Az értelmet és a hajlandóságokat nevelni kell. Isten józan észt, az értelem szellemi képességeit adta. De ha ezt elhanyagoljuk, műveletlenül és képzetlenül hagyjuk, olyanok maradunk, mint a vad pogányok. Az értelemnek s hajlandóságoknak nevelésre és irányításra van szükségük. Elvről elvre vezetni és nevelnünk kell az embert, hogy együttműködjék Istennel. Az Úr az ő igazságának fénye által munkálkodik az emberben. Az igazság megvilágította értelem keresni fogja az igazságot – a tévedéssel ellentétben. (1898, 135. levél)

Isten helyesli az értelem művelését. Az értelem kész a legmagasztosabb kiművelésre. Az Istennek szentelt életnek nem kell a tudatlanság életének lenni. Sokan a művelődés ellen emelnek hangot, mivel Jézus műveletlen halászokat választott örömüzenete hirdetőiül. Azt vonják le ebből, hogy előnyben részesítette a műveletleneket. Holott sok tanult és tiszteletreméltó ember hitt tanításainak. Ha bátran engedelmeskedtek volna meggyőződésüknek, akkor követték volna az Urat. Ha fölajánlották volna képességeiket, elfogadta volna, s szolgálatába állította volna őket. De nem volt bennük erkölcsi erő a helytelenítő fejedelmek s féltékeny vezetők előtt, hogy megvallják Krisztust, és kockára tegyék hírnevüket a szerény galileai oldalán.

Jézus nem vetette meg a művelődést. Az értelem legmagasabb kiművelése, ha Isten szeretete és félelme szenteli meg, teljes jóváhagyásában részesül. A Krisztus által választott szerény emberek három évig vele voltak, a menny fönségese finomító hatásának kitéve. Krisztus volt a legnagyobb nevelő, akit valaha is látott a világ.

Krisztus elfogadja a fiatalokat tehetségeikkel és gazdag érzelemvilágukkal, ha készek neki szentelni magukat. A szellemi nagyság legmagasabb pontjait érhetik el, s ha vallásos elv egyensúlyozza őket, előre vihetik a munkát, melyért Krisztus a földre jött. Így a mester munkatársai lehetnek. (Keresztény nevelés 47, 48)

Nem elégszik meg másodrendű eredménnyel. Az igaz tanító nem elégszik meg másodrendű munkával. Nem elégszik meg, ha alacsonyabb szintre irányítják tanulóit, mint amelyet el tudnak érni. Ne elégedjen meg pusztán szaktudásban részesíteni őket, hogy eszes könyvelők, ügyes mesteremberek, sikeres kereskedők legyenek. Hanem az igazság elveivel kívánja ihletni őket, – engedelmességgel, becsületességgel és tisztasággal – olyan elvekkel, melyek jóra ható erővé teszik őket a társadalom fölemelésére. Mindenek fölött azt kívánja, hogy megtanulják az önzetlen szolgálat életének csodás leckéjét. (Nevelés 2930)

Magas szintre. Az Úr utasított, hogy emeljük magasabb szintre tanulóink értelmét, mint sokan lehetségesnek vélik. Neveljük a szíveket, értelmeket, hogy az örök igazság forrásából merítve napi táplálékot, megőrizzék tisztaságukat. Az isteni értelem és kéz tisztán megőrizte a teremtésről szóló följegyzéseket. Egyedül Isten szava nyújt hiteles beszámolót a teremtésről. Ez az ige legyen iskoláink fő tanulmánya. Itt tarthatunk föl közvetlen kapcsolatot az ősatyákkal és látnokokkal. Itt tanulhatjuk meg, mibe került megváltásunk annak, aki kezdettől egy volt az Atyával, s aki életét áldozta, hogy nép állhasson előt te minden közönséges földiességtől megváltva, Isten képmására megújultan. (1909, 64. levél)

Az igaz nevelés egyesíti a szellemit az erkölcsivel. Az Úr régóta vár, hogy tanítóink a tőle jött világosságban járjanak. Szükséges megalázkodnotok, hogy Krisztus visszaállíthassa az emberben Isten erkölcsi mását. Alaposan meg kell változtatni a nevelés jellegét, mielőtt a helyes öntvényt adna intézményeinknek. Csak mikor egyesítjük a szellemi és erkölcsi erőket, akkor érjük el Isten szavának mértékét. (Keresztény nevelés 527)

