Vakbuzgók és vakbuzgóság fog betörni. Olyan időket élünk, mikor a vakbuzgóság minden válfaja be fog törni a hívők és hitetlenek közé. A Sátán be fog lépni álszentül, hazugságokat szőve. Mindent előhoz, amit ki bír gondolni, hogy félrevezesse a férfiakat és nőket. (Orvosszolgálat 114)

Miként éri el a Sátán? Tapasztalataink során arra jöttünk rá, hogy ha az ellenség nem tudja az embereket megtartani a közöny jegébe fagyva, akkor vakbuzgóságba próbálja taszítani őket. Amikor Isten Lelke eljön népe közé, az ellenség kiaknázza az alkalmat, ő is tevékeny. Ezzel próbál berontani Isten munkájába a műben dolgozók egyéni, de meg nem szentelt vonásai segítségével. Ezért mindig is fönnáll a veszély, hogy meggondolatlan lépéseket tesznek. Sokan a maguk elgondolása szerint foglalkoznak olyasmivel, amire Isten nem serkenti őket. (5Bizonyságtételek 644)

A hibás hajlandóságok melengetésének következménye. Van, aki nem akar hallani. Annyi ideje választották a maguk útjának követését és a maguk bölcsességét, annyi ideje melengették örökölt és fölvett jellembeli hajlamaikat, hogy vakok, közellátók. Az ilyenek megrontják az elveket, hamis mértéket állítanak föl, vizsgákat indítványoznak, melyek nem viselik a menny jóváhagyását... S éppen ezek dicsekszenek az Úrban, mint nép, mely igazságot cselekszik, és nem hagyja el az Úr rendeléseit. (1902, 138. kézirat)

Hiányzik az egészséges értelmi beállítottság. Akiket Sátán a csapdájába ejt, azok nem jutottak el egészséges értelmi beállítottság ra. Szédültek, fontoskodók, önhittek. Jaj, az Úr milyen szánalommal tekint rájuk, s hallja nagy, dagályos, hiábavaló szavukat. Fölfuvalkodottak a kevélységtől. Az ellenség meglepetten látja, milyen könnyen ejtette őket foglyul. (1906, 126. levél)

Hamis alázat. Sok szeszélyes alázatot látunk hitvalló keresztények között. Némelyek eltökélve, hogy legyőzik magukat, a lehető legalacsonyabbra helyezkednek; de csak a maguk erejével próbálkoznak, s a következő dicsérethullám vagy hízelgés a magasba, szem elől tűnésig emeli őket. Nem készek teljesen alávetni magukat Istennek, ezért az Úr nem tud általuk munkálkodni.

Ne vállalj magadra semmi dicsőséget. Ne munkálkodj megosztott elmével, Istent és énedet is szolgálva egy időben. Tartsd énedet szem elől rejtve. Szavaid vezessék a megfáradtakat, túlterhelteket Jézus hoz, az irgalmas Üdvözítőhöz. Munkálkodj, mintha jobbodon látnád őt állni, készen erőt adni a szolgálathoz. Egyedüli biztonságod a teljes, Krisztusra való támaszkodás. (Szemle 1897, május 11)

Túl sokra tartják a boldog érzelemhullámot. Némelyek elégedetlenek, hacsak erőteljes s boldog órát nem töltöttek az összejövetelen. Ezen fáradoznak, s fölkorbácsolják magukban az izgalom érzéseit. Ám az ilyen összejövetelnek nem jó a hatása. Mikor a boldog érzelemhullám elül, mélyebbre süllyednek, mint az összejövetel előtt, mivel boldogságuk nem a helyes forrásból fakadt. A lelki fejlődés szempontjából a legáldásosabb órák, melyeket komolyság és mély szívvizsgálat jellemez; mindenki törekedve megismerni magát és buzgón, mély alázattal keresi megismerni Istent.(1Bizonyság 412)

