Napjainkban is megvendégelhetünk angyalokat. - A Biblia nyomatékosan beszél a vendégszeretet gyakorlásáról. A vendégszeretetet nem csupán kötelességünknek mondja, hanem e kegyelmi ajándék sok szép példáján bemutatja az általa nyújtott áldásokat. Ezek közül legelső Ábrahám tapasztalata...

Az udvarias előzékenységnek effajta cselekedetét Isten elég fontosnak találta ahhoz, hogy feljegyezzék Igéjében; és több mint ezer évvel később az ihletett apostol is hivatkozik rá: "A vendégszeretetről el ne felejtkezzetek, mert ez által némelyek, tudtukon kívül, angyalokat vendégeltek meg" (Zsid 13:2).

Az Ábrahámnak és Lótnak adott kiváltságot tőlünk sem tagadják meg. Amikor Isten gyermekei iránt kifejezzük vendégszeretetünket, mi is Isten angyalait fogadjuk be otthonunkba. Az angyalok emberi formában ma is betérnek a családokhoz, akik megvendégelik őket. A keresztényeket, akik Isten orcájának világosságában élnek, mindig láthatatlan angyalok kísérik, és e szent lények áldást hagynak maguk után otthonunkban.

Elhanyagolt alkalmak és kiváltságok. - A vendégszeretet a Szentlélek által adott felsorolások között áll a gyülekezetben felelősséget viselő személy jellemzőjeként. A felhívást az egész gyülekezet kapja: "Legyetek egymáshoz vendégszeretők, zúgolódás nélkül. Ki-ki amint kegyelmi ajándékot kapott, úgy sáfárkodjatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai." (1Pt 4:9-10.)

E figyelmeztetéseket nagyon elhanyagolták. Az igazi vendégszeretetet még a magukat keresztényeknek vallók is alig gyakorolják. A vendégszeretet alkalmait még népünk között sem tekintik olyan kiváltságnak és áldásnak, amilyennek kellene. Túl kevés a társas hajlandóság és készség arra, hogy minden pénzzavar vagy hivalkodás nélkül helyet adjanak két vagy három személlyel többnek a családi asztalnál.

Nem megfelelő kifogások. - Hallottam, sokan kimentették magukat, hogy Isten szentjeit meghívják otthonukba: "Semmit sem készítettem; semmit sem sütöttem; máshová kell menniük." A következő helyen pedig más kifogást találhatnak ki, hogy ne fogadják be azokat, akiknek szükségük volna a vendégszeretetre. A vendégek mélyen elszomorodnak és e hitvalló testvérek és testvérnők vendégszeretetét illetően kellemetlen benyomásokkal távoznak. Testvérnőm, ha nincs kenyered, cselekedj a Biblia szerint. Menj a szomszédodhoz és mondd: "Barátom, adj nékem kölcsön három kenyeret, mert az én barátom énhozzám jött az útról, és nincs mit adjak ennie" (Lk 11:5-6).

Nincs arra példa, hogy valaki kenyérhiány miatt a kérőtől megtagadta volna a kölcsönt. Amikor Illés a sareptai özvegyhez érkezett, az megosztotta az utolsó falatot Isten prófétájával, aki csodát tett otthonában, mivel az asszony helyet adott az Úr szolgájának és megosztotta vele ennivalóját. Ezáltal tartotta fenn és őrizte meg a maga és fia életét. Sok esetben igazolódik ez, ha vidáman teszik Isten dicsőségére.

Sokan gyenge egészségi állapotukra hivatkoznak. Szeretnék ezt gyakorolni, ha volna erejük. Addig zárkóztak magukba és gondoltak oly sokat rossz érzéseikre és beszéltek oly sokat szenvedéseikről, próbáikról és bajaikról, amíg az valósággá lett. Senki másra nem tudnak gondolni, csak magukra, bár másoknak szüksége lehet rokonszenvükre és segítségükre. Nektek, akik gyenge egészségűek vagytok ez jó orvosság. Ha felöltözteted a mezítelent és a kivetett szegényt otthonodba viszed és megosztod kenyered az éhezővel, "akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik" (Ésa 58:8). A jócselekedet kiváló gyógyszer a betegségre. Azokat, akik a munkában tevékenykednek, felszólítják, kiáltsanak Istenhez, aki megígérte, hogy válaszol nekik. Lelkük megelégszik a szárazságban is, és hasonlóvá válnak a megöntözött kerthez, melynek vize el nem fogy.

Az önző zárkózottság miatt elvesztett áldás. - Istennek nem tetszik az az önző érdek, amit oly gyakran így hangoztatnak: "én és az én családom". Minden családnak, mely ezt a lelkületet ápolja, meg kell térnie a Krisztus életében szemléltetett tiszta elvek által. Sok áldástól fosztják meg magukat azok, akik elhatárolják magukat és nem hajlandók megvendégelni a látogatókat.

