Az igazi orvos egyben nevelő is. Tudja, hogy nemcsak a közvetlen gondozása alatt álló betegekért felelős, hanem a társadalomért is, amelyben él. Ő mind a fizikai, mind az erkölcsi egészség őre. Nemcsak a betegek kezelésének helyes módszereit igyekszik megtanítani, hanem a helyes szokások gyakorlására is bátorít, és terjeszti a helyes elveket.

Soha nem volt nagyobb szükség az egészségügyi elvek tanítására, mint napjainkban. Az élet jólétét és kényelmét szolgáló - az egészségügyi dolgokat és a betegségek kezelését is érintő - sokrétű, csodálatos fejlődés ellenére ijesztően csökken a fizikai erő és állóképesség. Ez a tény megköveteli mindazok figyelmét, akiknek szívügye embertársaik jóléte.

Mesterkélt civilizációnk egészséges elveket romboló bűnökre bátorít. A gyakorlat és a divat harcban áll a természettel. A szokások, amelyeket megkövetel, és az élvezetek, amelyeknek táptalajt ad, egyre csökkentik mind a fizikai, mind a szellemi erőt, és elviselhetetlen terhet rónak az emberiségre. Iszákosság és bűnözés, betegség és szerencsétlenségek mindenütt fellelhetők.

Sokan tudatlanságból hágják át az egészségügyi törvényeket. Ezért tanítani kell őket. A nagy többség viszont többet tud, mint amennyit gyakorol. Meg kell értetni velük, milyen fontos, hogy útmutatóként fogadják el azt, amit megismertek. Az orvosnak számos alkalma van arra, hogy egyrészt megismertesse az egészség elveit, másrészt pedig megmutassa, milyen fontos gyakorolni őket. Megfelelő tanítással sokat tehet a kimondhatatlanul nagy károkat okozó gonoszságok helyretételéért.

A mérgező gyógyszerek korlátlan alkalmazása mérhetetlen sok betegségnek és még ennél is súlyosabb bajoknak veti meg alapját. Sokan, amikor megbetegszenek, nem vesznek fáradságot arra, hogy kipuhatolják betegségük okát. Fő gondjuk megszabadulni a fájdalomtól és a kellemetlenségtől. Ezért kétes csodaszerekhez folyamodnak, amelyek igazi hatásáról nem sokat tudnak; vagy gyógyszert kérnek az orvostól vétségeik következményének ellensúlyozására, és arra nem gondolnak, hogy egészségtelen szokásaikon kellene változtatniuk. Ha azonnal nem érzik a gyógyszer hatását, kipróbálnak egy másikat, majd egy harmadikat. Eközben a baj megmarad.

Az embereket meg kell tanítani arra, hogy a gyógyszerek nem gyógyítanak. Az igaz, hogy néha pillanatnyi enyhülést hoznak, és úgy tűnik, hogy használatuk eredményeként a beteg meggyógyul. Ez azért van így, mert a természetnek van elegendő életereje a méreg eltávolítására, és a betegség okozta állapot kijavítására. Az egészség helyreáll a gyógyszer ellenére. De a legtöbb esetben a gyógyszer csak megváltoztatja a betegség formáját és helyét. Gyakran úgy tűnik, hogy a szervezet egy időre legyőzi a méreg hatását, de következményei a szervezetben megmaradnak, és egy későbbi időszakban nagy kárt okoznak.

A mérgező gyógyszerek alkalmazásával sokan élethosszig tartó betegséget szereznek maguknak, és sokan meghalnak, akiket természetes gyógymóddal meg lehetett volna menteni. Mérgeket tartalmazó sok, úgynevezett gyógyszer mind a lelket, mind a testet romboló szokásokat és vágyakat kelt. Sok, gyógyszerkülönlegességnek nevezett népszerű csodaszer, sőt még orvosok által javasolt mérgek is szerepet játszanak a társadalmat oly rettenetes átokkal sújtó alkoholizmus, ópiumfüggőség, morfinizmus alapjának lefektetésében.