Fura cselekedetek. Az ilyen vakbuzgóságon át, amilyent nem ré giben láttunk Kaliforniában, köztük a fura vallásos gyakorlatokon s a dicsekvésen át, hogy ördögöket tudnak kiűzni, a Sátán törekszik elámítani, ha lehet, magukat a választottakat is. Ezek a személyek állítják, hogy üzenetük van népünk számára. Hol ezt, hol azt vádolják, hogy ördögi lélek szállta meg. Majd imádkozva velük, kijelentik, hogy kiűzték az ördögöt. Tevékenységük következménye tanúskodik a jellegéről. Az Úr szólított, közöljem népünkkel, hogy ő nincs ezekben a fura vallásgyakorlatokban, hogy az ilyen látványosságok lelkeket vezetnek romlásba, hacsak figyelmeztetve nem lesznek, azon kívül megrontják a Biblia igazságát. (1909, 12. levél)

Természettől harciasak. Némelyek természettől harciasak. Nem tartják fontosnak, egyetérteneke testvéreikkel vagy sem. Szeretnek vitát kezdeni, szeretnének harcolni különleges eszméikért, pedig félre kellene ezeket tenni, mert nem fejleszti a keresztény erényeket. Fáradozz teljes erőddel megfelelni Krisztus imájának, hogy tanítványai egyek legyenek, amint ő is egy az Atyával. Egyetlen lélek sincs biztonságban közülünk, hacsak naponta Jézustól nem tanulja a szelídséget és az alázatos szívűséget.

Munkádban ne légy kényúri, szigorú, vitatkozó. Hirdesd Krisztus szeretetét, ez megolvasztja és lecsillapítja a szíveket. Törekedjél egy értelemmel és ítélettel lenni testvéreiddel. Ugyanazokat szóljátok is. Az ellenség tevékenysége, nem az Úré. ”Törekedjetek egyképpen szólani, ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben.” Szóljátok az egyszerű igazságot, amin meg tudtok egyezni. Beszéljetek egységről, ne legyetek szűklátókörűek és önhittek, hagyjátok tágulni értelmeteket. (1894, 111. levél)

Maguk mértékének követése. Sokan, sokan megbíznak a maguk igazságosságában. Maguknak állítanak mértéket, s nem vetik alá magukat Krisztus akaratának, nem hagyják, hogy ő fedje be őket igazságossága, Krisztusi jelleme palástjával. Akaratuk és tetszésük szerint alakítanak jellemet. Sátánnak igen tetszik a vallásuk. Rosszul képviselik a tökéletes jellemet – az igazságosságot – Krisztus igazságosságát, szentségét. Maguk megcsalatva lévén, félrevezetnek másokat. Isten nem fogadja el őket. Hamis ösvényekre vezetik az embereket. Végezetül a nagy ámítóval együtt részesülnek jutalomban. (1902, 138. kézirat)

Egy vakbuzgó viselkedése. Néhány éve N. úr Red Buffonon, Kaliforniában hozzám jött, hogy elmondja üzenetét... Azt képzelte, hogy Isten – elmellőzve az összes vezető munkást – őrá bízott üzenetet. Rá próbáltam mutatni előtte, hogy tévedett... Mikor elsoroltam az okokat és megmagyaráztam, hogy tévedésbe esett, nagy erő szállta meg, s nagy hangon elkiáltotta magát...Sok bajunk volt vele. Értelme kizökkent egyensúlyából. Elmegyógyintézetbe kellett helyezni. (1893, 16. levél)

Hogyan bánjunk a túlbuzgóval? Isten fölszólítja szolgáit, hogy tanulmányozzák az Úr értelmét és akaratát. Akkor, ha emberek jönnek furcsa, kitalált elméleteikkel, ne szálljatok vitába velük, de mond játok meg, amit tudtok. Írva van – ez legyen fegyveretek. Egyesek ki akarják sodorni hamis elméleteik finom szálait. Hála Istennek többeket Isten tanított és ismerik az igazságot. (1905, 191. levél)

