A jövendő dicsőség látomása. - Jézus vezetésével valamennyien leszálltunk a városból e földre, nagy és hatalmas hegyre, amely nem tudta Jézust elhordozni, és hatalmas síksággá vált ketté (Zak 14:4). Ekkor feltekintettünk és láttuk a nagy várost tizenkét alapjával és tizenkét kapujával, hármat minden oldalán és minden kapunál egy angyalt. Mindnyájan felkiáltottunk: A város, a nagy város leszáll, leszáll Istentől a mennyből! A város lejött és elhelyezkedett azon a helyen, ahol álltunk. Megszemléltük a városon kívül levő dicsőséges dolgokat. A legdicsőbb házakat láttam, amelyek ezüstnek látszottak, és amelyeket négy, gyönggyel ékesített csodálatos oszlop tartott. Ezek voltak a megváltott szentek hajlékai. Mindegyiket arany párkány ékesített. Sok szentet láttam, ők bementek a házakba, levették ragyogó koronájukat és a párkányra helyezték, azután kijöttek és munkálkodni kezdtek a házak mellett elterülő földeken; de nem úgy, ahogyan nekünk kell dolgoznunk e földön! Nem, nem! Fenséges fény sugárzott mindnyájuk feje felett és hangos szóval állandóan dicsőítették és magasztalták Istent.

Másik rétet láttam mindenféle virággal és amikor szedtem belőlük, így kiáltottam fel: "Ezek sohasem hervadnak el!" Azután másik rétet láttam magas fűvel, a legdicsőségesebb látványt; üde zöld volt, s ezüst és arany színben verődött vissza, midőn Jézus dicsőítésére pompásan hullámzott. Majd olyan mezőre léptünk, mely tele volt mindenfajta állattal - oroszlánnal, báránnyal, leopárddal, farkassal -, melyek a legteljesebb egyetértésben éltek egymás mellett. Közöttük haladtunk el és békésen követtek bennünket.

Ezután erdőbe mentünk. Ez az erdő sem hasonlított a mi sűrű, sötét erdeinkhez. Nem, nem! Világos és dicsőséges volt; a fák ágai ide-oda hajladoztak és mindnyájan felkiáltottunk: "Biztonságban lakozunk a vadonban és alszunk az erdőkben!"

Magasrendű munkálkodás az eljövendő világban. - Azt gondolod, ott semmit sem tanulunk? Most még halvány sejtelmünk sincs arról, ami akkor majd feltárul előttünk. Krisztussal az élő vizek mellett járunk. Feltárja előttünk a természet szépségét és dicsőségét. Feltárja előttünk, hogy ki Ő minekünk és mi mit jelentünk számára. Megismerjük majd azokat az igazságokat, amelyeket most nem érthetünk meg véges elménk korlátai miatt.

A keresztény családnak gyakorlati iskolának kell lennie, ahol a gyermekek magasabb fokú iskolára nyernek képesítést Isten hajlékaiban.

A menny is iskola; tanulmányozásának területe a világegyetem, tanítója a Mindenható. Ennek az iskolának egyik ágát az Édenben alapította az Úr, és a megváltás tervének befejezése után újra folytatják majd a tanulást az Édenben...

A kezdetben alapított édeni iskola és az eljövendő világ iskolája között peregnek le világunk hosszú történelmének eseményei, az emberiség törvényszegésének, szenvedésének, az isteni áldozatnak, a halál és a bűn feletti győzelemnek történetei... Isten visszaállítja színe elé az embert, mint kezdetben, és újra Ő fogja tanítani: "...hadd ismerje meg népem az én nevemet... ama napon! Hogy én vagyok, aki mondom: Ímé, itt vagyok!" (Ésa 52:6).

Akkor eltűnik a fátyol, amely most elhomályosítja látásunkat és szemünk meglátja a szépségnek azt a világát, amelyből most csak halvány fénysugarakat fogunk fel a mikroszkóppal. Amikor majd szemléljük a menny dicsőségét, amelyet most távolról vizsgálgatnak teleszkóppal; amikor eltűnik a bűn rozsdája és az egész föld az Úrnak, a mi Istenünknek szépségében jelenik meg, akkor óriási terület nyílik meg kutatásaink számára!

