Szokások meghatározzák a sorsot. A jellem gyermek és ifjúkorban a legalakíthatóbb. Ilyenkor kell szert tenni az akaraterőre, önuralomra. A családi tűzhely és asztal mellett áradó hatás olyan maradandó, mint az örökkévalóság. A gyermekkori szokások bármely természetes adottságnál jobban meghatározzák, hogy az ember győz, vagy alulmarad az élet harcában. Az ifjúkor a magvetés ideje. Eldönti, milyen lesz a termés ebben, s az eljövendő életben. (Világ reménye 101)
Önfegyelem a bűnös kielégülésekkel szemben. A világban a kívánságok kielégítése a cél. Rengeteg a tévedés, a hamis állítás. Sátán még több csapdát állít föl az emberek elpusztítására. Akik istenfélelemmel szentségre törekszenek, tanulják meg a mértékletességet és önuralmat. Az étvágyat, a szenvedélyeket vessék alá az értelem magasabbrendű erejének. Ez az önfegyelem létfontosságú ahhoz a szellemi erőhöz és lelki érzékenységhez, amely képesít megértenünk és gyakorolnunk Isten szavának szent igazságait. Ezért a mértékletességnek a Krisztus második eljövetelére való fölkészülésben is nagy a szerepe. (Világ reménye 101)
Legyetek férfiak, legyetek erősek. Az ifjaknak legyenek átfogó eszméik, bölcs terveik és a legjobban aknázzák ki lehetőségeiket, átvéve az ihletet és bátorságot, mely az apostolokat serkentette. János mondja: „Írok nektek ifjak, mert erősek vagytok és Isten szava lakozik bennetek és legyőztétek a gonoszt.” Magasztos mértéket tár itt az ifjúság elé, s Isten meghívja őket, lépjenek valóságos szolgálatába. Igaz szívű ifjak, akik örömmel lesznek tanulók Krisztus iskolájában, nagy munkát végezhetnek el a Mesterért, ha engedelmeskednek parancsnokuk parancsának, amint végighangzik a korokon, napjainkig: „Legyetek férfiak, legyetek erősek.” (Üzenet az ifjúságnak 24)
A fegyelmezés és fölkészülés elhanyagolásának veszélye. Azok az ifjak, akik mint lelkipásztorok vagy könyvevangélisták kívánnak a munka mezejére lépni, először tegyenek szert megfelelő fokú szellemi képzettségre. Azon kívül hivatásuk sajátos előkészületein is essenek át. Aki műveletlen, képzetlen, kifinomulatlan, az még nincs fölkészülve belépni a munka mezejére, ahol a tehetség és műveltség elsöprő tekintélye száll szembe Isten szavának igazságaival. A vallásos és bölcseleti tévelygés különös formáival sem tudnak eredményesen szembeszállni, melyek leleplezéséhöz a Szentírás igazságaival együtt a tudomány ismeretére is szükségük van. (5Bizonyságtételek 390)
Ragyogó képesség nem biztosít sikert. Nem igaz, hogy a ragyogó képességű ifjak, mindig a legnagyobb sikert érik el. Hányszor előfordult, hogy tehetséges és művelt embereket tettek felelős tisztségbe, s csődöt mondtak. Csillogásuk aranynak látszott, de mikor kipróbálták, nem volt más, mint csillám és salak. Hűtlenségük csődöt mondott kötelességük mezején.
Nem voltak szorgalmasak, s nem hatoltak a dolgok mélyére. Nem álltak készen a létra alján kezdeni, s türelmes fáradozással lépésrőllépésre emelkedni, míg el nem érik a csúcsot. Maguk csiholta szikrák fényében jártak. Nem támaszkodtak a bölcsességre, melyet egyedül Isten nyújthat. Nem azért buktak el, mert nem volt esélyük, hanem mert nem voltak józan gondolkodók. Nem érezték, hogy a művelődés előnyei érték lettek volna számukra, ezért nem haladtak előre, mint tehették volna, a vallás és tudomány ismeretében. Értelmüket és jellemüket nem egyensúlyozták ki a helyes elvek. (Keresztény nevelés alapjai 193)
A tudatlanság nem erény. Azt gondoltátok, hogy a legfontosabb az iskolai műveltség megszerzése. Igaz, nem erény a tudatlanság; és a tudás sem csökkenti szükségszerűen a keresztény növekedést. De ha elvből törekedtek rá, ha a helyes cél lebeg előttetek, ha tudatában vagytok az Isten iránti kötelezettségnek, hogy képességeitek mások javára s az Úr dicsőségére használjátok, a tudás segíteni fog ebben. Segít gyakorolni az Isten adta képességeket, s az ő szolgálatában hasznosítani azokat. (3Bizonyságtételek 223)
A hitetlenség oldalát választva. Isten szava meg fog ítélni minden egyesünket az utolsó napon. Ifjak fecsegnek tudományról; bölcsek azon fölül, ami írva van. Úgy törekednek megmagyarázni Isten útjait és alkotásait, hogy az megfeleljen véges fölfogásuknak. Ámde mindez nyomorúságos csőd csupán.
