Isten a szeretet. Isten a szeretet. Lénye, törvénye szeretet. Mindíg így volt, mindig így lesz. „A Magasságos és fenséges, aki örökké lakozik”, „akinek útjai nem változnak” mindörökké ugyanaz. „Nála nincs változás, vagy változásnak árnyéka.”

A teremtő hatalom minden megnyilvánulása a végtelen szeretet kifejezése. Isten kormányzata magában foglalja az áldás teljességét az összes teremtett lény számára...

A jó és gonosz közti küzdelem története, a mennyei lázadás kezdetétől a végső megdöntéséig, és a bűn teljes kiirtásáig szintén Isten változatlan szeretetének kinyilvánítása. (Ősatyák és látnokok 33)

Isten szeretete látható a természetben. Mind a természet világa, mind az isteni kinyilatkoztatás Isten szeretetét bizonyítja. Mennyei Atyánk az élet, a bölcsesség és öröm forrása. Vegyük csak szemügyre a természet világának csodálatraméltó és szépséges alkotásait. Gondoljunk arra, hogy ezek az alkotások milyen bámulatosan alkalmazkodnak nem csupán az ember, hanem minden élőlény szükségleteihez. A napfény és az eső, mely megörvendezteti és fölüdíti a földet, a halmok, tengerek, síkságok – mindmind az alkotó szeretetéről szólnak hozzánk. Isten látja el összes teremtményeinek mindennapi szükségleteit. A zsoltáros lélekemelő szavakkal fejezi ezt ki: „Mindenki szeme tereád vigyáz, és te idejében megadod nekik eledelüket. Megnyitod a te kezedet és megelégítesz minden élőt ingyen.”...

Isten a szeretet – ezt olvashatjuk minden nyíló virágon, minden sarjadó fűszálon. A kedves, aranyos madárkák zengő, örömteli dalukkal töltik meg a levegőt, a finom árnyalatokkal színezett virágok tökéletes szépségükben illattal árasztják el a földet. Az erdő égbenyúló fái üdezöld, gazdag lombozata – mind Istenünk gyöngéd atyai gondoskodását bizonyítja, valamint azt a kívánságát, hogy boldoggá tegye gyermekeit. (Jézushoz vezető út 10)

A parancsolatok a szeretet elvén alapulnak. Az Úr nem kizárólag a héberek számára és javára nyilatkoztatta ki a törvényt. Noha a hébereket tisztelte meg, őket emelte törvényének őrévé és megtartóivá, de a tízparancsot az egész világ szent örökségéül szánta. A tízparancs mindenkire kötelező; Isten mindenki okulására és kormányzására adta. Tíz rövid, tartalmas, tiszteletet parancsoló szabály foglalja magában az embernek Isten, és embertársai iránti kötelességét; a szabályok mindegyike a szeretet fő, alapvető elvén nyugszik. (Ősatyák és látnokok 305)

Jézus és a szeretet törvénye. Isten törvénye változhatatlan, ezért Krisztus áldozatul adta magát a bukott emberért. Bűne miatt Ádám elvesztette Édent, és összes leszármazottaival próbaidőre lett állítva.

Ha Sátán mennyből való kiűzése óta Isten a törvény egyetlen elvét is megváltoztatta volna, Sátán a földi bukás után elnyerte volna, amit bukása előtt nem tudott elérni a mennyben. Elnyert volna mindent, amit követelt. Tudjuk, hogy nem nyerte el….A törvény…változhatatlan marad, mint Isten királyi széke, s az emberek üdvösségét engedelmességük vagy engedetlenségük dönti el…

Jézus az együtt érző szeretet által hordozta bűneinket, elszenvedte büntetésünket, s kiitta a bűnösnek Isten által kimért haragpoharat… Hordozta értünk az önmegtagadás és önfeláldozás keresztjét, hogy örök életünk lehessen. Készek vagyunke keresztet viselni Jézusért? (Hogy megismerjem őt 289)

Krisztus gyöngéd természete. Élete a kezdetétől a végéig az önmegtagadás és önfeláldozás élete volt. A Kálvária keresztjén meghozta a nagy áldozatot minden ember javára, hogy ha akar, az egész világ üdvözölhessen. Krisztus Istenben volt elrejtve, s Isten kinyilatkoztatva állt Fiának jellemében...

