Különbség van a keresztény üdülés és a világi szórakozás között. - Különbség van az üdülés és szórakozás között. Az üdülés, ha méltó nevéhez: újjáteremtő, megerősítő és megújító hatású. Kiemel megszokott gondjainkból és foglalkozásunkból. Felfrissíti testünket, lelkünket és így képessé tesz, hogy új életerővel térjünk vissza az élet komoly munkájához.

Ezzel szemben a mulatozás, a szórakozás élvezetté válhat és kihágások elkövetésére vezethet. Szétmorzsolja a hasznos építő munkához szükséges erőket és így akadályozza az életben a valódi eredmények elérését.

Éles különbség van Krisztus követői keresztényi felüdülésének célja, valamint a világi összejöveteleknek, az öröm és szórakozás célja között. Az ima és Krisztus, valamint a szent dolgok említése helyett a világiak ajkáról balga nevetés és tréfálkozó beszélgetés hallatszik. Elvük: a jó hangulat. Szórakozásuk komolytalanul kezdődik és hiábavalósággal végződik.

A szórakozásban is éppoly nagy szükség van a mértékletességre, mint minden más tevékenységben. E szórakozások jellegét gondosan és alaposan fontolóra kell vennünk. Minden ifjú kérdezze meg magától: "Milyen befolyást gyakorolnak a szórakozások a testi, a szellemi és az erkölcsi egészségemre? Megzavarják-e annyira lelkemet, hogy elfeledkezem Istenről? Többé nem tartom szemem előtt dicsőségét?"

Szabály, amely által felismerjük a törvény szerinti örömet. - Sose veszítsük szem elől azt a tényt, hogy minden igazi öröm kútforrása: Jézus. Ő nem gyönyörködik az emberek nyomorúságában, hanem boldognak kívánja látni őket.

A keresztények rendelkezésére áll a boldogság sokféle módja, ezért képesek pontosan meghatározni, hogy melyik a törvény szerinti és helyes öröm. Örülhetnek az olyan felüdülésnek, mely nem tereli el gondolataikat vagy nem alacsonyítja le lelküket; olyannak, mely nem okoz csalódást; nem hagy vissza szomorú utóhatást, hogy tönkretegye az önbecsülést, vagy elzárja a hasznavehetőség útját. Ahová magukkal vihetik Jézust és megtarthatják az ima lelkületét, ott tökéletes biztonságban vannak.

Bármely szórakozás, amelyben Isten áldását kérve, hittel részt vehetsz, nem lesz veszélyes. Ám minden olyan szórakozás, amely képtelenné tesz a titkos imára, az ima oltárán való odaszentelődésre, vagy az imaórákon való megjelenésre, az nem biztonságos, hanem veszélyes.

Szórakozások, amelyek alkalmatlanná tesznek a mindennapi kötelességekre. - Abból az osztályrétegből kerülünk ki, akik hisszük: az a kiváltságunk, hogy életünk minden napján Istent dicsőítsük a földön; hogy nem saját szórakoztatásunkra élünk, nem a magunk tetszését keressük. Azért vagyunk itt, hogy az emberiség hasznára és a társadalom áldására legyünk; de ha a hiábavalóságot és balgaságot keresők sokasága szerint megengedjük, hogy gondolataink az övékéhez hasonló alacsony szintre irányuljanak, akkor hogyan lehetünk fajunk és nemzedékünk áldására? Hogyan lehetünk áldás a körülöttünk levő társadalom számára? Nem engedhetünk meg jóhiszeműleg bármely szórakozást, mely alkalmatlanná tesz napi kötelességünk hűségesebb teljesítésére.

Lelkünk jólétét ne veszélyeztessük önző kívánságunk kielégítésével, és kerüljünk minden olyan szórakozást, amely annyira lebilincseli figyelmünket, hogy az élet mindennapi kötelességei unalmassá és érdektelenné váljanak. Ha efféle élvezeteknek hódolunk, akkor gondolkodásunk helytelen irányban erősödik meg, és Sátán annyira megrontja értelmünket, hogy a rossz dolog jónak látszik. Ekkor a korlátozás és a szülők iránti engedelmesség - amit Krisztus is betartott szüleivel szemben - elviselhetetlen lesz számunkra.

