Bírák 13-16.

Az általános hitehagyás közepette Isten hűséges imádói folytatták könyörgésüket Izrael szabadulásáért. Noha nem volt nyilvánvaló válasz, s az elnyomó hatalom súlya egyre nehezebb lett, mégis Isten gondviselése segítséget készített elő számukra. Még a filiszteus elnyomás első éveiben egy gyermek született, aki által Isten e hatalmas ellenség erejét meg akarta törni.

Czóra kis város a filiszteus fennsíkot uraló dombvidék határánál feküdt. Itt élt a Dán nemzetségéből való Manoah család, egyike ama keveseknek, akik az általános hűtlenség közepette is hűek maradtak Istenhez. Manoah gyermektelen feleségének megjelent "az Úrnak angyala" azzal az üzenettel, hogy fiúgyermeke születik, aki által Isten kezdi megszabadítani Izraelt. Erre való tekintettel az angyal tanítást adott neki saját életmódját és gyermeke nevelését illetően: "Azért most megójjad magad, és ne igyál se bort, se más részegítő italt, és ne egyél semmi tisztátalant" (Bír 13:4). Ugyanez a tilalom vonatkozott kezdettől fogva a gyermekre is annak hozzáadásával, hogy haját ne vágják le, mert nazireusként Istennek kellett őt szentelni.

Az asszony felkereste férjét és beszámolt az angyal látogatásáról, elmondta Manoahnak az üzenetet. Azután afeletti félelmükben, hogy hibát követnek el abban a fontos munkában, amit közöltek velük, a férj így imádkozott: "[...] Kérlek, Uram! az Istennek amaz embere, akit küldöttél volt, hadd jöjjön el ismét hozzánk, és tanítson meg minket, hogy mit cselekedjünk a születendő gyermekkel?" (Bír 13:8).

Mikor az angyal újra megjelent, Manoah aggodalmas kérdése így hangzott: "[...] Ha beteljesedik ígéreted, miként bánjunk a gyermekkel, és mit cselekedjék ő?" Válaszul az előző tanítást ismételte meg: "Mindentől, amit csak mondottam az asszonynak, őrizkedjék. Mindabból, ami csak a bortermő szőlőből származik, ne egyék, és bort és más részegítő italt ne igyék, és semmi tisztátalant ne egyék. Mindazt, amit parancsoltam néki, tartsa meg" (Bír 13:12-14).

Isten a Manoahnak ígért gyermek által fontos munkát akart elvégezni, és e feladathoz szükséges tulajdonságok elnyerése végett az anya, valamint a gyermek szokásait gondosan szabályozni kellett. Az angyal Manoah felesége számára azt a tanítást adta, hogy "se bort és más részegítő italt ne igyék, és semmi tisztátalant ne egyék. Mindazt, amit parancsoltam néki, tartsa meg." A gyermeket az anya szokása jóra vagy rosszra befolyásolja. Elvek által ellenőriznie kell magát és mértékletességet, önmegtagadást kell gyakorolnia, ha gyermeke javát keresi. Oktalan tanácsadók az anyát minden kívánságának és vágyának kielégítésére ösztönzik, de ez a nézet téves és káros. Az anyát Isten parancsolata ünnepélyesen önuralom gyakorlására kötelezi.

Az apák és az anyák egyaránt felelősek. Szellemi és testi jellemtulajdonságát és étvágyát mindkét szülő átruházza gyermekére. A szülő mértéktelenségének eredményeként a gyermekek sokszor híján vannak a testi, szellemi és erkölcsi erőnek. Az iszákosok és a dohányosok mohó kívánságaikat, heves vérmérsékletüket és ingerlékeny idegeiket minden bizonnyal átadják gyermekeiknek. A kicsapongó emberek gyakran tisztátalan vágyakat és förtelmes betegségeket hagynak örökségül utódaikra. És mivel a gyermekeknek a szüleiknél kevesebb erejük van ellenállni a kísértésnek, így minden nemzedék egyre mélyebbre süllyed. A szülők nagymértékben felelősek nemcsak gyermekeik zabolátlan szenvedélyeiért és mértéktelen vágyaiért, hanem ezrek fogyatékosságaiért, akik süketen, vakon, betegen vagy gyengeelméjűen születnek.

Minden apa és anya kérdése ez legyen: "[...] mit cselekedjünk a születendő gyermekkel?" (Bír 13:8). A születés előtti befolyás hatását sokan lebecsülik, de a héber szülőkhöz küldött mennyei tanítás - amit kétszer megismételtek - a leghatározottabb és a legünnepélyesebb módon megmutatja, hogyan tekinti ezt az ügyet Teremtőnk.

