Tanítsátok a mindennapi élet egyszerű életmódját! - A szülők neveljék, tanítsák és oktassák gyermekeiket az önuralom és önmegtagadás életmódjára. Eléjük kell tárniuk Isten Igéje és Jézus szolgálata iránti engedelmességet. Úgy kell nevelniük gyermekeiket, hogy életmódjuk összhangban legyen a mindennapi élettel és kerüljék a drága ruházatot, a drága táplálékot, a drága házat és a drága bútorzatot.

A nagyon fiatal gyermekeket meg kell tanítani a kiadások vezetésére. Lépésről lépésre haladhatnak ez ismeretben De minden más előtt meg kell tanulniuk: az Úr félelme a bölcsesség kezdete.

Az ifjak legyenek megfontoltak a család pénzügyeiben. - A pénz felhasználásáról vallott téves nézetek miatt az ifjúságot sok veszély fenyegeti. Ne lássák el őket pénzzel, ami azt a látszatot kelti, mintha kimeríthetetlen forrás létezne, melyből bármikor kivehetnek mindenféle szükségletük kielégítésére. A pénzt Istentől kapott ajándéknak kell tekintenünk munkájának végzésére, országa építésére, ezért az ifjúság tanulja meg igényeinek korlátozását.

Ne növeljétek kívánságaitokat, különösen, ha bevételeitek csak az otthoni kiadásokra elegendőek. Kívánságaitokat szüleitek anyagi javainak rendeljétek alá. Az Úr elismeri és méltányolja önzetlen törekvéseteket... Legyetek hűségesek a kicsiny dolgokban! Akkor nem fenyeget benneteket az a veszély, hogy elhanyagoljátok a nagyobb felelősségeket! Isten Szava kijelenti: "Aki hű a kevesen, a sokon is hű az..." (Lk 16:10.)

Tanítsátok meg a pénz értékét! - Az ifjú nem értékeli azt a pénzt, amihez kevés erőfeszítés árán jutott. Némelyeknek kemény munka és nélkülözés árán kell megszerezni a pénzt. Mennyivel nagyobb biztonságban van az a fiatal, aki tudja, hogy honnan ered költőpénze; tudja, hogy mennyibe kerül ruházkodása és eledele, továbbá, mit jelent az otthon megalapítása és fenntartása.

A gyermekek sokféle módon kereshetnek pénzt maguknak. Kivehetik részüket abban, hogy ők is hálaáldozatokat hozzanak Jézusnak, aki életét adta értük... Meg kell tanítani őket arra, hogy a pénz, amit keresnek, nem saját tulajdonuk, nehogy tapasztalatlan elméjük elgondolása szerint költsék el, hanem bölcsen használják fel misszió célra is adakozva. Ne elégedjenek meg azzal, hogy a szüleiktől kapott pénzt tegyék a perselybe - mint adományt -, ami nem is az övéké. Tegyék fel a kérdést: "Azt adjam az Úrnak, ami nekem semmi áldozatba sem kerül?"

A gyermekeknek adott oktalan segítség nem bölcs dolog. Azok, akik dolgoznak egyetemi éveik alatt, ismerve költségeiket, jobban értékelik előrehaladásukat, mint azok, akik el vannak látva kiadásaik fedezésével. Nem szabad gyermekeinket oda juttatnunk, hogy gyámoltalan terhek legyenek.

A szülő hibát követ el, ha az ifjút - mielőtt tapasztalatot szerezne a hasznos, próbára tevő munkában - bőven ellátja pénzzel, amikor elég testi ereje van lelkészi vagy orvosi tanulmányainak végzésére.

Buzdítsuk a gyermekeket arra, hogy pénzkeresők legyenek! - Sok gyermek, aki a városon kívül él, kaphat egy kis darab földet, ahol megtanulhat kertészkedni. Meg lehet tanítani arra, hogy az ily módon keresett pénzt Isten ügyére áldozza. Fiúk és lányok egyaránt tevékenykedhetnek e munkában, és ha helyesen lettek tanítva, megismerik a pénz értékét és a takarékosságot. Ezért a gyermekek nem csupán misszió célra adakozhatnak saját keresetükből, hanem megvásárolhatják ruháikat is. Buzdítsuk őket az ilyen cselekvésre!

