Józsué 8.

Az Ákánon végrehajtott ítélet után Józsué azt a parancsot kapta, hogy állítsa harci rendbe a fegyverfogható férfiakat és vonuljon újra Ai ellen. Isten hatalma népével volt és a város nemsokára kezükre került.

A katonai gyakorlatokat most felfüggesztették, hogy az egész Izrael részt vehessen egy ünnepélyes istentiszteleten. A nép vágyakozott letelepedni Kánaánban. Családjaik számára még nem volt sem házuk, sem földjük, és hogy ezt elérjék, ki kellett űzniük a kanaanitákat, de ezt a fontos tennivalót elhalasztották, mert magasabb kötelezettség vette igénybe figyelmüket.

Örökségük birtokba vétele előtt a hűség szövetségét meg kellett újítaniuk Istennel. Utolsó parancsában Mózes kétszer adott utasítást a törzsek összehívására Sikemben, Ebál és Garizim hegyén Isten törvényének ünnepélyes elismerésére. Ennek az előírásnak engedve, az egész nép elhagyta a gilgáli tábort, és nemcsak a férfiak, hanem "[...] még asszonyok, gyermekek, jövevények [...] is, akik járnak közöttük" (Józs 8:35) - ellenségeik földjén keresztül Síkem völgyébe, az ország középpontja közelébe mentek. Bár minden oldalon legyőzetlen ellenség vette őket körül, mégis biztonságban voltak Isten védelme alatt mindaddig, amíg hűségesek voltak hozzá. Mint Jákób idejében, most is "[...] Istennek rettentése vala a körültök való városokon" (1Móz 35:5), és a hébereket nem háborították.

Az a hely, amelyet erre az ünnepélyes istentiszteletre kijelöltek, már szent volt atyáik történelmi kapcsolata révén. Ábrahám itt építette első oltárát Jahvénak Kánaán földjén. Itt ütötték fel sátraikat Ábrahám és Jákób, s Jákób itt vásárolt földet, amelybe Izrael törzsei Józsefet temették. Itt volt a Jákób által ásott kút, és a tölgyfa, amely alatt elásta családja bálványképeit.

Ez a hely Palesztina legszebb helyeinek egyike volt és méltó arra, hogy színtere legyen ennek a nagy és hatásos jelenetnek. A kopár dombok között hívogatóan terült el a szép völgy zöld mezőivel, olajfaligetekkel beültetve és patakoktól öntözve, vadvirággal díszítve. Ebál és Garizim a völgy két oldalán, egymással majdnem összeért és alsó kiszögellésük természetes szószéknek látszott. Az egyiken elmondott szó a másikon érthetően hallható volt, míg a hegyoldal nagyszámú gyülekezetnek biztosított helyet.

Mózes utasítása szerint az Ebál hegyén nagy kövekből emlékművet állítottak. E köveket előzőleg vakolattal bevonták, aztán ráírták a törvényt; nemcsak a Sinairól kihirdetett és kőtáblákba vésett tízparancsolatot, hanem azokat is, amelyeket Mózessel közöltek és azt könyvbe írta. Az emlékmű mellett faragatlan terméskövekből oltárt emeltek és áldozatot mutattak be az Úrnak. Az a tény, hogy az áldozati oltárt az Ebál hegyén emelték, jelentőségteljes volt és arra mutat, hogy a törvény áthágása miatt Izrael jogosan vonta magára Isten haragját és ő azonnal végre is hajtaná ítéletét, ha Krisztus engesztelése nem lenne, amit az áldozati oltár jelképez.

Hat törzs, Lea és Rákhel valamennyi leszármazottja a Garizim hegyén állt fel, a szolgálók leszármazottai Rúbennel és Zebulonnal az Ebál hegyén helyezkedtek el, a papok pedig a szövetség ládájával a közbeeső völgyben foglaltak helyet. A kürtjel hangja csendet hirdetett. Józsué mély csendben, a nagy gyülekezet jelenlétében a frigyláda mellett állva felolvasta az áldásokat, amelyek az Isten törvénye iránti engedelmesség következményei. A Garizim hegyén álló minden törzs áment mondott rá. Azután az átkokat olvasta fel, amelyre az Ebál hegyén álló törzsek hasonlóképpen adták beleegyezésüket. Ezer és ezer hang egy ember hangjaként egyesült az ünnepélyes válaszban. Ezt követte Isten törvényének, a Mózesnek adott szabályokkal és rendeletekkel együtt való felolvasása.

