Fölismerést és jó választást igénylő föladat. A legszebb és legnehezebb kötelesség, melyet valaha is halandókra bíztak, hogy az emberek gondolkodásával foglalkozzanak. Akik ilyen munkába fognak, legyen világos fölismerő készségük és jó éleslátásuk.

Az igazán független gondolkodás nagyon különbözik az elhamarkodástól. Nem szabad egykönnyen elállni attól a függetlenségtől, ami óvatos, imádkozó szívvel megfontolt véleményhöz vezet; amíg a bizonyíték nem elég kézzelfogható, hogy bizonyossá tegye, hogy valóban tévedünk. Ez a függetlenség megfontolt és kiegyensúlyozott gondolkodásra vezet az uralkodó, sokrétű tévelygés közepette. Arra készteti a felelős állást betöltő embereket, hogy minden szemszögből szemügyre vegyék a bizonyítékot. Ne hagyják megingatni magukat a mások véleményétől, vagy a környezetüktől, hogy az összes körülmények értelmes, alapos ismerete alakítsa ki a véleményt. (3Bizonyság 1045)

Súlyos föladat. Mivel az ember ily sokba került a mennynek – Isten drága Fiának árába – milyen gondosan kell hát a lelkészeknek, tanítóknak, szülőknek bánniuk a hatáskörükbe került lelkekkel. Szép munka a fiatalok gondolkodásával foglalkozni, s félveremegve kellene hozzáfognunk.

Az ifjak nevelői mindig is őrizzék meg a tökéletes önuralmat. Borzasztó hiba, ha valaki türelmetlenségével vagy az őt meg nem illető méltóság és fensőbbség fönntartására való törekvéssel elpusztítja valaki lelkiismeretére tett jó hatását, mert könnyen lehet, hogy ezzel Krisztus számára veszti el azt a lelket. A balga bánásmód annyira elferdítheti az ifjak gondolkodását, hogy a kárt talán sosem lehet helyrehozni. Krisztus vallásának uralkodó hatással kell lennie a fiatalok tanítására és nevelésére.

Az Üdvözítő a lemondásra, mindenki iránt szívjóságra és hosszútűrő szeretetre nyújtott példája megrovás a türelmetlen tanítókkal és lelkészekkel szemben. Az Úr megkérdi eme indulatos oktatóktól: „Így kell bánni azokkal, akikért életemet adtam? Csupán ennyire becsülitek a végtelen árat, melyet megváltásukért fizettem?” (4Bizonyságtételek 419)

Az orvos mindenféle értelemmel találkozik. Dr. B. igyekezzék naponta növelni tudását. Művelje magában az előzékenységet és kifinomult modort... Ne feledje, hogy sokféle gondolkodású emberrel érintkezik, s hogy a tett benyomások messze terjednek, és a kórházra is visszahatnak. (3Bizonyságtételek 1834)

Türelem és bölcsesség szükséges. A lelkészek ne várjanak túl sokat a még mindig a tévedés sötétségben botorkálóktól. Végezzék jól föladatukat, Istenre támaszkodva, hogy az érdeklődőket részesítse Szent Lelke titokzatos éltető erejében, tudva, hogy munkásságuk e nélkül eredménytelen lesz. Értelmekkel foglalkozva, legyenek türelmesek s bölcsek, nem feledve, mily sokrétűek a körülmények, melyek ilyen különböző vonásokat hoznak létre egyénekben. Szigorúan ügyeljenek magukra, nehogy énjük kerekedjen felülre, s kihagyják Jézust a számításból. (Örömhírhirdetők 381)

Krisztus szeretete győzve halad előre. Csak aki a szívekben olvas, tudja, miként vezesse el az embereket a bűnbánatra. Csak az ő bölcsessége részesíthet bennünket sikerben az elveszettek eléréséhez. Mereven viselkedhetsz, azt gondolva, hogy szentebb vagy náluk, s nem számít milyen helyes a következtetésed, és mennyire igazak szavaid; soha meg nem érintik a szíveket. A szavakban és tettekben kiegyensúlyozott Krisztus szeretete fog útat nyitni a lélekhez, mikor az elvek ismételgetése és az érvek mit sem érnek el. (Nagy orvos 163)

