságotAz én Uram, az Úr is,És öröméneket minden nép hallatára”

(Ésa 61:4, 6-9, 11 - új prot. ford.).