Ám azzal, hogy a héber szülők magukat megtartóztatva a megígért gyermeket tisztasággal és egészséggel ajándékozták meg, még nem volt minden elintézve. Ezt követnie kellett a gondos nevelésnek és a helyes szokások kialakításának. Isten azt parancsolta, hogy Izrael jövendő bíráját és szabadítóját gyermekségétől fogva szigorú önmegtartóztatásra neveljék. Születésétől kezdve nazireusnak kellett lennie, így a bor és részegítő italok fogyasztásának állandó tilalma alá volt helyezve. A gyermeket mértékletességre, önuralomra és önmegtagadásra kell nevelni már születésétől kezdve.

Az angyal tilalma magában foglalt minden tisztátalant. Az élelmiszereknek a tiszta és tisztátalan közti megkülönböztetése nem csupán szertartási és önkényes rendelkezés volt, hanem az egészségügyi elveken alapult. E megkülönböztetésre vezethető vissza az a csodálatos életképesség, mely évezredeken át jellemezte a zsidó népet. A mértékletesség elve tovább terjed a szeszes italok fogyasztásánál. Mert az izgató és nehezen emészthető étel ugyanúgy egészségtelen, és sok esetben az iszákosság magvát hinti el. Az igazi mértékletesség erre tanít: tartózkodjunk minden károstól és használjuk józanul azt, ami egészséges! Kevesen látják be, hogy életmódjuk mennyire kihat egészségükre, jellemükre, használhatóságukra - életükre. Az erkölcsi és értelmi erőnek kell mindig alárendelni az étvágyat. A test legyen a lélek szolgája és nem a lélek a testé.

A Manoahnak adott isteni ígéret a maga idejében beteljesedett a gyermek megszületésével, akit Sámsonnak neveztek el. Amint a fiú felnőtt, nyilvánvalóvá vált rendkívüli fizikai ereje. Nagy testi erejének titka azonban - amint azt maga Sámson és szülei is jól tudták - nem izmaiban, hanem megtartóztatott életmódjában rejlett, amelynek külső jele a nyíratlan haj volt. Ha Sámson az isteni parancsolatokat oly hűséggel tartja be, mint szülei, nemesebb és boldogabb sorsa lett volna. De a bálványimádókkal való társalgás megmételyezte őt. Mivel Czóra városa közel volt a filiszteusok országához, Sámson baráti viszonyba került velük. Fiatalon bensőséges baráti kapcsolatokat alakított ki, melyek aztán egész életét befolyásolták. A filiszteus városban, Timnáthban lakott egy fiatal leány, akit Sámson megszeretett és elhatározta, feleségül veszi. Istenfélő szüleinek, akik igyekeztek őt szándékáról lebeszélni, egyetlen választ adott: "[...] ő kedves az én szemeim előtt" (Bír 14:3). Végül engedtek kívánságának és a házasságot megkötötték.

Sámson éppen akkor kötötte sorsát népe ellenségének sorsához, amikor a férfiúi korba lépett; amikor fel kellett volna vegye istenadta tisztét; amikor a leghűségesebben kellett volna szolgálnia Istent. Az, hogy választottjával dicsőítheti-e majd Istent, vagy olyan helyzetbe sodorja magát, amelyben feladatát nem tudja betölteni, nem érdekelte őt. Isten minden dologban bölcsességet ígér azoknak, akik mindenekelőtt az ő dicsőítésével törődnek, de az öntetszelgők, elbizakodottak számára nincs ilyen ígérete.

Hányan járják Sámson útját! Hány esetben kötnek házasságot hívők és hitetlenek csak azért, mert a vonzalom a döntő a férj vagy a feleség kiválasztásában. A házasulandó felek Isten tanácsát nem kérik ki, dicséretét nem tartják szem előtt. A kereszténységnek irányító befolyással kellene lennie a házassági kapcsolatra, de az indítékok, melyek az egységhez vezetnek, nincsenek összhangban a krisztusi elvekkel. Sátán állandóan arra törekszik, hogy erősítse hatalmát Isten népe fölött, rábírván őket alattvalóival való szövetségkötésre; és hogy ezt elérje, szentségtelen szenvedélyeket igyekszik ébreszteni a szívben. De az Úr világosan tanítja népét, hogy ne egyesüljenek azokkal, akiknek szívében nem lakozik Isten szeretete. "És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal? vagy mi köze hívőnek hitetlenhez? Vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal?" (2Kor 6:15-16).