Az elveszett világ iránti szeretet élete minden napján, élete minden cselekedetében látható volt. Akit az ő lelkülete itat át, azokon a vonalakon fog fáradozni, mint Krisztus fáradozott. Krisztusban Isten világossága és szeretete nyilvánult meg emberi természetben. Soha embernek nem volt olyan finom természete, mint a bűntelen Isten szentjének, aki az emberiség fejénél, s az emberiség képviselőjeként állt, hogy mivé válhatnak az isteni természetben részesülés által. (Hogy megismerjem őt 288)

Isten szeretete buzogó forrás. Isten szeretete több a tétlenségnél, tagadásnál. Tevékeny cselekvő elv az, áradó forrás, mely örökké buzog mások áldására. Ha Krisztus szeretete él bennünk, nemcsak nem melengetünk gyűlöletet embertársaink iránt, hanem iparkodni fogunk mindenképpen szeretetet tanúsítani irántuk. (Gondolatok 58)

A mindenség Isten szeretetét fejezi ki. Bárcsak mindenki helyesen tudná értékelni a mennyei Atya világunknak adott, drága ajándékát. A tanítványok úgy érezték, hogy ki sem tudják fejezni Krisztus szeretetét, csak ennyit tudtak mondani: Látjátok, mily nagy szeretet! Az egész mindenség kifejezést ad ennek a szeretetnek és Isten határtalan jóakaratának.

Isten elküldhette volna Fiát a földre, hogy elítélje a világot. De – csodálatos kegyelem! Krisztus megmenteni, nem pusztítani jött. Az apostolok sohasem érintették ezt a tárgykört anélkül, hogy ne izzott volna szívük az Üdvözítő páratlan szeretetének ihletésétől. János apostol nem talál szavakat érzelmei kifejezésére. „Látjátok, mily szeretetet adott nekünk az Atya? Isten fiainak neveztetünk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismerte őt.” Sohasem tudjuk kiszámítani, milyen szeretettel szeret bennünket az Atya. Nincs mérték, mellyel le lehetne mérni. (1900, 27. levél)

Sátán felelős a rideg Isten fogalmáért. A gonosz rávezette az embereket, hogy úgy tekintsenek Istenre, mint akinek legfőbb jellemvonása a kérlelhetetlen igazságszolgáltatás – mint szigorú ítélőbíróra, vasöklű, kíméletlen hitelezőre. Az ördög úgy festi le a teremtő Istent, mint aki gyanakodva figyeli az emberek ballépéseit és gyöngéit, hogy tüstént lesújthasson rájuk büntetéseivel. Jézus azért jött, élt az emberek között, hogy kimondhatatlan szeretetének kinyilatkoztatásával eltávolítsa ezt a sötét árnyékot. (Jézushoz vezető út 12)

Jelkép az Atya és a Fiú közti szeretet. Bármennyire is szereti egy pásztor a juhait, fiait és lányait még jobban szereti. Jézus nemcsak a pásztorunk, hanem örökkévaló Atyánk is. Ezt mondja: „Ismerem az enyéimet, és az enyéim is ismernek engem. Amiként ismer engem az Atya, én is ismerem az Atyát.” Csodás kijelentés! Az egyszülött Fiú, – aki az Atya kebelén van, akit az Atya így nevez: „A férfiú…aki nékem társam.” – és az örök Isten közti kapcsolat szemlélteti a közösséget Krisztus és földi gyermekei között. (Világ reménye 483)

Isten úgy szereti Krisztus követőit, mint egyszülött Fiát. (1894, 67. kézirat)