Az angyalok figyelik: megragadjuk-e a közelünkben levő alkalmakat a jótételre; áldásul vagyunk-e másoknak, hogy viszonzásul ők áldásul legyenek számunkra. Az Úr különbözőeknek teremtett bennünket, némelyeket szegénynek, másokat gazdagnak, ismét másokat szenvedőnek, hogy mindnyájunknak alkalmunk legyen jellemünk fejlesztésére. Isten szándékosan engedte meg, hogy szegények is legyenek közöttünk, mellyel megvizsgálja, kipróbálja és kideríti, mi van a szívünkben.

Ha a vendégszeretet meghal, szívünk megbénul az önzéstől.

Kivel gyakoroljuk vendégszeretetünket? - Társadalmi vendéglátásunkat ne a világ szokásainak előírásai, hanem Krisztus Lelkének és Igéjének tanításai uralják. Az izraeliták minden ünnepségükre meghívták a szegényeket, az idegeneket és a lévitákat, akik a papok segítői voltak a szenthelyen, valamint a vallástanítókat és misszionáriusokat. Őket a nép vendégeinek kellett tekinteni, s minden társadalmi és vallásos ünnep öröme alkalmával vendégszeretetükben részesítették; és betegségükben vagy ínségükben gyengéden kellett törődniük velük. Nekünk is szívesen kell fogadnunk a vendégeket otthonunkban. Mennyire megvidámítja és felbátorítja az ilyen szíves fogadtatás a misszionárius nővért vagy tanítót, a gondterhelt, keményen dolgozó anyát, a gyengéket és időseket, akik sokszor otthon nélküliek, és szegénységgel, csalódással küzdenek!

"...Mikor ebédet vagy vacsorát készítesz - mondja Krisztus -, ne hívd barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat; nehogy viszont ők is meghívjanak téged, és visszafizessék néked. Hanem mikor lakomát készítesz, hívd a szegényeket, a csonkabonkákat, sántákat, vakokat: És boldog leszel; mivelhogy nem fizethetik vissza néked; mert majd visszafizettetik néked az igazak feltámadásakor" (Lk 14:12-14).

E vendégek fogadása nem jelent nagy gondot. Nem kell részükre sok munkát adó és költséges lakomáról gondoskodni. Nem kell sokat adni a külsőségekre. A szívélyes, meleg köszöntés, egy hely a kandallótok mellett, egy szék az asztalotoknál, a kiváltság, hogy osztozhatnak áhítatok áldásaiban, mennyei fénysugár lesz sokuk számára.

Az együttérzésnek át kell törnie énünk korlátait és otthonunk falait. Nagyszerű lehetőségeik vannak azoknak, akik otthonukat mások áldásává akarják tenni. Az emberi kapcsolat csodálatos hatalom. Rajtunk áll, hogy eszközül használjuk a körülöttünk levők megsegítésére.

Menedék a megkísértett fiatalok számára. - Legyen otthonunk a megkísértett fiatalok menedéke. Sokan állnak válaszút előtt. Minden befolyásnak, minden benyomásnak szerepe van választásunkban; és döntésükkel alakítják mind jelen, mind elkövetkezendő sorsukat. A bűnös élet mindenhol hívogatja őket. A szórakozóhelyek örömet kínálva csalogatják őket és tárt karokkal fogadnak minden érkezőt. Mindenütt találunk otthontalan fiatalokat, vagy akiknek otthonából nem árad hasznos, felemelő befolyás; a fiatalok bűnbe sodródnak és saját küszöbünk előtt buknak el.

E fiataloknak szükségük van arra, hogy megértéssel nyújtsuk feléjük kezünket. Keresetlen, kedves szavak, kis figyelmességek elsöprik a lelkük körül tornyosuló kísértések fellegét. A mennyből származó együttérzés őszinte megnyilatkozásában oly erő rejlik, mely képes megnyitni azok szívét, akik nélkülözik Krisztus meleg szavait és Lelkének szerető érintését. Ha érdeklődést tanúsítanánk az ifjúság iránt, ha meghívnánk magunkhoz és körülvennénk otthonunk derűs, segítőkészségről tanúskodó légkörével, sokan boldogan lépnének arra az ösvényre, amely felfelé vezet.

Őrizzétek meg a család egyszerűségét. - Amikor vendégek érkeznek - ahogy az gyakran előfordul - ne engedjétek meg nekik, hogy az anya minden idejét és figyelmét lekössék; első a gyermekei földi és lelki jóléte. Ne töltse idejét pompás torták, sütemények és egészségtelen ételek készítésével. Ez külön kiadás, amit sokan nem tehetnek meg. De a nagyobb rossz a példaadás. Őrizzék meg a család egyszerűségét! Ne igyekezzetek azt a benyomást kelteni, hogy olyan életmódot tudtok folytatni, amely valóban felülmúlja anyagi javaitokat! Ne igyekezzetek olyannak látszani, amik nem vagytok sem az ennivaló elkészítésében, sem életmódotokban!