Az igazi tudomány és az ihletés tökéletes összhangban áll egymással. A hamis tudomány független Istentől. Ez nem más, mint elbizakodott, nagyhangú tudatlanság. Ez a csalfa hatalom sokak gondolkodását ejtette már rabul, döntötte szolgaságba. Inkább választották a sötétet, mintsem a világosságot. A kételkedés oldalán foglaltak állást, mintha a kételkedés az erény és a nagy ész jele lenne. Holott ez olyan gondolkodás jele, mely túl gyönge s szűklátókörű, hogy alkotásaiban Istent ismerje föl. Az ilyenek nem tudnák lemérni Isten gondviselésének titkát, mégha azokat minden erejükből élethosszig kutatnák is. S mivel Isten dolgait lehetetlen véges értelemmel megmagyarázni, az ellenfél behozza álokoskodásait, hogy lehengerelje, és a hitetlenség hálójába kuszálja őket. Ha a kételkedők szoros kapcsolatra lépnének Istennel, akkor az Úr érthetővé tenné előttük szándékait. (4Bizonyságtételek 5845)
A kétség romboló hatalma. Nincs mentség rá, hogy kételkedjünk, hitetlenkedjünk. Isten kellőképpen gondoskodott, hogy megalapozza minden ember hitét, hogyha a bizonyíték súlya szerint készek dönteni. De ha azt várják, hogy az Úr minden látszólagos ürügyet eltávolítson, mielőtt hinnének, akkor soha meg nem fognak állapodni, gyökeresedni és alapozódni az igazságban. Isten sosem távolít el ösvényükről minden látszólagos nehézséget. Aki kételkedni akar, találhat rá kifogást; de a hinni kívánó is bőven talál bizonyítékot, melyre hitét alapozhassa.
Némelyek állásfoglalása maguk előtt is érthetetlen. Egyre csak sodródnak horgony nélkül, bizonytalanul a ködben. Az ellenfél azután hamar megragadja a kormánykereket, s arra vezeti törékeny sajkájukat, amerre akarja. Ezek az ő akaratának alattvalói lesznek. Ha nem hallgattak volna az ördögre, nem vezette volna félre őket álokoskodása; ha Isten oldalára billentek volna, akkor nem lennének zavarodottak, tanácstalanok. (4Bizonyságtételek 5834)
Az ismeret gyakorlati fölhasználásának elmulasztása. Ifjak, ha mégannyi tudásra tesztek is szert, de nem ültetitek át a gyakorlatba, nem éritek el célotokat. Ha annyira leköt a tanulás, hogy elhanyagoljátok az imát és a vallásos előjogokat, ha hanyagok és közönyösek lesztek lelki életetek iránt, ha nem tanultok többé Krisztus iskolájábanakkor tányér lencséért eladjátok elsőszülöttségi jogotokat. Pillanatra se veszítsétek szem elől tanulástok célját. Azért tanuljatok, hogy úgy fejlesszétek képességeiteket, hogy hasznosabb emberek legyetek és képességeitek határáig mások áldására éljetek.