Kifogásolható társadalmi összejövetelek. - Sok olyan dolog van, amely önmagában helyes, de amit Sátán megrontott, s az csapdának bizonyul az elővigyázatlannak.

A szórakoztató összejövetelek - ahogyan azokat művelik -, szintén akadályai a valódi növekedésnek, az értelem és a jellem fejlődésének. Léha társaságokba sodornak, szélsőséges szokásokhoz és nagyon gyakran kicsapongáshoz vezetnek, amelyek az egész életet rosszra befolyásolják. A szülők és tanítók sokat tehetnének, ha az ilyen mulatságokat egészséges, hasznos időtöltéssel helyettesítenék.

Összejövetel volt X-ben..., a szórakozó társaság gyalázatot hozott intézményünkre és gyülekezeteinkre. Ezek a ruházkodással, a külső megjelenéssel való kérkedésre, önzésre, vigasságra és tréfálkozásra bátorítanak. Sátánt megtisztelő vendégként fogadják, aki birtokba veszi azokat, akik pártfogolják ez összejöveteleket.

Ilyen csoportot mutattak be nekem, ahol azok gyűltek össze, akik vallják, hogy hiszik az igazságot. Valaki a hangszer mellett ült és olyan énekeket énekeltek, melyek sírásra késztették a figyelő angyalokat. Vigasság, durva nevetés hangzott. Ujjongás, különös ihletettség uralkodott, de az öröm olyan volt, amelyet csak Sátán idézhet elő. Ez olyan ricsaj és őrület, amelyet mindazok, akik szeretik Istent, szégyellnek. Ez szentségtelen gondolatokra és tettekre készteti a résztvevőket. Okkal gondolom, hogy azok, akik részt vettek abban, szívből megbánták szégyenteljes cselekedetüket.

Sok ilyen összejövetelt mutattak meg nekem. Láttam a vigasságot, a ruházkodás fitogtatását, a személyes öndicsőítést. Mindenki elmés akart lenni és átadta magát a vígságnak, a balga tréfálkozásnak, az olcsó, furcsa hízelgésnek és harsogó nevetésnek. Szemük csillogott, arcuk kipirult, lelkiismeretük aludt. Az evéssel, az ivással és a mulatozással megteszik a tőlük telhetőt, hogy megfeledkezzenek Istenről. Az öröm színhelye az édenük. A menny pedig letekint, lát és hall mindent.

A szórakozó összejövetelek megzavarják a hitet, az alapelveket összekeverik és bizonytalanná teszik. Az Úr nem fogad el megosztott szívet. Az egész embert akarja.

Kevés népszerű szórakozás biztonságos. - Sok szórakozásnak, amely ma népszerű a világban és még azoknál is, akik keresztényeknek vallják magukat, ugyanaz a célja, mint a pogányokénak. Valóban kevés az, amit Sátán nem használ fel a lelkek elvesztésére. A színpadi dráma által évszázadok óta munkálkodik, hogy a szenvedélyt felkorbácsolja és magasztalja a bűnt. Az operák elragadó látványosságával és meghökkentő zenéjével, a jelmezes játékot, valamint a játékasztalt az elvek korlátainak ledöntésére használja fel Sátán, hogy ajtót nyisson az érzéki kielégülésnek. Ahol az örömszerzés minden összejövetelén a büszkeséget ápolják, vagy az étvágyat elégítik ki, ahol végül Istent is elfelejtik, és szem elől tévesztik az örök érdekeket, ott Sátán láncával megkötözi a lelket.

Az igaz keresztény nem kíván belépni bármilyen szórakozóhelyre vagy részt venni bármely szórakozásban, amelyre nem kérheti Isten áldását. Nem található meg a színházban, a biliárdteremben vagy a tekepályán. Nem ért egyet a vidám keringőkkel, nem adja át magát bármely más elbűvölő örömnek, amely Krisztust száműzi lelkéből.