Látogatóitokkal kedvesen bánjatok, hogy otthonosan érezzék magukat, de gondoljatok arra, hogy ti azon kicsinyeknek tanítói vagytok, akiket Isten adott nektek. Ők figyelnek benneteket, ezért viselkedésetekkel ne vezessétek őket rossz útra. Legyetek vendégeitekhez olyanok, mint amilyenek családotokhoz vagytok naponta: megnyerő modorúak, figyelmesek és előzékenyek. Így mindnyájan tanítók és példaképek lehettek a jó cselekvésére. Ők igazolják, van annál fontosabb, mint hogy arra gondoljanak, mit egyenek és igyanak vagy mivel ruházkodjanak.

A békésség és nyugalom légkörének fenntartása! - Sokkal boldogabbak és értékesebbek volnánk, ha otthoni életünket és társadalmi kapcsolatainkat Krisztus szelídsége és egyszerűsége irányítaná. A fitogtatás kemény munkája helyett - amivel felgerjesztenénk a látogatók csodálatát vagy irigységét -, törekedjünk vidámságunkkal, rokonszenvünkkel és szeretetünkkel mindenkit boldoggá tenni körülöttünk. Hadd lássák meg a vendégek, hogy Krisztus akaratához igyekszünk alkalmazkodni! Ha szerény körülmények között vagyunk, akkor is lássák meg bennünk a megelégedés és hála lelkületét. Az igazi keresztény otthon a békesség és a nyugalom légköre. Ez a példa nem marad hatás nélkül.

Kiadásainkról könyvet vezetnek a mennyben. - Krisztus feljegyzi az érette történő vendéglátás minden kiadását. Gondoskodik mindarról, ami szükséges e szolgálathoz. Akik Krisztusért megvendégelik testvéreiket és mindent megtesznek, hogy a látogatást hasznossá tegyék mind a vendégek, mind a maguk számára, azok a rendkívüli áldásokra méltókként vannak feljegyezve a mennyben...

Krisztus saját életének példájával mutatta be a vendégszeretetet. Amikor a tengerparton körbevette az éhes sokaság, nem küldte el őket felüdülés nélkül. Így szólt tanítványaihoz: "... Nem szükség elmenniök; adjatok nékik ti enniük" (Mt 14:16). Teremtő erejével szükségletük kielégítésére elegendő táplálékkal látta el őket. Mégis milyen egyszerű volt a felszolgált étel! Ott nem volt fényűzés. Ő, akinek a menny minden forrása rendelkezésére állt, gazdag élelmet tudott volna nyújtani a népnek. Mégis azt adta nekik, ami kielégítette szükségüket, ami a tenger közelében élő halásznép mindennapi eledele volt.

Ha az emberek ma is egyszerűbbek volnának szokásaikban és a természet törvényével összhangban élnének, akkor bőséges ellátással rendelkeznének az egész emberi család szükségletének kielégítésére. Kevesebb volna elképzelt igényük és több alkalmuk lenne, hogy az Úrért munkálkodjanak...

A szegénység nem zár ki a vendégszeretet gyakorlásából. Azt kell adnunk, amink van. Vannak, akik megélhetésükért küzdenek és jövedelmükből alig tudják fedezni szükségletüket. Azonban szeretik Jézust szentjei személyében, ezért készek vendégszeretetet gyakorolni a hívőkkel és nem hívőkkel, s igyekeznek hasznossá tenni látogatásukat. Szívesen látják a vendégeket családi asztaluknál és a családi oltárnál. Az ima ideje hatással van azokra, akiket vendégül látnak, és már egy látogatás is a léleknek a haláltól való megmentését jelentheti. Az Úr elszámolást készít erről a szolgálatról, mondván: "...megadom néked." (Lk 10:35.)

Ismerjétek fel az alkalmakat! - Testvéreim és testvérnőim, ébredjetek fel! Ne féljetek a jó munkától! "A jótéteményben pedig meg ne restüljünk; mert a maga idejében aratunk, ha el nem lankadunk" (Gal 6:9). Ne várjatok arra, hogy megmondják kötelességeteket! Nyissátok ki szemeiteket és lássátok meg, hogy kik vannak körülöttetek! Ismerkedjetek meg a gyámoltalanokkal, a szenvedőkkel és a szükségben levőkkel! Ne rejtőzzetek el előlük és ne igyekezzetek elzárkózni szükségletük elől! Ki adja bizonyságát a Jakab apostol által említett tiszta hitnek, amelyben nincs önzés vagy romlottság? Ki az, aki igyekszik megtenni mindent, ami erejéből telik, hogy segítsen a megváltás nagy tervének befejezésében?