A gyermekek kötelezettsége a szülők iránt. - A gyermekek érezzék át szüleik iránti kötelezettségeiket, akik őrködtek felettük csecsemőkorukban és ápolták őket betegségükben. Értsék meg, szüleik sok aggodalmat álltak ki értük. Különösen a lelkiismeretes, istenfélő szülők mély érdeklődéssel figyelték, vajon gyermekeik a helyes életutat választják-e. Amikor hibát láttak gyermekeikben, milyen nehéz volt a szívük! Ha a gyermekek - akik szívfájdalmat okoztak - láthatták volna eljárásuk következményét, bizonyára meglágyult volna a szívük. Ha láthatnák édesanyjuk könnyeit és hallhatnák érettük mondott imáit, ha hallhatnák elfojtott és keserű sóhaját, akkor megértenék őket, gyorsan bevallanák hibáikat és bocsánatot kérnének.

Mire a gyermekek felnőtté válnak, értékelni fogják szüleiket, akik hűségesen munkálkodtak értük és nem engedték meg nekik, hogy rossz érzések uralják őket, vagy gonosz szokásoknak hódoljanak.

Mindenkire kötelező parancsolat. - "Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr a te Istened ad te néked" (2Móz 20:12). Ez az első parancsolat ígérettel. Gyermekkorban és ifjúkorban éppúgy kötelező, mint a közép- és időskorban. Nincs oly időszak az életben, amikor a gyermekeknek már nem kell tisztelniük szüleiket. Ez az ünnepélyes kötelezettség minden fiúra és leányra érvényes; ez egyik feltétele annak, hogy meghosszabbítsák életüket azon a földön, amelyet az Úr ad a hűségeseknek. Ez nem megjegyzésre méltatlan téma, hanem életfontosságú dolog. Az ígéret az engedelmesség feltételén nyugszik. Ha engedelmes vagy, akkor hosszú ideig fogsz élni azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked. Ha engedetlen leszel, nem hosszabbítod meg életedet e földön.

A szülők a szeretet és a tisztelet olyan mértékére jogosultak, ami nem illet meg senki mást. Maga Isten, aki felelősséget helyezett rájuk azokért a lelkekért, akiket gondjaikra bízott, úgy rendelkezett, hogy a gyermek életének korai időszakában a szülők az Úr helyét töltsék be. Azok a gyermekek, akik elvetik, megvetik szüleik jogos tekintélyét és hatalmát, tulajdonképpen Isten tekintélyét és hatalmát vetik meg. Az ötödik parancsolat nemcsak azt követeli meg a gyermekektől, hogy adják meg szüleiknek a köteles tiszteletet és engedelmességet, hanem azt is, hogy szeressék szüleiket, legyenek hozzájuk gyengédek, könnyítsék terheiket, őrizzék és óvják meg tekintélyüket; és öreg korukban támogassák, vigasztalják őket.

Isten nem áldhatja meg azokat, akik az Úr Igéjében felsorolt legcsekélyebb kötelességeknek - a szülők iránti kötelességeknek - nem tesznek eleget... Ha a gyermekek nem tisztelik földi szüleiket, hanem megvetik őket, akkor Teremtőjüket sem fogják tisztelni és szeretni.

Ha a gyermekek szülei hitetlenek és parancsaik ellenkeznek Krisztus követelményeivel, akkor bármily fájdalmas is lehet, Istennek kell inkább engedelmeskedniük, a következményeket pedig rá kell bízniuk.

Sokan áthágják az ötödik parancsolatot. - Ez utolsó napokban a gyermekek annyira hírhedtek engedetlenségük és tiszteletlenségük miatt, hogy Isten ezt különösen megjegyezte és az a vég közelségének egyik jelét képezi. Ez azt mutatja, hogy Sátán majdnem teljesen uralja az ifjúság elméjét. Sokan már nem is tisztelik a kort.

Sok gyermek vallja, hogy ismeri az igazságot, de nem adja meg szüleinek azt a tiszteletet és ragaszkodást, ami megilletné őket. Kevés szeretetet nyilvánítanak ki szüleik iránt és nem tisztelik őket, nem engedelmeskednek nekik és nem igyekeznek könnyíteni gondjaikon. Sokan, akik keresztényeknek vallják magukat, nem tudják mit jelent: "Tiszteld atyádat és anyádat", ezért éppen oly kevéssé fogják tudni, mit jelent: "...hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr a te Istened ad tenéked."