Izrael a Sinainál az Úr szájából kapta a törvényt, és annak Isten ujjával írt szent szabályait még most is ott őrizték a frigyládában. De most újra leíratott, hogy mindenki személyesen olvashassa azt. Mindenkinek meg volt az az előjoga, hogy maga láthatta a szövetség feltételeit, amellyel Kánaánt birtokukban tarthatták. A szövetség feltételeinek elfogadását mindenkinek ki kellett fejeznie, és fel kellett jegyeznie a megtartás vagy elvetés következményeit az áldásban vagy átokban. A törvényt nemcsak felírták az emlékkőre, hanem Józsué felolvasta az egész Izrael hallatára. Csak néhány héttel azelőtt adta át Mózes a népnek az ötödik könyvét, most Józsué újra felolvasta a törvényt.

A törvény felolvasását nemcsak a férfiak, hanem a nők és gyermekek is hallgatták; mert fontos volt, hogy ők is ismerjék és cselekedjék. A törvénnyel szembeni kötelességüket Isten megparancsolta: "Vegyétek azért szívetekre és lelketekre e szavaimat, és kössétek azokat jegyül a ti kezetekre, és homlokkötőkül legyenek a ti szemeitek között, és tanítsátok meg azokra a ti fiaitokat [...] hogy megsokasodjanak a ti napjaitok és fiaitoknak napjai azon a földön, amely felől megesküdt az Úr a ti atyáitoknak, hogy nékik adja mindaddig, amíg az ég a föld felett lészen" (5Móz 11:18-19.21).

Minden hetedik évben az egész törvényt fel kellett olvasni Izrael egész gyülekezetében, amint Mózes megparancsolta: "A hetedik esztendő végén, az elengedés esztendejének idejében, a sátorok innepén; Mikor eljön az egész Izráel, hogy megjelenjék az Úr előtt, a te Istened előtt azon a helyen, amelyet kiválaszt: olvasd fel e törvényt az egész Izráel előtt fülök hallására. Gyűjtsd egybe a népet, a férfiakat, az asszonyokat, a kicsinyeket [...] és tanuljanak, és féljék az Urat, a ti Isteneteket, és tartsák meg és teljesítsék e törvénynek minden igéjét. És az ő fiaik is, akik nem tudják még, hallják és tanulják meg, hogy az Urat, a ti Isteneteket kell félni mindaddig, amíg éltek azon a földön, amelyre általkeltek a Jordánon, hogy bírjátok azt" (5Móz 31:10-13).

Sátán mindig munkában van és igyekszik elfordítani azt, amit Isten mondott; elvakítani az elmét és elhomályosítani az értelmet, hogy ezáltal az embert bűnre vigye. Az Úr nyílt követelményei oly nagyon egyszerűek, hogy senkinek sem kell tévelyegnie. Isten állandóan keresi, hogy az embert védelme alá vonja, hogy Sátán ne gyakorolhassa gonosz, megtévesztő hatalmát. Az Úr leereszkedett, hogy saját szavaival beszéljen hozzájuk és saját kezével írja az élő igéket. És ez áldott igéket élettel áthatva és igazságtól ragyogva tökéletes vezetőként adta át az embernek. Mivel Sátán arra törekszik, hogy a figyelmet elvonja és a hajlandóságot elfordítsa az Úr ígéreteitől és követelményeitől, ezért annál nagyobb szorgalomra van szükség, hogy azokat az emlékezetben megerősítsék és a szívbe bevéssék.

A vallásoktatóknak a nép oktatásában nagyobb figyelmet kellene szentelniük a bibliai történetek tényeire és tanításaira, valamint az Úr figyelmeztetéseire és követelményeire. Egyszerűen, a gyermekek értelméhez alkalmazva gyakran el kell mondaniuk ezeket. Ez a lelkészek és a szülők munkája, arra ügyelve, hogy az ifjúságot az Írásban oktassák.

A szülőknek fel kell kelteni a gyermekek érdeklődését Isten szava iránt. De ezt csak úgy érhetik el, ha ők is és a tanítók maguk is érdeklődnek iránta. Tanításaiban jártasaknak kell lenniük, amint Isten megparancsolta Izraelnek. Beszélni kell arról: "[...] mikor házadban ülsz, mikor úton jársz, mikor fekszel és mikor felkelsz" (5Móz 11:19). Akik óhajtják, hogy gyermekeik szeressék és tiszteljék Istent, azok beszéljenek jóságáról, fenségéről és hatalmáról, amint az szavában és a teremtés műveiben ki van nyilatkoztatva.

A Biblia minden fejezete, minden verse és minden szava Isten üzenete az emberhez. Kössük szabályait jegyül kezeinkre és homlokunkra! Ha tanulmányozzuk és követjük e szabályokat, akkor Isten úgy vezeti mai népét, mint hajdan Izraelt - nappal felhő-, éjjel tűzoszlop által.