A Teremtő olyan környezetet választott ősszüleinknek, amely a legjobban szolgálta egészségüket és boldogságukat. Nem palotába helyezte őket, nem is mesterkélten díszített, fényűző környezetbe, amilyenre ma oly sokan igyekeznek szert tenni. Közvetlenül a természetbe és a menny szent lényeinek közelségébe helyezte őket.

A kertben, amit Isten otthonként készített gyermekeinek, mindenfelől gyönyörű bokrok és finom rajzolatú virágok köszöntötték őket. A fák minden változatát meg lehetett a kertben találni. Sok fa roskadozott az illatos és ízletes gyümölcsöktől. Ágaikon madarak zengték dicsőítő éneküket. Árnyékukban a szárazföldi teremtmények mit sem félve együtt játszadoztak.

Ádám és Éva, a romlatlan, tiszta pár gyönyörködött Éden tájaiban és hangjaiban. Isten meghagyta, hogy az ember "mívelje és őrizze" a kertet (1Móz 2:15). Mindennapi munkájuk egészséget és örömet kínált nekik. A boldog pár örömmel köszöntötte Teremtőjét, aki hűvös alkonyatkor eljött hozzájuk, és közöttük járva beszélgetett velük. Isten naponta tanította őket.

Az az életforma, amelyet Isten határozott meg ősszüleinknek, tanulságot hordoz számunkra. Bár a bűn rávetette árnyát a földre, Isten azt akarja, hogy gyermekei gyönyörködjenek kezének műveiben. Minél jobban követik a mennyei tervet, Isten annál csodálatosabban munkálkodik a szenvedő emberiség helyreállítása érdekében. A betegnek szüksége van a természet közelségére. A szabad levegő, a természetes környezet csodákat művel sok tehetetlen és csaknem gyógyíthatatlan emberrel.

A nagyvárosok zaja, idegfeszültsége, kavargása, mesterkélt életmódja mérhetetlenül fárasztja és kimeríti a betegeket. A füsttel, porral, mérgező gázokkal, kórokozó baktériumokkal szennyezett levegő veszélyezteti az életet. A betegek, akik többnyire a négy fal között élnek, majdhogynem börtönnek érzik lakásukat. Ablakukból csak házakat, kövezetet és rohanó tömeget látnak, talán még egy tenyérnyi kék eget vagy egy csöppnyi napfényt, egy szál füvet, virágot vagy fát sem. Így bezárva, nyomorukon, fájdalmukon tépelődnek, és a saját bús gondolataik emésztik őket.

Az erkölcsileg gyengéket a nagyváros ezer veszéllyel fenyegeti. Benne a szenvedélyekkel küzdő betegek állandó kísértésnek vannak kitéve. Új környezetre volna szükségük, ahol gondolataik más irányba terelődnek; egészen más hatások alá kellene kerülniük, mint amilyenek azok, amelyek tönkretették életüket. Az Istentől eltávolító hatások alól kiemelve vigyük őket egy időre tisztább légkörbe!

A gyógyintézmények sokkal eredményesebben működnének, ha a nagyvárosoktól távol létesítenék őket. A gyógyulni akarók - amennyire csak lehetséges - vidéki környezetben telepedjenek le, ahol élvezhetik a szabad levegő áldásait! A természet Isten gyógyító eszköze. A tiszta levegő, a szívmelengető napfény, a virágok és a fák, a gyümölcsösök, a szőlőhegyek és az ilyen környezetben való mozgás - mind gyógyít és éltet.

Az orvosok és az ápolók buzdítsák betegeiket arra, hogy tartózkodjanak sokat a szabadban. Sok esetben a szabad levegő a rokkantak egyetlen orvossága. Ez csodálatos eredménnyel gyógyítja a divatos élet izgalmai és túlkapásai, valamint a test, az értelem és a lélek képességeit pusztító életforma által okozott betegségeket.

Milyen jót tesz a városi élettől, a vakító fényektől, az utcák zajától elcsigázott rokkantaknak a vidéki élet csendje és kötetlensége! Milyen vágyakozva fordulnak a természet színfoltjai felé! Milyen boldogan ülnek a szabadban, élvezik a napfényt és lélegzik be a fák és virágok illatát! A fenyő balzsamában és a cédrus illatában éltető erő van. Egyéb fáknak is vannak gyógyító tulajdonságaik.

Semmi sem olyan alkalmas az idült beteg egészségének és boldogságának helyreállítására, mint a kellemes vidéki környezet. Itt a legelesettebbek is ülhetnek vagy fekhetnek a napon vagy a fák árnyékában. Csak felfelé kell nézniük, hogy lássák maguk felett a fák gyönyörű lombkoronáját. Megnyugodnak és felüdülnek a szellő suttogásának hallatán. Az ellankadt lélek újjáéled. A fogyó erő megélénkül. A lélekbe önkéntelenül béke költözik, a lázas érverés megnyugszik és szabályos lesz. Amint a betegek megerősödnek, megkockáztatnak néhány lépést, hogy letépjenek pár szál szép virágot, Isten itt alant szenvedő családja iránti szeretetének drága hírnökeit.

