Ártatlan játékkal helyettesítsétek a bűnös dolgot. - A fiatalok nem lehetnek oly higgadtak és komolyak, mint a felnőttek. A gyermekek sem lehetnek oly megfontoltak, mint az apák. Miközben elítéljük a bűnös szórakozásokat - amit helyesen teszünk -, a szülők, a tanítók és a gyámok gondoskodjanak azok helyett ártatlan örömökről, amelyek nem mételyezik vagy rontják az erkölcsöt. Ne kössétek a fiatalokat merev szabályokhoz és olyan korlátozásokhoz, amelyek arra késztetik őket, hogy elnyomottaknak érezzék magukat, majd kitörve, a balgaság és pusztulás ösvényeire rohanjanak. Tartsátok az irányítás gyeplőjét szilárd, kedves, megfontolt kézzel! Irányítsátok gondolkodásukat és célkitűzésüket olyan gyengéden, bölcsen és szeretetteljesen, hogy mégis tudják, javukat tartjátok szem előtt.

Vannak olyan szórakozások - tánc, kártya, sakk, dámajáték stb. -, amelyeket nem helyeselhetünk, mert a menny elítéli azokat. Az effajta szórakozások ajtót nyitnak a gonoszságnak. Céljuk nem áldásos, hanem izgató hatású, némelyeknél felkelti a szenvedélyt olyan játékok iránt, melyek a szerencsejátékhoz és kicsapongáshoz vezetnek. Minden ilyen játékot ítéljenek el a keresztények és teljesen ártatlannal helyettesítsék azt.

Miközben visszatartjuk gyermekeinket a világi örömöktől - melyek iránya a megrontás és félrevezetés -, gondoskodnunk kell ártatlan szórakozásról, hogy veszélytelen ösvényekre vezessük őket. Isten egyetlen gyermekének sincs szüksége szomorú vagy siralmas tapasztalatra. Az isteni parancsok és ígéretek azt mutatják, hogy az így van: "Az ő utai gyönyörűséges utak, és minden ösvényei: békesség" (Péld 3:17).

Amikor kerüljük a hamisat és mesterkéltet - a lóversenyt, a kártyázást, a lottót, a nyereményjátékokat, az italozást és dohányzást -, gondoskodnunk kell olyan örömforrásokról, amelyek tiszták, nemesek és felemelőek.

A tornaterem hasznossága. - A tornagyakorlatoknak az iskolában hasznos szerepük van, azonban gondos felügyelet nélkül gyakran túlzásba viszik. A tornateremben sok ifjú annyira megerőlteti magát, hogy élete végéig tartó kárt tesz magában.

A tornateremben végzett testgyakorlat - bármilyen jól vezetik -, nem helyettesítheti a szabad levegőn való üdülést, ezért iskoláink nyújtsanak erre több alkalmat!

Labdajáték - alapvető vezérelvek. - Nem szólom meg az egyszerű labdázást, de még ezt is túlzásba lehet vinni.

Mindig visszariadok a vakmerő eredménytől, ami e szórakozások lendületében bekövetkezik. Az ebből származó bevételeket olyan dolgokra kellene költenünk, hogy az igazság világosságát elvigyük azokhoz az emberekhez, akik Krisztus nélkül elvesznének. A szórakozások és a pénz elköltése saját igényeikre, lassan öndicsőítéshez vezet. Az ilyen játékokra való nevelés felkelti a kedvtelést és szenvedélyt oly dolgok iránt, melyek nem kedveznek a keresztény jellem tökéletesítésének.

A mód, ahogyan azt a főiskolákon irányítják, nem viseli magán a menny pecsétjét. Az nem erősíti az értelmet. Nem finomítja és tisztítja a jellemet. A szokásokból és a világi életmódból származó vonalvezetése azoknak cselekvőit annyira lefoglalja és megbolondítja, hogy a mennyben kijelentik róluk, ők "inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői". Ahelyett, hogy értelmük erősödne, - hogy mint diákok jobb munkát végezzenek, és mint keresztények jobb képesítést nyerjenek keresztényi kötelességeik végzésére -, e játékok űzése olyan gondolatokkal tölti be elméjüket, melyek elvonják figyelmüket tanulmányaiktól...

Vajon e játékokban szem előtt tartják-e Isten dicsőségét? Tudom, nem így van. Elveszítik szemük elől Isten útját és célját. Az értelmes emberek elfoglaltsága e próbaidőben Isten kinyilatkoztatott akaratát háttérbe szorítja és emberek által kitalált elgondolásokkal helyettesíti, Sátánnal oldalukon töltik be lelküket. A menny Ura tiltakozik az égő szenvedély ellen, mely a játékokban való elsőségre késztet, s ez teljesen leköti őket.