Csak akkor lehet reménykedni a dolgok megjavulásában, ha az emberek megismerik a helyes elveket. Tanítsák meg őket az orvosok arra, hogy a gyógyerő nem a gyógyszerekben van, hanem a természetben! A betegség a természet erőfeszítése, amellyel a szervezet igyekszik megszabadulni az egészség törvényeinek áthágása miatt létrejött állapottól. Betegség esetén meg kell állapítani, hogy mi a kórokozó. Az egészségre káros körülményeken változtatni kell, a rossz szokásokat el kell hagyni, majd a természetet a tisztátalanságok eltávolításában és a megfelelő állapot helyreállításában támogatni kell.

Tiszta levegő, napfény, mértékletesség, pihenés, testedzés, megfelelő táplálkozás, a víz használata, Isten erejébe vetett hit - ezek az igazi gyógyszerek. Mindenkinek tudnia kell a természet gyógyító eszközeiről, és arról, hogy miként alkalmazza őket. Fontos, hogy mindenki értse a betegápolás alapelveit, és hogy olyan gyakorlati kiképzést is kapjon, amely tudásának helyes alkalmazására képesíti.

A természetes gyógymódok használata nagy gondot és erőfeszítést igényel, amire sokan nem hajlandóak. A természet fokozatosan gyógyít és állít helyre. A türelmetleneknek ez a folyamat lassúnak tetszik. A káros élvezetekről való lemondás áldozatba kerül. A végén azonban megmutatkozik, hogy a természet - amennyiben nem gátolják - bölcsen és jól végzi munkáját. Egészséges test és egészséges lélek lesz azok jutalma, akik szívós kitartással engedelmeskednek törvényeinek.

Általában kevés figyelmet szentelnek az egészség megőrzésének. Sokkal jobb megelőzni a betegséget, mint tudni, hogyan kezeljük, amikor már megkaptuk. Saját érdekünkben és az emberiség érdekében mindenkinek kötelessége, hogy tisztában legyen az élet törvényeivel, és hogy lelkiismeretesen engedelmeskedjék nekik. Mindenkinek meg kell ismernie a legcsodálatosabb organizmust, az emberi testet. Meg kell érteniük a különböző szervek szerepét, és hogy egészséges működésük céljából hogyan függnek egymástól. Tanulmányozniuk kell a lélek hatását a testre és a testét a lélekre, valamint az őket szabályozó törvényeket.

Nem lehet elég gyakran hangsúlyozni, hogy az egészség nem a véletlen függvénye. Az egészség a törvénynek való engedelmességből következik. Ezt a tényt a versenyző atléták és más, erőpróbának kitett emberek is felismerték. A versenyzők a leggondosabban készülnek fel a küzdelemre. Alapos edzésnek és szigorú fegyelemnek vetik alá magukat. Fizikai szokásaikat gondosan szabályozzák. Tudják, hogy a testük valamely szervét, illetve annak működését gyengítő és bénító mulasztás, mértéktelenség vagy éppen vigyázatlanság biztos következménye: kudarc.

Mennyivel fontosabb, hogy ilyen körültekintéssel készítsük elő a siker útját az élet harcaiban! Nem látszatküzdelemre vállalkoztunk. Olyan harcot folytatunk, amelynek kimenetele az örökkévalóságra szól. Láthatatlan ellenséggel kell megvívnunk. Gonosz angyalok küzdenek a minden ember feletti uralomért. Az egészségre káros dolgok nemcsak a testi energiát csökkentik, hanem a szellemi és erkölcsi erőt is gyöngítik. Nehezebben tud jó és rossz között különbséget tenni - és ezért a rossznak ellenállni - az az ember, aki valamilyen egészségtelen szokásnak hódol. Így a vereség és kudarc veszélye is nagyobb.

"Akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat" (1Kor 9:24). A mi harcunkban mindazok győzhetnek, akik a helyes elvek követésével fegyelmezik magukat. Ezeknek az elveknek az élet részletkérdéseiben való követését sokan lényegtelennek tartják - túl jelentéktelen dolognak ahhoz, hogy figyelmükre számot tartson. A kockán forgó végső cél tükrében azonban semmi sem jelentéktelen, amivel dolgunk van. Minden tettünknek megvan a maga súlya azon a mérlegen, amely eldönti, hogy az életben győztünk-e vagy elbuktunk. Így hangzik a Szentírásban foglalt parancs: "Úgy fussatok, hogy (a jutalmat) elvegyétek" (24. vers).

Ősszüleink esetében a mértéktelenség vágyának Éden elvesztése volt a következménye. A minden dologban való mértékletességnek nagyobb szerepe van az Édenbe való visszajutásunkhoz, mint ahogy azt sokan képzelik.

Pál apostol az ősi görög sportjátékok versenyzőinek önmegtartóztatására hivatkozva ezt írja: "Mindaz pedig, aki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant. Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra; úgy viaskodom, mint aki nem levegőt vagdos: Hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek" (1Kor 9:25-27).

A reform megvalósítása az alapigazságok világos megismerésén múlik. Miközben veszély rejlik a szűk látókörű filozófiában és a kemény, hideg ortodoxiában, ugyanakkor a meggondolatlan liberalizmusban is nagy veszély van. Minden maradandó reform alapja Isten törvénye. Mutassuk ki világosan, érthetően, hogy Isten törvényének engedelmeskedni kell! Elveit szüntelenül tárjuk az emberek elé, hiszen ezek az elvek éppúgy örökkévalóak és megmásíthatatlanok, mint Isten maga.

Az első hitehagyás egyik legsiralmasabb következménye az, hogy az ember nem képes önmagán uralkodni. Csak akkor tud előrelépni, ha visszanyeri ezt a képességét.

A test az egyetlen eszköz, amelyen keresztül az értelem és a lélek jellemépítő tevékenysége megmutatkozik. A lelkek ellensége ezért irányozza kísértéseit fizikai képességeink csökkentésére és elkorcsosítására. Ha itt eredményt ér el, egész lényünket kiszolgáltatjuk a gonosznak. Fizikai természetünk hajlamai saját pusztulásunkat munkálják, hacsak nem helyezzük magunkat egy magasabb rendű hatalom uralma alá.

Testünket szolgává kell tennünk. Lényünk magasabb rendű képességeinek kell az uralmat gyakorolniuk. Szenvedélyeinket akaratunk alá kell rendelnünk, akaratunkat pedig Isten uralma alá. Szükséges, hogy az isteni kegyelem által megszentelt józan ész - mint királyi hatalom - tartsa uralma alatt életünket.

Isten követelményeit lelkiismereti üggyé kell tenni. Rá kell ébreszteni az embereket arra, hogy kötelesek önmagukon uralkodni; hogy szükség van a tisztaságra, a falánkság és minden szennyes szokás elhagyására. Meg kell értetni velük, hogy szellemi és fizikai képességeiket ajándékba kapták Istentől, és hogy a lehető legjobb állapotban kell tartaniuk őket - az Ő szolgálatára.

Az ősi rítusban, amely az evangéliumot szimbolizálta, nem lehetett hibás áldozatot vinni Isten oltárára. Az áldozatnak, amely Krisztust jelképezte, hibátlannak kellett lennie. Isten Igéje ezzel a példával szemlélteti, hogy népe milyen legyen: "szent és feddhetetlen", "élő... Istennek kedves áldozat" (Ef 5:27; Róm 12:1).

Isten hatalma nélkül nem jöhet létre igazi megújulás. Az emberi korlátok az öröklött és szerzett hajlamokkal szemben olyanok, mint homokzátony az áradatban. Amíg Krisztus élete nem lesz személyes életünk éltető ereje, addig nem tudunk ellenállni a kívülről és belülről támadó kísértéseknek.