Az igazi istenfélelem emel, finomít. Népünk eltűri, hogy értelme szűk látókörű legyen, alacsony szintet foglaljon el. Eltűrik, hogy a Krisztus terve és szelleme helyett emberek tervei irányítsák, s világi szellem alakítsa őket. Az Úr utasított, hogy ezt mondjam népünknek: Tekintsetek a föld fölé, a mennyeire. A számok nem a siker bizonyítékai; ha az lenne, Sátán nagy sikerrel dicsekedhetne. A siker az intézményeinket, iskoláinkat, gyülekezeteinket átható erkölcsi hatás foka. A legmagasabbtól a legalacsonyabbig, az legyen örömünk, hogy krisztusi erényekkel képviseljük Urunkat. Tanítóink tanulják meg, hogy az Isten iránti engedelmességgel kísért igaz istenfélelem és szeretet fölemel és finomít. (1908, 316. levél)

Alaposság. A jellemépítésnél alaposság kell a sikerhöz. Őszinte vágynak kell élni, hogy megvalósítsuk a mesterépítész tervét. A fölhasznált gerendák legyenek jók és erősek. A hanyag, megbízhatatlan munka nem elfogadható, hiszen tönkretenné az épületet. Egész valón kat vigyük ebbe a munkába, hiszen erőt és lendületet követel. Nem pazarolhatunk anyagot jelentéktelen dolgokra. Eltökélt emberi erőfeszítést kell belevinni, együttmunkálkodva az isteni munkással. Komoly, buzgó, kitartó igyekezet kell, hogy elszakadjunk a világ szokásaitól. Mély gondolkodást, állhatatos egyenességet és buzgó szándékot követel ez. Nem lehetünk tétlenek. Szent megbízatás az élet; minden percet bölcsen kell hasznosítanunk. (Magasztos hivatásunk 84)

Jelentéktelen dolgok gyöngítik az értelmet. A tanuló, aki Isten szavának széles elvei helyett közönséges eszméket fogad el, s megengedi, hogy időt, erőt kössenek le e jelentéktelen ügyek, észreveszi, hogy értelme törpül, gyöngévé válik. Elveszti a növekedés készségét. Az értelmet nevelni kell, hogy megértse az örök életre vonatkozó fontos igazságokat. (1909, 64. levél)

Ne hanyagoljuk el az élet ügyeit. Az élet túl komoly, hogy az ideiglenes és földi ügyek lekössenek a gondok és aggodalmak taposómalmába, oly dolgokért, melyek örök javunkhoz képest semmiségek. De Isten fölszólít, hogy földi dolgainkkal is őt szolgáljuk. Az ilyenekben való szorgalom olyan része az igaz vallásnak, mint az istentisztelet. A Biblia nem hagyja jóvá a tétlenséget. A tunyaság a világot sújtó legnagyobb átok. Minden igazán megtért férfi és nő szorgalmas munkás lesz. (Krisztus példázatai 343)

Tanításra elhívottak minősége. Isten ügyének tiszta erkölcsű, má sok tanítására megbízható emberekre van szüksége, kiknek hite nem ingadozik; akik gyöngédek és türelmesek, akik Istennel járnak, s mesz sze kerülik a gonosznak a látszatát is; akik szorosan Isten mellett állnak – röviden – becsületes keresztények. Az ilyenek által keltett jó benyomást semmi ki nem törli. Az így elnyert nevelés az örökkévalóságon át megmarad. Amit a nevelésnek ez a folyamata elhanyagolt, az valószínűleg elvégezetlenül is marad. Ki vállalkozik e föladatra?

Szeretnénk, ha akadnának erős, hitben gyökerezett és megalapozott fiatalok, akik már most olyan élő kapcsolatban állnak Istennel, hogy ha a vezető testvérek javasolnák, beiratkozhatnának az ország fölsőbb iskoláiba, ahol széleskörű műveltség s megfigyelés lehetősége kínálkozna. A különféle gondolkodású emberekkel való érintkezés, a nevelés módszereinek, és a módszerek hathatósságának ismerete, a hittudomány elsajátítása, amint azt a nevelés főintézeteiben tanítják, az ilyen munkásoknak nagy hasznukra lenne. Megtanítaná őket a művel tebb osztályok közötti munkálkodásra és koruk fő tévedéseinek ellenérveire. Ez volt a hajdani waldensek módszere. Fiataljaink, ha hűek Istenhöz, jó munkát végezhetnének addig is, ameddig tanulnak. Vethetik az igazság magját. (5Bizonyságtételek 5834)

Helyes szokások nyomot hagynak a jellemen. A helyes szokások hagyjanak nyomot a gyerekek értelmén és jellemén, hogy a helyes úton járjanak. Sokat jelent Isten Lelkének közvetlen hatása alá hozni a gyermekeket, az Úr tanítása és intése szerint. A helyes szokások kialakítása, a helyénvaló lelkület tanúsítása komoly erőfeszítést követel – Jézus nevében és erejével. A tanító legyen kitartó, sorrólsorra, elvrőlelvre haladva, hosszútűréssel és türelemmel, jóakarattal és szeretettel szívéhez kötve a gyermekeket a Krisztus szeretetének szívében való megnyilatkozása által. (Keresztény nevelés 268)

