A szellemi és lelki világ törvénye. Mind a szellemi, mind a lelki élet törvénye, hogy szemlélet által változunk el. Gondolkodásunk fokozatosan ahhoz idomul, amiről sokat gondolkodunk. Abba olvad bele, aminek a szeretetéhez és tiszteletéhez hozzászokik. Az ember sosem emelkedik magasabbra, mint a tisztaságnak, a jóságnak és igazságnak az a mértéke, amelyhez szabja magát. Ha önmaga a legmagasabb eszményképe, akkor soha el nem ér semmiféle magasztoshoz. Inkább csak mélyre fog süllyedni. Egyedül Isten kegyelmének van hatalma fölemelni az embert. Ha magára marad, elkerülhetetlenül csak süllyedni fog. (Nagy küzdelem 555)

A gonosz szemlélése megrontotta az özönvíz előttieket. A gonoszság szemlélése által az emberek ugyanarra a képmásra változtak el. Mígcsak Isten nem bírta elviselni a gonoszságukat, s az özönvíz elsöpörte valamennyit. (Keresztény nevelés 422)

Jobbra változtatva. Jézusra tekintve fényesebb és pontosabb képet kapunk Istenről, s szemlélet által elváltozunk. Az embertársaink iránti jóság és szeretet természetessé válik számunkra. Olyan jellemet alakítunk, mely az isteni jellem mása. Növekedve a hasznosságra, növeljük képességünket, hogy megismerjük Istent. Egyre közelebb lépünk a mennyei világhoz, s szüntelenül növekszik képességünk, hogy befogadjuk az örökkévalóság ismeretének és bölcsességének gazdagságát. (Krisztus példázatai 355)

Rosszabbra változtatva. Szemlélet által változunk el. De mivel az emberek elhanyagolják a szent utasításokat, ahol Isten eléjük tárja jellemének tökélyét és szentségét, s mivel emberi tanításokhoz és elmelétekhez vonzódnak, nem csoda, hogy az egyház istenfélelmében hanyatlás állt be. Így szól az Úr: ”Kettős gonoszságot követett el az én népem: Elhagytak engem, az élő vizek forrását, hogy víztárolókat ássanak maguknak; repedezett víztárolókat ástak, amelyek nem tartják a vizet.” (Nagy küzdelem 478)

Az élet megváltozik a szemléléssel. Isten igéje lámpás a lábunknak, világosság az ösvényünknek. „Szívembe rejtettem igédet, hogy ne vétkezzek ellened.” Az Isten igéjével elfoglalt lélek megerősített vár lesz a Sátán ellen. Akik Krisztust teszik meg mindennapos társuk nak és benső barátjuknak, tapasztalni fogják, hogy a láthatatlan világ hatalmasságai veszik körül őket; hogy Jézust szemlélve, ők is az ő mására változnak el. Szemlélet által az isteni mintára alakulnak; jellemük meglágyul, kifinomul, megnemesül a mennyei ország számára. (4Bizonyságtételek 616)

Válogassuk meg. Isten nem akarja, hogy mindent meglássunk, amit látni lehet, s mindent meghalljunk, amit hallani lehet. Nagy áldás bezárni fülünket, hogy ne halljunk, behunyni szemünket, hogy ne lássunk. A legjobban törekedjünk, hogy világosan fölismerjük hiányosságainkat, s gyorsan meghalljuk az összes szükséges intelmet és tanítást, nehogy figyelmetlenségünk és hanyagságunkban elmellőzzük ezeket, s feledékeny hallgatók, ne pedig az ige cselekvői legyünk. (1Bizonyságtételek 7078)

A fölfogást ébernek tartva. Ha bizottsági ülésre hívnak meg, vesd föl magadnak a kérdést, vajon fölfogóképességed jó állapotban vane mérlegelni a bizonyítékokat, érveket. Ha nem, ha zavaros az agyad, nincs jogod részt venni a megbeszéléseken. Ingerlékeny vagye? Édes, jóillatúe a kedélyállapotod, vagy olyan zavaros és kellemetlen, hogy elhamarkodott döntésekhöz vezet? Úgy érzed, mintha nagy kedved lenne hajba kapni valakivel? Akkor ne menj el az ülésre, hisz egész biztos, hogy gyalázatot hoznál Istenre.