Krisztus eljött erre a világra, és Isten törvénye szerint élt, hogy az ember tökéletesen uralkodni tudjon a lelkét romboló természetes hajlamokon. A lélek és test Orvosa ad győzelmet a harcban álló gerjedelmeken. Ő minden lehetőséget biztosít ahhoz, hogy az ember tökéletes jelleművé váljék.

Ha valaki átadja magát Krisztusnak, értelme a törvény uralma alá kerül. Csak a királyi törvény hirdet szabadságot a foglyoknak. Ha az ember egyesül Krisztussal, szabaddá lesz. Ha meghódol Krisztus akarata előtt, visszakapja tökéletes emberi mivoltát.

Nem él a bűn szolgaságában, és a szenvedélyek fölé emelkedik az az ember, aki engedelmeskedik Istennek. Az ember legyőzheti önmagát, legyőzheti saját hajlamait, győzelmet arathat "a fejedelemségek", "a hatalmasságok", "az élet sötétségének világbírói" és a "gonoszság lelkei" felett, "amelyek a magasságban vannak" (Ef 6:12).

Sehol sincs nagyobb szükség erre a tanításra, és az sehol sem gyümölcsözőbb és hasznosabb, mint a családban. A szülőknek szerepük van a szokások és a jellem alapjának lefektetésében. A reformációs munkának Isten törvénye elveinek mind a testi, mind az erkölcsi egészséget érintő bemutatásával kell kezdődnie. Mutassátok ki, hogy az Isten Igéje iránti engedelmesség az egyedüli védelmünk a világot pusztulásba taszító bűnök ellen. Tegyétek világossá, hogy a szülők nemcsak önmagukért, hanem gyermekeikért is felelősséggel tartoznak. Vagy az engedelmességre vagy a törvényszegésre mutatnak példát gyermekeiknek. Példájukkal és tanításukkal határozzák meg családjuk sorsát. A gyermekek azzá lesznek, amivé szüleik alakítják őket.

Ha a szülők nyomon tudnák követni tetteik következményeit, és látnák, hogy példájuk és tanításuk hogyan örökíti tovább és növeli a bűn hatalmát vagy az igazságét, minden bizonnyal változtatnának eljárásaikon. Sokan elfordulnának a hagyománytól és attól, amit megszoktak, és elfogadnák az élet mennyei elveit.

Az orvos - aki az emberek otthonában szolgál - virraszt a betegek ágya mellett, csökkenti aggodalmukat, visszahozza őket a sír széléről, reményt ébreszt a haldoklókban, megnyeri bizalmukat és szeretetüket. Ez a lehetőség csak kevés embernek adatott meg. Még az evangélium szolgájának sincsenek ilyen nagy lehetőségei, és nincs ilyen messze ható befolyása.

Az orvos példájának - nem kevésbé mint tanításának - pozitív hatalomnak kell lennie a jó oldalán. A reform ügye olyan férfiakat és nőket szólít meg, akiknek az élete önuralomról tesz bizonyságot. Az elvek gyakorlása az, ami súlyt ad ezeknek az elveknek. A világnak arra van szüksége, hogy a gyakorlatban mutassuk be, mit tud Isten kegyelme tenni emberek elvesztett méltóságának helyreállításában azáltal, hogy önuralomhoz segíti őket. Semmire sincs a világnak olyan szüksége, mint arra, hogy az evangélium megmentő erejét Krisztuséhoz hasonló életek mutassák be.

Az orvos folytonosan kapcsolatba kerül azokkal, akiknek szükségük van a jó példa erejére és bátorítására. Sokan erkölcsileg gyengék. Hiányzik belőlük az önuralom, és könnyen legyőzi őket a kísértés. Az orvos csak úgy tud segíteni ezeken az embereken, ha saját életében mutatja be annak az elvnek az erejét, amely minden káros szokás és szentségtelen vágy felett képes diadalmaskodni. Saját életében kell meglátszania egy olyan hatalom működésének, amely mennyei. Ha itt kudarcot vall, bármilyen súlyosak és meggyőzőek is a szavai, ő maga rossz befolyást áraszt.