Meg kell tervezni a betegek szabadban való tartózkodását. A munkaképesek számára valami kellemes, könnyű elfoglaltságról kell gondoskodni. Mutasd meg nekik, milyen kellemes és hasznos a kinti munka! Biztasd őket, hogy lélegezzék be a friss levegőt! Tanítsd meg őket mélyen lélegezni, és arra, hogy lélegzés és beszéd közben miként edzhetik hasizmaikat! Ez a tanítás felbecsülhetetlenül értékes lesz számukra.

A szabadban való testgyakorlást életadó szükségletként kell elrendelni. Erre nincs jobb, mint a kerti munka. Gondozzanak a betegek egy-egy virágágyást, vagy végezzenek munkát a gyümölcsösben vagy a konyhakertben! Ha szobájukat elhagyva kimennek a szabadba, ha virágot ápolnak, vagy egyéb kellemes, könnyű munkát végeznek, figyelmük elterelődik önmagukról és szenvedéseikről.

Minél többet tartható a beteg a szabadban, annál kevesebb gond van vele. Minél derűsebb a környezete, annál bizakodóbb lesz. A lakásba bezárva, ha mégoly szépen is van az berendezve, nyugtalankodni és búslakodni fog. Vedd őt körül a természet szépségeivel, helyezd el ott, ahol figyelheti a virágok növekedését, hallja a madarak énekét, és ő is együtt fog énekelni a madarakkal! Teste-lelke megnyugszik. Gondolkozása megélénkül, képzelete szárnyra kel, és értékelni tudja Isten Igéjének szépségét.

A természetben mindig található olyasvalami, ami a betegek figyelmét önmagukról Istenre tereli. Isten csodálatos műveivel körülvéve a látható dolgok világából a láthatatlanok felé fordulnak. A természet szépsége mennyei otthonukat juttatja eszükbe, ahol semmi sem fogja a szépséget elcsúfítani, semmi sem szennyez vagy rombol, semmi sem okoz betegséget vagy halált.

Keressenek az orvosok és ápolók a természet dolgaiban olyan tanulságokat, amelyek Istenről tanítanak! Hívják fel a betegek figyelmét Istenre, akinek keze alkotta a hatalmas fákat, a füvet és a virágokat. Láttassák meg velük azt is, hogy minden rüggyel, bimbóval és virággal Isten azt fejezi ki, hogy szereti gyermekeit. Ő, aki gondot visel a madarakról és a virágokról, gondot visel a saját képmására formált lényekről is.

A szabadban, Isten alkotásai között - ahol belélegzik a friss, gyógyító levegőt - lehet a betegeknek legjobban beszélni a Krisztusban való új életről. Itt lehet Isten Igéjét olvasni. Krisztus igaz voltának fénye itt bevilágíthat a bűn szennyezte szívekbe.

A testi és lelki gyógyulást igénylő férfiakat és nőket kapcsolatba kell hozni azokkal, akiknek szavai és cselekedetei Krisztushoz vonzzák őket. A nagy Orvos-Misszionárius befolyása alá kell helyezni őket, aki a lelket is és a testet is meg tudja gyógyítani. Meg kell hallaniuk a Megváltó szeretetéről szóló történetet, és azt, hogy Ő ingyen megbocsát mindenkinek, aki hozzá fordulva megvallja bűneit.

Ezekre a hatásokra sok szenvedő előtt kitárul az élet. Mennyei angyalok - együttműködve emberekkel - bátorsággal, reménységgel, örömmel és békével töltik be a betegek és szenvedők szívét. Ilyen körülmények között a betegek kétszeres áldást nyernek, és sokan meg is gyógyulnak. Gyenge lábuk visszanyeri rugalmasságát. Szemük újra fényesen csillog. A reményvesztett bizakodni tud. Az egykor elkeseredett arcról öröm sugárzik. A panaszos hangot felváltja a vidámság és megelégedés hangja.

A testi gyógyulás után az emberek jobban tudnak hinni abban, hogy Krisztus lelki gyógyulást is hoz. Leírhatatlan békességet, örömet és nyugalmat ad az a tudat, hogy Isten megbocsátotta bűneinket. A keresztény ember megfakult reménye újból felfénylik. Hitét e szavakkal fejezi ki: "Isten a mi oltalmunk és erősségünk! Igen bizonyos segítség a nyomorúságban" (Zsolt 46:2). "Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem" (Zsolt 23:4). "Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja" (Ésa 40:29).