A siker céltudatosságot követel. Bármilyen területen elért siker határozott célkitűzést követel. Aki igaz sikert akar elérni az életben, tartsa szüntelen szem előtt az igyekezetére méltó célt. Az Úr ilyen célt tűz ki a mai ifjúság elé. (Nevelés 262)

A lehető legmagasabbra törekedjünk. Képességeink határozzák meg a helyet, melyet az Úr kijelölt számunkra. Nem mindenki éri el ugyanazt a fejlődési fokot, vagy végzi egyenlő eredménnyel ugyanazt a munkát. Isten nem várja el az izsóptól, hogy a cédrus méreteire növekedjék, sem az olajfától, hogy elérje a pálma méltóságos magasságát. Mégis mindenkinek olyan magasra kell céloznia, amint az emberi és isteni képességek egysége lehetővé teszi számára. (Nevelés 267)

Legyen valóságos céljuk. Tanítsátok a diákságot a legmagasztosabb, legszentebb célra fordítani Istenadta képességeit, hogy a legjobb jót végezzék el a földön. A tanulók tanulják meg, mit jelent valóságos céllal rendelkezni az életben, s eljutni az igazi nevelés, az igaz műveltség legmagasabb megértésére. (Nevelés 267)

Krisztus bátorítja a magasztos célokat. Bátorítja legmagasztosabb célkitűzéseinket, biztosítja legválasztékosabb kincsünket. (Krisztus példázatai 374)

Képességek föl nem ismerése. Sokan nem válnak azzá, amivé lehetnek, mert nem vetik be a bennük levő erőt. Nem ragadják meg, mint tehetnék, az isteni erőt. Sokat elterelnek az iránytól, mellyel a legigazibb sikert elérhetnék. Magasabb megbízatást vagy kellemesebb föladatot keresve megkísérelnek valamit, amire alkalmatlanok.

Sokan, akiknek máshol lenne elhívatottságuk, nagyravágyón más hivatásba lépnek, s aki eredményes mezőgazda, iparos vagy ápoló lehetett volna, elégtelenül tölti be a lelkész, ügyvéd, vagy orvos szerepét. Mások felelős állást tölthettek volna be, de erőfeszítés, szorgalom s kitartás híján megelégszenek a könnyebb hellyel. (Nevelés 267)

Az élet nagy lehetőségei. Ami az élet lehetőségeit illeti, ki tudná eldönteni, mi a nagyszerű és mi a kicsiny? Hány munkás az élet alacsonyabb helyein eszközöket indított el a világ áldására, oly eredmé nyeket érve el, melyeket királyok irigyelhetnek. (Nevelés 266)

Valami jobbat – Az igaz élet törvénye. Valami jobbat, ez a nevelés jelszava, az igaz élet törvénye. Bármit kér Krisztus, hogy lemondjunk róla, valami jobbat ajánl helyébe.

Az ifjak gyakran melengetnek célokat, törekvéseket és élvezeteket, melyek nem látszanak gonosznak, mégsem ütik meg a legmagasabb mértéket, mert elterelik őket a legmagasabb célkitűzésektől. Erőszakos lépések, vagy kimondott kárhoztatás nem elég, hogy elvezessük a fiatalokat attól, amit kedvesnek tartanak. Irányítsuk őket valami jobb felé, mint a külső kérkedés, nagyravágyás és bűnös, önző kielégülés. Hozzátok érintkezésbe őket igazabb képességgel, magasztosabb elvekkel, nemesebb életekkel. Vezessétek őket annak szemlélésére, aki mindenektől fogva kívánatos.

Mikor a tekintet őrá rögződik, az élet megtalálja központját. A fiatalok lelkesedése, nagylelkű odaadása és szenvedélyes buzgalma megtalálja igaz célját. A kötelesség gyönyörűséggé válik, az áldozathozatal boldogsággá. Krisztust tisztelni, hozzá hasonulni, érte fáradozni az élet legmagasabb vágya és legfőbb öröme lesz. (Nevelés 2967)

Ápoljátok a legmagasabb indítékot a fejlődésre. Naponta serkentsük az ápoló képzésben levőket, hogy fejlesszék magukban a legmagasabb indítékokat az előrehaladásra. Járjanak fő és szakiskoláinkba, s a tanítók értsék meg felelősségüket, hogy a tanulókkal dolgoz zanak és imádkozzanak. Az ilyen iskolákban tanuló tanuljon meg orvosi lélekmentővé válni, szilárdan összefonódva az evangélium öröm üzenete szolgálatával. (Rendkívüli bizonyságtételek 11,12. oldal)

