Teljes Istentől függés. Isten azt akarja, hogy minden lélek, akiért Krisztus meghalt, a szőlőtő részévé váljék, eggyé forrva a tőkével, táplálékot szívva belőle. Teljesen Istentől függünk, s ennek nagyon alázatosnak kellene megtartani bennünket. S mivel tőle függünk, az Úr ismeretének nagyon meg kellene növekedni. Isten azt akarja, hogy tegyünk félre minden rendű és rangú érzést, s jöjjünk hozzá, nem, mint a magunk, hanem mint az Úr megváltott tulajdona. (Bizonyságtételek lelkészeknek 3245)

Istentől függjünk, ne emberektől. Isten közvetlen kapcsolatra kíván hozni magával minden embert. Minden emberekkel való bánásmódjánál elismeri a személyes felelősség elvét. Bátorítani törekszik a személyes függőség érzetét, meggyőzni a személyes irányítás szükséges voltáról. Kapcsolatra kívánja hozni az emberit az istenivel, hogy az ember átalakíttassék az isteni hasonlóságra. Sátán igyekszik meghiúsítani e célt. Mikor elfordulnak Istentől, a kísértő a maga uralkodása alá hajthatja őket. Ellenőrizni tudja az embert. (Nagy orvos 243)

Tedd Istent teljes függőségeddé. Mikor másként teszel, ideje álljt kiáltani. Torpanj meg, ahol vagy, változtass a dolgok rendjén… Őszin te szívből és lelki éberséggel kiálts Istenhez. Tusakodj a mennyeiekkel, míg ki nem vívod a győzelmet. Helyezd az Úr kezébe egész lényed, lelkedet, testedet, szellemedet – és tökéld el, hogy szerető, odaszentelt eszköz leszel. Isten akarata által cselekszel, az ő értelme által irányítva, lelke által átitatva….Akkor világosan fogod látni a mennyei dolgokat. (Isten fiai 105)

Tedd Istent tanácsosoddá. Ahelyett, hogy gondjaiddal testvérhez vagy lelkészhöz fordulnál, vidd az Úr elé imában. Ne állítsd a lelkészt Isten helyébe, inkább imádkozzál érte. Valamennyien tévedünk ezen a ponton. Krisztus igeszolgája olyan, mint más emberek. Igaz, hogy több szent felelősséget hordoz, mint a közönséges iparos, mégsem csalhatatlan. Gyöngeséggel van körülvéve, ezért isteni kegyelemre és megvilágosodásra van szüksége. Mennyei kenetre, hogy pontosan és eredményesen végezze hivatását, teljes bizonyítékát nyújtva elhivatottságának. Vannak, aki tudatlanok az élet és üdvösség útja felől, és az istenfélő lelkészben találnak valakit, aki megtanítja őket, hogy mit tegyenek, hogy elnyerjék az örök életet.

Akik tudják, hogyan imádkozzanak, akik ismerik Krisztus örömüzenetének meghívásait, ígéretei megváltozhatatlanságát, szégyent hoz nak Istenre, mikor emberre vetik terhüket. Mindig helyénvaló megtárgyalni az ügyeket. Helyes együtt beszélgetnünk. Helyes, ha bármely vállalkozásban felmerülő nehézségeket, testvéreid és lelkészed elé tárod. Mégse hozz oly gyalázatot Istenre, hogy emberekre támaszkodsz bölcsességért. Keressd Istent a felülről származó bölcsességért. Kérd meg munkatársadat, hogy imádkozzon veled, és az Úr teljesíteni fogja igéjét: „Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” (1899, 23. kézirat)

Egy ember értelme. Hiba arra a hitre vezetni embereket, hogy Krisztus munkatársainak nem kellene lépéseket tenni, hacsak előbb valamely felelős ember elé nem vitték az ügyet. Ne neveljük őket, hogy úgy tekintsenek emberekre, mint Istenre. Noha szükséges, hogy a munkások megbeszéljék az ügyeket, s egységesen cselekedjenek, egy ember értelme, egy ember ítélete sose legyen döntő. (Advent szemle és szombat hírnök 1894, augusztus 7)

Növekedés az eredményességben. Isten az ő népének kormányzója, és akik neki adják át értelmüket, azokat megtanítja, miként használják eszüket. Amint igénybe veszik ügyintéző képességüket, növekedni fognak az eredményességben. Az Úr öröksége nagy és kicsiny edényekből áll. Mindnek megvan a maga egyéni föladata. Ne támaszkodjatok egy, két vagy három ember értelmére, hogy mindenki számára biztonságos a követése. Tekintsen mindenki Istenre, bízzon őbenne, s teljesen higgyen hatalmában. Krisztussal hordjatok egyazon igát, ne emberekkel, mert emberben nincs erő, hogy megóvjon az eleséstől. (1896, 88. levél)