A jellemek különbözők. A tanítók gondolják meg, hogy nem angyalokkal van dolguk, hanem emberekkel, akiknek hozzájuk hasonlóhajlamaik vannak. A jellemek nem egyformák. A gyerekek a jellem összes szakaszát öröklik. A jellem hibái és erényei napvilágra jönnek. A tanítók vegyék ezt számításba. Az emberi jellem örökölt és beléne velt torzultságával csakúgy, mint a szépségével, tudni kell bánni. A tanítóban sok erényt kell ápolni, hogy tudja, miként bánjon az eltévelyedett diákkal, a diák jelen és örök javára. Indulatosság, türelmetlenség, önzés és önhittség, sok gonosz rombolást végez, ami a Sátán harcmezejére taszíthatja a lelket, hajója kormányzásának tudása nélkül. Az a veszély fenyegeti, hogy a Sátán ide s tovalöki őt, kísértései játékszereként. A tanító ügyeljen torz jellemvonásaira, nehogy megszenteletlen jellemvonásaival Sátán lélekpusztító eszközként használja őt. (Kiadatlan bizonyságtételek=Spalding 133)

Legyünk krisztusiak az értelmekkel foglalkozáshoz. Mindennapi munkaeszköz ez, melyet hozzatok működésbe, a hitet, mely szeretetből fakad, szeretetből munkálkodik, és megtisztítja a nevelő lelkét. Emeld legfőbb tekintéllyé Isten kinyilatkoztatott akaratát. Ha Krisztus alakul bennetek a dicsőség reménységeként, Isten igazsága úgy hat a rossz vérmérsékletre, hogy átalakító ereje megváltozott jellemben tűnik elő. Akkor a tanulók előtt nem fogjátok megszenteletlen szívetek és viselkedésetek megnyilvánulásaival hazugsággá változtatni Isten igazságát. Sem önző, türelmetlen, keresztényietlen kitörésekkel viseltetni a gyermekek iránt – azt mutatva ki, hogy Krisztus kegyelme nem elégséges számotokra minden időben, minden helyen. Istenfélő magaviselettel azt bizonyítjátok, hogy Isten tekintélye nem csupán névleges fölöttetek, hanem valóság és igazság. Különüljetek el minden kifogásolhatótól és keresztényietlentől, bármilyen nehéz is lehet ez a hívőnek. (Kiadatlan bizonyságtételek= Spalding gyűjtemény 106)

Állandó szidás megzavarja a gyermeket. A menny a gyermekben a fejletlen férfit és nőt látja, akiket képességekkel és lehetőségekkel ruházott föl, akik, helyesen irányítva, s a mennyei bölcsességgel fejlesztve, Isten eszközei, munkatársai legyenek, melyeken át a mennyei áldásos hatások munkálkodhatnak. Az éles szavak és állandó gáncsoskodás megzavarja, de sohasem javítja meg a gyermekeket. Az ingerült szavakat nyeld le. Tartsd Jézus fegyelme alatt lelkületedet. Így megtanulod, miként szánjad őket, s érezz együtt a hatáskörödbe kerültekkel. Ne légy türelmetlen és nyers, mert ha a gyermekek nem szorulnának nevelésre, nem lenne szükségük az iskola előnyére. Vezessétek őket türelmesen, nyájasan, szeretettel a haladás lépcsőjén, lépésrőllépésre emelve őket az ismeretszerzésben. (Kiadatlan = Spalding 106)

Óvakodjunk a tanulók fölfüggesztésétől. Vigyázzatok, mit tesztek a diákok fölfüggesztése felől. Komoly ügy ez. Súlyos hiba követeli csak meg ezt a büntetést,

s akkor is gondosan mérlegeljétek a körülményeket. Közelről vagy messziről, esetleg ezer mérföldről jöttek, így meg vannak fosztva a családi kör előnyeitől. S ha kizárják, megfosztják őket az iskola előjogaitól. Kiadásaikat fedezni kellett valakiknek, akik reménykedtek és megbíztak bennük, hogy nem hiába fektették be pénzüket. A tanuló kísértésbe megy, vagy kísértésbe esik, s meg kell büntetni helytelenségéért. Nagyon is tudtában van, hogy beszennyezte hírnevét, s csalódást okoz azoknak, akik bíztak benne, hogy nevelése helyes jellemet fejleszt ki iskolai életében, ami visszafizetné, a beruházásukat.

