A keresztény házassága hitetlennel. - Keresztény világunkban megdöbbentő, riasztó közömbösség uralkodik Isten Igéjének, a keresztények és a hitetlenek közötti házassággal kapcsolatos tanítása iránt. Sokan, akik vallják, hogy szeretik és félik Istent, inkább saját hajlamaikat követik, mint a Végtelen Bölcsesség tanácsát. Abban a dologban, amely életbevágóan érinti mindkét fél boldogságát és jólétét ebben és az eljövendő életben, félreteszik a józan ész ítéletét, Isten félelmét, így a vak ösztönnek és a makacs elszántságnak engedik át az irányítást.

Férfiak és nők, akik egyébként józanok és lelkiismeretesek, bezárják fülüket a tanács előtt. Süketek barátaik, rokonaik és Isten szolgáinak kéréseivel és tanácsaival szemben. A figyelmeztetést és intést tolakodó beavatkozásnak tekintik és a barátot, aki hűségesen kifejezi tiltakozását, ellenségként kezelik. Ezért a dolgok úgy történnek, ahogy Sátán akarja. Ő szövi varázsát a lélek körül, és az megbabonázott, belehabarodott lesz. Az indítékok az önellenőrzés gyeplőjét a vágyak közé dobják, a kielégítetlen szenvedélyek veszik át az uralmat, míg végül az áldozat túl későn ébred rá nyomorúságos, szolgai sorsára. Ez nem képzeletből vett kép, hanem tény. Isten nem szenteli meg az olyan kapcsolatokat, melyeket kifejezetten megtiltott.

Isten parancsolata világos. - Isten megparancsolta a régi Izraelnek, ne házasodjon össze a körülötte élő bálványimádó néppel: "...leányodat se adjad az ő fiuknak, és az ő leányukat se vegyed a te fiadnak" Az okot is megadja. A Végtelen Bölcsesség előre látva az ilyen házasság következményét, kijelenti: "Mert elpártoltatja a te fiadat éntőlem és idegen isteneknek szolgálnak; és felgerjed az Úrnak haragja reátok és hamar kipusztít titeket... Mert az Úrnak a te Istenednek szent népe vagy te; téged választott az Úr, a te Istened, hogy saját népe légy neki, minden nép közül e föld színén" (5Móz 7:3-4, 6).

Az Újszövetségben hasonló tilalom van a keresztényeknek hitetlennel kötendő házasságával kapcsolatban. Pál a korinthusiakhoz írt levelében kijelenti: "Az asszonyt törvény köti, míg férje él, de ha férje meghal, szabadon férjhez mehet akihez akar; csakhogy az Úrban" (1Kor 7:39). Második levelében ezt írja: "Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában, mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? Vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel? És mi egyezsége Krisztusnak Beliállal? Vagy mi köze hívőnek hitetlenhez? Vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal? Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, amint az Isten mondotta: Lakozom bennük és közöttük járok; és leszek nekik Istenük és ők én népem lesznek. Annakokáért menjetek ki közülök, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket, és leszek nektek Atyátok és ti lesztek fiaimmá és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr" (2Kor 6:14-18).

Isten átka nyugszik sok, időszerűtlen, nem megfelelő kapcsolaton, amelyet a világnak e korában kötnek. Ha a Biblia homályos, bizonytalan megvilágításban hagyná e kérdéseket, akkor megbocsátható lenne az az eljárás, amit sok ifjú követ egymással való kapcsolatában. Azonban a Szentírás követelményei nem félparancsok. Megkívánják gondolataink, szavaink és cselekedeteink tökéletes tisztaságát. Hálásak vagyunk Istennek, hogy lábainknak szövétneke az Igéje és így senkinek sem kell eltévesztenie a kötelesség ösvényét. Az ifjúság tűzze ki feladatául, hogy tanulmányozza a Szentírást és gondosan figyel tanácsaira, mert mindig sajnálatos hibákat követtek el, amikor eltértek előírásaitól.