Tanács egy vezetőnek. Föltétlen Istenre kell támaszkodnod. Ne engedd, hogy mások öntsék értelmüket értelmedbe. Ne hagyd rábeszélni magadat, hogy hamis ösvényekre vezessenek. Vessed bizalmadat teljesen arra, aki kijelenti: „Nem hagylak el, és el sem távozom tőled.” (1903, 92. levél)

Istenre támaszkodás építi az önbizalmat. Mikor emberek megszűnnek emberekre támaszkodni, mikor Istent tesszük bizalmunkká, jobban meg fogunk bízni egymásban. Istenbe vetett hitünk mindenestől túl gyönge, s egymásba vetett bizalmunk is túl kicsiny. (Bizonyságtétel lelkészeknek 214)

Magunkra támaszkodás kísértésbe visz. Buzgó imával s Istenre támaszkodással Salamon olyan bölcsességre tett szert, mely kiváltotta a világ csodálatát. Hanem mikor hátat fordított ereje forrásának s magára támaszkodott, áldozatul esett a kísértéseknek. Akkor az erre a leg bölcsebb királyra ruházott bölcsesség csak annál hatásosabb eszközzé tette őt az üdvösség ellenségének kezében. (Nagy küzdelem 509)

Másokra támaszkodás éretlenséget jelenthet. Akiknek olyan igaznak kellene lenniük, amint az iránytű igaz északhoz, tehetetlenné váltak, mert óvakodni igyekeztek a bírálattól, és mert kibújtak a felelősségek alól, mivel féltek a kudarctól. Szellemóriások zsugorodtak csecsemőkké a fegyelem terén, mert gyávák terheket vállalni és viselni. Elhanyagolják azt, hogy eredményessé váljanak. Hosszú időn át egy emberben bíztak, hogy az tervezzen és gondolkodjék helyettük olyasmiben, amire maguk is képesek az Isten ügyének érdekében. Minden lépésnél szellemi fogyatékosságot veszünk észre.

Akik megelégednek, hogy mások tervezzenek és gondolkozzanak helyettük, nem fejlődnek ki teljesen. Ha magukra hagynánk őket, hogy maguk gondolkodjanak, akkor körültekintő, éles eszű emberré növekednének. De amikor Isten ügyébe lépnek, egészen megváltozik a kép. Csaknem teljesen elveszítik ezt a képességüket. Megelégednek azzal, hogy olyan tehetetlenek és elégtelenek legyenek, mintha leginkább mások köteles sége lenne helyettük is tervezni, gondolkodni. Némelyek mintha képtelenek lennének ösvényt hasítani maguknak. Mindig arra kell támaszkodniuk talán, hogy mások tervezzenek, mások kutassanak helyettük, hogy más legyen az eszük, belátásuk? Isten szégyelli az ilyen katonákat. Nem hoz rá tisztességet, hogy ezeknek, amíg béresek csupán, bármi szerepük legyen munkájában. (3Bizonyságtételek 4956)

Önálló emberekre van szükség. Önálló gondolkodású, lelkiismeretes igyekvőkre van szükségünk, nem viaszlágyságú puhányokra. Akik elvárják, hogy mindent készen a kezükbe adjanak, akik meghatározott mennyiségű munkát szeretnek vállalni, meghatározott fizetésért, s akik pontosan azok akarnak maradni, amik voltak, anélkül, hogy vennék maguknak a fáradtságot, hogy alkalmazkodjanak és tanuljanak – azok nem olyanok, mint akiket Isten munkába szólítana művében. Aki képtelen képességeit csaknem bármilyen helyzetre fölhasználni, ha a körülmények megkívánják, az nem a ma embere.

Akiket Isten művébe szólít, azok nem puha, gerinctelen alakok, a kiállás s jellem erkölcsi ereje híján. Csak folyamatos és szívós munka tudja arra fegyelmezni az embert, hogy részt vállaljon Isten munkájából. Az ilyenek ne csüggedezzenek, ha nem a legkedvezőbbek a körülmények. Addig ne mondjanak le céljukról, mint teljes balsikerről, míg minden kétséget kizáróan meg nem győződnek, hogy nem sokat tehetnek Isten dicsőségére és az emberek javára. (3Bizonyság 496)

Megszenteletlen függetlenség önzésből fakad. A maguk nagyratartása és a meg nem szentelt függetlenség betegsége ássa alá a hasznavehetőségüket. Ez lesz a romlásuk, hacsak fölé nem kerekednek. Önbecslésük önzésükből fakad. Beszéljétek meg együtt a dolgokat – Isten angyala ezt ismételte el nekem. Ha az ellenfél hatni tudna egyegy ember ítélőképességére, ezzel a maga tetszése szerint intézhetné az ügyeket. Két ember gondolkodását is el tudja torzítani. De ha többen megtárgyalják a dolgokat, biztonságosabb. Együtt alaposabban megbírálják a tervet; minden lépést szemügyre vesznek. Ezért kisebb a veszély, hogy elhamarkodottan, meggondolatlanul döntsenek, és zavart, bizonytalanságot s vereséget idéznek elő. Egységben az erő. A széthúzás pedig gyöngeség és vereség. (5Bizonyságtételek 5345)