Ha ismereteitek növekedésével együtt hizlaljátok önszereteteket, s a hajlamotokat, hogy kibúj jatok a felelősségek alól, akkor jobb, ha nem tanultok. Ha a könyveket szeretitek, azokat eszményesítitek, ha eltűritek, hogy közétek és kötelességeitek közé ékelődjenek, annyira, hogy vonakodtok otthagyni a tanulást és olvasást, hogy szükséges munkát végezzetek, miket valakinek el kell végezni, akkor fékezzétek meg a tanulás utáni vágyat és műveljétek azon dolgok szeretetét, melyek most hidegen hagynak. Aki hű a kicsinyben, a nagyban is hű lesz. (3Bizonyságtételek 223-4)
A testi tétlenség s a túlzott szellemi tevékenység súlyos következményei. Az egész test cselekvésre alkotott, s ha csak erőteljes test edzéssel föl nem tartják a testi erőnlétet, a szellemi képességeket lehetetlen hosszabb ideig, legmagasabb fokukig igénybe venni. A testi tétlenség, mely csaknem elkerülhetetlennek látszik a tanteremben – a többi egészségtelen körülménnyel karöltve – próbára tevő hellyé teszi azt a gyerekek számára, főleg a gyöngébbeknek….Nem csoda, hogy a tanteremben gyakran élethosszig tartó betegségek alapjait fektetik le. Az agy, a legtörékenyebb a szerveink közül – s az egész szervezet innen nyeri az idegerőt – a legsúlyosabb kárt szenvedi, mivel időnap előtti és túlzott tevékenységre kényszerítik, mégpedig egészségtelen körülmények között. Legyöngül, s a szörnyű következmény gyakran egész életre megmarad. (Nevelés 2078)
Terhek és munka alól kibújás. (Két ifjúnak.) A két ifjúra kötelességek várnak odahaza, melyet eddig figyelmen kívül hagytak. Nem tanulták meg vállalni a kötelességeket, végezni a házi végezni valókat, pedig ez kötelességük. Megbízható, gyakorlatias anyjuk maga visel sok terhet, melyet gyermekeinek nem lenne szabad anyjukra hagy ni. Ezzel elmulasztják tisztelni anyjukat. Apjuk terhét sem osztják meg, mint kötelességük lenne, így őt sem tisztelik kellőképpen. Inkább hajlamaikat követik, mintsem kötelességeiket.
Önző úton járnak, kibújnak a terhek és a fárasztó munka alól, ezért elmulasztják, hogy értékes jártasságra jussanak, ami nélkül pedig nem tehetik sikeressé az életüket. Nem tartják fontosnak hűnek lenni a kicsiny dolgokban. Azt sem tartják kötelességüknek, hogy szüleik iránt legyenek igazak, lelkiismeretesek és hűségesek az élet egyszerű, közvetlen ösvényükön fekvő kötelességeinek végzésével. Lenézik a köznapi dolgok ismeretét, melyek pedig annyira elengedhetetlenek a gyakorlati életben. (3Bizonyságtételek 2212)
Üdülés a szórakozással szemben. Különbség van az üdülés és a szórakozás között. Az üdülés, ha nevéhöz hű, üdít, erősít és épít. Félreszólítva közönséges gondjainktól és foglalkozásunktól; üdíti az értelmet és testet, így képesít új erővel visszatérnünk az élet komoly föladatához. Másfelől a szórakozást az élvezetek kedvéért keresik, s gyakran túlzásba viszik, ezért akadályok az élet igazi eredményességéhez. (Nevelés 207)
Üres nevetgélés. Üdülésünk ne álljon badarságig menő üres nevetgélésből. Úgy üdülhetünk, hogy javukra váljon s fölemelje azokat, akikkel érintkezünk, s jobban minősíthessen bennünket és őket, eredményesebben végezni a ránk, keresztényekre háruló kötelességeket. (Adventista otthon 493)
A ma divatos tánc. Az élvezetvágyók Dávid példáját emlegetik – hogy tiszteletetteljes örömmel táncolt az Úr előtt – hogy a ma dívó tán cokat igazolják. De ez a bizonyítás alaptalan. Napjainkban a tánc balgaságokkal és éjszakai dorbézolással egybekötött. Az élvezetért föláldozzák az egészséget és erkölcsi tisztaságot. A báltermekben nem elmélkednek Istenről, s nem félik őt. Imádság és dicsének nem lenne helyénvaló.