A mennyei megismerés fokozatos lesz. - A világegyetem minden kincse kutatásra tárul Isten megváltott gyermekei elé. A halandóság béklyóitól megszabadult ember fáradhatatlanul szárnyal távoli világok felé, amelyeknek lakói sírtak az emberi szenvedés láttán, de örömének csendült ajkukon már egyetlen ember megtérésének hírére is. E föld lakói kimondhatatlan élvezettel osztoznak az el nem bukott lények boldogságában és bölcsességében. Megismerik tudásuk kincseit, amelyeket a végtelen korokon át Isten keze munkájának szemlélésével gyűjtöttek. Tisztán látó szemmel nézik a természet dicsőségét - napokat, csillagokat és naprendszereket -, amelyek kijelölt pályájukon keringenek Isten trónja körül. Mindenre - a legparányibbtól a legnagyobbig - a Teremtő neve van írva. Minden Isten végtelen hatalmát hirdeti.

És az évek, az örökkévalóság évei folyamán még káprázatosabb, még dicsőségesebb dolgok tárulnak fel Istenről és Krisztusról. Nő a szeretet, a tisztelet és a boldogság, miként a tudás is. Az ember minél többet tud meg Istenről, annál jobban csodálja jellemét.

Társas élet. - Akkor majd mindent olyan tökéletesen fogunk ismerni, ahogyan Isten ismer bennünket. Ott az a szeretet és rokonszenv, amelyet Isten ültetett belénk, megtalálja majd gyakorlásának legigazibb terét. A szent lényekkel való tiszta, a szent angyalokkal és minden korszak hűséges gyermekeivel való harmonikus társas élet és az a szent közösség, amely összeköti az egész mennyei és földi családot, mind hozzá tartozik majd az eljövendő világ áldott tapasztalataihoz.

Foglalkozásunk az Új Földön. - Az újjáteremtett földön a megváltottak azt a munkát végzik és olyan dolgokban gyönyörködnek, amelyek Ádámot és Évát kezdetben boldoggá tették. Édeni életet élnek - kertben és mezőn. "Házakat építenek, és bennök lakoznak, és szőlőket plántálnak és eszik azok gyümölcsét. Nem úgy építenek, hogy más lakjék benne; nem úgy plántálnak, hogy más egye a gyümölcsöt, mert mint a fáké, oly hosszú lesz népem élete, és kezeik munkáját elhasználják választottaim" (Ésa 65:21-22).

Ott minden erő kifejlődik, minden képesség kibontakozik. A legnagyszerűbb vállalkozásokat viszik véghez, a legmagasztosabb törekvéseket is megvalósítják és a legszentebb vágyakat is elérik. Mégis új magasságok emelkednek előttük, amelyeket mindig felülmúlnak; új csodákat szemlélhetnek, új igazságokat érthetnek meg, és új célok váltják ki testi, lelki és szellemi erőik tevékenységét.

A beteljesedés határán. - Földünk történelmének legünnepélyesebb időszakában élünk. Soha nincs idő a bűnözésre; mindig veszélyes a törvény áthágása, de bizonyos értelemben különösen igaz ez a jelen időre. Most éppen az örökkévaló világ határán vagyunk és ünnepélyesebb kapcsolatban állunk a mulandósággal és az örökkévalósággal, mint bármikor korábban. Mindenki kutassa és vizsgálja meg saját szívét és könyörögjön az Igazság Napjának ragyogó sugaraiért, hogy elűzzön minden lelki sötétséget és megtisztítsa a szívet a szennytől.

Nekünk, akik közvetlenül a megvalósulás határán állunk, mily végtelenül fontos, mily érdekfeszítő a bekövetkezendő dolgoknak az ábrázolása, ama eseményeké, amelyekre Isten gyermekei figyelnek, várnak, vágyakoznak és amelyekért imádkoznak, amióta ősszüleink kiléptek az Édenből!

Zarándok Társaim! Még itt vagyunk a földi élet árnyai és zűrzavarai között. De Megváltónk nemsokára megjelenik, hogy szabadulást és nyugalmat hozzon. Lássuk meg hitben a jövő áldásait, ahogy Isten megrajzolta azokat!

Felhívás egyéni előkészületre! - Sürgetlek benneteket, készüljetek fel Krisztusnak az ég felhőiben való eljövetelére. Napról napra vessétek ki szívetekből a világ szeretetét! Értsétek meg tapasztalatból, mit jelent a Krisztussal való közösség! Készüljetek el az ítéletre, hogy amikor Krisztus eljön - hogy csodálattal szemléljék mindazok, akik hisznek benne - ti is azok között legyetek, akik békességben találkoznak vele. Azon a napon a megváltottak az Atyának és a Fiúnak dicsőségében ragyognak. Az angyalok arany hárfáikat pengetve üdvözlik a Királyt, és győzelmének jelvényeit, akik "...megmosták és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében" (Jel 7:14). Győzelmi ének csendül fel, betöltve a mennyet. Krisztus győzött. Bevonul a mennyei udvarokba megváltottainak kíséretében, akik tanúi annak, hogy szenvedésének és áldozatának küldetése nem volt hiába.