Menyegzője ünnepén Sámson családi kapcsolatba került azokkal, akik gyűlölték Izrael Istenét. Aki önként ilyen kapcsolatra lép, annak bizonyos mértékben alkalmazkodnia kell társa életmódjához és szokásához. Az így eltöltött idő rosszabb az elpazaroltnál. A gondolatok, a szavak, az elvek szilárdságát támadják és a lélek bástyáit gyengítik.

Az asszony, akinek kedvéért Sámson Isten törvényét megszegte, még a menyegzői ünnepség befejezése előtt hűtlennek bizonyult férjével szemben. Hűtlenségén Sámson annyira felháborodott, hogy azonnal elhagyta és visszatért Czórába. Miután lecsillapodott később elment menyasszonyáért, az már más felesége volt. Bosszúja - a filiszteusok összes szántóföldjeinek és szőlőskertjeinek felégetése - az asszony megölésére késztette őket, noha az ő fenyegetéseik vették rá a csalásra, mellyel az esemény elkezdődött. Sámson már eddig is bizonyságát adta roppant erejének, amikor puszta kézzel széttépte az oroszlánt, és amikor megölte a harminc askeloni filiszteust. Most, hogy feleségével ilyen kegyetlenül elbántak, haragra gerjedt, megtámadta a filiszteusokat "[...] és megverte őket keményen" (Bír 15:8).

Ezután biztos menedéket keresve ellenségeitől visszavonult Júda törzsében Ethamba "a sziklabarlangba" (Bír 15:8). Ide nagy sereg követte, és Júda lakói saját sorsukért aggódva gonosz módon megegyeztek, hogy kiszolgáltatják őt ellenségeinek. Ennek megfelelően felment hozzá háromezer júdabeli férfiú. De ilyen túlerővel sem mertek volna hozzá közeledni, ha nem érzik biztosítva magukat, hogy saját földieit nem bántja. Sámson beleegyezett, hogy megkötözzék és kiszolgáltassák a filiszteusoknak. De először megígértette Júda férfiaival, hogy nem támadják meg őt, s így nem kényszerítik elpusztításukra. Megengedte nekik, hogy két új kötéllel megkötözzék és így vezették le az ellenség ujjongó táborába. Amint meghallotta a filiszteusok diadalkiáltását, "[...] felindítá őt az Úrnak lelke" (Bír 15:14). Az erős, új köteleket úgy tépte szét, mintha azok tűzben perzselt lenszálak lettek volna. Akkor megragadta az első keze ügyébe eső fegyvert - amely csak egy szamár állkapcsa volt, de sokkal halálosabbnak mutatkozott a kendernél vagy a lándzsánál, - és addig verte a filiszteusokat, míg azok rémülten menekültek ezer halottat hátrahagyva a mezőn.

Ha az izraeliták készek lettek volna Sámsonnal egyesülni és folytatni a küzdelmet, akkor megszabadíthatták volna magukat elnyomóik hatalmától. De bátortalanok és gyávák voltak. Elhanyagolták azt a munkát, amit Isten megparancsolt nekik a pogányok kiűzését illetően, sőt egyesültek velük lealacsonyító szokásaikban; eltűrték gonoszságaikat és elősegítették igazságtalanságaikat, amíg az nem irányult ellenük. Mikor maguk is az elnyomók hatalmába kerültek, szó nélkül alávetették magukat a megaláztatásnak, melytől megmenekülhettek volna, ha engedelmeskednek Istennek. Megesett az is, hogy az Isten által rendelt szabadítónak ellenálltak, és egyesültek az ellenséggel.

E győzelem után bíróvá tették Sámsont és húsz esztendeig ítélte Izraelt. Ám az első ballépés utat készít továbbiaknak. Sámson elhagyta Isten parancsolatát, hogy ne filiszteus nőt vegyen feleségül, és ismét közéjük - halálos ellenségei közé - merészkedett törvényellenes szenvedélyének kielégítésére. Bízva nagy erejében, amellyel a filiszteusokat megfélemlítette, merészen lement Gázába egy ottani parázna asszony meglátogatására. A város lakói megtudták, hogy ott van és bosszúra sóvárogtak. Ellenségük biztonságosan be volt zárva városuk jól megerősített falai közé, és csak a reggelt várták, hogy véghez vigyék szándékukat. Éjfélkor felébredt Sámson. Lelkiismeretének vádoló hangja nem hagyta nyugodni, amint arra gondolt, hogy megszegte nazireusi fogadalmát. Noha nem állt ellen bűnének, Isten kegyelme mégsem hagyta el. Rendkívüli ereje ismét szabadulásul szolgált. A város kapujához érve kiszakította azt kapufélfákkal és zárakkal együtt és felvitte a Hebronnal szemben fekvő hegy tetejére.