Ragadj fejszét, hasogass fát, vagy végezz más nehéz testi munkát, míg lelked enyhült s könnyen kérlelhető lesz. Olyan bizonyosan, mint hogy gyomrod kavarodást kelt agyadban, szavaid zavart keltenének az ülésen. A megzavart emésztő szervek több bajt okoznak, mint sokan gondolnák. (Orvos szolgálat 295)

Testedzés kihat a gondolkodásra. Akik világos gondolkodást szeretnének, hogy fölismerjék Sátán csapdáit, azoknak az ésszerűség és lelkiismeret ellenőrzése alatt kell tartani testi vágyaikat és étvágyukat. A keresztény jellem kialakításához elengedhetetlen az értelem élénk erkölcsi működése. S az értelem erejének vagy gyöngeségének sok köze van a hasznavehetőségünkhöz ebben a világban, valamint végső üdvözülésünkhöz. (Üzenet az ifjúságnak 2367)

Testmozgás javít a szellemi képességen. Az agyat és izmot arányosan kell igénybe venni, ha fönn akarjuk tartani az egészséget és erőt. A fiatalok akkor egészséges fölfogást és erős idegeket hozhatnak Isten igéjének tanulmányozásához. Épületes gondolataik lesznek, s nem felejtik el az Isten igéjéből tanult becses dolgokat. Megemésztik az igazságokat, s eredményként éles eszük lesz fölismerni, hogy mi az igazság. S akkor, ha a helyzet megköveteli, minden embernek szelíden és félelemmel meg tudnak felelni, ha a bennük élő reménység felől kérdőre vonják őket. (6Bizonyságtételek 180)

Növekvő tökéletesség növeli a szellemi képességet. Minél inkább megközelítjük az erkölcsi tökéletességet, annál fogékonyabb leszünk, fölismerni a bűnt, s annál inkább együtt érzünk a lesújtottakkal. (Nagy küzdelem 570)

A gyász elhomályosította Mária fölfogását. Mária elfordult a két angyaltól, mert találni akart valakit, akitől megkérdezheti, mi történt Jézus testével. Ekkor másik hang szólította meg: „Asszony, mit sírsz? Kit keresel?” Könnyektől fátyolos szemével férfialakot látott, és azt gondolta, hogy a kertész szólította meg. Mária ezt felelte: „Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hová tetted őt, és én elviszem őt.” (Világ reménye 790)

Megismerte Jézust a hangjáról. Most azonban a saját, ismerős hangján Jézus szólt hozzá: „Mária!” Mária azonnal fölismerte, hogy nem idegen valaki szólította meg. Azután megfordult és ott látta állni az élő Krisztust. Örömében elfelejtette, hogy Krisztust keresztre feszítették. Úgy ugrott eléje, mintha át akarta volna ölelni lábát, és így szólt hozzá: Mester. (Világ reménye 790)

Falánkság tompítja a képességeket. A világ megváltója tudta, hogy az étvágy bűnös kielégítése testi leromlását és a fölfogóképesség tompulását hozza, hogy a szent, örökkévaló dolgokat nem lehet könynyen fölismerni. Tudta, hogy a bűnös kielégülések megrontják az erkölcsi erőket, s az ember égető szükséglete a megtérés lett – szívében, értelmében és lelkében – a bűnös kielégülések életéből a lemondás és önfeláldozás életébe. (Gyógyító szolgálat 264)

A bűn tompítja a fölfogóképességet. A bűn sötétíti el fölfogásun kat, homályosítja el értelmünket. Amint kitisztítjuk szívünkből a bűnt, a Jézus Krisztus arcán ragyogó Isten dicsősége ismeretének fénye megvilágítja az igét és visszatükrözi a természet arcán, egyre teljesebben hirdetve őt irgalmasnak s kegyelmesnek, hosszútűrőnek, jóságban és igazságban bővölködőnek.