Ügyelj kifejezésedre és viselkedésedre. Olyan idő ez, mikor nagyon kell ügyelni, és őrködni a munka jellegére. Némelyek hamis elméleteket akarnak behozni, hamis elméletekkel állnak elő. Sátán fölszítja az értelmeket, hogy vakbuzgóságot támasszon sorainkban. 1908ban láttunk ilyet. Az Úr azt kívánja, hogy népe óvatosan lépjen, vigyázzon kifejezéseire, de még testtartására is. Sátán fölhasználja a viselkedés és hang sajátosságait, hogy izgalmat támasszon és munkálkodjék az értelmeken, hogy félrevezessen. (1909, 12. levél)

Kerüljük az emberi eredetű vizsgákat. Új és furcsa dolgok fog nak folyamatosan támadni, hogy hamis izgalmakba, hamis vallásos ébredésekbe, furcsa fejleményekbe vezessék Isten népét. Népünk ne vesse alá magát semmi emberi kitalálásnak, mely bármely vonalon vitát támasztana. (1897, 161. kézirat)

Óvakodjunk az új és csodálatos világosságtól. Lelkem nagyon leterhelt, mert tudom mi áll előttünk. Akiknek nincs mindennapos, élő kapcsolatuk Istennel, azokra minden elképzelhető ámítással rátámadnak. Sátán angyalai okosak a gonoszság cselekvésére, s hogy előálljanak azokkal, amiket előrehaladott fénynek mondanak. Kijelentik, hogy új és csodálatos az. Mégis, noha az üzenet némely tekintetben igaz lehet, emberi kitalálásokkal lesz elegyítve, s emberek parancsolatait fogja hirdetni igaz tanításként. Ha volt valaha idő, mikor igen buzgón kell vigyáznunk és imádkoznunk, az most jött el.

Sok, látszólag jó dolgot alaposan, sok imával fontoljunk meg, mert az ellenség ámításai, hogy lelkeket vezessen arra az ösvényre, mely annyira közel fekszik az igazság ösvényéhez, hogy alig megkülönböztethető attól. A hit szeme mégis észreveszi, hogy eltér, ha bár csaknem észrevétlenül a helyes ösvénytől. Eleinte kifejezetten helyesnek gondolható, de idő múltán látszani fog, hogy döbbenetesen eltér a szentséghöz, és mennybe vezet úttól. Testvéreim, figyelmeztet lek, egyengessetek sima ösvényt lábatoknak, nehogy a sánta letérjen az útról. (1894, 82. kézirat)

Nehéz kioltani a vakbuzgóságot. A vakbuzgóságot, ha már egyszer megindult és fejlődni hagyják, olyan nehéz eloltani, mint az épü letben elharapózott tüzet. Akik beléptek és támogatták ezt a vakbuzgóságot (szent test), sokkal jobb lenne, ha világi foglalkozást űznének, mert következetlen útjukkal szégyent hoznak Istenre s veszélyeztetik népét. Sok hasonló mozgalom fog támadni időnkben, mikor pedig az Úr munkájának emelkedetten, tisztán, babonasággal és mesékkel elegyítetlenül kellene állnia. Őrködjünk, álljunk szoros kapcsolatban Krisztussal, nehogy elámítsanak a Sátán ügyeskedései. (Vi lágtanács közlönye 1901, április 23)

Finoman szőtt elméletek, melyek megtöltik az értelmet. A Sátán sokféleképp mesterkedik, hogy épp, akiknek az üzenetet kellene hirdetniük, finom elméletekkel legyenek lekötve, melyeket nagyfontosságúnak fog beállítani, hogy az egész gondolkodást lekösse. S míg azt hiszik, hogy csodás lépéseket tesznek a tapasztalatban, egypár ötletet bálványoznak, amitől áldásos hatásuk megsérül, így keveset ér el az Úr oldalán.