Szánakozással és szeretettel. Nem mindenki alkalmas az eltévelyedettek megintésére. Nincs meg bennük a bölcsesség, hogy igazságot cselekedjenek, és szeressék az irgalmasságot. Rendszerint nem látják szükségesnek, hogy szeretettel és gyöngéd szánakozással elegyítsék a hűséges dorgálást. Egyesek fölöslegesen szigorúak, és mellőzhetőnek vélik Isten küldöttjének tanácsát: „Könyörüljetek némelyeken, megkülönböztetvén őket. Másokat pedig rettentéssel ment setek meg, kiragadva őket a tűzből.” (3Bizonyságtételek 26970)

Lobbanékonyak ne foglalkozzanak értelmekkel. A szilárd hit és a szent dolgok fölismerésének hiányát tartsátok elég oknak, hogy kizárjon valakit Isten munkájából. Ugyanígy a lobbanékony természet, a nyers, lehengerlő szellem mutatja, hogy ne állítsuk őt olyan helyre, ahol Isten örökségét érintő súlyos kérdésekről döntenek.

Indulatos ember ne vegyen részt értelmekkel való foglalkozásban. Nem lehet megbízni benne, hogy a Krisztus végtelen áron megváltottjainak ügyeit alakítsa. Ha emberek irányítására vállalkozik, meg fogja sérteni és sebezni lelküket, mert nincs benne gyöngédség, érzékeny finomság, melyet Krisztus kegyelme ad. Az ő szívének van szüksége lágyításra, Isten Lelkének csillapító hatalmára. A kőszívnek hússzívvé kell válnia. (Bizonyságtétel lelkészeknek 261)

Az értelmek megértéséhöz szükséges minősítések. (Tanács egy iratterjesztőnek) Több nehézség van ebben a munkaágában, mint más foglalkozásokban; ám a megtanult leckék, a megszerzett tapintat s fegyelem alkalmassá tesz a hasznosság más területére, ahol lelkeknek szolgálhatsz. Akik gyöngén tanulják meg leckéjüket, a hanyagok, és akiknek udvariatlan, nyers a modora, azok a tapintat és rátermettség ugyanolyan hiányát mutatnák az emberek megközelítésénél, ha az igeszolgáltba lépnének. (Könyvterjesztők 412)

Meggondolatlanság, türelmetlenség, kevélység és önhittség. Az emberi értelemmel való foglalkozás a legkényesebb föladat, melyet valaha is halandókra bíztak. A tanítóknak szüntelenül a Szentlélek segítségére van szükségük, hogy helyesen tudják végezni hivatásukat. Az iskolások közt nagyon sokféle jellemmel és neveléssel találkoznak. Meggondolatlansággal, türelmetlenséggel, kevélységgel és indokolatlan önhittséggel. Némely fiatal önkényeskedő fegyelem és szigor alatt élt, ami a csökönyösség és konokság lelkületét fejlesztette ki bennük. Másokat halálra kényeztettek. Majomszeretetű szülők hagyták, hogy a gyerekek hajlamaikat kövessék. Mentegették a hibákat, míg csak a jellem torz nem lett. (Tanács tanítóknak 264)

Türelem, tapintat és bölcsesség szükséges. A különböző értelmekkel foglalkozáshoz a tanítónak nagy tapintatra és finom igazgatásra van szüksége, valamint szilárdságra is. Gyakran fölbukkan majd a helyes rendszabályok utálata, sőt megvetése. Némelyek ravaszsággal akarják elkerülni a büntetéseket, míg mások fölényes közönnyel viseltetnek a vétség következményei felől. Mindez türelmet, hosszútűrést, bölcsességet követel az ifjak nevelőitől. (Tanács szülőknek, tanítóknak, tanulóknak 264)

Helyrehozhatatlan sebeket, töréseket hagyó út. A tanítónak elég képesítése és tudása lehet szaktárgyaiban, de meggyőződteteke róla, hogy vane tapintata és bölcsessége, hogy értelmekkel foglalkozzék. Ha a tanítóknak nem Krisztus lakik a szívében, alkalmatlanok az ifjúság nevelőire háruló, súlyos felelősségekre. Ha hiányzik belőlük a magasabb műveltség, ezért nem tudnak helyesen foglakozni az értelmekkel. Engedetlen szívük tör uralkodásra, s az alakítható értelmeket és jellemeket ilyen fegyelemnek alávetni sebhelyeket és töréseket hagy hátra, melyeket sohasem lehet eltávolítani. (Tanács szülőknek, tanítóknak, tanulóknak 193)

