A Bibliából meríts tanácsot! - Isten által alapított szent rendelkezés a házasság, amelyre sohasem szabad önző lelkülettel lépni. Akik e lépést fontolgatják, ünnepélyesen és imádkozó lelkülettel vegyék figyelembe annak fontosságát és keressék Isten tanácsát, hogy megtudják, vajon akarata szerint járnak-e el. E kérdésben Isten igéjének oktatását komolyan meg kell fontolnunk. A menny örömmel tekint arra a házassága, amelyet azzal a komoly vággyal kötöttek meg, hogy alkalmazkodjanak a Szentírás utasításaihoz.

Ha van valami, amit józan ésszel és szenvedélymentes ítélőképességgel kell megfontolni, akkor az a házasság. Ha valamikor szükség van a Bibliára, mint tanácsadóra, akkor ama lépés előtt, amely az embereket egész életükre összeköti. Mégis az az uralkodó vélemény, hogy az érzések vezessenek e dologban, és így nagyon sok esetben a szerelembeteg érzelgősség veszi át az uralmat és vezet biztos romlásba. Ez az, amiben az ifjúság kevesebb belátást tanúsít, mint bármely más dologban; ez az, amit visszautasítanak, hogy érveljenek velük. A házasság kérdése, úgy látszik babonázó erővel hat reájuk. Nem rendelik alá magukat Istennek. Érzelmük mintha megbénult volna - titokban haladnak előre -, mintha attól félnének, valaki beavatkozik tervükbe.

Sokan veszedelmes kikötőbe vitorláznak. Révkalauzra van szükségük; de megvetik az annyira szükséges segítség elfogadását, mert úgy vélik, hogy ők illetékesek bárkájuk vezetésére. Nem ismerik fel, hogy rejtett sziklazátonyba ütköznek, amely hitük és boldogságuk hajótörését okozza... Ha az Igének nem szorgalmas tanulói, akkor komoly hibákat követnek el, amelyek tönkreteszik saját és mások boldogságát is, mind a jelen, mind az eljövendő életre.

Ima szükséges a helyes döntéshez. - Azok a férfiak és nők, akik szokásuk szerint kétszer imádkoznak naponta, amikor a házasságra gondolnak, négyszer imádkozzanak, mielőtt e fontos lépést megtennék. A házasság befolyásolja és alakítja életünket úgy e földi életben, mint az eljövendő világban...

Korunk házasságának többsége - és az a mód, ahogy azt irányítják - az utolsó napok jelévé teszi azt. A férfiak és nők annyira makacsok és önfejűek, hogy kihagyják Istent e kérdésből. A vallást félreteszik, mintha az nem játszana szerepet ez ünnepélyes és fontos dologban.

Amikor a belebolondulás süket a tanács elfogadására. - Két személy megismerkedik, egymásba bolondulnak és ez minden figyelmüket leköti. Értelmük elvakul és elvesztik ítélőképességüket. Nem fogadnak meg semmi tanácsot vagy irányítást, hanem ragaszkodnak saját útjukhoz, tekintet nélkül annak következményére. Hasonlóan valamely fertőző betegséghez vagy ragályhoz, amelynek be kell futnia útját, olyan az őket hatalmában tartó szenvedély is, amit semmi sem állíthat meg.

Talán a körülöttük levők felismerik, hogyha az illetők házasságra lépnének, az életük végéig tartó boldogtalanságot eredményezne. De hiába könyörögnek nekik és figyelmeztetik őket. Az ilyen házasság valószínűleg megbénítja és tönkre teszi az egyik fél képességeit, akit Isten megáldana szolgálatában. De ők nem figyelnek a tanácsra és a meggyőzésre. Mindaz hatástalannak bizonyul, amit tapasztalt emberek mondanak. Képtelenek megváltoztatni döntésüket, amelyre vágyaik vitték őket. Elvesztik érdeklődésüket az imaórák és mindaz iránt, ami a hitélethez tartozik. Teljesen egymásba habarodtak és az élet kötelességeit elhanyagolják, mintha az alig tartozna rájuk.

Az ifjaknak szükségük van az idősebbek bölcsességére és tapasztalatára. - Ha annyi sok nyomor származik a házasságból, miért nem akar bölcs lenni az ifjú? Miért érzi azt, hogy nincs szüksége az idősebbek és tapasztaltabbak tanácsára? A férfiak és nők nagy gondot fordítanak munkájukra. Mielőtt fontos vállalkozásba kezdenek, előkészülnek munkájukra. Időt, pénzt és sok gondos tanulmányt folytatnak, hogy vállalkozásuk ne valljon kudarcot.

Mennyivel nagyobb gondot kellene fordítanunk a házassági kapcsolatra való lépésre, amely hatással van a jövő nemzedékre és az eljövendő életre?! Ehelyett sokan tréfálkozással, könnyelműséggel, fellángolással, szenvedéllyel, vakon, valamint józan megfontoltság hiányával lépnek e kötelékbe. Ennek egyetlen magyarázata az, hogy Sátán nyomorúságot és romlást szeret látni világunkban, így ezt a hálót fonja az összekuszált lelkek köré. Annak örül, hogy e meggondolatlan egyének elvesztik örömüket e világban és otthonukat az eljövendő világban.