A lelkészek tegyenek buzgó erőfeszítéseket meggyőződni, mi a Krisztus értelme. Vannak, akik kiemelnek valamit a Bibliából és a bizonyságtételekből, külön részeket vagy mondatokat, melyeket úgy lehet értelmezni, hogy megfeleljenek eszméiknek. Azokon időznek, s fölépítik magukat álláspontjaikon, holott nem Isten vezeti őket. Ez az ellenség kedvére való. Ne induljunk el szükség nélkül olyan irányba, mely nézeteltéréseket okoz, vagy viszályt támaszt. Ne tegyük azt a benyomást, hogy ha a lelkészek nem követik fura eszméinket, az azért van, mert hiányzik belőlük az értelem.

Krisztus példázataiban bővében a tanulságok, melyekről szólhattok, viszont a titkokat, melyeket se te, de hallgatóid sem értenek, vagy tudnak megmagyarázni, legjobb békén hagyni. Adjatok helyet az Úr Jézusnak, hogy ő tanítson. Lelke által ő nyissa meg értelmünk előtt a megváltás csodálatos tervét. (1894, 111. kézirat.)

Fordíts hátat a rossz oldalnak. (Tanács egy lelkésznek.) Ha látnád annak következményét, hogy mindig a rossz oldalon állsz ki, mint többékevésbé évek óta teszed, jobban megértenéd Jézus szavait Máté 18-ban: „Abban az órában menének a tanítványok Jézushoz, mondván: Vajon ki nagyobb a mennyeknek országában? És előhíván Jézus egy kis gyermeket, közéjük állítja azt. És monda: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek, semmiképpen sem mentek be a mennyeknek országába. Aki azért megalázza magát, mint ez a kis gyermek, az a nagyobb a mennyeknek országában. És aki egy ilyen kis gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig bűnre csábít egyet e kicsinyek közül, akik én bennem hisznek, jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára, és a tenger mélységébe vessék. Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükség, hogy botránkozások essenek; de jaj annak az embernek, aki által botránkozás esik.”(Máté 18: 17)

Testvérem, vess el minden gonosz gondolatot. Alázd meg szívedet Isten előtt. Akkor megnyitva szemedet – nem fogsz többé a rossz oldalon állni. „Ha pedig kezed vagy lábad megbotránkoztat téged, vágd le azt és vesd el magadtól; jobb néked az életre sántán vagy csonkán bemenned, hogy nem két kézzel vagy két lábbal vettetned az örök tűzre.” Vesd el hibás tulajdonságaidat, bármilyen fájdalmas is ez az emberi természetnek. „S ha a szemed (éles meglátni valami gán csolni vagy ellenezni valót) botránkoztat meg téged, vájd ki azt, és vesd el magadtól; jobb néked félszemmel bemenned az életre, hogy nem két szemmel vettetned a gyehenna tüzére.” (1901, 93. levél.)

A hit legyőzi az akadékoskodást. Ha hittel haladunk előre, eltökélve, hogy értelmesen végezzük Isten munkáját, eredményesek leszünk Nem hagyjuk, hogy a kellemetlen oldalon állni szerető emberek akadályozzanak bennünket, igen kis hitet tanúsítva. Isten lélekmentését sok hittel rendelkező férfi végezze, s egyre növekedjenek erőben és hatékonyságban. (1904, 233. levél.)

Az egyéni függetlenség veszedelme. Mindig voltak a gyülekezetben szüntelenül egyéni függetlenségre hajlók. Mintha nem értenék meg, hogy a függetlenkedő lelkület arra viszi az embert, hogy túlságosan megbízzék magában, és a maga belátására támaszkodjék, mint sem hogy tisztelje testvérei tanácsát, és nagyra becsülje ítéletüket, különösen azokét, akiket Isten az ő népének vezetőivé tett. Isten gyülekezetét különleges tekintéllyel és hatalommal ruházta föl, melyet senki sem vehet méltán semmibe vagy vethet meg, mert ezzel Isten hangját veti meg. (Apostolok története 1634)