Az atlétikai sportok kérdése. - A tanulóknak élénkítő testmozgásra van szükségük! Kevés rossztól kell jobban rettegnünk, mint a tétlenségtől és a céltalanságtól. Mégis a legtöbb atlétikai sport hatása olyan, hogy komoly aggodalmat okoz azoknak, akik szívükön viselik az ifjúság jólétét. A tanítók aggódva szemlélik e sportok befolyását a tanulók iskolai előmenetelére és későbbi életük alakulására. A sok időt lefoglaló játékok elvonják gondolataikat tanulmányuktól. Nem segítik az ifjúságot abban, hogy előkészüljenek az élet komoly gyakorlati munkájára. Befolyásuk nem teszi őket finommá, nagylelkűvé vagy igazán férfiassá.

Néhány népszerű szórakozás: a futball, a bokszolás, a durvaság iskolájává vált, mely ugyanolyan jellemvonásokat fejleszt ki, mint a régi római játékok. Az uralom szeretete, a puszta nyers erővel való büszkélkedés, az élet semmibe vétele, megdöbbentő mételyező befolyást gyakorol a fiatalságra.

Más atlétikai játékok, habár nem annyira durvák, szintén nem kevésbé kifogásolhatók, mivel túlzásba viszik azokat is. Fokozzák az ifjúságban az élvezetek és izgalmak szeretetét és így táplálják a hasznos munka iránti ellenszenvet, azt a hajlandóságot, hogy elkerüljék az élet gyakorlati kötelességét és felelősségét. Megsemmisítik az élet józan valóságai és csöndes örömei iránti szeretetüket. Ez megnyitja az ajtót a kicsapongás és törvénytelenség előtt minden borzalmas eredményével.

Amikor az élet nem volt bonyolult és mesterkélt. - Azoknak az embereknek az élete, akik Isten irányítása alatt álltak, ifjúkorukban nagyon egyszerű volt. A természet ölén éltek. A gyermekek részt vettek szüleik munkájában, és a természet kincstárának szépségeit és titkait szemlélhették. Az erdők és mezők csendjében elmélkedtek a magasztos igazságokról, amelyeket azután szent megbízatásként adtak tovább nemzedékről nemzedékre. Az ilyen nevelés faragott erős jellemű embereket.

Korunkban az élet mesterkéltté vált és az emberek elfajultak. Igaz, hogy nem térhetünk vissza a régi idők egyszerű szokásaihoz, de azért vehetünk tőlük olyan leckéket, amelyekből megtanulhatjuk, hogyan tegyük üdülésünket a test-, az elme- és a lélek megújulásának időszakává.

Családi kirándulások. - A városi és falusi családok barátkozzanak egymással, hagyják abba a munkát egy kis időre, ami testileg és szellemileg kimerítette őket, és menjenek vidékre tiszta tó mellé, vagy szép ligetbe, ahol gyönyörű a természet tája. Vigyenek magukkal egyszerű, egészséges ételeket, a legjobb gyümölcsöket és magvakat és terítsék meg asztalukat néhány fa árnyéka vagy az égbolt alatt. A séta, a testgyakorlat és a természet látványa serkenti étvágyukat és örülhetnek az étkezésnek, amit a király is megirigyelhet.

Ez alkalmakon a szülők és a gyermekek érezzék magukat menteseknek minden gondtól, munkától és tanácstalanságtól. A szülők váljanak gyermekekké gyermekeikkel és tegyenek mindent a lehető legkellemesebbé számukra. Szánják az egész napot üdülésre! A friss levegőn való testgyakorlat - azok számára, akik állandóan négy fal között ülő foglalkozásúak - nagyon egészséges. Mindenki, aki megteheti, érezze kötelességének az effajta életmód gyakorlását. Semmit sem veszítenek, hanem sokat nyernek. Új életkedvvel és bátorsággal térhetnek vissza foglalkozásukhoz, hogy buzgón végezzék munkájukat, és felkészüljenek a betegségekkel szembeni védekezésre.

Találjatok boldogságot a természet szépségében! - Ne gondoljátok, hogy Isten azt kívánja, adjatok fel mindent, aminek megtartása itt boldogságotokat szolgálja. Csupán azt kívánja, mondjatok le arról, ami nem szolgálná javatokat és boldogságotokat.

Az az Isten, aki az értékes fákat ültette és felruházta azokat gazdag lombozattal, s nekünk adta a pompás és szép színárnyalatú virágokat, akinek ügyes és gyönyörű művét látjuk a természet egész birodalmában, nem akar boldogtalannak látni minket; nem akarja, hogy rossz ízlésünk legyen és ne találjunk örömet e dolgokban. Szándéka az, hogy örüljünk azoknak. Azt akarja, legyünk boldogok a természet szépségében, amelyet teremtett számunkra.

