A gyermekek legyenek társak az otthon alakításában. - A gyermekeknek éppúgy, mint szüleiknek, fontos feladatuk van a családban. Tudatosítani kell bennük, hogy ők is a családi közösség tagjai; olyan közösségé, ahol táplálják, ruházzák, szeretik és segítik őket. E sok jótétemény viszonzásaképpen hordozniuk kell a család terheinek reájuk eső részét, és annyi boldogságot vinni a családba, amennyit csak tudnak.

Minden édesanya tanítsa meg gyermekeit arra, hogy ők is tagjai a család közösségének és viselniük kell e közösség felelősségének rájuk eső részét. A család minden tagja viselje e felelősséget oly hűséggel, ahogyan a gyülekezet tagjai hordozzák gyülekezeti kapcsolatuk felelősségét.

Legyen tudtukra adva a gyermekeknek, kis megbízatásuk elvégzésével segítenek édesapjuknak és édesanyjuknak. Adjatok nekik kevés feladatot, hogy elvégezzék azt nektek, és mondjátok meg, azután játszhatnak.

A gyermekek elméje fogékony, ezért foglalkoztatnunk kell őket, hogy ők is hordozzák a gyakorlati élet terheit... Ne engedjük meg, hogy maguk válasszák meg munkájukat. A szülők irányítsák e dolgot.

A szülők és gyermekek kötelessége. - A szülők kötelessége, hogy táplálják, ruházzák, neveljék gyermekeiket, és a gyermekek kötelessége, hogy vidáman és odaadó hűséggel szolgálják szüleiket. Ha a gyermekek felhagynak kötelességükkel - hogy megosszák szüleikkel a nehéz munkát és terhet -, akkor az hogyan esne nekik, ha a szülők felhagynak a róluk való gondoskodás kötelességével? Ha megszüntetik a rájuk háruló kötelességek teljesítését, hogy: hasznosak legyenek szüleiknek; megkönnyítsék terhüket a kellemetlen és nehéz munka végzésével, akkor a gyermekek elvesztik a legértékesebb nevelés megszerzésének alkalmát, mely hasznavehetővé tenné őket a jövőre.

Isten azt kívánja minden szülőtől, neveljék gyermekeit már kiskoruktól fogva a terhek megosztására, amit szüleiknek viselniük kell gondozásuk miatt. Az otthon egy részéből szobákat kapnak, jogot és kiváltságot, hogy helyük legyen a családi asztalnál. Isten elvárja a szülőktől, hogy táplálják és ruházzák gyermekeiket. Azonban a szülők és a gyermekek kötelezettsége kölcsönös. A gyermekektől azt kívánja, hogy becsüljék és tiszteljék szüleiket.

A szülők ne legyenek gyermekeik rabszolgái minden áldozatot meghozva, míg a gyermekeknek meg van engedve, hogy gondtalanul, közömbösen nőjenek fel minden terhet szüleikre hagyva.

A helytelen kedvesség restségre tanít. - A gyermekeket már kiskorukban meg kell tanítani, hogy hasznosak legyenek, segítsenek magukon és másokon. Korunk leányai közül sokan lelkiismeret furdalás nélkül képesek elnézni, hogy édesanyjuk nehéz munkát végez: mos, főz, vasal, miközben ők a szobában ülve történeteket, elbeszéléseket olvasnak, kötnek, horgolnak vagy hímeznek. Szívük olyan érzéketlen, mint a kő.

De honnan ered ez a rossz szokás? Rendszerint kik hibáztathatók leginkább e dologban? A szegény, megtévesztett szülők. Nem veszik tudomásul gyermekeik jövőbeli jólétét, hibás szeretetükben hagyják őket tétlenül ülni vagy azt tenni, aminek kevés haszna van, ami nem kíván sem szellemi, sem testi munkát, és leányaik restségét gyengeségükkel mentegetik. Mi tette őket gyengévé? Sok esetben a szülők helytelen nevelése. A ház körül végzett bizonyos mennyiségű munka előnyére válna testüknek és lelküknek. De a gyermekeket ettől megfosztja a hamis felfogás, úgyhogy végül elidegenednek a munkától.

Ha gyermekeid nem szokták meg a munkát, akkor hamar elfáradnak. Derékfájásról, hátfájásról és fáradt végtagokról panaszkodnak. Ti pedig abba a veszélybe juttok részvétből, hogy inkább magatok végzitek el a munkát ahelyett, hogy egy kicsit hagynátok őket szenvedni. Először könnyű terhet tegyetek a gyermekekre, azután naponta növeljétek azt egy kevéssel, míg végül megfelelő mennyiségű munkát tudnak elvégezni anélkül, hogy kifáradnának.