Krisztus szeretete éltető, gyógyító erő. A szeretet, melyet Krisztus eláraszt az egész lényen, éltető erő. Minden főfontosságú részt – az agyat, szívet, idegeket – gyógyítással érinti meg. Így az ember legmagasabb erőit készteti tevékenységre. Megszabadítja a lelket a bűntudattól, bánattól, aggodalomtól, gondtól, mely összezúzza az élet erőt. Ehhez járul a higgadt, békés benső béke. Beülteti a lélekbe azt az örömet, melyet semmi földi el nem pusztíthat –a Szentlélek általi örömet – egészség és életadó boldogságot. (Nagy orvos 115)

Isten szeretetének szemlélése. Hála legyen Istennek a dicső látványokért, melyekkel megáld. Gyűjtsük össze szeretetének áldott bizonyítékait, hogy mindig azokon legeltessük szemünket. Szemléljük Isten Fiát, amint elhagyja Atyja trónját, emberi létbe öltözteti istenségét, hogy megmenthesse, kiszabadíthassa az embert Sátán hatalmából. Nézzük, amint értünk diadalmaskodik, megnyitva a mennyet az ember előtt, szélesre tárva az ember tekintete előtt Isten jelenlétének csarnokát, ahol az istenség fátyolozza el dicsőségét. Nézzük, amint az elesett embert kiemeli a romlás mélységéből, melybe a bűn taszította; amint új kapcsolatba hozza az embert a mindenható Istennel, hogy miután a Megváltóba vetett hit által a Krisztus igazságosságába öltöztette, miután elviselte az isteni próbát, trónjához emelje őt. Ezek azok a képek, melyeket Isten szándéka szerint szemlélnünk, csodálnunk kell. (Jézushoz vezető út 118)

A szeretet jelenti számunkra a mennyet. Krisztus szeretete készíti el számunkra a mennyet. Ám amikor szeretetéről akarunk beszélni, nyelvünk cserben hagy. Földi életére, értünk hozott áldozatára, mennyei szószóló tevékenységére, a lakóhelyekre gondolva, melyet készít az őt szeretőknek, nem tehetünk mást, minthogy fölkiáltunk. „Ó, a Krisztus szeretetének magassága és mélysége!” Amint a kereszt alatt időzünk, halvány fogalmat alkotunk Isten szeretetéről s így szólunk: ”Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem, hogy ő szeretett minket és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért.” De a Krisztusról való elmélkedésnél csak a mérhetetlen sze retet partjainál időzünk. Szeretete, akár a roppant óceán, fenék és határ nélküli. (Advent szemle és szombat hírnök 1902, május 6)

Isten szeretete kimeríthetetlen. Mindaz a szülői szeretet, ami az emberek szívében nemzedékrőlnemzedékre él; a gyöngédség forrásai, melyek az ember lelkében megnyíltak – jelentéktelen csermelyek csupán az Isten végtelen, kimeríthetetlen szeretetének határt nem ismerő óceánjához képest. Nyelv el nem mondhatja, toll le nem képes írni. Elmélyedhetsz abba életednek minden napján. Szorgalmasan kutathatod a Szentírást, hogy megértsd. Segítségül hívhatod összes Istenadta erődet és képességedet abbeli igyekezetedben, hogy fölfogd a mennyei Atya szeretetét és szánakozását. Ám azután még mindig marad a végtelenség. Mégsem értheted meg Isten szeretetének széltét és hosszát, mélyét és magasát, mely abban nyilvánult meg, hogy halálra adta Fiát a világért. Ezt az örökkévalóság sem lesz képes teljesen kijelenteni nekünk. Mégis, ha tanulmányozzuk a Bibliát, ha elmélkedünk Krisztus életéről, a megváltás tervéről, ezek a hatalmas témák egyre többet tárnak föl előttünk. (5Bizonyságtételek 740)

Isten iránti növekvő szeretet. Az örökkévalóság egymást követő évei egyre gazdagabb és dicsőbb kijelentéseket hoznak magukkal Isten és Krisztus felől. Amint a tudás növekszik, úgy fog a szeretet, tisztelet és boldogság növekedni. Minél többet tanulunk meg Istenről, annál inkább csodáljuk majd jellemét. (Nagy küzdelem 678)