A mai lázadó korban a gyermekek nem kaptak helyes tanítást és fegyelmezést, ezért nem érzik át szüleik iránti kötelességüket. Gyakori eset, hogy szüleik minél többet tesznek értük, annál hálátlanabbak és kevésbé tisztelik őket. Azok a gyermekek, akiket elkényeztettek, továbbra is elvárják azt. Ha várakozásuk nem teljesül, csalódnak és elcsüggednek. Ugyanez a hajlam egész életükben megnyilvánul; gyámoltalanok lesznek, akik mások segítségére támaszkodnak és elvárják, hogy az emberek állandóan kedvezzenek és engedjenek nekik. Amikor ellenkeznek velük, még felnőtt korukban is úgy érzik, hogy igazságtalanok; így gyötrődve, gyakori zúgolódás és bosszankodás közepette teszik meg életútjukat, mert alig tudják elviselni saját terhüket, mivel semmi sincs kedvük szerint.

A hálátlan gyermekeknek nincs helyük a mennyben. - Láttam, Sátán elvakította az ifjúság elméjét, hogy ne tudják megérteni Isten Igéjének igazságait. Fogékonyságuk annyira eltompult, hogy nem ügyeltek a szent apostol buzdítására:

"Ti gyermekek szót fogadjatok a ti szüleiteknek az Úrban, mert ez az igaz. Tiszteljed a te atyádat és a te anyádat (ami az első parancsolat ígérettel), hogy jól legyen néked dolgod és hosszú életű légy e földön" (Ef 6:1-3). "Ti gyermekek, szót fogadjatok a ti szüleiteknek mindenben; mert ez kedves az Úrnak" (Kol 3:20). A szüleikre szégyenthozó, irántuk engedetlen, tanácsukat és tanításukat figyelembe nem vevő gyermekeknek nem lehet részük az új földön. A megtisztított új föld nem ad helyet a lázadó, engedetlen és hálátlan fiaknak és leányoknak. Akik nem tanulják meg itt az engedelmességet és alázatosságot, azok sohasem tanulják meg azt. A megváltottak békéjét nem ronthatja meg az engedetlen, nyugtalan és fékezhetetlen gyermek. A törvényszegők nem örökölhetik Istennek országát.

Szeretetet kell kinyilvánítanunk. - Láttam olyan gyermekeket, akik nem tanúsítottak tiszteletet szüleik iránt. Nem mutatták ki az őket megillető szeretetüket és kedvességüket, amit értékeltek volna; de előnyben részesített, kiválasztott kedvenceikre bőven pazarolták szeretetüket. Ezt akarja-e az Úr? Nem, nem! Vigyétek be a napfényt, a szeretetet, a rokonszenv minden sugarát családi körötökbe! Édesapátok és édesanyátok értékelni fogja a nekik adható kis figyelmességteket. A terhek megkönnyítésére tett erőfeszítéseitek, az ingerlékenység és hálátlanság minden szavának elfojtása mutatja, hogy nem vagytok figyelmetlen gyermekek, hanem értékelitek azt a gondozást és szeretetet, amelyet nyújtottak nektek gyámoltalan csecsemő- és gyermekkorotokban.

Gyermekek, fontos, hogy édesanyátok szeressen benneteket, különben nagyon boldogtalanok lennétek. Vajon nem helyes-e, hogy a gyermekek is szeressék szüleiket és kimutassák szeretetüket barátságos tekintetük, barátságos szavuk és vidám, szívélyes együttműködésük által, segítve édesapjuknak a kerti munkában, édesanyjuknak pedig a házi munkában?

A cselekedeteket úgy tekintik, mintha Jézusért tették volna. - Ha valóban megtértetek és Jézus gyermekei vagytok, akkor tisztelitek szüleiteket; sőt nemcsak azt teszitek meg, amit mondanak, hanem keresitek az alkalmakat, hogy segítsetek nekik. Amikor így cselekedtek, akkor Jézusért munkálkodtok. Ő úgy tekinti a gondoskodó és figyelmes cselekedeteket, mintha neki tettétek volna. Ez a missziómunka legfontosabb fajtája; és azok, akik hűségesen elvégzik e kis mindennapi feladatokat, értékes tapasztalatokat nyernek.