Testgyakorlás, amely fejleszti a kezet, az elmét és a jellemet. - A legnagyobb áldást nem abból a testgyakorlásból nyerjük, amelyet játékként vagy csupán testgyakorlásként végzünk. Némi haszon származik a szabad levegőn való tartózkodásból és az izmok tornáztatásából; de ugyanazt az erőmennyiséget segítő kötelességekre fordítsuk, és az áldás nagyobb lesz, s a megelégedettség érzete tölt el; mert az ilyen testgyakorlás magában rejti a segítség érzetét és a jól végzett kötelességre a lelkiismeret beleegyezését.

A gyermekekben és ifjakban fel kell ébresztenünk azt a törekvést, hogy testmozgásukkal olyan dolgot végezzenek, ami áldásos a maguk számára és segítő másoknak. Az a testgyakorlat, amely fejleszti az értelmet és jellemet, amely a kezeket munkára tanítja, és ráneveli az ifjakat arra, hogy kivegyék részüket az élet terheiből, testi erőt ad számukra és növeli minden képességüket. Jutalom van az erkölcsös szorgalomban, a jó cselekedet élő szokásának ápolásában.

Az egyén számára hasznos szórakozások sohasem bizonyulnak oly nagy áldásnak a gyermekek és ifjak számára, mint azok, amelyeken ők maguk másoknak is segíthetnek. A fiatalok természetüknél fogva lelkesedők és fogékonyak, ezért könnyen elfogadják a jó javaslatokat.

Jézus, mint ifjú példakép. - Jézus élete telve volt szorgalommal, Ő gyakorlatot végzett a különböző feladatok végzésével, összhangban testi erejének fejlődésével. Miközben végezte kijelölt feladatát, nem volt ideje arra, hogy izgató, haszontalan szórakozásoknak hódoljon. Nem vett részt abban, ami megmérgezné erkölcsi és lealacsonyítaná testi színvonalát, de gyakorlott volt a hasznos munkában, sőt a nehézségek elviselésében.

Krisztus földi élete példa volt minden család számára. Otthonában engedelmes és segítőkész volt. Megtanulta az ácsmesterséget, a názáreti kis műhelyben saját kezűleg dolgozott...

A Biblia azt mondja Jézusról: "A kis gyermek pedig növekedék és erősödék lélekben, teljesedve bölcsességgel; és az Istennek kegyelme vala Ő rajta" (Lk 2:40). Amint gyermekségében és ifjú korában dolgozott, teste és lelke fejlődött. Nem vakmerően használta testi erejét, hanem olyan feladatot végzett, amely egészségben tartotta azt, hogy minden vonalon a legjobb munkát tudja végezni. Nem volt hajlandó hanyag munkára, még a szerszámok használatában sem. Tökéletes munkás és tökéletes jellem volt. Elvekkel és példával tüntette ki Krisztus a hasznos munkát.

Felüdülés változatos munkával. - A fiatalemberek gondoljanak arra, hogy felelősek minden kiváltságukért, idejük és képességeik helyes felhasználásáért. Talán felteszik a kérdést: "Nem kapcsolódhatunk ki és pihenhetünk? Állandóan csak dolgozzunk, dolgozzunk, dolgozzunk minden változatosság nélkül?"

A fizikai munkából való kikapcsolódás, mely nagyon megterhelte erejüket, szükséges egy időre, hogy azután ismét továbbfolytassák munkájukat nagyobb eredménnyel. Azonban lehet, hogy nem lényeges a sok pihenés, de ha mégis élnek vele, nem kíséri a legnagyobb siker, ami a fizikai erejük megújulását illeti. Nem szabad - még ha el is fáradtak az egyik munkában -, elfecsérelniük a drága pillanatokat. Olyankor arra kell törekedni, hogy olyasvalamit tegyenek, ami nem annyira kimerítő, de mégis áldására szolgál édesanyjuknak és testvéreiknek. Miközben megkönnyítik gondjaikat azzal, hogy részt vesznek a teher viselésben, olyan szórakozást találhatnak, amely elvből fakad és igazi boldogságot szerez nekik, és idejüket nem tréfálkozással vagy önző dolgokkal töltik el. Így előnyösen használhatják fel az időt, és a változatosság által felüdülhetnek.

Sokan vallják, a testi egészség megőrzése érdekében fontos, hogy önző szórakozásoknak hódoljanak. Az igaz, hogy a változatosság szükséges a test fejlődése érdekében, hiszen a test és a lélek a pihenés által üdül fel és erősödik meg, mégsem érhetjük el ezt a célt úgy, hogy balga szórakozásoknak hódoljunk napi kötelességeink elhanyagolása árán, amiket a fiatalságnak kellene elvégezni.

Istentől megáldott időbeosztás tanulók számára. - Az ifjúságot rá kell nevelnünk arra, hogy egyenlő mértékben használja testi és szellemi erejét. Egész lényük egyenletes foglalkoztatása olyan nevelést ad, amely széleskörű és befogadóképes.