Sok olyan ember kér orvosi tanácsot és kezelést, akinek az élete saját rossz szokásai miatt futott erkölcsileg zátonyra. Megtörtek, gyengék, megsebzettek, érzik a saját oktalanságukat, és azt, hogy képtelenek győzni. Környezetük legyen mentes minden olyan dologtól, ami a jelenlegi állapotukat előidéző gondolatokat és érzéseket ébreszti bennük. A tisztaság, a szent és nemes gondolatok légkörét kell magukba szívniuk. Milyen félelmes a felelősségük azoknak, akiknek jó példát kellene mutatniuk, de mivel ők is káros szokások rabjai, befolyásukkal növelik a kísértés erejét!

Sok olyan ember bízza magát az orvos gondjaira, aki dohányzással és részegítő italok fogyasztásával rombolja lelkét és testét. A hivatásához hű orvosnak fel kell hívnia ezeknek a betegeknek a figyelmét szenvedésük okára. Ám milyen súlya lehet szavainak, ha ő maga is dohányzik vagy szeszes italt fogyaszt? Vajon nem vonakodik-e majd - saját gyengéje tudatában - rámutatni a betege életét megkeserítő foltra? Hogyan győzheti meg a fiatalokat káros hatásukról, miközben ő is használja ezeket a dolgokat?

Hogyan lehet egy orvos a társadalomban a tisztaság és önuralom példaképe, hogyan lehet a mértékletesség ügyének eredményes munkása, miközben ő maga is egy gyarló szokásnak hódol? Hogyan tud megfelelően szolgálni a betegek és a haldoklók ágyánál, ha az ő lehelete is bűzlik az alkohol vagy a dohány szagától?

Hogyan szolgálhat rá valaki a személyébe mint szakképzett orvosba helyezett bizalomra, ha kábító mérgekkel zavarja meg idegeit és tompítja agyát? Szinte lehetetlen gyors diagnózist megállapítania és helyesen cselekednie!

Ha nem tartja be a saját lényét is szabályozó törvényeket, ha inkább az önző élvezetet választja, mint az értelem és a test egészségét, vajon nem jelenti ki magát alkalmatlannak arra, hogy emberek életüket bízzák rá?

Bármennyire gyakorlott és lelkiismeretes is egy orvos, hivatása gyakorlása során sokszor elcsügged és kudarcot vall. Gyakran nem tudja megvalósítani azt, amit szeretne. Ha betegei meg is gyógyulnak, ez talán nem igazán szolgál az ő javukra, sem a világéra. Sokan azért gyógyulnak meg, hogy újra gyakorolják a betegségüket okozó rossz szokásaikat. A korábbi hévvel merülnek bele újra ostoba élvezeteikbe. Az orvos értük végzett munkája elpocsékolt erőfeszítésnek tűnik.

Krisztusnak ugyanez volt a tapasztalata, mégsem szűnt meg dolgozni még egyetlen szenvedőért sem. A tíz megtisztult bélpoklos közül csak egy méltányolta az ajándékot, és ő idegen és samáriai volt. Ezért az egyért gyógyította meg Krisztus a tízet. Ha az orvos nem lesz eredményesebb, mint a Megváltó, tanulja meg a leckét a Nagy Orvostól. Krisztusról ezt olvassuk: "Nem lankad el, sem kedvét el nem veszti" (Ésa 42:4 - új kat. ford.). "Lelke szenvedése folytán látni fog, és megelégszik" (Ésa 53:11).

Ha csak egy lélek fogadta volna el kegyelmének evangéliumát, Krisztus akkor is vállalta volna a nehéz életet, a megaláztatást és a szégyenteljes halált, hogy megmentse azt az egyet. Ha fáradozásunk által egyetlen ember jó útra tér, és alkalmas lesz az Úr országára, nincs-e okunk az örvendezésre?