Ez a próba az irányadó: Krisztus követőinek nem szabad olyan szórakozásokra járni, melyek gyöngítik a szent dolgokhoz ragaszkodást és Isten szolgálatában lelt örömünket. A frigyláda szállításánál Istent örömmel dicsőítő zene és tánc a legkevésbé sem hasonlít a divatos táncok féktelenségéhöz. Az előbbi Istenről megemlékezés és Urunk szent nevét dicsőíti, a másik Sátán fortélya, hogy az emberek elfeledjék, és ne tiszteljék Istent. (Ősatyák és látnokok 707)
Szórakozásokban és élvezetekben keresnek kielégülést. Az ellenség sokféleképpen törekszik elvonni a gondolat az ige tanulmányozásától. Sokakat rávezet, hogy az érzéki szívnek kívánatosnak látszó szórakozásokban és élvezetekben keressenek kielégülést. Holott Isten igaz gyermekei nem a világban keresik boldogságukat. A tartós örömöket az örökkévaló város lakóhelyein keresik, ahol Krisztus él, s ahol a megváltottak elnyerik az Isten követelményei iránti engedelmesség jutalmát. Nem a földi, átmeneti, olcsó szórakozásokat kívánják, hanem a menny tartós boldogságát. (Magasztos hivatásunk 284)
Balga gondolatok és semmitmondó beszélgetések. Miért nem rögzíted gondolataidat Krisztus kikutathatatlan gazdagságára, hogy másoknak is hirdethesd az igazság kincsét?….Lehetetlen ezt tenni, míg tétlen, nyugtalan lelkületbe merülünk, szüntelen azt keresve, ami csak az érzékeket elégíti ki, valami szórakoztatót, s buta nevetgélésre késztetőt. Ne aggassuk gondolatainkat ilyesmire, mikor kikutathatatlan gazdagság áll rendelkezésünkre. Az örökkévalóságon át fog tartani, hogy megértsük Isten és Jézus Krisztus dicsőségének gazdagságát.
De akiket a léha, izgalmas olvasmányok, vagy a szórakozás keresése köt le, nem elmélkednek Krisztuson, nem örvendezhetnek szeretete teljességének. Aki buta gondolatokban és semmitmondó beszélge tésekben talál boldogságot, az olyan híjával van Krisztus örömének, mint Gilboa halmai a harmatnak, esőnek. (Szemle 1892, március 15)
Izgalmak forgataga. A mai nagyvárosok gyors léptekkel Sodomához és Gomorához válnak hasonlóvá. Szaporodnak a munkaszüneti napok. Az izgalmak és élvezetek forgataga ezreket von el az élet józan kötelességeitől. Az izgató szórakozások, színház, lóversenyek, fogadások, szeszes italok, dorbézolás – minden érzéket fölkorbácsolnak.
A népszerű áramlat magával sodorja a fiatalokat. Akik a szórakozásnak önmagáért való szeretetére szoktak, a kísértések árja előtt nyitják meg a kapukat. Átadják magukat a társas vidámságnak, a gondtalan, üres nevetgélésnek. Egyik kicsapongás a másikhoz vezet, míg el nem veszítik a hasznos élet utáni vágyat és képességet. Vallásos törekvéseik kihűlnek. Lelki életük sötétségbe borul. A lélek nemesebb hajlamai megromlanak, és minden vágy az iránt, ami az embert a lelki világhoz köti. (9Bizonyságtételek 8990)
Szórakozóestek. Sokan megengedik a fiataloknak, hogy szórakozó estekre jöjjenek össze, azt képzelve, hogy az egészséghez s boldog sághoz elengedhetetlen a szórakozás, pedig súlyos veszélyek szegélyezik ezt az ösvényt. Minél inkább kielégítik az étvágyat, annál inkább erősödik. Életük javarésze bűnös kielégülésekből és szórakozásból tevődik össze. Isten fölszólít, hogy óvakodjunk ettől. Aki azt hiszi, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék. (Tanács tanítóknak 347)
A könnyelmű fölületesség veszélye. Egyetlen példakép adatott a fiataloknak, mégis mennyiben egyezik életük Krisztus életével? Megriaszt látnom mindenfelé a fölületességet a fiatal férfiakban és nőkben, akik vallják, hogy hisznek az igazságban. Isten nem látszik gondolataikban lenni. Semmiségek, balgaságok töltik be gondolataikat. Beszélgetésük üres, hiábavaló fecsegés csupán. Nagyon szeretik a zenét, és Sátán tudja, mely szerveket izgassa és lármázza föl, kösse le; bűvölje meg az értelmet úgy, hogy Krisztust nem kívánják. Hiányzik a lélek benső vágyakozása az isteni ismeretek, a kegyelemben való növekedés után. (1Bizonyságtételek 4967)