A restség veszélyei. - Láttam, hogy a restségből sok bűn származott. A tevékeny kéznek és elmének nincs ideje arra, hogy minden kísértésre figyeljen, amit az ellenség sugall, azonban a tétlen kéz és agy mindig kész arra, hogy Sátán uralja. A kellőképpen nem foglalkoztatott elme helytelen dolgoknál időzik. A szülők tanítsák meg gyermekeiknek, hogy a restség bűn.

Semmi sem vezet biztosabban a rosszra, mintha minden terhet leveszünk gyermekeinkről, átadjuk őket a kényelmes, céltalan életnek, a semmittevésnek, hogy elfoglalják magukat azzal, ami nekik tetszik. A gyermekek elméje fogékony, ezért ha nem foglalkoztatják jó és hasznos dolgokkal, akkor elkerülhetetlenül a rossz felé fordulnak. Miközben jogos és szükséges számukra a pihenés, dolgozni is meg kell tanítanunk őket, hogy rendszeresen fordítsanak időt a testi munkára, az olvasásra és a tanulásra. Ügyeljetek arra, hogy koruknak megfelelő elfoglaltságuk legyen, lássátok el őket hasznos és érdekes könyvekkel!

A legbiztosabb védelem a hasznos elfoglaltság. - Az egyik legbiztosabb védelem az ifjú számára a hasznos elfoglaltság. Ha megtanították volna őket a szorgalomra, minden idejük hasznos eltöltésére, akkor nem volna idejük sorsuk feletti bánkódásra vagy álmodozásra. Kevesebb veszély fenyegetné őket a rossz szokások vagy társaságok kialakítására.

Ha a szülők annyira el vannak foglalva más munkával, hogy nem tudják gyermekeiket hasznos dolgokkal lekötni, akkor Sátán foglalkoztatja őket.

A gyermekeknek meg kell tanulniuk a teherhordozást. - A szülők ismerjék fel azt a tényt, gyermekeiknek meg kell tanulniuk a legfontosabb leckét, hogy ki kell venniük részüket az otthon terheinek hordozásából... A szülők tanítsák meg gyermekeiket józan életszemléletre és ismerjék fel, hogy hasznossá kell válniuk a világban. A bölcs anya felügyelete alatt a családban a fiúk és a leányok meg kell kapják az élet terheinek hordozásában az első oktatást.

A gyermek jóra vagy rosszra nevelése a legkorábbi években kezdődik el... Amikor az idősebbek felnőnek, segítsenek a család fiatalabb tagjainak gondozásában. Az édesanya ne fárassza ki magát olyan munkával, amit a gyermekek is megtehetnek és meg is kell tenniük.

A terhek megosztása elégedettséget ad. - Szülők, segítsetek gyermekeiteknek, hogy Isten akaratát cselekedjék és hűek legyenek kötelességeik elvégzésében, melyek valóban reájuk, mint családtagokra tartoznak. Ez a legértékesebb tapasztalatban részesíti őket. Megtanítja őket arra, hogy gondolataikat ne önmagukra összpontosítsák és ne saját kedvteléseiket keressék vagy önmagukat szórakoztassák. Neveljétek őket türelmesen, hogy kivegyék részüket a családi körben és törekvésük sikeres legyen, megosszák a terhet apjuk, anyjuk, fitestvéreik és nőtestvéreik között. Így elégedettek lesznek azzal a tudattal, hogy valóban hasznosak.

A gyermekeket rá lehet nevelni a segítőkészségre. Természetüknél fogva tevékenyek és hajlamosak a serénységre; ez a tevékenység alkalmas a tanításukra és a helyes útra történő irányításukra. A gyermekeket fiatal korukban megtaníthatjuk, hogy naponta hordozzák könnyű terheiket; minden gyermeknek van teljesítendő sajátos feladata, amellyel felelős szüleinek vagy gyámjának. Így már fiatal korukban megtanulják az iga hordozását, és kis munkájuk elvégzése élvezetet jelent nekik, oly boldogságot, melyet csak jócselekedettel nyernek el. Hozzászoknak a munkához, a felelősséghez és jólesik nekik a munkavégzés, mivel megértik, az élet fontosabb feladatot tartogat számukra, mint a szórakozás...