Isten tiltja a hívőknek a hitetlenekkel való házasságát. - Isten népe sohase merészkedjen tiltott területre. Isten tiltja a hívők és hitetlenek közötti házasságot. Azonban a megtéretlen szív nagyon gyakran saját vágyait követi és oly házasságot köt, melyet Isten nem szentesített. Emiatt sok férfi és nő reménység és Isten nélkül él a világon. Nemes törekvéseik kihaltak. A körülmények láncai által Sátán a saját hálójában tartja őket. Akit szenvedély és pillanatnyi érzelem ural, annak keserű termést kell learatnia ez életben, és útja lelke elvesztéséhez vezethet.

Akik vallják az igazságot, hitetlenekkel kötött házasságukkal lábbal tiporják Isten akaratát; elvesztik kegyét és tettüket keservesen megbánják. A hitetlen kiváló erkölcsi jellemmel rendelkezhet, de az a tény, hogy nem válaszolt Isten követelményeire, és megvetette az oly drága üdvösséget; ez elegendő ok arra, hogy miért ne kössön a hívő effajta házasságot. A hitetlen jelleme hasonló lehet annak a fiatal emberéhez, akihez Jézus e szavakat intézte: "Egy fogyatkozásod van..." Ez az egyetlen dolog azonban hiányzott.

Salamon példája. - A gyengeség és sötétség embereinek életét Isten elfogadná és a földön hasznossá, a mennyben pedig dicsőségessé tenné, de Sátán szüntelenül azon munkálkodik, hogy semmivé tegye szándékaikat és romlásba sodorja oly személyekkel kötött házasság által, akiknek olyan a jellemük, hogy az élet útján szinte keresztbe vetik magukat. E bonyodalomból csak nagyon kevesen kerülnek ki győztesen.

Sátán jól tudta, milyen eredmények kísérnék az engedelmességet, ezért Salamon uralkodásának korábbi éveiben - évek, melyek dicsőségesek voltak a király bölcsessége, jótékonysága, egyenessége miatt -, olyan befolyásokkal igyekezett rá hatni, melyek alattomosan aláásták Salamon elvhűségét és elválasztották Istentől. Az ellenség sikeres erőfeszítéseiről e jelentésből értesülünk: "Sógorságot szerze azután Salamon a fáraóval, az egyiptombeli királlyal és elvevé a fáraó leányát és hozá Dávidnak városába" (1Kir 3:1).

A pogány néppel kötött szerződésével és a bálványimádó hercegnővel kötött házassága megpecsételésével Salamon megvetette a bölcs gondoskodást, amelyet Isten tett népe tisztaságának megőrzése érdekében. A remény, hogy ez az egyiptomi feleség megtérhet, gyenge mentség volt Salamon bűnére. A közvetlen parancs megsértésével, hogy maradjon különálló más nemzetektől, a király egyesítette erejét a test karjával.

Isten részvétteljes kegyelmével egy időre hatálytalanította ezt a rettenetes hibát. Salamon felesége megtért; így bölcs eljárással a király sokat tehetett volna a gonosz erőinek feltartóztatására, amelyeket oktalansága hozott működésbe. De Salamon fokozatosan szem elől tévesztette erejének és dicsőségének forrását. Ösztönei előnyt nyertek értelme felett. Ahogy önbizalma növekedett, úgy az Úrnak terveit a saját maga elgondolásai szerint igyekezett megvalósítani...

Sok hitvalló keresztény Salamonhoz hasonlóan azt gondolja, hogy összeházasodhat a hitetlennel, mert jó befolyással lesz azokra, akik helytelenül élnek. Ám nagyon gyakran tőrbe ejtik és legyőzik őket. Feladják szent hitüket, feláldozzák elveiket és elszakadnak Istentől. Egyik téves lépés követi a másikat, míg végül oda jutnak, ahol már nem remélhetik, hogy letörhetik az őket megkötöző láncokat.