A személyes függetlenség veszélyei. Sose feledjétek, mit követel meg keresztény hitvallásunk Isten különleges népétől. Vigyázzatok, nehogy önállóskodástok közben Isten célja ellen szegüljetek. Nehogy az ellenfél csapdái által a botránkozás kövévé váljatok, akik keresztbe feküdtek a gyöngék és sánták ösvényén. Veszedelmes ürügyet adni az ellenségnek az istenkáromlásra, s arra, hogy befeketítsék az igazságban hívőket. (5Bizonyságtételek 4778)

Függetlenkedő lelkület. A gyülekezetben mindig akadtak, akik személyes függetlenségre törekedtek. Nem látják be, hogy az ilyen függetlenítés könnyen túlzott önbizalomra vezet és hogy többre értékeljék ítéletüket testvéreik tanácsánál és ítéleténél; különösen azokénál, akiket Isten, népének vezetésére, tisztségekkel ruházott föl. Isten tekintélyt és hatalmat adott gyülekezetének, melyet senkinek sincs joga lebecsülni vagy megvetni: aki ezt teszi, Isten szavát veti meg. (Apostolok története 1634)

Összehangolt tevékenység. Álljunk résen az egyéni függetlenség pontján. Nekünk, Krisztus katonáinak, össze kell hangolnunk a munka különböző ágait... Mindenki vegye tekintetbe a többi munkást. Krisztus követői nem dolgoznak egymástól függetlenül. Erőnk fakadjon Istenből. Úgy gazdálkodjunk erőnkkel, hogy nemes, egyetértő tettekkel haladjunk előre. Ne pazaroljuk magunkat értelmetlen mozgalmakra. (5Bizonyságtételek 5345)

Önhittség kitesz a Sátán csapáinak. Az utolsó idők veszedelmei közt élünk, s ha az önhittség s függetlenkedés szelleme él bennünk, akkor ki vagyunk téve a Sátán mesterkedéseinek; akkor le is győz bennünket. (3Bizonyságtételek 66)

Kölcsönös függőség törvénye. Mindnyájan össze vagyunk szőve az emberiség óriási szövevényében, ezért amit mások javára és áldására teszünk, előbbutóbb magunk is érezni fogjuk. Az egymástól függés törvénye köti össze a társadalom osztályait, mert a gazdag éppúgy függ a szegénytől, mint a szegény a gazdagtól. S míg az egyik osztály részt kér az Isten által gazdagabb szomszédjaiknak juttatott áldásokból, a másik osztálynak szüksége van a szegények hű szolgálatára, a szegények értelmére, csontjuk és izmuk erejére, ami a szegények tőkéje. (Ősatyák és látnokok 5344)

Engedelmeskedj vallásos meggyőződésnek. Az emberi tekintélyt kihasználva, Sátán sokféle lánccal béklyózza meg foglyait. Sok embert kötöz magához úgy, hogy a szeretet aranyláncával fűzi őket Krisz tus keresztjének ellenségeihez. Bármi legyen is ez a szeretet – szülői, házastársi vagy baráti – következménye ugyanaz. Az igazság ellensé gei uralkodnak az így leigázottak lelkiismeretén, és az, hogy nincs bennük elég bátorság és függetlenség engedelmeskedni kötelességükről alkotott meggyőződésüknek. (Nagy küzdelem 597)

Egyéni belátás elfojtása. Bár értelmük és lelkiismeretük meggyőződik az igazságról, (népes egyházak hittudomány tanárairól van szó,) e megtévesztettek mégsem mernek másképp vélekedni, mint papjuk. Más valaki hitetlensége, büszkesége s előítélete miatt föláldozzák egyéni belátásukat és örök életüket. (Nagy küzdelem 597)

Önállóan a helyes mellett. Bátorságot s függetlenséget követel fölülemelkedni a keresztény világ vallásos mértékén, színvonalán. Pedig ők nem követik az Üdvözítő önmegtagadó példáját; nem hoznak áldozatot; törekednek elkerülni a keresztet, holott Krisztus a tanítványság jelének mondja azt. (5Bizonyságtételek 78)

