Krisztus szeretete életre élteti az egész embert. A szeretet, melyet Krisztus az egész lényen átitat, életre éltető erő. Minden élő részt, az agyat, szívet, idegeket gyógyítón érinti. Tevékenységre éled nek tőle az ember magasabb képességei. Megszabadítja a lelket a bűntudattól, bánattól, aggodalomtól és gondtól, mely összezúzza az életerőt. Ezzel együtt jár a higgadtság s nyugalom. Beülteti a lélekbe az örömöt, melyet semmi földi el nem pusztíthat – a Szentlélekben való örömet; egészséget és életet adó örömet. (Nagy orvos 115)
Krisztus gyógyítja meg a megtört szívűt. Isten gyógyító hatalma járja át az egész természetet. Ha egy fát megvágnak, ha az ember megsebesül, vagy csontját töri, a természet azonnal hozzáfog kijavítani a sérülést. Még mielőtt szükség lenne rá, a gyógyító erők készen állnak. Amint egy rész megsérül, minden erő a gyógyításhoz fog. Így van a lelki életben is. Mielőtt a bűn létrehozta a szükségletet, Isten gondoskodott a gyógyírról. Minden kísértésnek engedő lélek megsebzett az ellenségtől. De ahol bűn van, üdvözítő is van. Krisztusföladata meggyógyítani a töredelmes szívűeket, szabadulást hirdetni a foglyoknak, ...és szabadon bocsátani a lesújtottakat. (Nevelés 113)
Az üdvözítő gyógyírja a szellemi és lelki betegségekre. Üdvözítőnk szavai: ’Jöjjetek énhozzám...én megnyugosztlak titeket,’ a gyógyír előírása a lelki, szellemi és testi betegségekre. Noha az emberek helytelen tetteikkel hoztak magukra szenvedést, az Úr mégis szánakozva tekint rájuk. Benne segítséggel találkozhatnak. Nagy dolgokat fog véghezvinni a benne bízókért. (Nagy orvos 115)
Az örömüzenet a tudománnyal és irodalommal szemben. A tudomány és irodalom nem tudja elhozni az emberek elsötétült értelmébe a fényt, melyet Isten Fiának dicső örömüzenete tud hozni. Egyedül Isten Fia képes elvégezni a nagy föladatot, hogy megvilágosítsa a lelket. Nem csoda, hogy Pál így kiált: „Nem szégyellem a Krisztus evangéliumát, mely Isten ereje az üdvösségre, minden hívőnek.” Krisztus örömüzenete megszemélyesedik a hívőben, s élő levéllé teszi őket, melyet ismer és olvas minden ember. Az istenfélelem kovásza ezúton terjed a sokaságokban. Mennyei értelmes lények föl tudják ismerni a jellemben a nagyság igazi elemeit, mert csak a jóság számít hatékonyságnak Istennél. (Szemle 1891, december 15)
Csak az örömüzenet gyógyíthatja meg a társadalom betegségét. Az emberek bűneinek és szomorúságának egyedüli orvossága Krisztus. Kegyelmének örömüzenete egyedül tudja meggyógyítani a társadalom átkát, a sok nyomorúságot. A gazdagok szegényekkel szembeni igazságtalansága, a szegények gyűlölete a gazdagok iránt – mindkettő az önzésben gyökerezik, s csakis a Krisztusnak alávetettség gyógyíthatja meg. Egyedül ő ad a bűnös, önző szív helyett szerető, új szívet. Krisztus szolgái hirdessék az örömüzenetet a mennyből aláküldött Lélek által, s fáradozzanak, amint ő fáradozott az emberek javára. Akkor olyan eredmények válnak láthatóvá áldásban és az emberiség fölemelkedésében, ami emberi erővel teljesen lehetetlen (Krisztus példázatai 254)
Csak egyenletes fejlődéssel lehet tökéletességre jutni. Értelmünk fejlesztése olyan kötelesség, mellyel magunknak, a társadalomnak és Istennek tartozunk. Mégse törjünk a szellemi oldal művelésére az erkölcsi és lelki rész rovására. Csakis a szellemi és erkölcsi képességek kiegyensúlyozott fejlesztésével érheti el mindkettő a legmagasabb tökéletességet. (Tanács tanítóknak 541)
Az isteni kovász megváltoztatja az értelmet. A példázatban az asszony a tésztába tette a kovászt, ahol erre ott szükség volt...Így munkálkodik az isteni kovász is... A gondolkodás megváltozik, s a képességeket munkába állítja. Az ember nem nyer új képességeket, hanem csak megszentelődnek a képességei. Az eddig holt lelkiismeret életre kél. Ám az ember nem képes ezt a változást maga elérni. Csak a Szentlélek érheti el...