A szelídség ápolásában békesség található. A lélek csak a szelídség és alázatosság ápolásában talál békét. Krisztus békéje sose található ott, ahol az önzés az úr. A lélek nem növekedhet a kegyességben, mikor önközéppontú s kevély. Jézus vállalta a helyet, melyet az embernek kell betöltenie, hogy Krisztus békéje lakozhassék szívében. Akik Krisztushoz jöttek tanítványnak ajánlkozni, naponta tagadják meg magukat, vegyék föl keresztjüket, s kövessék Krisztus lábnyomát. Oda menjenek, ahová példája vezeti őket. (1888, 28. levél)

A keresztény előzékenység erénye. Pál, noha sziklaszilárd volt az elvekhöz, mégis megőrizte előzékenységét. Buzgólkodott a fontos pontokért, másfelől figyelembe vette a társadalmi érintkezésnek kijáró kegyességet és udvariasságot. Isten embere nem nyelte el az emberséges embert. (Magasztos hivatásunk 236)

Némelyek nyers, udvariatlan modorban szólnak, mely megbántja mások érzését. Majd azzal igazolják magukat, hogy ilyen a természetem. „Mindig pontosan megmondom, amit gondolok”, s erényként dicsérik ezt a gonosz jellemvonást. (Magasztos hivatásunk 229)

A szerzőnek szembe kellett szállni a vakbuzgósággal. 1844ben mindenfelé szembe kellett szállnunk a vakbuzgósággal, de mindig ez a szó érkezett hozzám: Az izgalom nagy hulláma minden esetben káros a műre. Tartsátok lábatokat Krisztus lábnyomán. Üzenetet kaptam, hogy szálljak szembe a vakbuzgóság összes válfajával. Az Úr utasított, hogy rámutassak népünk előtt, hogy az izgalom nagy hatása alatt idegen munkát végeznek. Vannak, akik kihasználják az alkalmat, hogy babonaságot hozzanak be. Így az ajtó bezárul a megbízható tanítás terjesztése előtt. (1902, 17. levél)

Küszöbön álló veszély. Amint a vég közelebb húzódik, az ellenség teljes erejével arra fog törni, hogy vakbuzgóságot hozzon közénk. Örvendezne, ha látná a hetedik napi adventistákat olyan végletekig menni, hogy a világ a túlbuzgók testületeként pecsételné meg őket. Az ilyen veszély ellen szólított föl az Úr, hogy figyelmeztesse a lelkészeket és gyülekezeti tagokat. A mi föladatunk figyelmeztetni az embereket, hogy szilárd alapra építsenek s a világos így szól az Úrra helyezzék lábukat. (Evangéliumi munkások 316)

Az értelem ellenőrzés a vakbuzgóság egy formája. Világosan szóltam annak a tudománynak veszélyéről, mely azt mondja, hogy az egyik személy értelmét más valaki ellenőrzése alá engedje. Ez az ördög tudománya.

Ez a jellege a vakbuzgóságnak, mellyel 1845ben kellett szembeszállnunk. Akkor nem tudtam, hogy ez mit jelent, mégis az Úr fölszólított, hogy a leghatározottabb bizonyságot hordozzak minden effajta ellen. (1901, 130 1/2. levél)

Ápold a részrehajlás nélküli, derűlátó szemléletet. Nincs okunk tévedésre rögzíteni tekintetünket, gyászolni, panaszkodni, drága időt és lehetőségeket pazarolni a mások hibái fölötti siránkozásra... Nem Istennek tetszőbb lennee részrehajlás nélküli szemmel meglátni, hányan szolgálják Istent, állnak ellen a kísértéseknek, magasztalják és szereznek tisztességet Istennek anyagi és szellemi tehetségeikkel? Nem jobb lennee elmélkednünk Isten bámulatra méltó csodatevő hatalmáról, amint átalakít szegény, lezüllött bűnösöket, akik tele voltak erkölcsi szennyel, s akik oly igen átalakítottak, hogy krisztusiak lettek a jellemükben? (Magasztos hivatásunk 248)