A legfinomabb ítélőképesség szükséges. Az Úr sokfélekép és több ízben elém tárta, mily körültekintőn kell bánni a fiatalokkal – hogy ehhez a legfinomabb ítélőképesség szükséges. Aki részt vesz a fiatalok tanításában és nevelésében, éljen nagyon közel Jézushoz, a nagy tanítóhoz, vegye át lelkületét és munkamódszerét. Úgy tanítsa a fiatalokat, hogy jól hasson jellemükre és életükre. (Örömhírhirdetők 333)

Fontos a személyes jelleg. Minden igaz tanításnál elengedhetet len a személyes fáradozás. Krisztus egyénenként foglalkozott az emberekkel. Személyes érintkezéssel és barátsággal nevelte a tizenkettőt. Négyszemközt, gyakran csak egy hallgatónak nyújtotta a legértékesebb tanításokat. A köztiszteletnek örvendő tanító éjjeli beszélgetésben az Olajfák hegyén; a megvetett asszonnyal a kútnál Samáriában Urunk megnyitotta a leggazdagabb kincseket. Mert meglátta hall gatóiban a fogékony szívet, új tanítások meghallgatására kész lelkületet. Még a körülötte szorongó tömeg sem volt Krisztus számára megközelíthetetlen sokaság. Közvetlen szólt mindenkihez, fordult minden szívhöz. Figyelte hallgatói arcát, észrevette a földerülő tekintetet, a gyors, fogékony pillantást, mely elárulta, hogy az igazság megérintette a lelket. S ott reszketett szívében a megértő öröm válasz visszhangja. (Nevelés 231)

A kimerültség alkalmatlanná tesz. A tanítók szenteljenek kellő figyelmet az egészség követelményeinek, hogy a lehető legjobb állapotban őrizzék meg képességeiket, hogy példaadással és tanítással gyakoroljanak helyes benyomást tanítványaikra. A tanító, kinek testi erői már elgyengültek betegségtől vagy túlmunkától, szenteljen különös figyelmet az egészség törvényeinek. Szakítson időt a fölüdülésre. Ne vállaljon felelősséget iskolai munkáján kívül, mely úgy megviselné testileg és szellemileg, hogy idegrendszere fölborul – mert így alkalmatlan az értelmekkel való foglalkozásra, s nem lesz kielégítő sem neki, sem a tanulóknak. (Keresztény nevelés 147)

Megértve a különböző szükségleteket. Utasítottak, hogy közöljem veletek, hogy kórházunk orvosai legyenek a hit és lelkiség embe rei. Tegyék Istent támaszukká. Sokan úgy jönnek a kórházunkba, hogy bűnös kívánságaik kielégítésével csaknem mindenfajta betegségeket magukra zúdítottak.

Ezek nem érdemlik meg azt a sajnálatot, amit gyakran elvárnak. Az orvosoknak is szomorú ilyenekkel tölteni az idejét, akik testileg, szellemileg, erkölcsileg is elaljasodtak.

De vannak olyanok, akik tudatlanságból szegték meg a természet törvényeit. Nyakló nélkül dolgoztak, mértéktelenül étkeztek, mert náluk az a szokás. Sokan sok mindent elszenvedtek sok orvostól, mégsem javult, hanem csak még rosszabb lett az egészségük. Végül elszakadnak a munkás élettől, barátaiktól, de még családjuktól is. S utolsó reményük, hogy a mi kórházunkhoz fordulnak azzal a halvány reménységgel, hogy ott talán enyhülést találnak.

Ezek sajnálatraméltó emberek. Bánjunk velük a leggyöngédebben, föltétlenül tanítsuk meg őket lényük törvényszerűségeire, hogy elkerülhessék a szenvedést és betegséget, a természet megszegett törvényeinek büntetését azáltal, hogy nem szegik meg azokat többé, hanem vigyáznak magukra és uralkodnak magukon. (3Bizonyságtételek 178)

Ne szóljuk mindenkor az igazságot. Akik világi társaságokban forognak, és világi szempontból nézik a dolgokat, azok közül igen kevesen fölkészültek, hogy a valódi tényállást ráolvassák fejükre. Még az igazat sem lehet mindig az emberek szemébe mondani. Van erre megfelelő idő, alkalmas pillanat, amikor a szavak nem fognak bántani. Az orvosok ne dolgozzák agyon magukat, ne merítsék ki az idegrendszerüket, mert az ilyen állapot nem kedvező a nyugodt gondolkodásra, az idegekre és a derűs, boldog lelkületre. (3Bizonyságtételek 182)