Bár alig-alig menekedett meg, gonosz útjától mégsem tért el. Ismét a filiszteusok közé merészkedett, érzéki vágyát tovább is igyekezett kielégíteni, mígnem az romlásba sodorta. Nem messze szülőföldjétől "[...] megszeretett egy asszonyt Sórek völgyében" (Bír 16:4), akinek Delila, "megemésztő", volt a neve. Sórek völgyét szőlőskertjeiért dicsérték. Ez nagy kísértés volt az ingadozó nazireusnak, aki engedett a borivásnak és így megtörte a másik kötést, amely őt a tisztességhez és Istenhez fűzte. A filiszteusok éberen figyelték ellenségüket. S mikor eme új kapcsolattal lealacsonyította magát, elhatározták, hogy Delila által tőrbe ejtik.

Minden filiszteus tartományból egy-egy vezető férfiúból álló küldöttség ment a Sórek völgyébe. Addig nem merték elfogni, míg nagy erejének birtokában volt. De az volt a céljuk - ha lehetséges - megtudják erejének titkát. Ezért megvesztegették Delilát, fedezze azt fel és mondja el.

Amikor árulója kérdésekkel zaklatta Sámsont, megtévesztette őt, mondván: ha így és így cselekszenek velem, olyan gyenge leszek, mint más ember. De amikor Delila kipróbálta, kiderült félrevezetése. Ekkor hamissággal vádolta Sámsont, mondván: "[...] Miképpen mondhatod? Szeretlek téged, ha szíved nincsen énvelem? Immár három ízben szedtél rá engem, és nem mondtad meg, hogy miben van a te nagy erőd?" (Bír 16:15). Sámson háromszor tökéletesen meggyőződhetett arról, hogy az asszony szövetségese az életére törő filiszteusoknak, de amikor Delila célt tévesztett, tréfaként kezelte a dolgot, és Sámson elámítva, elűzte magától a félelmet.

Delila nap mint nap unszolta őt, míg "[...] halálosan belefáradt a lelke" (Bír 16:16). De gyöngéd erő a leány mellett tartotta. Végül legyőzve, elárulta titkát. "[...] Borotva nem volt soha az én fejemen, mert Istennek szentelt vagyok anyám méhétől fogva; ha megnyírattatom, eltávozik tőlem az én erőm, és megerőtlenedem, és olyan leszek, mint akármely ember" (Bír 16:17). Azonnal követeket küldött Filisztea nagyjaihoz, sürgetvén őket, jöjjenek sietve hozzá. Amíg a harcos aludt, megfosztották dús hajától, s aztán amint azt már három ízben tette, így kiáltott: "Rajtad a filiszteusok, Sámson!" (Bír 16:20). Amint hirtelen felébredt, azt hitte, erejével úgy bánhat, mint korábban, de tehetetlen karjai nem engedelmeskedtek, s ekkor tudta, hogy eltávozott tőle az Úr. Amikor megborotválták, Delila kínozni kezdte és szenvedést okozott neki, hogy így tegye próbára erejét, mert a filiszteusok nem mertek közeledni hozzá, amíg meg nem győződtek arról, hogy ereje elhagyta. Akkor megragadták, megvakították és magukkal vitték Gázába. Itt börtönükben láncra verték és kemény munkára fogták.

Micsoda változás ez számára, aki Izrael hőse, bírája volt! - most gyenge, vak, bebörtönzött, s a legszolgaibb munkára befogott. Isten sokáig elhordozta, de amikor annyira átadta magát a bűn hatalmának, hogy titkát elárulta, az Úr eltávozott tőle. Jóllehet ereje nem hosszú hajában rejlett, de ez Isten iránti hűség jele is volt. És amikor a jelképet feláldozta szenvedélye kielégítésének, elveszítette az ezzel járó áldást.

Sámson, mint a filiszteusok játékszere, szenvedésében és megalázottságában jobban megismerte gyengeségét, mint valaha. Keserves helyzete bűnbánatra indította. Amint nőtt a haja, ereje fokozatosan visszatért; de ellenségei megbilincselt és gyámoltalan fogolynak tekintvén őt, nem gyanítottak semmit.

