Krisztus tanítása legyen a vezetőnk. Krisztus tanítása, akárcsak szeretete, átölelte az egész földet. Sosem lehet olyan körülmény, válság az ember életében, melyre ne gondolt volna tanításaiban, s melyről tanításának elvei leckét ne nyújtanának. A tanítófejedelem szavait munkatársai irányítónak fogadják el az idők végéig. (Nevelés 8182)

Azonosította magát hallgatói javával. Úgy tanított, hogy hallgatói érezték, hogy teljesen azonosítja magát jólétükkel és boldogságukkal. Utasításai olyan egyenesek, szemléltetései annyira találók, szavai oly megértők és vidámak voltak, hogy megbűvölte hallgatóit. (Adventista otthon 24)

Érti az ész rejtett működését. Aki véghetetlen árat fizetett az ember megváltásáért, olvas az értelem rejtett működésében, s pontosan tudja, miként bánjon mindenkivel. Ilyenkor is a természet világában látható elveket érvényesíti. (Bizonyság lelkészeknek 18990)

A törvény nyugodt működésén át munkálkodik. Isten törvényeinek higgadt működésén át munkálkodik. Így a lelkieknél is. Sátán erőszakos, durva lökésekkel akar hatást elérni, Jézus viszont a legismerősebb gondolattársításokkal ért el értelmükhöz. A lehető legkevésbé zavarta meg szokásos gondolatmenetüket szokatlan tettekkel vagy előírásokkal. Megtisztelte bizalmával, így becsületességre késztette az embert. Régi igazságokat új és drága fényben hirdetett. Már tizenkét évesen kérdéseivel meglepte a törvénytudókat. (Örömhírhirdetés 139)

Mindig béke övezi. Gyöngéd részvéte gyógyírként hatott a fáradt, elgyötört szívekre. A bősz ellenség háborgása közepette is a béke légköre vette körül. Arcának szépsége, csodás jelleme, és főképp a tekintetében és hangjában érzett szeretet hozzá vonzott mindenkit, akit nem keményített meg a hitetlenség. Ha pillantása és szava nem nyájas, megértő lelkület sugárzott volna mindenkire, nem vonzotta volna magához a sokaságokat. A hozzá forduló szenvedők úgy érezték, hogy hű és szelíd barátként magáévá teszi ügyüket, ezért többet kívántak tudni az általa tanított igazságokból. Jézus közel hozta hozzájuk az eget, s ők színe előtt szerettek volna maradni, hogy örökkön érezhessék vigasztaló szeretetét. (Világ reménye 2545)

Élete következetes volt. Jézus élete mindenki másétól különbözött. Egész életét az önzetlen tettek, s a szentség szépsége jellemezte. Keblében a legtisztább, az önzés és bűn bármilyen szennyétől mentes szeretet élt. Élete tökéletes összhangot mutatott. Ő a jóság s tökéletes ség egyedül igaz példaképe. Szolgálata elejétől az emberek világosabban kezdték látni Isten jellemét.

Krisztus első eljöveteléig az emberek kegyetlen, kényúri isteneket imádtak. A zsidókat is félelmen, és nem szereteten át lehetett elérni. Krisztus küldetése az volt, hogy ne kényúrt, hanem szeretettel és irgalmassággal teljes mennyei Atyát láttasson meg. (1902, 132. kézirat)

Nem hiányzott belőle a melegség. Sokaknak téves elképzeléseik vannak Krisztus életéről és jelleméről. Azt gondolják, hogy Krisztusból hiányzott a melegség, a verőfény; hogy komor, zord, örömtelen volt. Sok esetben az egész vallásos életet gyászos nézetek sötétítik el. (Jézushoz vezető út 120)

Lehetőségek mindenkiben. Mindenkiben végtelen lehetőségeket vett észre. Úgy látta őket, amilyenek lehetnének, kegyelme által átalakítva: „Urunk Istenünk szépségében”. Reményteljesen tekintve rájuk, reményre ihletett. Bizalommal fogadva őket, bízásra késztetett. Megmutatva magában az ember igazi eszményképét, elérésére vágyat és hitet ébresztett. Jelenlétében megvetett s elesett személyek megértették, hogy még mindig emberek, s vágytak méltónak bizonyulni bizalmára. Sok – szent dolgok számára holt – szív új ösztönzésekre ébredt. Sok kétségbeesett előtt új lehetőséget tárt ki. (Nevelés 80)

Szíve az élet kútforrása. Gyakran emlegetik, hogy Jézus sírva fakadt, de soha, hogy mosolygott volna. Üdvözítőnk valóban fájdalmak férfia volt, aki tudta, mi a szenvedés, mert az ember minden nyomorúsága előtt kitárta szívét. De, noha élete lemondás, fájdalmakkal s gon dokkal árnyékolt volt, mégsem élt nyomott hangulatban. Arca nem viselte a levertség vagy elégedetlenség kifejezését, hanem mindenkor békés nyugalom tükröződött rajta. Szíve az élet kútforrása volt, s bármerre járt, békét, nyugalmat, örömet és boldogságot vitt magával. (Jézushoz vezető út 120)