A gazdag önző céltalansága. Célja nem volt magasabb, mint az állaté, mely elpusztul. Úgy élt, mintha nem lenne Isten, mennyország, eljövendő élet. Mintha minden, amije volt, az övé lenne, és semmivel sem tartozna Istennek és embernek. A zsoltáros leírja a gazdag embert, mikor így szólt: „Azt mondja a bolond az ő szívében: nincs Isten.” (Krisztus példázatai 2578)

A céltalan élet élő halál. A céltalan élet nem más, mint élő halál. Az értelem foglalkozzék örökkévaló dolgokkal. Ez elősegíti a test és értelem erejét. (Egészség tanácsok 51)

A penész a céltalanságon tenyészik. A szellemi elégtelenség és erkölcsi gyöngeség egyik főoka a méltó célokra összpontosítás hiánya

Dicsekszünk könyveink széleskörű terjesztésével, de a könyvek szapo rodása, még a magukban véve ártatlan könyveké is, kimondottan ártalmas lehet….A folyóiratok és könyvek jó része, akár Egyiptom békái, ellepve a földet, nem csupán közönségesek, hiábavalók és elpuhulttá tevők, hanem tisztátalanok és rombolók. Hatásuk nem csupán részegítő az értelemnek, hanem pusztító a léleknek.

Az értelem, a szív, mely tétlen, céltalan, könnyű áldozat a gonoszságra. Beteges, élettelen szervezet az, melyen a penész megtelepedik. A tétlen értelem a Sátán műhelye. Irányítsuk a gondolatokat magas és szent eszmékre, legyen nemes célja, lefoglaló szándéka, akkor a gonosz nem sok teret talál. (Nevelés 18990)

A céltalanság a mértéktelenség előfeltétele, oka. A mértéktelenség gyökerének eléréséhez mélyebbre kell hatolnunk a szesz és dohány fogyasztásánál. Lehet, hogy a tétlenség, céltalanság, vagy gonosz barátok a hajlam oka. (Nevelés 2023)

Kevés rossztól tartsunk jobban. Kevés rossztól tartsunk jobban, mint a tétlenségtől és céltalanságtól. A legtöbb testedző verseny, mérkőzés mégis aggasztó azoknak, akik szívükön viselik a fiatalok jólétét.…Mert serkentik a szórakozások s izgalmak szeretetét, ezzel ápolják a hasznos munka utálatát, a hajlamot a gyakorlati kötelességek és felelősségek elkerülésére. Elpusztítják az élet józan dolgaiban és csöndes örömeiben való kielégüléseket. Így kitárul az ajtó a züllöttség, erkölcstelenség, törvénytelenség előtt, ezek borzalmas következményeivel együtt. (Nevelés 2101)

Senki se éljen céltalan életet. Minden embernek szolgálnia kell. A Lélek általi megszentelődésen át Isten munkatársaként kell fölhasználnia testi, erkölcsi és szellemi képességeit. Kötelességük tevékenyen és fönntartás nélkül Isten szolgálatára szentelni magukat. Működjenek együtt Krisztussal a mások segítésének nagyszerű munkájában. Krisztus mindenkiért meghalt; mindenkit megváltott a kereszten, hogy ne éljen többé céltalan, önző életet. Hanem abban éljen, aki meghalt megváltásáért. Isten nem hívott mindenkit igeszolgálatra, mégis mindenkinek szolgálnia kell. Aki a maga szolgálatának életét választja, az megszomorítja a Szentlelket. (A te igéd igazság 95)

Ápoljuk a helyes indítékokat. Tartsuk az öreg és fiatal előtt a szol gálat igaz indítékait. Úgy tanítsuk a tanulókat, hogy hasznavehető fölnőtté fejlődjenek. Használjunk föl minden eszközt, ami fölemeli s nemesíti őket. Tanítsuk őket, hogy állítsák a legjobb használatra képességeiket. Egyenlően vegyék igénybe testi és szellemi erejüket. Ápolják a rend és fegyelem szokásait. Tartsuk a tanulók előtt a jó hatást, melyet a tiszta, igaz élet gyakorol. Ez segíteni fog nekik, fölkészülni a hasznos szolgálatra. Naponta tisztábbá és erősebbé növekednek, Isten jelleme s igéjének tanulmányozása által. Jobban fölkészülnek a gonosz elleni erőfeszítésekre. (Keresztény nevelés 543)