Krisztus megérti. Aki emberi létet öltött magára, tudja, hogyan érezzen együtt a szenvedő emberiséggel. Krisztus nem csak minden lelket és a lélek sajátos szükségleteit és próbáit ismeri, hanem tud az összes körülményekről, melyek fárasztják, és aggasztják a lelket. Keze szánakozó gyöngédséggel kitárul minden szenvedő gyermek előtt. Akik a legtöbbet szenvednek, azoké együttérzése, és szánakozásának oroszlánrésze. Gyöngeségeink tudata megérinti őt, s azt kívánja, hogy fektessük lábához és hagyjuk ott aggodalmainkat, bajainkat. (Nagy orvos 249)

Megértés közelebb hoz Krisztushoz. A jótettek az a gyümölcs, amit Krisztus elvár tőlünk; szerető nyájas szavakat, jótékony tetteket; gyöngéd gondoskodást a szegényekről és elesettekről. Ha szeretettel fordulunk a csüggedéssel és gyásszal megterhelt emberekhöz, ha kezünk szívesen, bőségesen ad, ha fölruházzuk a ruhátlant, ha szívesen befogadjuk házunkba és szívünkbe a hontalant, akkor az angyalok nagyon közel húzódnak hozzánk és édes dallam csendül föl a menny ben is. Minden méltányos, könyörületes és jó tett édes dallamot kelt a mennyben is.

Minden méltányos, könyörületes és jó tett édes dallamot kelt a mennyben. Az Atya trónjáról figyel föl a könyörületnek ezekre a cselekedeteire s legbecsesebb kincseinek tekinti azokat. „Enyémek lesznek, amikor összeállítom ékszereimet.” Úgy tekinti a nyomorgók és szenvedők iránti szánakozó cselekedetet, mintha Jézussal tették volna. Mikor fölkarolod a szegényt, mikor megnyitod szívedet az elesett és elnyomott előtt, mikor az árva támogatója vagy, akkor Jézussal lépsz szövetségre. (2Bizonyságtételek 25)

Krisztus gyöngédségre és szánakozásra szólít. Igaz rokonszenv ember és embertársa közt legyen a jel, mely megkülönbözteti azokat, akik szeretik és félik Istent, azoktól, akik nem gondolnak törvényével. Krisztus mily nagy szeretetet fejezett ki, hogy eljött a földre, életét adni áldozatul a haldokló világért! Az ő vallása vezetett a valódi orvosi lélekmentő munkához, ő volt a gyógyító erő. Irgalmasságot akarok, nem áldozatot, mondta. Ez a vizsga, melyet az igazság mindenható szerzője alkalmazott, hogy különbséget tegyen az igaz és a hamis vallás között. Isten azt akarja, hogy gyógyító lélekmentői legyenek gyöngédek és könyörülők, mint Krisztus tenne, ha világunkon lenne. (Orvos szolgálat 251)

Az élet boldogságának összege. Nagy kincs a kiművelt szellemi képesség, de rokonszenv és megszentelt szeretet nélkül nem a legmagasabb érték. Legyenek gyöngéd és figyelmes szavaink és tetteink egymás számára. Barátságos szavakkal és tekintettel ezer kis figyelmességet tanúsíthatunk, melyek visszahatnak ránk. A figyelmetlen keresztény mások elhanyagolásával csak azt bizonyítja, hogy nem él összhangban Krisztussal. Lehetetlenség Krisztussal egységben élni, ugyanakkor mégis ridegen viselkednünk mások iránt, megfeledkeznünk a mások jogairól. Sokan vágyva vágynak a baráti együttérzésre.

Isten valamennyiünknek azonosságot adott, melyet nem olvaszthatunk be mások egyéniségébe. Egyéni sajátosságaink kevésbé szemet szúrók lesznek, ha valóban Krisztusé vagyunk, ha akarata a mi akaratunk is. Szenteljük életünket mások javára s boldogságára, mint Üdvözítőnk is tette. Feledkezzünk meg magunkról. Ragadjuk meg az alkalmakat, még a jelentéktelenebbeket is, hogy kimutassuk hálánkat azokért a kedvezésekért, melyeket másoktól kaptunk, s keressük az alkalmakat, hogy fölvidítsunk másokat, és gyöngéden, nyájasan, s a szeretet apró tetteivel könnyítsük terheiket, enyhítsük bánatukat. Ezek a figyelmes előzékenységek, melyek családunkban kezdődnek ugyan, de ki kell terjedniük a családi körön kívülre is. Segítenek megnövelni az élet boldogabb felét. Másrészt az apró dolgok elhanyagolása segít földuzzasztani az élet keserűségét és bánatát. (3Bizonyságtételek 539540)