Érvelés: "Kedvezően fogadja a vallást." - Néha azt az érvet hozzák fel, hogy a hitetlen kedvezően fogadja a vallást és minden, ami elvárható a házasságban az megvan benne, kivéve azt az egyet, hogy nem keresztény. Annak ellenére, hogy a hívő jó ítélőképessége alkalmatlannak minősíthet egy életre szóló házasságot a hitetlennel, mégis tíz közül kilenc esetben az ösztönök győznek. Attól a pillanattól fogva, hogy fogadalmat tettek az oltárnál, megkezdődik a lelki hanyatlás. Keresztény buzgalmuk lecsökken és egyik erősségük a másik után dől le, míg végül mindketten Sátán fekete zászlaja alatt állnak. A menyegzői ünnepségen is a világ szelleme győz a lelkiismeret, a hit és az igazság felett. Az új otthonban nem tisztelik az imádkozás idejét. A menyasszony és a vőlegény egymást választották és ugyanakkor elutasították Jézust.

A változás a hívő félben ment végbe. - Lehet, hogy a hitetlen fél eleinte nem mutat ellenállást az új helyzetben. De, ha figyelemre és megfontolásra ajánlják neki a Biblia igazságait, azonnal feltámad ellenállása: "Összeházasodtunk, tudva, hogy az voltam, aki vagyok! Kérlek, ne zavarj! Mostantól fogva értsd meg, megtiltom a te különleges nézeteidről való beszélgetést!" Ha a hívő fél igazi komolyságot mutat hitével kapcsolatban, akkor barátságtalannak látszik azzal szemben, aki nem érdeklődik a kereszténység iránt.

A hívő úgy érvel, hogy új kapcsolatában valamennyit engednie kell választott társának. Pártolja a társadalmi és világi szórakozásokat. Eleinte nagyon idegenkedő érzéssel teszi ezt, de az igazság iránti érdeklődése egyre jobban csökken és hite kétellyé és hitetlenséggé változik. Senki sem gondolta volna, hogy az egykor szilárd, lelkiismeretes hívő és Krisztus odaadó követője kételkedő, ingadozó személlyé válhat, amilyen most. Ó! a változást az a meggondolatlan házasság idézte elő!

A világi szövetség megkötése veszedelmes dolog. Sátán jól tudja, hogy az az óra, mely sok fiatal férfi és nő házasságkötését bizonyítja, lezárja vallási tapasztalatuk és hasznosságuk történetét. Elvesztek Krisztus számára. Egy ideig igyekeznek keresztény életre, azonban minden küzdelmük a szembenálló oldal állandó befolyása ellen kell irányuljon. Valamikor kiváltság és öröm volt számukra, ha hitükről és reménységükről beszélhettek, de most már nem akarják említeni azt, tudván, hogy az, akivel összekötötték sorsukat, nem mutat érdeklődést az iránt. A drága igazságba vetett hitük kihal szívükből; és Sátán alattomosan szövi köréjük a kételkedés hálóját.

A menny örömének kockáztatása. - "Vajon járnak-e ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással?" (Ám 3:3). "Ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, amit csak kérnek, megadja nekik az én mennyei Atyám" (Mt 18:19). De milyen különös a látvány! Az oly szoros kapcsolatban levők egyike ájtatosságba merül; a másik közömbös és gondtalan. Amíg az egyik az örök élet útját keresi, addig a másik a halálra vezető széles úton jár.

Százak áldozták fel Krisztust és a mennyet megtéretlen személyekkel való házasságuk következményeként. Lehetséges-e, hogy Krisztus szeretete és közössége oly csekély értékű számukra, hogy többre becsülik halandó emberek társaságát? Annyira kevésre becsülik a mennyet, hogy készek kockáztatni örömüket oly egyénért, aki nem szereti a drága Megváltót?

A hitetlennel való kapcsolat azt jelenti, hogy Sátán területére lépsz. Megszomorítod Isten Lelkét és elveszted védelmét. Megengedheted-e magadnak, hogy ilyen rettenetes előnyt adj ellenfelednek az örök életért vívott harcodban?

Kérdezd meg magadtól: "A hitetlen férj nem fogja-e eltéríteni gondolataimat Jézustól? Ő inkább a gyönyört szereti, mint Istent. Nem fog-e rávenni majd engem is, hogy azokat a dolgokat szeressem, amit ő?" Az örök élet ösvénye meredek és göröngyös. Ne végy magadra felesleges terhet, hogy visszatartson előrehaladásodban.