Világosságában világosságot látunk, míg értelmünk, szívünk s lelkünk át nem alakul az Úr szent képmására. (Nagy orvos 464)

Fölfogó képesség beködösül. Kevélység, önszeretet, önzés, gyűlölködés, irigység és féltékenykedés beködösítette a fölfogó képességet. (2Bizonyságtételek 605)

Hogyan bánt Krisztus a bűntől eltompult értelemmel. Mikor Krisztus ­– Isten Fia és ember fia – a világra jött, kortársai nem értették meg. Lealacsonyodott emberi természetet vett magára, hogy elérhesse s fölemelhesse a bukott embert. Az ember gondolkodását azon ban már annyira elsötétítette a bűn, képességei annyira elzsibbadtak, fölfogásuk pedig eltompult, hogy az emberi külső alatt nem ismerték föl Isten jellemét. A megbecsülésnek ez a hiánya hátráltatta a munkát, melyet el akart végezni értük. S hogy tanításának erőt kölcsönözzön, gyakran szükségessé vált meghatározni és megvédeni helyzetét.

Azért hivatkozott titokzatos és isteni jellegére, hogy olyan irányba terelje gondolataikat, mely kedvező lenne az igazság átalakító ereje számára. Ezért vette a természetből az isteni igazság szemléltetésére szánt hasonlatait, mert azokat mindenki ismerte. Így készítette elő szívük talaját a jó mag befogadására. Megérttette hallgatóival, hogy azonosítja magát javukkal, hogy szíve örömben és bánatban megértéssel dobban együtt az övékkel. Ugyanakkor benne látták a hatalom és kiválóság megtestesülését, amely messze túlszárnyalta a legtiszteltebb tanítókét.

Krisztus tanításai szembeszökően egyszerűek, fennköltek és mindeddig ismeretlen hatalomtól duzzadók voltak. Ezért önkéntelenül fölkiáltottak: „Ember így még nem beszélt!” A nép örömmel hallgatta őt. (5Bizonyságtételek 7467)

Féktelen szenvedély árt a fölfogóképességnek. Szigorúan fegyelmezzük az alantas szenvedélyeket. A fölfogóképességgel borzalmasan visszaélünk, mikor szabadjára engedjük a szenvedélyeket. A szenvedélyek kielégítése a vért túlságosan a belső szervekbe űzi, ahelyett, hogy a test minden részében keringene, segítve a szívnek és tisztítva az értelmet. Ennek betegség a következménye. Az ember nem lehet egészséges, míg föl nem ismeri, helyre nem hozza a gonoszságot. (Egészség tanácsok 587)

Az értelmet rá lehet nevelni a bűn elfogadására. Hosszú és a világ előtt ismeretlen folyamat megy végbe egy keresztény lelkében, mielőtt nyilvános bűnt követne el. A tisztaságból és szentségből nem egyszerre zuhan alá a romlottságba, bűnbe és gonoszságba. Az Isten képére teremtett embernek így is idő kell ahhoz, hogy állati vagy sátáni szintre süllyedjen. Szemlélődés, megfigyelés által változunk el. A tisztátalan gondolatokkal foglalkozó ember lassan odajut, hogy kívánatosnak ítél olyan bűnöket, amelyektől azelőtt irtózott. (Ősatyák és látnokok 459)