Tettek mutatják az indítékot. Tetteink lerántják a leplet elveinkről és indítékainkról. Sokak gyümölcse – bár Isten szőlőinek tartják magukat – tövis és bojtorján voltukat bizonyítja. Mégha az egész gyülekezet jóváhagyja is helytelen útjukat, ez mégsem teszi a helytelent helyessé. Nem változtathatja a tüskebogyót szőlőfürtté. (5Bizonyságtételek 103)

Indítékokat, nem látszatokat fog megítéli. Mindenki fontos kötelessége, hogy megismerje viselkedésének alaphangját s az indítékokat, amelyek egyes cselekedetet kiváltanak belőlük. Életük minden tette ítéletre kerül, nem a külső látszat, hanem aszerint, hogy mi késztette ezekre őket. (3bizonyságtételek 507)

Krisztus követői új indítékokat találnak. Nincs ahhoz fogható tudomány, mint amelyik Isten jellemét fejleszti ki a tanulók életében. Akik Krisztus követőjévé válnak, úgy találják, hogy új indítékokban részesülnek. Új gondolataik támadnak és új cselekedetek, ennek kell eredményül lenniük. De csakis küzdelem árán tudnak előre haladni, mert ellenség van, akivel szüntelen küzdeniük kell, aki kísértéseket állít eléjük, hogy kételkedésre és bűnre késztessék a lelket. Örökölt és fölvett rossz hajlamokat kell legyőzniük. Az étvágyat, szenvedélyeket, indulatokat a Szentlélek ellenőrzése alá kell hajtaniuk. Az örökkévalóságon innen nincs vége a küzdelemnek. De noha szüntelen csatákat kell megharcolni, értékes győzelmeket is lehet aratni. Az énük és a bűn fölötti diadal értékesebb, mint az értelem föl tudná becsülni. (Tanács tanítóknak 20)

Két szembeálló indítóerő. A Biblia megmagyarázza magát. Szöveget szöveggel kell egybevetni. A tanuló tanulja meg egésznek tekinteni az igét, és ismerje föl a részek kapcsolatát. Sajátítsa el a főfontosságú, központi tárgykört, Isten eredeti tervét a világ számára, a sors döntő viszály eredetét, s a megváltás munkáját. Értse meg a két felsőbbségért vetélkedő elvet. A történelemből és a jövendölésekből tudja ezeket követni a nagy, végső kibontakozásig. Ismerje meg, hogy a sorsdöntő viszály miként lép be az emberi tapasztalat összes szakaszába, amint a mindennapi tettekben ő maga is kimutatja az egyiket vagy másikat, a két szembenálló indíték közül. S hogy miként, ha akarja, ha nem, most dönti el, hogy a kérdés melyik oldalán fog találtatni. (Nevelés 190)

A tettek kétrétű jellege. A cselekedeteknek kettős a jellege és fontossága. Erényes vagy gonosz, helyes vagy helytelen, az indítékoktól függően. A gyakran ismételt helytelen tett állandó nyomot hagy elkövetője értelmén, s azokén is, akikkel érintkezik, akár lelkileg, akár világi síkon. A szülők s tanulók, akik nem ügyelnek az apró helytelenségekre, megalapozzák azokat a fiatalokban. (Gyereknevelés 201)

A tett minősítést nyer az indítéktól. A cselekedetek minősítést nyernek az indítéktól, melyek kiváltották őket. Ha ezek nem magasztosak, tiszták és önzetlenek, az értelem és jellem sohasem válik jól kiegyensúlyozottá. (Isten fiai és lányai 171)

Indítékok, jelleget adnak a tetteknek. Az indíték határozza meg cselekedeteink jellegét, az pecsételi meg azokat becstelenné vagy magas erkölcsi értékké. Isten nem a szembetűnő dolgokat – melyeket, aki lát, mindenki dicsér – tartja a legszebbnek. Az örömmel teljesített apró kötelességek, a föltünés nélküli kis ajándékok – melyek emberi mértékkel értéktelennek tűnhetnek – gyakran a legszebbek előtte. A hű és szerető szív legköltségesebb ajándéknál is becsesebb Istennek. A szegény özvegy betevő falatját adta, hogy azt a kicsit megtehesse. Megtagadta magától az ételt, hogy a két fillért a szeretett ügyre fordíthassa. Erős hittel adakozott. Bízott mennyei Atyjában, hogy nem feledkezik meg súlyos ínségéről. Ez az önzetlen lelkület és gyermeki hit váltotta ki a Megváltó dicséretét. (Világ reménye 615)