Otthon, ahol az árnyak sosem tűnnek el. - A szív emberi szeretet után sóvárog, azonban ez a szeretet nem elég erős, vagy elég tiszta vagy elég értékes ahhoz, hogy Jézus szeretetének helyét pótolja. Csak Megváltójában találhat a feleség bölcsességet, erőt és kegyelmet, hogy szembeszálljon az élet gondjával, felelősségével és bánatával. Őt kell erősségévé és vezetőjévé tennie. A nő adja át magát Krisztusnak mielőtt egyik földi barátjának adná át magát, és semmi olyan kapcsolatra ne lépjen, mely ellenkezik ezzel. Aki igazi boldogságot akar találni, annak előbb el kell nyernie a menny áldását mindarra, amivel rendelkezik és mindarra, amit cselekszik. Az Isten iránti engedetlenség az, mely sok szívet és otthont szomorúsággal tölt be. Testvérnő, ha nem akarsz olyan otthont, ahonnan az árnyak sosem tűnnek el, akkor ne egyesülj az Úr ellenségével.

A keresztény okfejtése. - Mit kell tennie minden kereszténynek, amikor próbára tevő helyzetbe kerül, mely megvizsgálja hitelveinek alaposságát? Jelentse ki nyíltan, követésre méltó szilárdsággal: "Én lelkiismeretes keresztény vagyok. Hiszem, hogy a hét hetedik napja a bibliai szombat. Hitünk és alapelveink olyanok, hogy ellenkező irányba vezetnek, ezért nem lehetnénk boldogok együtt, mert ha én Isten akaratát igyekszem tökéletesebben megismerni, egyre jobban más leszek, mint a világ és Krisztus hasonlatosságára alakulok át. Ha ezután sem látsz semmi gyönyörűséget Krisztusban, semmi vonzerőt az igazságban, akkor a világot fogod szeretni, amit én nem szeretek. Isten dolgait fogom szeretni, amelyeket te nem tudsz szeretni. A lelki dolgokat lelkileg ítéljük meg. Lelki megkülönböztető képesség nélkül nem tudod meglátni Istennek irántam támasztott igényét, nem tudod felfogni a Mesterem iránti engedelmességet, akit szolgálok. Ezért úgy érzed, hogy elhanyagollak téged vallási kötelezettségeim kedvéért. Nem leszel boldog; féltékeny leszel ama érzelmeimre, amelyeket Istennek adok, így egyedül fogok állni vallásos hitemben. Ha nézeted megváltozik, ha szíved meghajol majd Isten igényei előtt, és megszereted Megváltómat, akkor megújíthatjuk kapcsolatunkat."

Így a hívő áldozatot vállal Krisztusért, amit lelkiismerete helyesel, és megmutatja, hogy az örök életet sokkal többre értékeli, semhogy megkockáztatná annak elvesztését. Érzi, hogy jobb, ha házasság nélkül marad, minthogy érdekeit egy életre összekösse olyan egyénnel, aki inkább a világot választja, mint Jézust, és aki eltérítené Krisztus keresztjétől.

Biztos házassági szövetség. - Csak Krisztusban lehet biztonsággal házasságot kötni. Az emberi szeretetnek az isteni szeretetből kell legszorosabb kötelékét fonnia. Csak ott lehet mély, őszinte, önzetlen ragaszkodás, ahol Krisztus uralkodik.

Ha az egyik fél a házasságkötés után tér meg. - Aki még megtéretlen korában lépett házasságra, azt megtérése még inkább társa iránti hűségre kötelezi, bármennyire különbözik is vallási meggyőződésük. Isten kívánalmait azonban minden földi kapcsolat fölé kell helyeznie, még akkor is, ha annak próba és üldözés a következménye. Lehet, hogy ez a hűség, ha szeretettel és szelídséggel párosul, megtéréshez vezetheti a hitetlen társat.