Erkölcsi függetlenség a világtól. Az erkölcsi függetlenség teljesen helyénvaló lesz, mikor a világ ellenzéséről van szó. Teljesen Isten akaratának vetve alá magunkat, előnyös helyet nyerünk, s látni fogjuk a világ szokásaitól való elkülönülés szükséges voltát. Ne csupán valamicskével a világ fölé emeljük mértékünket, hanem tegyük jól kivehetővé a válaszvonalat. (Keresztény nevelés 289)

Erény az erkölcsi függetlenség. Egyedüli biztonságunk, ha Isten különleges, választott népeként elkülönülünk. Ujjnyit se engedjünk e romlott kor szokásainak; hanem legyünk erkölcsileg függetlenek, nem alkudva meg a világ romlott s bálványimádó tetteivel. (5Bizonyságtétel 78)

Az igaz függetlenség nem csökönyösség. Az igaz függetlenség nem merevség. Arra neveli az ifjúságot, hogy Isten szavára alapítsa véleményét, tekintet nélkül, hogy mások mit mondanak. Ha hitetlenek társaságában vannak, ez rávezeti őket, hogy elismerjék az evangélium szent igazságaiba vetett hitüket, és védelmezzék az istentelen társak gúnyolódásától és szellemeskedéseitől. Ha olyanokkal vannak, akik erénynek képzelik a hitvalló keresztények hibáinak hánytorgatását, majd gúnyolják a vallást, erkölcsiséget s erényt, az igaz függetlenségarra vezeti őket, hogy udvariasan, de bátran rámutatnak, hogy a gúny gyöngén helyettesíti a helytálló érveket. Képesíti őket túltekinteni a gúnyolódón arra, aki mögöttük áll: Isten és az ember ellenségére, és szembeálljanak vele eszközei személyében. (Keresztény nevelés 88)

Egyéni függetlenség szükséges. Egyesek csak áltatják magukat, hogy ha a körülmények mások lennének, valami nagyszerűt és szépet cselekednének, miközben nem használják föl képességeiket, nem ipar kodnak jól betölteni a helyeket, ahova a gondviselés állította őket. Az ember nagyon alakítani tudja körülményeit, de soha sem lenne szabad a körülményeknek alakítani az embert. Az ember ragadja üstökön a körülményeket, fordítsa azokat a maga javára. Uralkodjék a körülményeken, de sose hagyja, hogy a körülmények uralkodjanak rajta. Egyé ni függetlenségre és egyéni erőre van most szükség. Nem kell föláldozni egyéni jellemünket, hanem módosítani, finomítani, s emelkedetté tenni, azt kell! (3Bizonyságtételek 4967)

Milyen messze menjünk a függetlenségben. Isten azt akarja, hogy népe fegyelmezett legyen, egyakarattal cselekedjék. Azt akarja, hogy megértsék egymást, hogy fogjanak össze egyazon elvben, egyazon fölfogásban. Hogy elérjék a dolgok ilyetén állapotát,...az Úr nem akarja, hogy föladjuk egyéniségünket. Ám ki fia lehetne megfelelő bíró ahhoz, hogy mennyire terjedhet ez az egyéni függetlenség?

Péter inti testvéreit: „Ti fiatalabbak, fogadjatok szót az idősebbeknek. Egymással szemben mindnyájan alázatosságot öltsetek magatokra, mert Isten a kevélyeknek ellenáll, de az alázatosaknak kegyelmet ad.” Pál apostol egységre inti filippii testvéreit. „Ha tehát ér valamit a Krisztusban adott buzdítás, a szeretetből fakadó intelem, a lelki közösség és a résztvevő szeretet, tegyétek örömömet teljessé azzal, hogy egyetértetek, szeretitek egymást, együtt éreztek, egyet gondoltok. Semmit se tegyetek vetélkedésből, vagy hiú dicsőségvágyból. Tekintse inkább alázatosan egyik a másikat magánál kiválóbbnak.” (3Bizonyságtételek 360)

Isten hatalma a függőségünk. Testvéreim! Kérvekérlek fáradozzatok egyedül Isten dicsőségével törődve. Támaszkodjatok az ő erejére, kegyelmére, hatalmára. A Szentírás kutatásával és komoly imával igyekezzetek világosan megérteni, majd hűségesen teljesíteni is a kötelességeteket. Elengedhetetlen, hogy hűséget gyakoroljatok apró dolgokban, hiszen ezzel tesztek szert megbízhatóságra s komolyabb felelősségekre. A mindennapi élet apró eseményei észrevétlenül mennek el mellettünk, mégis ezek a dolgok alakítják jellemünket. Az élet öszszes eseménye súlyosan esik latba a jóra vagy rosszra. Gondolkodásunkat mindennapos próbával kell nevelnünk, hogy erőt nyerjen helytállni bármi nehéz helyzetben. A próba és veszély napján megerősítettnek kell lennünk, hogy szilárdan álljunk a helyes oldalán, minden ellenséges áramlattól mentesen. (4Bizonyságtételek 561)