A munka hasznos a gyermekek számára; ha idejük nagy részét hasznosan töltik el, akkor boldogabbak. Ártatlan szórakozásaikat jobban élvezik munkájuk eredményes elvégzése után. A munka erősíti az izmokat és az értelmet. Az édesanyák drága kis segítőket nevelhetnek gyermekeikből. Miközben tanítják őket a hasznos tevékenységre, önmaguk is megismerik az emberi természetet és megértik, hogyan kell bánniuk ez eleven, fiatal lényekkel, és saját szívüket is melegen, fiatalosan tartják a kicsinyekkel való kapcsolatuk által. Ahogyan gyermekeik bizalommal és szeretettel tekintenek reájuk, ugyanúgy tekinthetnek fel ők is drága Megváltójukra segítséget és vezetést kérve. A helyesen nevelt gyermekek az évek múlásával megszeretik a munkát, mely könnyebbé teszi barátaik terhét.

Biztosítja az értelem egyensúlyát. - A rájuk kiosztott munka teljesítésével az emlékezőképesség ereje, az értelem helyes egyensúlya, jellemszilárdság és gyors döntés érhető el. Napi munkájuk apró kötelességei gondolkodásra, számításokra és munkaterv készítésére serkenti őket. Amint a gyermekek idősebbek lesznek, egyre több kívánható meg tőlük. Az ne legyen kimerítő munka, és ne tartson oly sokáig, hogy elfárassza és elcsüggessze őket; hanem ésszerűen legyen megválasztva testi fejlettségüknek, az értelem és a jellem fejlődési fokának legmegfelelőbben.

Összeköt a mennyei munkásokkal. - Ha a gyermekeket megtanítanák arra, hogy a mindennapi kötelességek szerény részét az Úrtól részükre kijelöltnek tekintsék - mint olyan iskolát, amelyben őket a hűséges és eredményes szolgálatra kell nevelni -, mennyivel kellemesebb és becsületesebb lenne munkájuk. Minden kötelességet úgy végezni, mintha azt az Úrnak tennék, ez vonzóvá teszi a legszerényebb foglalkozást is és kapcsolatba hozza a földön élő munkást a mennyben Isten akaratát végrehajtó szent lényekkel.

A mennyben állandó munka folyik. Ott nincs tétlen lény. Krisztus így szólt: "Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom." (Jn 5:17.) Nem számíthatunk arra, hogy mire kivívjuk a végső győzelmet; elnyerjük a számunkra elkészített helyet, majd a tétlenség lesz részünk és áldott semmittevésben fogunk pihenni.

Erősíti az otthon kötelékeit. - Az ifjúság otthoni nevelésében az együttműködés felbecsülhetetlen... Az idősebb gyermekek legyenek szüleik segítőtársai! Ismerjék meg terveiket, segítsék hordozni felelősségüket és terhüket! Az apák és anyák szakítsanak időt gyermekeik tanítására! Éreztessék velük, hogy értékelik segítségüket, vágyakoznak bizalmukra, örvendenek társaságuknak, és akkor gyermekeik is viszonozni fogják mindezt. Az ilyen eljárás által a szülők nemcsak saját terhüket könnyítik meg, hanem a gyermekek is felbecsülhetetlen gyakorlati nevelést nyernek. Megerősítik az otthon kötelékeit és elmélyítik gyermekeik jellemének alapjait.

Növeljük az értelmi, az erkölcsi és a lelki kiválóságot. - A gyermekek és ifjak önzetlen érdeklődést tanúsítva örömüket lelik abban, hogy megkönnyítsék apjuk és anyjuk gondjait. Amikor vidáman viszik a reájuk háruló terhet, olyan gyakorlatot szereznek, amely alkalmassá teszi őket bizalmi és hasznos tisztségekre. Évről évre állandóan előre kell haladniuk, fokozatosan, de biztosan félretéve a gyermekkor tapasztalatlanságát a felnőtt kor tapasztalatáért. Az otthon egyszerű kötelességeinek teljesítése közben a fiúk és a leányok megalapozzák értelmi, erkölcsi és lelki kiválóságukat.

Testi egészséget és lelki békét ad. - Isten elismerésének szerető biztosítéka nyugszik azokon a gyermekeken, akik vidáman veszik ki részüket az otthoni élet kötelességeiből, osztozva az apa és anya terheiben. Jutalmuk a testi egészség és a lelki békesség; annak a látványnak örülnek, hogy szüleik kiveszik részüket a társadalmi kapcsolatokból és egészséges üdülésekből, mely által meghosszabbítják életüket. Azok a gyermekek, akiket az élet gyakorlati kötelességeire neveltek, a társadalom hasznos tagjaként távoznak el otthonukból olyan neveléssel, mely messze felette áll annak, amit az osztályterem négy fala közt ifjú korukban nyertek, amikor sem az elme sem a test nem elég erős, hogy elviselje az erőfeszítést.

