Az irányítás fontossága az ünnepek megtartásában. - Láttam, hogy ünnepeinket nem a világ szokásai szerint kell megtartanunk, de mégse múljanak el észrevétlenül, mert ez elégedetlenséget kelt gyermekeinkben. Azokon a napokon, amikor fenn áll az a veszély, hogy gyermekeinket rossz hatások veszik körül, és befolyásolhatják őket a világ élvezetei és izgalmai, a szülők tanulmányozzák, mit nyújtsanak a veszélyesebb szórakozások helyett. Értessétek meg gyermekeitekkel, hogy javukat és boldogságukat akarjátok.

Az ünnepek megtartása által úgy a világi, mint az egyházi embereket arra nevelték, higgyék, hogy e tétlen napok fontosak az egészség és boldogság szempontjából; mégis a tapasztalatok azt mutatják, hogy azok telve vannak gonoszsággal.

Komolyan törekedtünk arra, hogy az ünnepeket a lehető legérdekesebbé tegyük a gyermekek és az ifjúság számára, miközben igyekeztünk helyesen eltölteni az időt. Célunk az volt, hogy távol tartsuk őket a hitetlenekkel való szórakozástól.

Feljegyez-e az angyal "egy elvesztett napot"? - Az élvezet keresés napja után, hol van az élvezetkereső megelégedettsége? Mint keresztény munkások, kit segítettetek jobb, magasabb rendű és tisztább életre? Mit látnátok, ha belenéznétek az angyal által írt feljegyzésbe? "Elvesztett nap." Az a nap elveszett a saját lelkük számára, elvesztettek egy napot Krisztus szolgálatában, mivel semmi jót nem cselekedtek. Jönnek a következő napok is, de az a nap többé sosem tér vissza, amit olcsó, balga beszéddel lányokról a fiúkkal és fiúkról a lányokkal haszontalanul töltöttek el.

Ugyanez az alkalom többé sosem tér vissza. Ezért jobban tették volna, ha a legkeményebb munkát végezték volna azon az ünnepen.

Nem jól használták fel ünnepnapjukat, azért az a messzeségben tűnt el, hogy majd egykor, az ítélet napján szemben álljon velük rosszul eltöltött napként. A születésnap alkalom az Isten dicsőítésére. - A zsidó gazdasági rendszerben a gyermek születésekor saját megállapodásuk szerinti adományt adtak Istennek. Ma azt látjuk, hogy a szülők különleges erőfeszítéseket tesznek, hogy ajándékokat adjanak gyermekeiknek születésnapjukon; ezt a gyermek tisztelésének alkalmává teszik, mintha hódolnának az emberi lénynek. E szokást Sátán a maga céljára használta fel; a figyelmet és az ajándékokat az emberi lényekre irányította; így a gyermekek gondolatát önmagukra fordította, mintha őket különös kegyben kellene részesíteni...

A születésnapok alkalmával a gyermekeket meg kell tanítanunk, hogy minden okuk megvan az Isten iránti hálára szeretetéért, mivel egy éven keresztül megőrizte életüket. Így adhatnak értékes tanítást a szülők gyermeküknek. Minden kegyelem adományozójának adósai vagyunk az életünkért, egészségünkért, eledelünkért, ruházatunkért és nem kevesebbért, mint az örök élet reménységéért; Istent megilleti, hogy elismerjük ajándékait és bemutassuk hálaáldozatainkat legnagyobb jótevőnknek. E születésnapi ajándékokat megbecsüli a menny.

Idő az elmúlt év áttekintésére. - Tanítsátok meg őket, hogy áttekintsék életük elmúlt esztendejét és fontolják meg, vajon örülnének-e, ha látniuk kellene azt a feljegyzést, ami a mennyei könyvekben áll. Késztessétek őket komoly gondolkozásra, hogy magaviseletük, szavuk és cselekedetük Istennek tetsző legyen. Hasonlóvá tették-e életüket Jézus életéhez, s szebbé és kívánatosabbá lett-e Isten szemében? Tanítsátok meg gyermekeiteket az Úr ismeretére, utaira és rendeléseire!

Isten ügye legyen az első. - Megmondtam családomnak és barátaimnak, nekem senki ne adjon születésnapi vagy karácsonyi ajándékot annak engedélye nélkül, hogy továbbadjam azt az Úr tárházába, amit misszió célra használnak fel.

Hogyan tartsuk meg a Hálaadás napját? - Közeledik a Hálaadás napja [Megjegyzés. - Amerikában november hó negyedik csütörtökje. - A fordító]. Vajon most is úgy, mint már oly sokszor korábban, a magunk számára való hálaadás lesz? Vagy inkább Istennek való Hálaadás napja? Ezt a nagy áldás időszakává tehetjük úgy magunk, mint mások számára, ha jól használjuk fel ez alkalmat, és megemlékezünk a közöttünk levő szegényekről...