Mikor Isten Lelke munkálkodik gondolkodásunkon, megértjük a kovász példázatának tanítását. Akik megnyitják szívüket az igazságnak, megértik, hogy Isten szava csodálatos eszköz, mely átalakítja a jellemet. (Advent szemle és szombat hírnök 1899, július 25)
Az evangélium igazsága állhatatos szándékot szolgáltat. Valamennyiünknek mély bepillantásra van szüksége Isten igéje tanításaiba. Értelmünk legyen készen kiállni minden próbát, ellenállni minden kísértésnek, akár kívülről, akár belülről. Tudnunk kell, miért hiszünk, miért állunk az Úr oldalán. Az igazságnak őrt kell állni szívünkben, készen riadót fújni, és harcba hívni lelkünket minden ellenség ellen. A sötétség hatalmasságai megnyitják ránk a tüzet, s aki közönyös és hanyag, aki földi kincsekre rögzíti szeretetét, s aki nem tudakozódott Isten népével való bánásmódja iránt, az könnyű zsákmány. Csakis a Jézusban levő igazság jelent hatalmat. Csakis ez tesz állhatatossá. Ezzel viszont egy megkerget ezret, és ketten tízezret kényszerítenek menekülésre. (Magasztos hivatásunk 332)
Krisztus iránti elkötelezettség békét hoz. Egész jövőnk egyéni lépésünktől függ, hogy megnyitjuke szívünket befogadni az élet fejedelmét. Értelmünk nyugalmat és pihenést találhat a Krisztussal való elkötelezettségben és által, akiben az erő hatékonysága van. Ez biztosítja azt a békét, megnyugvást, azt a reményt, melyet fölajánl lelkünknek. Szívünk örvendezni fog Istenben, üdvözítőnkben, a nagy és csodálatos reményért, melyet egyénileg fölajánl a nagy ajándék fölismerőinek. Akkor olyan hálás leszel, hogy magasztalni fogod Istent a ránk árasztott nagy szeretetéért és kegyelméért.
Íme, segítőd, Jézus Krisztus. Üdvözöld őt, s hívd meg kegyelmes jelenlétét. Értelmed naprólnapra megújulhat, s előjogod elfogadni a békét és pihenést; az aggodalmak fölé emelkedni és magasztalni Istent áldásaiért. Ne építs torlaszt kellemetlen dolgokból, hogy távol tartsd Jézust lelkedből. Változtass hangodon, ne panaszkodj; fejezd ki háládat Krisztus nagy szeretetéért, melyet tanúsított, s még mindig tanúsít irántad. (1906, 294. levél)
Tudás megerősíti az értelmet és a lelket. Arra a tudásra van szükségünk, mely megerősíti az értelmet és lelket, mely jobb férfivá és nővé tesz bennünket. A szív művelése sokkal fontosabb, mint a puszta könyvműveltség. Jó, sőt fontos, hogy ismeretünk legyen a világról, melyben élünk; de ha kihagyjuk számításunkból az örökkévalóságot, végzetes csődöt mondunk, melyből sohasem lábalhatunk ki. (Nagy orvos 450)
Az értelem és lelki hadviselés. Erkölcsi tisztaságban való járásunk helyes gondolkodástól és helyes tettektől függ. „Nem az fertőzteti meg az embert, ami a szájon bemegy, hanem a mi kijön a szájból, az fertőzteti meg az embert. Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok, káromlások. Ezek fertőztetik meg az embert; de a mosdatlan kézzel való evés nem fertőzteti meg.”