Most fölfüggesztették balga tette miatt. Mit tegyen? Bátorsága a legmélyebbre süllyedt, s önérzetét is megingatta. Csak pénzbe kerül, és drága időt veszít. Ki gyöngéd, s ki nyájas, ki érez felelősséget érte? Nem csoda, hogy Sátán kihasználja az alkalmat! A diákot az ő harcmezejére taszították, s ezzel a szív leggonoszabb érzéseit hívták életre, erősítették meg. (Kiadatlan bizonyságok = Spalding 145)

Kerüljük az igazságtalan bánásmód látszatát. Mikor olyan emberekkel vívsz, melyet azok tanúsítanak, akiknek nincs Bibliavallása, hanem csak állítólagos keresztények, ne feledd, hogy keresztény vagy Nagyon csökkented áldásos hatásodat, elcsúfítod keresztény lelki életedet, mikor elveszted önuralmadat, s a legkisebb ürügyet adsz, hogy azt gondolhassák, hogy helytelenül bánsz velük. Ha el tudjátok ezt kerülni, ne hagyjatok ilyen benyomást bennük. A mai próbaidőben jellemünket alakítjuk a jövő halhatatlan életre. S ez nem minden. Mert e jellemépítő folyamatban nagyon vigyázzunk, miként építünk, hisz mások is a mintánkra fognak építeni (Gyógyszolgálat 209)

Az értelemnek fontos a tiszta táplálék. Az értelemnek, akár a testnek, fontos tiszta táplálékban részesülni, hogy egészséges és erős legyen. Adjatok gyermekeiteknek olyan gondolkodni valót, mely rajtuk kívül és fölöttük áll. A tiszta, szent légkörben élő értelem, nem válik fölületessé, kicsinyessé, hiúvá, vagy önzővé. (1890, 27. levél)

Olyan időket élünk, amikor mindazt, ami hamis, ami sekélyes, azt a valóságos, a természetes, a maradandó fölé magasztalják. Tartsuk hát mentesnek gondolkodásunkat mindentől, ami helytelen irányba terelné. Ne terheljük le silány történetekkel, amelyek nem fejlesztik szellemi képességeinket. Olyanok lesznek gondolataink, mint amivel tápláljuk. (5Bizonyságtételek 544)

Hitetlen szerzők. A hitetlen szerzők könyveinek tanulása súlyos kárt tesz. Így konkolyt vetünk el a tanulók értelembe és szívébe. Mégis gyakran ezt a táplálékot adjátok az agynak, holott sokaknak kevés az ismerete az örökérvényű tárgyakról, melyeket meg kell érteniük.

Érték az idő. Naponta bizományba kapjuk az Úrtól, s el kell majd számolnunk vele. Használjuk hát Isten dicsőségére, s ha meg akarjuk hosszabbítani életünket, ha el szeretnénk nyerni az Isten életéhöz fogható életet, tiszta táplálékot kell nyújtani értelmünknek. Ne pazaroljuk az időt, mert jóra lehet fölhasználni. (1898, 15. kézirat)

A tanulók tanuljanak meg Istennek engedelmeskedni. Láttam, hogy nagy eszmék szerint kell fáradoznunk, és Isten irányítása alatt ezeket megvalósítanunk iskoláinkban. Ám az egy fő lecke, melyet a diákoknak meg kell tanulni, hogy keressék teljes szívvel, értelemmel és erővel Isten ismeretét, s a legpontosabban engedelmeskedjenek neki. Az élet fődolga az üdvözülés tudománya. Egyetlen irodalmi mondás, vagy könyvtanulás se váljék legfőbbé. Hanem megismerni Istent, és akit elküldött, a fölkent szabadítót. Ez az örök élet.

Iskolai életükben a tanulók vigyék magukkal Isten szeretetét és félelmét. Ez értékesebb bölcsesség, mint szó kifejezhetné. Istennel kapcsolatban állva, el lehet mondani róluk, mint Dánielről, hogy Isten bölcsességben és tudásban részesítette őt minden titok felől.

Jó dolog a tanulás. Salamon bölcsessége kívánatos. De aki Salamonnál nagyobb, annak bölcsessége sokkal kívánatosabb és nélkülözhetetlen. Tanulással nem érhetjük el Krisztust, de Krisztus által elérhetjük a létra legfelső végét. Hiszen az ihletés igéje mondja, hogy „benne teljesek vagytok.” /Kolossé 2:10/ Legfőbb kötelességünk keresni és elismerni Istent, s akkor ő fogja irányítani ösvényünket. (1896, 126. levél)