A filiszteusok istenüknek tulajdonították Sámson feletti győzelmüket és ujjongva dacoltak Izrael Istenével. Ünnepet szenteltek istenüknek, Dágonnak, a halistennek, a tenger védelmezőjének. Filisztea egész síkságáról, városból és vidékről összegyűlt a nép és urai. A hatalmas templom teljesen megtelt az imádkozók tömegével annyira, hogy még a tető körüli karzaton is szorongtak. Filisztea örömünnepe volt ez. A nagy pompával végzett dágon-istentiszteletet zene és vendégeskedés követte. Ekkor behozták Sámsont, mint Dágon hatalmának győzelmi jelét. Diadalittasan üdvözölték megjelenését. A nép és az uralkodók gúnyolták nyomorát és tüntetően dicsőítették azt az isten, aki legyőzte "földünk pusztítóját" (Bír 16:24). Egy idő múlva, mintha fáradt lenne, Sámson engedélyt kért, hogy a két központi oszlopnak támaszkodhasson, mely a templom tetőzetét tartotta. Ezután csendben imádkozott: "[...] Uram, Isten, emlékezzél meg, kérlek, énrólam, és erősíts meg engemet csak még ez egyszer, óh Isten! hadd álljak egyszer bosszút a Filiszteusokon két szemem világáért!" (Bír 16:28). E szavakat mondva, átfogta hatalmas karjaival az oszlopokat és így kiáltott: "[...] Hadd vesszek el én is a filiszteusokkal!" (Bír 16:30), meghajolt, és egy rántással a tető beomlott, megsemmisítette az egész tömeget "[...] úgyhogy többet megölt halálával, mint amennyit megölt életében" (Bír 16:30).

A bálvány, valamint imádói: papok és földművesek, harcosok és nemesek, együtt lettek Dágon templomának romjai alá temetve. És közöttük volt annak óriási alakja is, akit Isten népe szabadítójául választott. A borzalmas pusztulás híre eljutott Izraelbe is, és Sámson rokonai eljöttek hegyeikről és minden ellenszegülés nélkül kiszabadították az elesett hős testét. "[...] hazatérve, eltemették Czóra és Estháol között, atyjának, Manoahnak sírjába" (Bír 16:31).

Isten ígérete, mely szerint Sámson által kezdi megszabadítani népét a filiszteusok kezéből, beteljesedett. De milyen gyászos és borzalmas az az élettörténet, amely Isten dicsérete és a nemzet dicsősége lehetett volna! Ha Sámson hű marad isteni elhívásához, beteljesedett volna Isten célja az ő dicsőségére és magasztalására. Ámde engedett a kísértésnek és hűtlennek bizonyult a rábízottakban; küldetését vereség, szolgaság és halál által teljesítette.

Sámson testileg a föld legerősebb embere, de önuralomban, becsületességben és állhatatosságban a leggyengébbek egyike volt. Sokan helytelenül az erősen szenvedélyes embert nagy jellemnek tartják. Pedig valójában gyenge ember az, akit szenvedélye legyőz. Az ember valódi nagyságát a legyőzött indulatok, a féken tartott vágyak nagysága igazolja; de sohasem azok az érzések, amelyek úrrá lesznek az ember fölött.

Sámson felett az isteni gondviselés őrködött, hogy felkészülhessen annak a munkának elvégzésére, amelyre hívatott. Életének kezdetétől fogva testi és szellemi erejét, valamint erkölcsi tisztaságát kedvező feltételek vették körül. De a gonosz társak befolyására elengedte Isten vezető és oltalmazó kezét, s így a rossz áradata magával ragadta. Akik kötelességteljesítésük közben kísértetnek meg, biztosak lehetnek abban, hogy Isten megvédelmezi őket; de akik önként szolgáltatják ki magukat a kísértésnek, előbb-utóbb elbuknak.

Akiket Isten bizonyos cél elérésére eszközül akar felhasználni, azokat Sátán minden ereje megfeszítésével igyekszik tőrbe csalni. Bennünket gyenge pontjainknál támad meg, és jellembeli gyengeségünk által akar uralma alá vonni. De senkit sem kell legyőznie! Az ember nincs magára hagyva, hogy saját gyenge erőfeszítésével küzdje le a gonosz hatalmat! A segítség közel van és minden lélek megkapja, aki valóban óhajtja azt! A Jákób által látott látomásban Isten angyalai, akik fel- és alászállnak a létrán, segítenek mindazoknak, akik segítségüket igénybe veszik.