A gonosz gondolatok pusztítják a lelket. Isten átalakító hatalma megváltoztatja a szívet, megfinomítja és megtisztítja gondolatainkat. Ha nem teszünk eltökélt erőfeszítést, hogy Krisztuson tartsuk gondolatainkat, a kegyelem nem tud megnyilatkozni életünkben. Az értelem bocsátkozzék bele a lelki hadviselésbe. Vessünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmesség fogságába. Összes szokásunkat Isten ellenőrzése alá kell hoznunk. (1904, 123. levél)
Az értelem elfoglaltsága őriz a gonosztól. Mint a gonosz elleni védelem, a gondolkodás jóval való lekötése többet ér, mint a törvény és fegyelem számtalan korlátja. (Nevelés 213)
Romlott képzelet sötétséget szül. Ha az értelem szeme az istenfélelem titkát szemléli, az egész test világossággal lesz tele. Ha a kép zeletet megrontotta a földi fényűzés és dicsőség bűvölete, mígcsak a nyereség nem látszik istenfélelemnek, az egész test sötétséggel lesz tele. Mikor az értelem erői földi kincsekre összpontosulnak, elaljasodnak s összezsugorodnak. (Szemle, 1888, szeptember 18)
Az Alkotóra, nem az öndicsőítésre irányított értelem. Ha ezeknek az elveknek (Isten dicsőségéért fáradozva) akkora figyelmet szentelnénk, mint nagy jelentőségük megköveteli, sok nevelés módszert vehetnének alapos változás alá. A tanítók nem hivatkoznának az ifjúság büszkeségére, nem lobbantanák lángra a vetekedés és féltékenykedés szellemét, hanem jóságot, szeretet és igazságot csöpögtetve a lélekbe, ébresztgetnék az igazi kiválóság utáni vágyat. A tanuló nem mások fölülmúlása céljából fejlesztené istenadta képességeit, hanem hogy az isteni szándéknak megfelelően, hasonlóvá váljék Teremtőjéhez. Akkor a földi példaképekre, és az igazi cél alatt álló önfelmagasztalásra való hivatkozás helyett, gondolataik a Teremtőre terelődnének, hogy őt megismerjék, és hozzá hasonlóvá legyenek. (Ősatyák és látnokok 595)
Élő víz, repedezett víztárolók. Jézus ismerte a lelki szükségleteket. Fényűzés, gazdagság, tisztség nem elégítheti ki a szívet. „Ha valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám.” Az Úr szívesen fogadja a gazdagot, a szegényt, a magas és alacsony sorsút. Ígérete szerint könnyít a megterhelt lelken, megvigasztalja a szomorkodót, reményt önt a csüggedőbe.
Jézus hallgatói közül sokan gyászolták meghiúsult reményeiket. Másokat titkos bánat emésztett. Sokan világi dolgokkal, emberi dicséretekkel akarták kielégíteni szüntelen vágyakozásukat. De mikor mindent megnyertek, rádöbbentek, hogy repedezett víztároló után törtettek. Nem tudják szomjukat oltani vele. Az öröm teli jelenet csillogása közepette kielégítetlenül, szomorúan álltak.
A hirtelen kiáltás: „Ha valaki szomjúhozik,” kizökkentette őket bús borongásukból, s amint hallgatták a szavakat, új reménység gyúlt szívükben. A Szentlélek segítségével fölismerték Jézus szavaiban az üdvösség mérhetetlen ajándékát. (Világ reménye 454)
Isteni és emberi törekvés egysége. A Lélek adja az erőt, mely minden válságos helyzetben fönntartja a törekvő, küzdő lelket a rokonok ridegsége, a világ gyűlölete s a magunk fogyatékosságainak, s hibáinak tudata. Az isteni és emberi törekvés egysége mindenképp szükséges. A szoros kapcsolat először, utolszor és örökkön Istennel, minden erő forrásával–elengedhetetlen. (Magasztos hivatásunk 151)