A bűnös kielégülés megfosztja az értelmet erejétől. Az a tanú, aki Belsazár szentségtörését följegyezte, jelen van velünk is, ahova megyünk. Ifjú ember, ifjú nő, talán nem gondolsz rá, hogy Isten lát. Úgy véled, jogod van követni bűnös szíved indíttatásait, hogy belemerülj a könnyelműségbe, fölületes, jelentéktelen dolgokba, holott mindezekért számot kell adnod. Amint vetsz, úgy fogsz aratni, s ha kiveszed házad alól az alapot, ha az étvágy, szenvedélyek, indulatok kicsapongása és bűnös kielégítése által megfosztod agyadat táplálékától és idegeidet erejüktől, azzal kell elszámolnod, aki így szól: Ismerem tetteidet. (3Kiben bízhatunk 961)
Élvezetek habzsolása eltörpíti az értelmet. Amint a testi táplálék habzsolása árt a testi egészségnek, úgy ha mohón habzsoltok mindent, ami élvezetnek tűnik, ez törpévé teszi az értelmet. Oda juttatja, hogy ne legyen hajlandó befogadni az elé tárt lelki táplálékot. Ránevelik az értelmet, hogy követelje az élvezeteket, mint az iszákos vágyakozik a szeszes ital után; lehetetlennek találva ellenállni a kísértésnek. A józan gondolkodás visszataszító előtte, mivel nem szórakoztató. Az örök élet igéinek olvasásából vagy tanulmányozásából semmi sem kellemes számára. (1901, 117. levél)
Veszélyes szórakozások. Bármilyen szórakozás, mely elállja a titkos ima, az ima oltárához való járulás vagy vallásos összejövetelek előtt az utat, nem biztonságos, hanem veszélyes. (3Bizonyság 223)
Étvágy kielégítése árt a test és lélek egészségének. Meggondoltade, ifjú ember, hogy mikor elveket választasz tetteidnek, s kiteszed magadat befolyásuknak, örökkévalóságra alakítod jellemedet? Gonosz szokásokat gyakorolhatsz titkon, ám nincsenek rejtve Isten és angyalai előtt. Látják ezeket a dolgokat, s ismét találkoznod kell velük. Isten nincs megelégedve veled; elvárja, hogy sokkal előbbre járj a lelkiek ismeretében.
Az összes előjogokkal és kiváltságokkal, melyeket Isten adományozott neked, nincsenek ezekhöz illő tetteid. Kötelességgel tartozol másoknak, s a tökéletlenül megértett kötelesség tökéletlenül teljesített kötelesség lesz... Hibákat követsz el, melyek nem csupán neked ártalmasak, hanem segítenek helytelen szokásokat rögzíteni másokra is. Ínyenc szokások, melyeket vétkesen megengedsz magadnak, ártalmasak mind testi, mind lelki egészségedre. Szokásaid mértéktelenek, mint a világ szokásai és gyakorlatai, s az étvágy bűnös kielégítésével ártottál egészségednek. Agyad ködös lett, és sohasem lesznek világos, tiszta gondolataid, amíg szokásaid nem egyeznek meg Isten természet törvényeivel. (1887, 36. levél)
Kerüljük a kísértéseket. Kerüljétek a kísértéseket. Mikor kísértések környékeznek, és nem tudtok uralkodni a körülményeken, amely kitesz ezeknek, akkor igényt tarthattok Isten ígéreteire. Bízva és tudatos erővel kiálthattok: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.” Isten erőt ad mindhármatok számára. Mégsem érzitek az erő szükségét, holott csakis ez menthet meg titeket, ha érzitek gyöngeségeteket és bűnösségeteket.
Jézus, drága üdvözítőnk, meghív, hogy helyezkedjetek szilárdan az örök igazság alapzatára. Ha vele együtt szenvedtek, akkor örök országában dicsősséggel fog megkoronázni titeket. Ha készek vagytok föláldozni érte mindent, akkor üdvözítőtök lesz. De ha a magatok útját választjátok, akkor a sötétben fogtok tapogatózni, míg túl késő nem lesz biztosítanotok az örök jutalmat. (3Bizonyságtételek 456)
Ápolj szent becsvágyat. Szeressétek, ami helyénvaló, mert helyén való, s elemezzétek, vegyétek szemügyre benyomásaitokat Isten szava fényénél. A rosszul irányított becsvágy szomorúságra vezet, olyan bizonyosan, amint engedsz neki. Próbálom megragadni a szavakat, melyeket erről hallottam, s amint tollam egy pillanatra habozik, eszembe jutnak a helyes szavak. Azt akarom, hogy érts meg.
Olyan becsvágyat ápolj, mely Istennek szerez dicsőséget, mivel a Szentlélek megszentelte. A két olajágról áradó szent olaj égjen szent tündökléssel lelked oltárán. A két olajág szerepe jelképezi a Szentlélek leggazdagabb kiárasztását. (1904, 125. levél)