Hasznos baráti összejövetelek. - A társadalmi kapcsolatok ápolásáért való összejöveteleket akkor tesszük leghasznosabbá és legtanulságosabbá, ha azoknak szívében, akik összejönnek, Isten szeretete ég, amikor azért találkoznak, hogy Isten szavát illető gondolataikat kicseréljék, vagy átgondolják az ügyének előmenetelére szolgáló módszereket és jót tegyenek embertársaiknak. Amikor ez összejöveteleken a Szentlelket szívesen látott vendégnek tekintik, amikor semmi olyat nem mondanak vagy tesznek, hogy megszomorítanák, akkor Istent tisztelik, így az összegyűltek felüdülnek és megerősödnek.

Összejöveteleinket úgy irányítsuk és úgy viselkedjünk, hogy hazatérve otthonunkba, lelkiismeretünk mentes legyen Isten és ember megbántásától, abban a tudatban, hogy nem sebeztük vagy nem bántottuk meg azokat, akikkel együtt voltunk vagy nem tettünk rossz befolyást rájuk.

Jézus örömöt talált a kellemes társaságban. - Jézus minden formájában megfeddte az önző vágyak kielégítését, de természeténél fogva társaságkedvelő volt. Bármilyen rendű-rangú ember vendégszeretetét elfogadta. Ellátogatott gazdagokhoz és szegényekhez, műveltekhez és tanulatlanokhoz, és arra vágyott, hogy gondolataikat a mindennapi élet problémáiról a lelki, örök dolgok magasságába emelje. Sohasem engedett meg kicsapongást, viselkedésére nem vetett árnyékot világias könnyelműség. Kedvét lelte azonban az ártatlan, örömteli jelenetekben, és részvételével megszentelte a társas együttlétet. A zsidó esküvő mély benyomást keltő alkalom volt, amelynek öröme nem volt visszatetsző az Emberfiának... Jézus gondolataiban az esküvői szertartás öröme előremutatott arra a boldog napra, amikor menyasszonyát hazaviszi Atyja házába és a megváltottak a Megváltóval együtt ülnek le a Bárány menyegzői vacsorájához.

Beszédének és magatartásának példája. - Amikor nyilvános szolgálatának kezdetén a farizeusok vagy vámszedők meghívták ebédre vagy vendégségbe, elfogadta a meghívást... Ez alkalmakon Krisztus irányította az asztali beszélgetést, és sok értékes tanítást adott. A jelenlevők hallgatták Őt; mert nem gyógyította-e meg betegeiket, nem vigasztalta-e megszomorodottjaikat, nem vette-e karjába gyermekeiket és nem áldotta-e meg őket? Magához vonzotta a vámszedőket, a bűnösöket, és amikor ajkait szólásra nyitotta, figyelmük reá irányult.

Krisztus megtanította tanítványait, hogyan viselkedjenek a vallásos és nem-vallásos emberek társaságában. Példát mutatott arra, hogy amikor elmennek valamilyen nyilvános összejövetelre, nem szükséges, hogy valamit szóljanak. Beszélgetése határozottan különbözött attól, amit korábban hallott az efféle vendégségben. Minden szava az élet illata volt hallgatói számára, és ők feszülten figyeltek, mintha bizonyos célból sóvárogva hallgatnák.

Ellen G. White és egy kellemes társas összejövetel. - Keleten való hosszú utazásomról időben érkeztem haza, hogy az új év estéjét Healdsburgban töltsem. Az egyetem auláját szabaddá tették a szombatiskolai összejövetel számára. Cipruskoszorúkat, őszi leveleket, örökzöld ágakat és virágokat rendeztek el ízlésesen, és egy hatalmas örökzöld harang függött a boltíves kapualjról a terem bejáratára. A fát jól telepakolták adományokkal, amelyeket a szegények javára használtak fel, és a harang megvételét célozta... Ekkor senki nem szólt vagy tett olyat, amiért a lelkiismerete bántotta volna.

Valaki azt kérdezte tőlem: "White testvérnő, mit gondolsz erről? Összhangban van ez a mi hitünkkel?" "Az én hitemmel igen!" - feleltem.

Vonzzátok megnyerő erővel az ifjakat. - Isten azt akarja, hogy minden otthon és minden gyülekezet meggyőző erőt gyakoroljon, hogy elvonja a gyermekeket a világi örömök csábításától és azoknak társaságától, akiknek befolyása romboló célzatú lenne. Igyekezzetek Jézusnak megnyerni az ifjúságot!