Azoknak, akik pártfogolják az effajta szórakozásokat, feleljünk így: "Nem hódolhatunk azoknak a szórakozásoknak a Názáreti Jézus nevében. Nem kérhetjük Isten áldását arra az időre, amelyet a színházban vagy a táncteremben töltünk." Egyetlen keresztény sem szeretne ilyen helyen meghalni. Senki sem kívánná, hogy Krisztus ott találja őt, amikor megjelenik.

A színház az erkölcstelenség melegágya. - A legveszélyesebb szórakozóhely a színház. Ahelyett, hogy az erkölcs és erény iskolája lenne, ahogyan azt gyakran állítják, inkább az erkölcstelenség melegágya. E szórakozások megerősítik a gonosz szokásokat és bűnös hajlamokat. A sekélyes dalok, a buja mozdulatok, kifejezések és magatartás lezülleszti a képzeletet és megrontja az erkölcsöt. Minden ifjú, aki rendszeresen megy el a látvány kedvéért, elvében megromlik. Államunkban egy befolyás sem mérgezi meg erősebben a képzeletet, semmisíti meg a vallásos befolyást, tompítja el az élet csendes élvezetei és józan valóságai iránti szeretetet, mint a színházi szórakozás. A jelenetek szeretete egyre jobban növekszik, ahogyan a részegítő italok utáni vágy is erősödik a fogyasztás során. Az az egyetlen biztos dolog, ha kerüljük a színház, a cirkusz és minden kifogásolható szórakozóhely látogatását.

A tánc a romlás iskolája. - Sok keresztény családban a táncot, a kártyázást a társalgás kellemes időtöltésévé teszik. Azt mondják, ezek csendes otthoni szórakozások, amelynek nyugodtan örülhetnek szülői felügyelet alatt. De az izgató élvezetek szeretete, amelyet így ápolnak és az otthonban ártatlannak tekintenek, hamarosan veszélyessé válik. Még nem bizonyított, hogy valami jó nyerhető e szórakozásokból. Azok nem adnak életerőt a testnek, sem nyugalmat a léleknek. Nem ültetnek a lélekbe egyetlen erényes vagy szent érzelmet sem. Ellenkezőleg, megszüntetik a komoly gondolat és vallásos szolgálat iránti minden vágyat. Az igaz, hogy éles ellentét van a válogatott társaság jobb osztálya és a rossz hírű tánctermek válogatás nélküli, alacsonyrendű összejövetelei között, mégis mindegyik a kicsapongás ösvénye felé vezet.

Dávid tánca nem irányadó eset. - Dávidnak Isten előtti tiszteletteljes öröm táncát az élvezetek kedvelői a divatos modern tánc igazolásául idézik, de az ilyen indokra semmi alap sincs. Napjainkban a tánc a könnyelműséggel és éjszakai mulatozással kapcsolódik össze. Az egészséget és erkölcsöt feláldozzák az élvezetért. A báltermek látogatói számára Isten nem a gondolat és tisztelet tárgya. Az imádság és dicsérő ének itt nem helyénvaló. Ez a megfontolás döntő kellene legyen. A keresztények ne keressék azokat a szórakozásokat, amelyeknek célja, hogy gyengítsék a szent dolgok iránti szeretetet és csökkentsék az Isten szolgálatában való örömöt. Az a zene és az a tánc, amely Isten örvendező dicsérete volt a frigyláda szállításakor, a legkevésbé sem hasonlít a modern táncok kicsapongásaihoz. Az egyik arra irányul, hogy Istenre emlékeztessen és felmagasztalja az ő szent nevét. A másik Sátán eszköze, amely arra készteti az embereket, felejtsék el Istent és ne tiszteljék őt.

A kártyázás a bűn előjátéka. - Meg kell tiltanunk a kártyázást. A vele való kapcsolat és célzata veszélyes. A sötétség hatalmasságainak fejedelme elnököl a játékszobában és mindenhol, ahol kártyáznak. A gonosz angyalok otthon érzik magukat e helyeken. Az effajta szórakozások semmi hasznot sem nyújtanak a test és a lélek számára. Nincs bennük semmi olyan, ami erősítené az értelmet, amit az értékes eszmékkel együtt elraktározhatnának jövőbeni felhasználásra. A társalgás haszontalan és alacsonyrendű témáról folyik... A kártyázásban való jártasság hamarosan felébreszti a kártyázóban azt a vágyat, hogy kézügyességét személyes hasznára fordítsa. Megkockáztat egy kis összeget, majd később nagyobbat, hogy felébredt játékszenvedélyét kielégítse, amely biztos romlásba vezeti. Milyen sok embert vitt ez a veszélyes szenvedély szegénységbe, bűnbe, börtönbe, gyilkosságba és végül az akasztófára! Mégsem látja meg sok szülő az ifjak előtt álló romlás rettenetes szakadékát.