Isten fölfedi az indítékokat. Isten lépésrőllépére vezeti népét. Olyan helyzetekbe viszi őket, melyek fölszínre hozzák szívük indítékait. Némelyek kitartanak egyik ponton, de a másikon elbuknak. Minden előre tett lépésnél az Úr kissé közelebbről vizsgálja szívüket. Ha valaki szembenállónak találja szívét Isten világos munkálodásával, ez győzze meg, hogy győzedelmeskednie kell, máskülönben az Úr végezetül elveti őt. (Magasztos hivatásunk 162)

Titkos indítékaink döntik el sorsunkat. Tetteink, szavaink, legtitkosabb indítékaink is számba jönnek, mikor sorsunk eldől, derűre vagy borúra. Mi talán el is felejtettük, mégis tanúskodni fognak rólunk. Vagy igazolnak minket, vagy elítélnek. (Nagy küzdelem 486)

Isten a szándék tisztasága szerint ítél. Nem gazdagságuk, műveltségük vagy tisztségük szerint ítéli meg az embereket, hanem indítékaik tisztasága és jellemük szépsége szerint. Azt nézi, mennyit birtokolnak Lelkéből, mennyire hasonlít őhozzá az életük. Hogy valaki nagy legyen Isten országában, mintegy kisgyermeknek kell lenni alázatban, hite egyszerűségében és szeretete tisztaságában. (Nagy küzdelem 4778)

Isten az indítékok szerint ítél. A lelkész sok ponton javítani tudna a viselkedésén. Sok igehirdető látja és ismeri fogyatkozását, mégis, mintha nem tudnák, milyen hatással vannak másokra. Tudják, mikor viselkednek rosszul, mégis elfeledkeznek magukról, így nem javítanak hibáikon.

Ha a lelkészek a meggondolás és tudatos fölülvizsgálat tárgyává tennék rossz pontjaikat, hogy megismerjék szokásaikat, akkor jobban ismernék magukat. Ha minden körülmények között közelről szemügy re veszik mindennapi életüket, akkor megismernék indítékaikat és az elveket, melyek késztetik őket. A cselekedeteknek ez a mindennapos megvizsgálása, hogy lássuk, vajon lelkiismeretünk jóváhagyja vagy elítéli, mindannak szükséges, aki el akarja érni a keresztény jellem tökéletességét.

Számos tettünk, melyeket jócselekedeteknek, sőt nagylelkűségnek tartunk – ha alaposan szemügyre vesszük, helytelen indítékok gyümölcseinek bizonyulnak. Sokakat olyan erényekért tapsolnak meg, amelyekkel nem rendelkeznek. A szívek kutatója megvizsgál minden indítékot, s gyakran az emberek által lelkesen magasztalt tettek önző okokból s alantas szenteskedésből fakadóként kerülnek az Úr följegyzéseire. Életünk minden tettét, akár kitűnő és dicséretreméltó, akár megrovást érdemel, a szívek vizsgálója ítéli meg, éspedig az indítóokok alapján. (2Bizonyságtételek 5112)

Olykor nehéz fölismerni. A tevékeny élet gondjai közepette olykor nehéz fölismernünk indítékainkat, pedig naponta változunk: vagy javulunk, vagy romlunk. (5Bizonyságtételek 420)

Az igazi megtérés megváltoztatja az indítékokat. Az igazi megtérés a gondolkodás és indítékok teljes megváltozása; valóságos elkülönülés a világi kapcsolatoktól, távozás a lelki légkörüktől s visszahúzódás a gondolataikon, nézeteiken és ráhatásukon uralkodó hatalomtól. (5Bizonyságtételek 823)

A lélek nagy indító erői. A lélek három nagy indító ereje a hit, remény és szeretet. S ez az, amire a bibliatanulás, helyesen alkalmazva, hivatkozik, föllebbez. A Biblia csodálatos volta, a képek s kifejezések szépsége keret csupán, a valódi kincs, a szentség számára. Azok történetében, akik Istennel jártak, az Úr dicsőségét pillanthatjuk meg. A mindenestől vonzóbban, Jézusban azt szemléljük, akihöz képest a föld és menny szépsége halovány tükröződés csupán. „Ha fölemeltetem – mondta – mindeneket magamhoz vonzok.” (Nevelés 192)