A képességek az ellenség játékszerévé válnak. Isten nem ad engedélyt, hogy megszegjük lényünk törvényeit. De az ember, engedve Sátán csábításainak, megengedi magának a mértéktelenséget, ezzel az állati étvágyaknak és szenvedélyeknek veti alá a magasabb képességeket. Mikor ezek kerekednek fölé, az ember, aki kevéssel kisebbé teremtetett az angyaloknál, legmagasabb művelésre alkalmas képességeivel, megadja magát, hogy Sátán ellenőrizze őt. Így Sátán könnyen hozzáfér azokhoz, akik az étvágy szolgaságában vannak. Mértéktelenséggel némelyek föláldozzák felét, mások kétharmadát a testi, szellemi és erkölcsi erőiknek, s az ellenség játékszerévé válnak. (Üzenet az ifjúságnak 236)

Tanács annak, aki azt képzelte, hogy megbántották. D. testvérnő megcsalattatott némely dolgokban. Azt gondolja, hogy Isten különleges értelemben tanította őt.. Ti mindketten hittetek ebben, s az szerint cselekedtetek. A fölvilágosodás, mellyel – azt hitte – rendelkezik, az ellenség tanítása. A testvérnő természettől gyors a látásra, gyors a megértésre, gyors a megérzésre; s rendkívül érzékeny a természete. Sátán kihasználta e jellemvonásokat s mindkettőtöket rossz útra vezetett.

D. testvér, elég hosszú ideje szolgaságban voltál. Amit D. testvér nő fölismerésnek vélt, jórészt féltékenység volt. Hajlott rá, hogy mindent féltékeny szemmel lásson, gyanakvó legyen, gonoszt gondoljon, s csaknem mindenki iránt bizalmatlan legyen. Ez boldogtalan életet terem. Keseredettséget és kételkedést, ahol hitnek és bizalomnak kellene élnie. Boldogtalan jellemvonásai sötét vágányokra terelik gondolatait, ahol belemerül a gonosz előérzetébe; míg érzékeny természete mellőzést, elhanyagolást, sértést képzel el, ahol ez nincs is...

Ezeket a szerencsétlen jellemvonásokat, s erős, konok akaratot föltétlen helyesbíteni kell, s jóra változtatni, vagy végül mindkettőtök hite hajótörést fog szenvedtetni. (1Bizonyságtételek 7089)

Ne időzzünk a Sátán hatalmán. Testvéreim, szemlélet által változunk meg. Az Isten és Megváltónk szeretetén időzés, az isteni jellem tökéletességén való elmélkedés által. S ha hittel magunkénak igényeljük Krisztus igazságos cselekedeteit – így kell átalakulnunk erre a képmásra. Ne gyűjtögessük tehát a kellemetlen képeket – a gonoszság, romlottság, csalódások és az ellenség hatalmának bizonyítékait. Ne ezeket akasszuk emlékezetünk csarnokába, hogy erről beszélgessünk, ezen keseregjünk, míg el nem bátortalanodunk. A csüggedt lélek a sötétség gócpontja. Nem csak magát rontja meg, mert nem fogadja el Isten világosságát, de mások elől is elállja a fényt. Ellenfelünk kedvteléssel látja diadala emlékeinek romboló hatását, mert ezek hitünket vesztetté és bátortalanná tesznek. (5Bizonyságtétel 744)

Környezet hatása. Minél többet tudjuk szabad levegőn tartani a beteget, annál kevesebb gondozást igényel. Minél vidámabb a környezete, annál bizakodóbb lesz. Négy fal közé zárva, legyen a helység mégoly előkelően berendezve, a beteg nyugtalan és borús lesz. Vegyétek körül a természet szépséges dolgaival, helyezzétek őt oda, ahol láthatja a növekvő virágokat, hallhatja a madárdalt, ott szíve dallamba kezd, a madárdallal összhangban. Teste és értelme enyhülni fog. Szel lemi képessége fölébred, képzelete életre kel, s értelme kész gyönyörködni Isten szavának szépségében. (Nagy orvos 265)