Az orvos feladatai vesződségesek és megerőltetőek. Sikeres teljesítésükhöz erős alkatra és egészséges szervezetre van szüksége. Egy gyenge vagy beteg ember nem tudja elviselni az orvosi hivatással járó fárasztó munkát. Aki nem tud tökéletesen uralkodni önmagán, az nem alkalmas mindenféle betegség gyógyítására.

Az orvosnak sokszor nincs lehetősége aludni, sőt még enni sem, a társas élet örömeit és a vallás kiváltságait is jórészt nélkülözi. Úgy tűnik, hogy az orvos életét állandóan árnyék borítja. A szenvedések, a segítségre vágyó kiszolgáltatott halandók látványa, a züllött emberekkel való kapcsolata szívét beteggé teszi, és szinte elveszti bizalmát az emberiségben.

A betegséggel és a halállal való küzdelem az elviselhetőség határáig igénybe veszi minden energiáját. E rettenetes erőfeszítésnek a reakciója a végsőkig megpróbálja a jellemet. Itt támad rá a legnagyobb erővel a kísértés. Jobban, mint bármilyen más hivatásban, az orvosnak önuralomra, a lélek tisztaságára van szüksége, és arra a hitre, amelynek fogódzója a menny. Mások és önmaga miatt sem hagyhatja figyelmen kívül a test törvényeit. A testi szokások terén való meggondolatlanság az erkölcsi dolgokban való meggondolatlanságra hajlamosít.

Az orvos csak akkor van biztonságban, ha minden körülmények között elvből cselekszik, erőt és segítséget merítve abból a szilárd szándékból, amely egyedül Istenben található. Isten tökéletes jellemét kell követnie. Napról napra, óráról órára, percről percre magán kell éreznie a láthatatlan világ tekintetét. Ki kell tartania, ahogy Mózes is tette, aki "erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant."

Az igaz élet a kegyességben gyökerezik. Csak az az ember tud embertársainak tiszta, erőteljes életet tartósan felmutatni, ha az az élet el van rejtve Krisztussal az Istenben. Minél nagyobb a hatóköre az emberek között, annál szorosabb közösségben kell lennie a mennyel.

Minél súlyosabbak az orvos feladatai, és minél nagyobb a felelőssége, annál nagyobb szüksége van mennyei erőre. Időt kell szakítania - akár a földi dolgok terhére is - az örökkévaló dolgokon való elmélkedésre. Ellen kell állnia a világ tolakodásának, amely kényszerítő erővel akarja elszakítani az erő Forrásától. Imával és igetanulással mindenki másnál jobban el kell rejtőznie Isten védőpajzsa mögé. Szüntelenül és tudatosan kell összhangban élnie az igazság, igazságosság és irgalom elveivel, amelyek Isten tulajdonságait jelenítik meg a lélekben.

Isten szava - befogadásának és követésének arányában - lesz hatással tetteire és érinti a jellem minden megnyilvánulását. Megtisztít minden gondolatot, szabályoz minden vágyat. Akik Isten szavába helyezik bizalmukat, azok bátran viselkednek és erősek lesznek; minden alantas dolog fölé emelkednek, olyan légkörbe, amely mentes minden szennytől.

Ha az ember közösségben van Istennel, életét makulátlanul tisztává teszi az a rendíthetetlen szándék, amely megőrizte Józsefet és Dánielt a pogány udvar romlottsága között. Jellemruhája hótiszta lesz. Életében Krisztus világossága fényesen ragyog. Változatlan dicsőségével jelenik meg fölötte a fényes Hajnalcsillag.

Ez az ember éltető erősség lesz a társadalomban; gát a bűn ellen, védelem a megkísértetteknek, vezérlő fény azoknak, akik a nehézségek és csüggesztő körülmények között a helyes utat keresik.