Az egyedüllét félelme. - A kísértő csalétekként használja fel azokat a hitvalló keresztényeket, akik felületesek jellemükben és vallásos tapasztalatukban. Ez a réteg mindig kész a szórakozó- vagy sportösszejövetelek látogatására és befolyásuk másokat is vonz. Fiatal férfiakat és nőket, akik igyekeztek bibliás keresztények lenni, rábeszélnek, hogy csatlakozzanak társaságukhoz és bevonják őket körükbe. Nem elmélkednek imádkozó lelkülettel az isteni mércéről, hogy megtudják, mit mondott Krisztus arról a gyümölcsről, amelynek a kereszténység fáján kell megteremnie. Nem ismerik fel, hogy az ilyen társaságok a valóságban Sátán díszebédjei, amelyeket úgy készített elő, hogy visszatartsák az embereket a Bárány menyegzői vacsorájára való meghívás elfogadásától és megakadályozzák őket abban, hogy elfogadják a jellem fehér ruháját, amely Krisztus igazsága. Nem látják tisztán, mi a helyes tennivaló számukra, mint keresztényeknek. Nem akarják, hogy különcöknek gondolják őket és természetüknél fogva hajlamosak mások példájának követésére. Így mások befolyása alá kerülnek, akiknek szívét és elméjét Isten sohasem érintette

Kerüld a mértéktelenség első lépését! - Lehet, nem látsz komoly veszélyt abban, hogy megtedd az első lépést a könnyelműség és az élvhajhászás felé, s azt gondolod, amikor meg akarod változtatni helytelen eljárásodat, ugyanolyan könnyen képes leszel helyesen cselekedni, mint mielőtt átadtad magad a rossznak. De ez nagy tévedés! A gonosz társaságok követése sok embert lépésről lépésre térített le az erény ösvényéről az engedetlenség és kicsapongás mélységeibe, pedig valamikor azt gondolták, hogy lehetetlen lesüllyedniük.

A keresztény elvek világos képviselése. - Ha igazán Krisztushoz tartozol, alkalmat találsz a róla való bizonyságtételre. Ha majd meghívnak, hogy felkeresd a szórakozóhelyeket, ott lehetőséged lesz bizonyságot tenni Megváltódról. Ha hű vagy Krisztushoz, akkor nem fogsz kifogásokat találni, hogy miért nem mentél el, hanem világosan és szerényen kijelented, te Isten gyermeke vagy, ezért elveiddel nem egyeztethető össze, hogy olyan helyen légy, ahová még egyetlen alkalomra se hívhatod meg Uradat.

Isten szándéka, hogy népe által mutassa be országának alapelveit. Az Úr azt kívánta, hogy különüljenek el a világ szokásaitól, divatjától és eljárásától, életükben és jellemükben pedig nyilvánítsák ki elveit...

Csodálatos lehetőségek nyílnak meg számunkra; és ez időben Isten hitvalló népének élő bizonyságot kell tennie úgy, hogy a világ láthassa korunkban, amikor a gonosz uralkodik mindenütt, mégis van olyan nép, amely saját akaratát félretéve igyekszik Isten akaratát keresni, olyan nép, kinek szívébe és életébe be van írva Isten törvénye.

Isten elvárja, hogy azok, akik Krisztus nevét viselik, Őt mutassák be. Gondolataik legyenek tiszták, szavaik kedvesek és felemelőek. Krisztus vallása át van szőve mindazzal, amit tesznek és szólnak... Az Úr azt kívánja, hogy népe életével mutassa be a kereszténység előnyeit a világiassággal szemben, s azt, hogy magasztos és szent terv alapján munkálkodnak.