A szegények segítésének száz módját is kitalálhatjuk. Segíthetjük a szegényeket oly tapintatosan is, hogy úgy érezzék, szívességet tesznek azzal, ha elfogadják ajándékainkat és rokonszenvünket. Gondoljunk arra: jobb adni, mint kapni! Testvéreink általában a leggyengédebb figyelmességet tanúsítják azok iránt, akiket meg akarnak tisztelni, és akik tiszteletére vágyakoznak, de egyáltalán nincs szükségük segítségükre. A szokás és a divat azt mondja: Adj azoknak, akik neked is adnak! Azonban a bibliai ajándékozás szabálya nem ez. Isten Igéje a magunk örömszerzésének eme módja ellen szól, hogy ilyen lelkülettel adjuk ajándékainkat, azt mondván: "...aki ad a gazdagnak; végre szűkölködésre jut" (Péld 22:16).

Eljön az az idő, amikor elveinket próbára teszik. Kezdjünk el arról gondolkozni, mit tehetünk Isten szegényeiért. Isten áldásainak részeseivé tehetjük őket. Gondolkozz azon, hogy melyik özvegynek, árvának vagy szegény családnak nyújthatsz segítséget, de ne kérkedő módon, hanem légy közvetítő csatorna, amelyen keresztül az Úr gazdagsága áldásként áradhat szegényeire...

Ez azonban nem foglalja magában minden kötelességedet. Ajánld fel adományodat legjobb Barátodnak! Ismerd el nagylelkűségét; fejezd ki háládat kegyeiért! Hozz hálaáldozatot Istennek... Testvéreim és Testvérnőim! Egyszerű ételt fogyasszatok a Hálaadás napján, és azt a pénzt, amit a különlegességekre költenétek étvágyatok kielégítésére, adjátok hálaáldozatul Istennek.

Ezentúl ne azért ünnepeljetek hálaadó napot, hogy étvágyatok megelégedését szolgálja és kielégítsétek azt; és magatokat dicsőítsétek. Mindnyájunknak van okunk, hogy hálaáldozatokkal jöjjünk az Úr tornácaiba, mert újabb évvel őrizte meg életünket... Ha vendégséget rendezünk, a szükségben levőket hívjuk meg.

Egy nap a hálaadásra. [Megjegyzés. - Részlet a Battle Creek Tabernacleban 1884. november 27-én, a hálaadási istentiszteleten elmondott beszédből. - A szerkesztők.] - Úgy gondolom, hálásaknak kell lennünk valamiért. Boldogoknak kell lennünk és örvendeznünk kell Istenben, mert nagy kegyelmet adott nekünk... Azt akarjuk, hogy ez a Hálaadó nap az legyen, amit magában foglal. Ne rontsuk el és ne keverjük össze salakkal, hanem az legyen, aminek lennie kell: hálaadás. Szálljon fel a dicséret szava.

Miért nem tartunk ünnepet Istennek? - Nem volna-e jó számunkra, ha ünnepet szentelnénk az Úrnak, amikor felidéznénk emlékezetünkben a velünk való bánásmódjának emlékét? Nem volna-e jó elgondolkozni a múltban elnyert áldásokról, megemlékezni komoly figyelmeztetéseiről úgy, hogy megszívleljük azokat és ne feledkezzünk el Istenről?

A világban sokféle ünnep van. Az embereket lekötik a játékok, a lóversenyek, a szerencsejátékok, a dohányzás és az italozás...

Ne tartson-e Istennek népe gyakrabban szent összejöveteleket, amelyeken megköszöni Istennek gazdag áldásait?

Az ünnepek alkalmat adnak a missziómunkára. - A gyülekezetekben szükség van oly férfiakra, akik képesek a szervezés területén fejlődni és gyakorlati munkát adnak fiatal férfiaknak és nőknek az emberiség szükségleteinek enyhítése terén, és munkálkodhatnak a férfiak, a nők, az ifjak és a gyermekek üdvösségéért. Mindenkinek nem lehetséges, hogy minden idejét ez ügynek szánja a munka miatt, amelyet el kell végeznie mindennapi élete fenntartásáért. Mégis neki is vannak ünnepnapjai és ideje, amit keresztényi munkára szánhat és e módon jót tehet, ha nem tud sokat adni anyagi javaiból.

Amikor ünnepnapod van, tedd kellemessé és boldoggá azt gyermekeid számára, a szegényeknek és szenvedőknek pedig kellemes nappá. Ne múljék el úgy e nap, hogy ne adtál volna hálát és hálaáldozatot Jézusnak!