A hely megválasztásának alapelve. - Isten azt akarja, hogy amikor otthont választunk, elsősorban azt vegyük figyelembe, környezetünk milyen erkölcsi és vallási befolyást fog gyakorolni ránk és családunkra.

Azt a társadalmat kell választanunk, mely lelki előmenetelünkre a legkedvezőbb és minden segítségének hasznát vesszük hatáskörünkön belül, mert Sátán sok akadályt helyez elénk, hogy a menny felé való haladásunkat a lehető legnehezebbé tegye. Próbára tevő helyzetbe juthatunk, mert sokunknak nem olyan a környéke, mint amilyennek lennie kellene. Azonban készakarva ne tegyük ki magunkat olyan befolyásoknak, amelyek kedvezőtlenül hatnak keresztényi jellemünk alakítására. Ha a kötelesség ennek megtételére szólít, akkor legyünk kétszeresen éberek és imádságos lelkületűek, hogy Krisztus kegyelme által tisztán álljunk meg.

Az evangélium... megtanít bennünket a dolgok valódi értékelésére, arra, hogy a legnagyobb értékű dolgok elérésére törekedjünk, azokra, amelyek örök érvényűek. Ez a tanítás szükséges azoknak, akiken az otthon kiválasztásának felelőssége nyugszik. Ne engedjék meg, hogy eltérítsék őket legmagasabb céljuktól...

Amikor az otthon helyét keressük, e cél irányítsa választásunkat. Ne a meggazdagodás vágya, a divat parancsa vagy a társadalom szokása vezessen. Fontoljuk meg, mi vezet leginkább az egyszerűségre, a tisztaságra, az egészségre és az igaz értékre...

Ahelyett, hogy ott laknátok, ahol csak az emberek tevékenységét láthatjátok, ahol a látvány és hang gyakran gonosz gondolatokat sugall, ahol a nyugtalanság és zűrzavar fáraszt és nyugtalanná tesz, menjetek oda, ahol csak Isten műveit szemlélhetitek. A lélek nyugalmát találjátok meg a természet szépségében, csendjében és békéjében! Pihentessétek szemeteket a zöld réteken, ligeteken és dombokon! Nézzetek fel a kék égre, amelyet nem homályosított el a város pora és füstje, és szívjátok be a menny éltető levegőjét.

Az első "minta-otthon". - Ősszüleink otthonának példaképül kellett szolgálnia gyermekeiknek a föld benépesítésekor. Az az otthon, amelyet Isten keze tett széppé, nem volt fényűző hely. A büszke ember pompás és drága építményekben talál gyönyörűséget; saját keze munkájával kérkedik; Isten azonban egy kertbe helyezte Ádámot. Ez a kert volt a lakása. A kék ég volt a boltozata; a pompás virágokkal, élő zöld szőnyeggel díszített föld a padlózata, és a gyönyörű fák levéldíszes ágai vontak mennyezetet az ágy fölé. Falain a legpompásabb díszek függtek - a legnagyobb művész keze munkái. A szent párt körülvevő dolgok örök érvényű tanulságul szolgálnak - arra tanítanak, hogy az igazi boldogság nem a pompában és fényűzésben található, hanem az Istennel való közösségben, amely teremtett munkáin keresztül ápolható. Ha az ember kevesebb figyelmet szentelne a mesterséges dolgoknak és egyszerűbben élne, sokkal jobban megfelelne teremtése mennyei céljának. A büszkeséget és becsvágyat soha nem lehet kielégíteni, de az igazán bölcsek bensőséges és felemelő örömet találnak azokban az örömforrásokban, amelyeket Isten elérhetővé tett mindenki számára.

Az Isten által Fia számára választott földi otthon. - Jézus eljött e földre, hogy elvégezze a legnagyobb munkát, amit valaha is végeztek az emberek között. Isten követeként érkezett, hogy megmutassa, hogyan éljünk az élet legjobb eredményeinek elérésére. Az örökkévaló Atya milyen körülményeket választott Fiának? Félreeső otthont a galileai dombokon, becsületes, önérzetes munkával fenntartott háztartást, egyszerű életet, nehézségekkel és viszontagságokkal telt mindennapi küzdelmet; önfeláldozást, takarékosságot, türelmes, örömteljes szolgálatot; a nyitott Írástekercs tanulmányozását édesanyja mellett; a hajnal vagy a szürkület csendjét a zöldellő völgyekben; a természet szent szolgálatát; a teremtés és gondviselés tanulmányozását; a léleknek Istennel való közösségét - ezek voltak Jézus ifjúkori életének körülményei és alkalmai.

Vidéki otthonok az ígéret földjén. - A pusztában megkezdett fegyelmezés az ígéret földjén kedvező körülmények között folytatódott a helyes szokások kialakítására. A népet nem zsúfolták össze városokba, hanem minden családnak megvolt a saját földbirtoka, amely valamennyiüknek biztosította a természetes, romlatlan élet egészségadó áldását.

A környezet hatása János jellemére. - Keresztelő János, Krisztus előfutára, gyermekkori nevelését szüleitől kapta. Életének nagyobb részét a pusztában töltötte... János úgy döntött, hogy elhagyja a városi élet élvezetét és fényűzését a puszta szigorú fegyelmezéséért. Itt a környezet kedvezett az egyszerűség és az önmegtagadás szokásának. A világ zajától zavartalanul tanulmányozhatta a természet, a kinyilatkoztatás és a gondviselés leckéjét... Gyermekségétől kezdve küldetése eléje lett tárva és ő elfogadta a szent megbízatást. Számára a puszta magánya szívesen látott menedék volt abból a társadalomból, melyben a gyanakvás, a hitetlenség és a tisztátalanság majdnem mindent átitatott. Nem bízott saját erejében, hogy ellenáll a kísértésnek és visszariad a bűnnel való állandó érintkezéstől, hacsak el nem veszti annak rendkívüli bűnösségének tudatát.

A vidéki otthonban kialakított más értékek. - Így gondolkodott minden korszakban a legjobb és legnemesebb férfiak többsége. Olvassuk el Ábrahám, Jákób és József, valamint Mózes, Dávid és Elizeus történetét! Tanulmányozzuk a későbbi korok férfiainak életét, akik a leghűségesebben töltötték be bizalmi és felelős tisztségüket.

Hányan nevelkedtek közülük vidéki otthonokban. Keveset tudtak a fényűzésről. Fiatal éveiket nem szórakozással töltötték. Sokan arra kényszerültek, hogy szegénységgel és viszontagsággal küzdjenek. Korán megtanultak dolgozni és a szabad levegőn való tevékeny életük minden képességüknek életerőt és rugalmasságot adott... Rákényszerülve saját erőforrásaikra, megtanulták a nehézségek leküzdését, az akadályok legyőzését és így bátorságot és kitartást szereztek. Megtanulták az önbizalom és önuralom leckéit. A gonosz társaságoktól nagy mértékben elrejtve elégedettek voltak a természetes örömökkel és az egészséges társas kapcsolatokkal. Ízlésük egyszerű, szokásuk mértékletes volt. Elveik kormányozták őket, ezért tisztává, erőssé és igazzá nőttek fel. Amikor elhívták őket életpályájukra, magukkal vitték testi és szellemi erejüket, nemes lelkületüket, képességüket, hogy tervezzenek és végrehajtsanak, valamint a gonosszal szembeni ellenállásuk szilárdságát, ami a világban meggyőző erővé tette őket.