Nem volt indulatos. Jézus megvalósította életében isteni tanításait. Buzgalma nem vitte indulatosságra. Következetes volt csökönyösség, jóindulatú gyöngeség, gyöngéd és szeretetteljes érzelgősség nélkül. Barátságos volt, de tartózkodó méltósággal, ami nem bátorította az indokolatlan bizalmaskodást. Mértékletessége sosem vezetett túlzásba, vagy merev szigorra. Nem szabta magát a világhoz. Ehelyett szívén viselte a legjelentéktelenebb ember szükségletét is; ébren volt mindenki ínsége iránt. (Örömhírhirdetés 636)

Tapintatos az előítélettel teltekkel. Kegyelme üzenetei változatosak, hallgatóihoz szabottak voltak. Tudta, miként erősítse a megfáradtat. Kegyelem pergett ajkáról, hogy a legvonzóbban ossza az embereknek az igazság kincseit. Tapintatos volt, hogy csillapítsa az előítéletet, s találó szemléltetésekkel lepje meg őket. (Világ reménye 254)

Az emberi nyomorúság legmélyére ért. Áthaladt mindenhol, ahová emberi lélek tévedt. Leért az emberi jaj és nyomorúság legmélyére. (1897, 50. levél)

Szembeszáll Sátán ész fölötti hatalmával. Krisztus látta a Sátán ámító hatalmát az emberi értelmen, s kötelezte magát, hogy az ember segítségére siet. Levette királyi palástját, félretette koronáját, lemondott főparancsnoki tisztjéről, lelépett dicsőségének királyi székéből. Noha az egész menny parancsnoka volt, emberi testbe öltöztette isteni voltát, hogy emberként érintkezhessen az emberrel. Ezért jött a földre emberi természetben, ezért esett át az embert ostromló próbákon, nyomorúságokon és kísértéseken. Itt küzdött a kísértésekkel, átgázolva, ahol Ádám elbukott, hogy jóvátegye Ádám szégyenletes bukását.

Emberi természetben, helyettesünkként, kezesünkként, megragadta a reménységet, melyet nekünk is előjogunk megragadni, a mindenható hatalmat. Ennek segítségével a Megváltó legyőzte az ellenség kísértéseit, kivívta javunkra a győzelmet, hogy senkinek se kelljen elbuknia az örök életre vezető úton. Hiszen ő előttünk végigjárta az útat és minden akadályt. Ismer minden nehézséget, mellyel az embernek meg kell küzdeni. Tudja ezt, ezért keresztségekor, mikor imát ajánlott föl, az ima egyenesen utat vágott a Sátán utunkra vetett pokoli árnyékán át, s a hit a függöny mögé hatolt. (1895, 12. kézirat)

A segítséget kereső gyakoroljon hitet. Krisztus ismerte (a ruháját megérintő asszony) minden gondolatát. Oda tartott tehát, ahol az asszony állt. Megértette nagy szükségletét, és segített neki gyakorolni a hitét. (Nagy orvos 60)

Az isteni tudás emberi tudássá válhat. A lelkészek tanulmányozzák Krisztus tanításmodorát. Tegyék magukévá tanításait. Húsz közül egy sem ismerni Krisztus szolgálatának szépségét és valódi lényegét. Tudakozódniuk kell tehát. Akkor részesülni fognak az Úr tanításainak gazdag gyümölcséből. Oly teljességgel beszövik azt életükbe és viselkedésükbe, hogy ők is beleviszik tanításaikba Krisztus leckéiben kifejtett eszméit és elveit. Az igazság kivirágzik, s a legnemesebb gyümölcsöt fogja teremni. S a munkás szíve is át fog tüzesedni. Éltető lelkiséggel fog izzani, melyet mások értelmébe is átáraszt. (1898, 104. kézirat.)

Sokféle értelemmel foglalkozva. Aki Isten gyermekének vallja magát, sose feledje, hogy mint lélekmentő, mindenféle gondolkodású emberrel érintkezni fog. Vannak kifinomultak s durvák, szerények s kevélyek, vallásosak s kételkedők, műveltek s tudatlanok, gazdagok és szegények. Ezzel a sokfélével nem lehet egyformán bánni; pedig mindnek szeretetre, megértésre van szüksége. A kölcsönös érintkezéssel értelmünk csiszolódik és finomul. Egymásra vagyunk utalva, szorosan összefűzve az emberi testvériség köteleivel. (Nagy orvos 4956)

Értelmünk váljék eggyé az Úréval. Mikor alávetjük magunkat Krisztusnak, szívünk egy lesz az övével, akaratunk egybeolvad akaratával, értelmünk értelmével, gondolataink az ő fogságába esnek; s mi az ő életét éljük. Ezt jelenti igazságosságának öltözékébe öltözködnünk. Akkor az Úr, ránk tekintve, nem a fügelevél kötényt, nem a meztelenséget, nem a bűn rútságát látja, hanem igazságosságának öltözékét, ami az Úr törvénye iránti tökéletes engedelmesség. (Krisztus példázatai 312)