Egyes esetekben jobb volna, ha a gyermekeknek kevesebb feladatuk volna az iskolában, és több gyakorlatuk az otthoni kötelességek elvégzésében. Mindenekelőtt tanítsák meg őket arra, hogy figyelmesek és segítőkészek legyenek. A könyvekből való sokféle dolog megtanulása kevésbé lényeges, mint a gyakorlati szorgalom és fegyelem megtanulása.

Biztosítsuk a nyugodt alvást! - Az anyák vigyék magukkal a konyhába leányaikat és türelmesen tanítsák őket! Testalkatuk jobban fejlődik majd az ilyen munkára, izomzatuk erős lesz, gondolataik egészségessé és emelkedetté válnak a nap végeztével. Lehet, hogy elfáradnak, de milyen édes a nyugalom bizonyos mennyiségű munka után! Az alvás szervezetünk finom megújítója, amely megeleveníti fáradt testünket és előkészíti a következő nap kötelességeire. Ne mondjátok gyermekeiteknek, hogy nem számít, dolgoznak-e vagy sem! Tanítsátok meg nekik, szükség van segítségükre, idejük értékes és számítotok munkájukra!

Bűn megengedni a gyermekeknek, hogy tétlenségben nőjenek fel. Használják végtagjaikat és izmaikat akkor is, ha fárasztja őket. Ha nincsenek túldolgoztatva, hogyan árthat nekik jobban a fáradtság, mint neked? Nagy különbség van a fáradtság és a kimerültség között. A gyermekeknek a felnőtteknél nagyobb szükségük van az elfoglaltság gyakori változtatására és a pihenés időszakaira. Annak ellenére, hogy nagyon fiatalok, meg kell tanulniuk dolgozni és boldogok lesznek abban a tudatban, hogy hasznossá tehetik magukat. A szorgos munka után édes lesz az álmuk, és erőt gyűjtenek a következő napi munkára.

Ne mondd: "Gyermekeim bosszantanak engem." - Némely anya így szól: "Ó! az én gyermekeim annyiszor bosszantanak, amikor segíteni akarnak." Így tettek az enyémek is, de gondolod, hogy éreztettem velük? Dicsérd meg gyermekeidet! Tanítsd őket fokról fokra, szabályról szabályra! Ez jobb a regényolvasásnál, a látogatásnál és a világ divatjának követésénél.

A Mintakép szemlélése. - Egy ideig a mennyei Felség, a dicsőség Királya csak csecsemő volt Betlehemben és csupán anyja karjában levő csecsemőt képviselt. Gyermekkorában az engedelmes gyermek munkáját végezhette, amikor teljesítette szülei kívánságait és olyan feladatokat végzett, melyek megfeleltek gyermeki képességeinek. Ez minden, amit a gyermekek megtehetnek, ezért úgy kell őket nevelni és tanítani, hogy Krisztus példáját kövessék. Krisztus úgy cselekedett, hogy áldására szolgált annak az otthonnak, amelyben élt, mert alávetette magát szüleinek és ezáltal missziómunkát végzett családi életében. Meg van írva: "A kis gyermek pedig növekedik, és erősödék lélekben, teljesedve bölcsességgel; és az Istennek kegyelme vala őrajta... Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben" (Lk 2:40, 52).

A tanítók és szülők nagy értékű kiváltsága a gyermekek tanításában való együttműködés, hogy hogyan merítsenek Krisztus életének öröméből, megtanulván példájának követését. A Megváltó fiatal évei hasznosak voltak. Édesanyjának segített az otthonban. Küldetését éppúgy betöltötte, amikor otthoni kötelességeit végezte és az ácspadon dolgozott, mint amikor elfoglalta szolgálatának nyilvános munkáját.

Földi életében Krisztus az egész emberi család példaképe volt. Családjában engedelmes és segítőkész volt. Megtanulta az ácsmesterséget és saját kezével dolgozott a názáreti kis műhelyben... Amikor gyermek- és ifjúkorában dolgozott, testileg és értelmileg is fejlődött. Nem használta testi erejét meggondolatlanul, hanem egészségben igyekezett azt megtartani, hogy minden téren a legjobb munkát végezhesse.