Ausztráliában kemény munkát kellett végeznünk, hogy a szülőket és az ifjúságot erre neveljük, de kitartottunk erőfeszítésünkben, míg végül megtanulták azt a leckét, hogy a helyes nevelés érdekében a tanulás idejét meg kell osztani a könyvekből nyert elméleti és a munka közben nyert gyakorlati ismeret között.

A nap egy részét gyakorlati munkával töltötték a tanulók. Megtanulták, hogyan gyomlálják a földet és műveljék a talajt. Miként építsenek házakat ama idő alatt, amelyet különben játékkal és szórakozással töltöttek volna el. Az Úr megáldotta azokat a tanulókat, akik arra szánták idejüket, hogy megtanulják a gyakorlati élet leckéit.

Isten gondoskodott hasznos elfoglaltságról az egészség megtartása érdekében, melyek képesítik a tanulókat, hogy segítsenek magukon és másokon.

A csupán mulatságos kikapcsolódás helyett olyan testmozgásokat kell végezni, amelyek jók.

A missziótevékenység kiváló testgyakorlat. - Bőségesen találhatunk világunkban elvégzendő fontos és hasznos dolgokat, amelyek olyan örömet szereznének, hogy a szórakozások szinte szükségtelenné válnának. Az agy, a csontok és izmok szilárdságot, erőt nyernének, ha jó cselekedetre használnák fel azokat. Gondolkozzunk és találjunk ki olyan terveket, melyek a fiatalokat szellemi képességeik és testi erőik fejlesztésére nevelik, s Istentől nyert talentumaik gyakorlati felhasználását teszik lehetővé, ami által dicsőíthetik az Urat.

Az értelem és izom gyakorlásának ugyanazon ereje képes kitalálni a testmozgás magasrendű útját és módját a missziómunka végzésében is. Így válhatnak a fiatalok Isten társaivá a munkában, miközben érzik, hogy a jó munkavégzés a nevelés legfontosabb része.

Vajon nem a missziómunkát kellene végeznie minden ifjúnak Krisztus szellemében munkálkodva? E munkában biztosan számíthatsz Krisztus segítségére. A tanuló gondolkodása mélyül, messzire elhat és ereje a tanulóévek folyamán állandóan növekedni fog. A karokat és a kezeket, amelyeket Istentől kaptunk, a jó cselekedetekre kell felhasználnunk, a menny pecsétjét kell hordoznunk, hogy végül majd meghalljuk: "Jól vagyon jó és hű szolgám..." (Mt 25:21).

Előírás a gyengélkedőknek. - Tanultam abból, ha a betegeket arra bátorítjuk, hogy idejüket töltsék a szabadban virágok ápolásával, szobájukból kimenve gondolataikat elterelik önmagukról valami olyanra, ami több egészséget biztosít számukra. A szabad levegőn való testmozgást elő kell írni, mint hasznos, életadó szükségletet.

Vidámak lehetünk, amikor hallgatjuk a kedves madarak énekét, és szemeinket a virágzó mezőkön és kerteken pihentetjük. Serkentsük gondolatainkat, hogy érdeklődjenek mindazon dolgok iránt, amelyekről Isten bőségesen gondoskodott számunkra. Amikor szeretetének és gondoskodásának gazdag megnyilvánulásairól elmélkedünk, elfelejtjük erőtlenségünket és vidámmá válunk, majd dallamot ébresztünk szívünkben az Úrnak.

Időről időre megmutatták nekem, tanítsuk meg a betegeket arra, hogy helytelen, ha minden testi munkát abbahagynak egészségük visszanyerése érdekében. Ha ekként cselekszenek, akaratuk elgyengül, vérük lustán kering és egyre sűrűbbé válik. Midőn a beteg abban a veszélyben forog, hogy esetét rosszabbnak képzelje, mint amilyen a valóságban, akkor a tétlenség biztosan a legszerencsétlenebb körülményeket idézi elő. A jól beosztott, rendszeresen végzett munka azt a gondolatot adja a gyengélkedőnek, hogy még nem teljesen használhatatlan a világban, hanem van valami haszna. Ez megelégedést nyújt számára, felbátorítja és életerőt kölcsönöz neki, amit a hiábavaló, haszontalan szellemi szórakozások sohasem tudnak megtenni.

Isten gondoskodik a megtalálható igazi felüdülésről. - Az Úr mindenki számára gondoskodott olyan felüdülésről, amelynek gazdag és szegény egyaránt örülhet; felüdülésről, mely a tiszta gondolatok ápolásában, az önzetlen tettekben található; felüdülésről, mely a rokonszenves szavakból és kedves cselekedetekből ered. Akik ilyen szolgálatot végeznek, azokból Krisztus világossága árad és beragyogja azok életét, akiket komorrá tett a szomorúság.