Akadályozzátok meg a pénz meggondolatlan kezelését! - Ó! az otthonokban mennyi pénzt pazarolnak el haszontalan célokra, fodros és cifra ruhákra, cukorkára és más szükségtelen cikkekre! Szülők, tanítsátok meg gyermekeiteket arra, hogy helytelen dolog Isten pénzét saját örömükre használni... Buzdítsátok őket arra, hogy takarítsák meg filléreiket, amennyire csak lehetséges, s inkább a missziómunkára használják fel. Az önmegtagadás gyakorlása által gazdag tapasztalatokat szereznek, és az ilyen tanítások gyakran őrzik meg őket a mértéktelen szerzés vágyának szokásától.

A gyermekek megmutathatják Krisztus iránti szeretetüket a lényegtelen csekélységek megtagadásával, melyeknek megvásárlásával sok pénzt tékozolnak el. Ezt a munkát minden családban el kell végezni. Ez tapintatot és megfelelő módszert kíván, ám a legjobb nevelésnek bizonyul, amit a gyermek kaphat. Ha minden kisgyermek bemutatná áldozatát az Úrnak, ajándékuk olyan patak lenne, amely egybe torkollva nagy folyammá duzzadna.

Tartsatok kis perselyt a kandallón, vagy valami más biztos, látható helyen, amelybe a gyermekek beletehetik az Úrnak szánt adományaikat... Így nevelhetjük őket Isten számára.

Tanítsátok meg gyermekeiteket a tizedre és az áldozatokra. - Az Úr nemcsak igényt tart a tizedre, mint sajátjára, hanem azt is megmondja, őrizzük meg azt számára. Így szól: "Tiszteld az Urat a te marhádból, a te egész jövedelmed zsengéjéből." (Péld 3:9.) Ez nem azt tanítja, hogy javainkból előbb elégítsük ki a magunk szükségleteit és a maradékot hozzuk el az Úrnak, mégha az becsületes tized is lenne. Először tegyük félre az Úr részét. A Szentlélek olyan utasításokat adott Pál apostol által az adományokra nézve, amelyeket a tizedre is alkalmazhatunk. "A hétnek első napján mindenitek tegye félre magánál, amit sikerül összegyűjtenie, hogy ne akkor történjék a gyűjtés, amikor odamegyek" (1Kor 16:2). Ez egyaránt szól szülőknek és gyermekeknek.

A módosabb édesapák gyakran követnek el hibát. - Az a körülmény, amelybe a gyermek kerül, sokszor nagyobb hatást gyakorol reá, mint a szülő példája. Vannak módosabb emberek, akik elvárják gyermekeiktől, hogy olyanok legyenek, mint amilyenek ők voltak ifjúkorukban. Ha nem olyanok, akkor a kor romlottságát okolják. De nincs joguk ezt elvárni gyermekeiktől, hacsak azokhoz hasonló körülmények közé nem helyezik őket, mint amilyenben ők éltek. Az apát életkörülménye tette azzá, ami. Ifjúságában ránehezedett a szegénység, ezért szorgalmasan és kitartóan kellett dolgoznia. Jellemét a szegénység kemény iskolája alakította. Kénytelen volt, hogy szükségleteiben szerény, munkájában tevékeny és ízlésében egyszerű legyen. Képességeit munkába kellett állítania, hogy megkeresse az élelem és a ruházkodás költségeit. A takarékosságot kellett gyakorolnia.

Az apák azért dolgoznak, hogy gyermekeiket a gazdagság pozíciójába helyezzék, jobba, mint ahogy maguk kezdtek. Ez nagy tévedés. Ha a gyermekeknek ma ugyanabban az iskolában kellene tanulniuk, amelyben apáik tanultak, éppoly hasznosak lennének, mint ők. Az apák megváltoztatták gyermekeik körülményeit. Az apa tanítómestere a szegénység volt, a fiát pedig a bőség veszi körül. Minden szükségletét kielégítik. Az apa jellemét a szigorú takarékosság fegyelmezése formálta, ezért minden csekélységet megbecsült. Fiának szokásait és jellemét nem ezek a régi körülmények alakítják, hanem a jelen helyzete: a kényelem és a mértéktelenség... Ha minden oldalról fényűzés veszi őt körül, az hogyan tagadható meg tőle?

A szülők legjobb hagyatéka a gyermekek számára. - A legjobb hagyaték, amit a szülők hátrahagyhatnak gyermekeikre: a hasznos munka ismerete és az érdek nélküli jóakarat által jellemzett életpélda. Így mutatják be a pénz igazi értékét, mert azt aszerint értékelik, amit el fog végezni saját és mások szükségleteinek betöltésére és Isten ügyének előre vitelére.