A környezet hat a lelki életre. Fiatal lányt mutattak meg nekem, aki hátat fordított Istennek, és a sötétségben él. Az angyal megkérdezte: „Eddig jól futott. Most ki akadályozza?” A múltra terelte figyelmemet, s láttam, hogy megváltozott környezete az oka. Olyan fia talokkal barátkozik, akik tele vannak viháncolással, röhécseléssel, hiábavalósággal és a világ szeretetével. Ha Krisztusra hallgatott volna, nem hódolt volna be az ellenségnek: „Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.” Lehet, hogy az ellenség teljesen bekerít minket. Azért mégsem kell föltétlenül kísértésbe esnünk. Az igazság bármivel fölér. Légköre semmi esetre sem aljasít el, hanem emelkedetté tesz, megfinomít, megtisztít, a halhatatlansághoz s az Isten trónjához emel. Az angyal megszólalt: „Krisztust kívánjátok, vagy a világot?”

Az ellenfél a világ legcsalogatóbb, leghízelgőbb csábításait lebegteti a szegény haladók előtt. Amíg azt bámulják, a világ csillogása és ragyogása eltakarja előlük a menny dicsőségét, és azt az életet, mely olyan elpusztíthatatlan, mint Isten királyi széke. A röpke bűnös életért föláldozzák a béke, boldogság és kimondhatatlan öröm életét, azt, amelyben a szomorúság, a bánat, a fájdalom és a halál ismeretlen fogalom lesz. (2Bizonyságtételek 100, 101)

A látás alakít. Szemének látása és fülének hallása megrontotta szívét. (4Bizonyságtételek 108)

Fölfogását megzavarta a világ választása. Lót azért választotta Sodomát lakhelyül, mert az ideiglenes előnyöket tartotta szem előtt. A nyereséget, mintsem az erkölcsi légkört, mely ott körülveszi őt és családját. Ami a világi dolgokat illeti, mit nyert vele? Vagyona megsemmisült, gyermekeinek egy része ott pusztult el a gonosz várossal, felesége sóbálvánnyá változott. Maga is éppen csak megmenekült. Önző választásának gonosz következményei ezzel sem értek véget; mert az erkölcsi romlottság annyira egybeszövődött két lánya jellemével, hogy nem tudtak különbséget tenni a jó és rossz, a bűn és az igaz tettek között. (Üzenet az ifjúságnak 419)

Fölfogás elhalványul az örök valóságok iránt. Akik rosszul hasz nálják föl az Istennek szentelt javakat, azokat majd kérdőre vonja az intézőségük felől. Némelyek önzőn markolják a javakat, mert odáig vannak a nyereségért. Másoknak nem érzékeny a lelkiismerete; mert kiégette a régóta melengetett önzés...

Annyi ideje futott alacsony, önző pályán a gondolkodásuk, hogy képtelenek értékelni az örökkévaló dolgokat. Nem tartják nagyra az üdvösséget. Mintha lehetetlen lenne magasztos szintre emelniük gondolkodásukat, hogy kellőn megbecsüljék a megváltás tervét, vagy az elfedezés értékét. Önző érdekek nyelték el egész lényüket. Akár a mágnes, úgy irányítják magukra gondolataikat s szeretetüket, alacsony szintre rögzítve őket. Ezek közül némelyek sohasem jutnak a keresztény jellem tökéletességére, mert nem látják be, hogy az ilyen jellem értékes és szükséges lenne. Lehetetlen olyan magasztossá tenni gondolkodásukat, hogy a megszentelődés elbájolja őket. Önszeretetük és önző érdekeik annyira eltorzították jellemüket, hogy lehetetlen beláttatni velük a szent, az örökkévaló és a közönséges dolgok közti különbséget. (2Bizonyságtételek 519-520)

Ami élénkíti. Mikor a fölfogást megtisztítjuk az önzéstől és önszeretettől, összhangban lesz az Isten által számukra küldött üzeneteivel. A fölfogás életre éled, az érzékenység kifinomult lesz. Hasonló értékeli a hasonlót. Aki Istentől van, meghallja Isten szavát. (5Biz. t. 696)