Értékelni kell a szülők érett ítéletét. - Vajon a gyermekek csupán saját vágyaikkal és ösztöneikkel tanácskozzanak tekintet nélkül szüleik tanácsára és ítéletére? Vannak, akik sohasem szánnak egyetlen gondolatot sem szüleik kívánságára vagy elsőbbségére, és nem veszik figyelembe érett ítéletüket. Önzésük bezárja a szívük ajtaját gyermeki szeretetük számára. Az ifjakat e dologban tudatukra kell ébresztenünk. Az ötödik parancsolat az egyetlen, amelyhez ígéret kötődik, de azt könnyelműen veszik, sőt határozottan mellőzik szerelmük kedvéért. Az anyai szeretet lekicsinylése, az apai gondoskodás meggyalázása olyan bűn, amelyet sok ifjú rovására feljegyeznek.

E témában a legnagyobb tévedés az, hogy nem szabad megzavarnunk a fiatalok és tapasztalatlanok érzelmeit, hogy ne akadályozzuk őket szerelmi érzéseikben. Ha valaha volt olyan téma, amelyet minden szempontból meg kellett vizsgálnunk, úgy ez az. Mások tapasztalatának segítsége és a dolognak mindkét oldalról való nyugodt, gondos mérlegelése mindenképpen fontos. E témát azonban az emberek nagy többsége túl könnyelműen kezeli. Ifjú Barátaim! Vonjátok be Istent és istenfélő szüleiteket tanácskozásaitokba! Imádkozzatok e témában!

Bízzál istenfélő szüleidben! - Ha istenfélő szülőkkel vagy megáldva, igyekezz tanácsot kérni tőlük. Tárd fel előttük reményeidet és terveidet! Tanuld meg tőlük azokat a leckéket, melyekre életük tapasztalata tanította meg őket.

Ha a gyermekek bizalmasabb viszonyban volnának szüleikkel, ha bíznának bennük, és feltárnák előttük örömüket és bánatukat, akkor sok jövőbeli szívfájdalomtól óvnák meg magukat. Ha nem tudják eldönteni, melyik eljárás a helyes, tárják szüleik elé az ügyet úgy, ahogy látják, és kérjenek tőlük tanácsot. Ki olyan jó szándékú, hogy rá tudjon mutatni az őket fenyegető veszélyekre, mint az istenfélő szülő? Ki tudja úgy megérteni különös vérmérsékletüket, mint ők? A keresztény gyermekek minden földi áldásnál jobban értékelik istenfélő szüleik szeretetét és egyetértését. A szülők együtt tudnak érezni gyermekeikkel. Imádkoznak értük és velük, hogy Isten oltalmazza és vezesse őket. Mindenek fölött rámutatnak a sohasem tévedő Barátjukra és Tanácsadójukra.

A szülők irányítsák az ifjak érzelmeit. - Az apák és anyák tartsák kötelességüknek a fiatalok érzéseinek irányítását, hogy azt szeressék, aki megfelelő társuk lesz. Tartsák kötelességüknek, hogy - Isten kegyelmének segítségével - tanításuk és példamutatásuk által születésüktől kezdve úgy neveljék a gyermekeket, hogy jellemük tiszta és nemes legyen, a jó és igaz dolgokhoz vonzódjanak. Hasonlót a hasonló vonzza; hasonló a hasonlónak örül. Plántálják el korán az igazság, a tisztaság és jóság szeretetét a lelkükbe, és akkor a fiatalok azok társaságát fogják keresni, akikben megvannak e jellemvonások.

Izsák által nyújtott példa. - A szülők soha ne veszítsék szem elől gyermekeik jövendő boldogsága iránti felelősségüket. Izsák azért tisztelte atyja ítélőképességét, mert megtanulta tőle az örömteli engedelmességet.

Izsákot Isten nagyon megtisztelte azzal, hogy azoknak az ígéreteknek örökösévé tette, amelyek által megáldja a világot, mégis negyven éves korában elfogadta atyja döntését; azt, hogy tapasztalt, istenfélő szolgája válasszon neki feleséget. A Szentírás kedves és nagyon szép képet fest arról a családi boldogságról, amely ebből a frigyből fakadt: "Izsák pedig bevivé Rebekát Sárának az ő anyjának sátorába. És elvevé Rebekát és lőn néki felesége és szereté őt. S megvigasztalódék Izsák az ő anyja halála után" (1Móz 24:67).

Megfontolt, bölcs szülők. - Kérded: "Vajon a szülők válasszanak-e társat fiuknak, vagy leányuknak, tekintet nélkül azok érzelmeire?" Úgy teszem fel a kérdést, ahogy kellene: "Vajon válasszon-e magának házastársat egy fiú vagy leány anélkül, hogy előtte tanácskozna szüleivel, amikor az ilyen lépés anyagilag is befolyásolja a szülők boldogságát, ha ragaszkodnak gyermekeikhez? Kövesse-e a gyermek szülei kérése és tanácsa ellenére a saját akaratát? Határozottan azt felelem: Nem! Még akkor sem, ha sosem házasodik meg. Az ötödik parancsolat megtiltja az ilyen eljárást: "Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr a te Istened ad tenéked." (2Móz 20:12.) Itt a parancsolat az ígérettel, amelyet az Úr biztosan beteljesít azokon, akik engedelmesek. Bölcs szülők sohasem választanak társat gyermekeiknek anélkül, hogy ne tartanák tiszteletben gyermekük kívánságát.