Sátán tanulmányozza az értelmet. Sátán évezredek óta kísérletezik az értelem törvényszerűségeivel, s megtanulta jól kiismerni azokat. Az utolsó napokban fondorlattal összekapcsolja az ember értelmét a magáéval, átitatva azt gondolataival. S oly ügyesen végzi ezt, hogy irányítása elfogadói nem tudják, hogy kénye kedvére vezeti őket. A nagy ámító úgy reméli megzavarni a férfiak és nők értelmét, hogy egyedül az ő hangját fogják hallani. (Orvos szolgálat 111)

Sátán a finom szövevények mestere. Sátán alantas mesterkedéseivel folyamatosan befolyásolni törekszik az emberek értelmét. Istentől nyert lángésszel rendelkezik, de melyet összes nemes képességével együtt megrontott, hogy szembeszegüljön a Magasságossal, és hatástalanná tegye tanácsait. (Magasztos hivatásunk 210)

Álcázva közelít. Sátán tervei és csapdái csalogatnak bennünket minden oldalon. Sohse feledjük, hogy álcázva közelít hozzánk, leplezve szándékait és kísértései jellegét. Világosság öltözékében közelít, angyalként, hogy ne ismerjük föl őt annak, ami. Legyünk nagyon körültekintők, hogy figyelmesen szemmel tartsuk mesterkedéseit, nehogy elámítson bennünket. (Magasztos hivatásunk 88)

Visszaélés az értelem ismeretével. Manapság, mikor a kételkedés és hitetlenség oly gyakran tudományos öltözékben jelenik meg, őrizkedjünk minden vonalon. Hatalmas ellenfelünk minden eszközzel ezreket ámít el, s kényekedve szerint vezet fogságba. Rémítő módon kihasználja az értelmet érintő tudományokat. Itt kígyóként, észrevétlenül beoson, megrontja az Isten munkáját.

A Sátán tudományokon át való belépése jól átgondolt. A koponya alkattanon, lélektanon és bűvölésen át egyenesen a mi nemzedékünkhöz lép be, s azzal az erővel ügyködik, mely a próbaidő végéhöz közeli erőfeszítéseit jellemzi. Ezrek értelmét mérgezte meg s vezette hűtlenségre így.

Míg általában hiszik, hogy egyik ember értelme oly csodálatosan kihat a másikra, a Sátán, aki kész kiaknázni minden előnyt, behízelgi magát, jobbra és balra ügyeskedik, s míg a tudományok hívei egekig magasztalják ezeket az embereket nagy és csodálatos tetteikért, melyek általuk végezve lettek, nem is sejtik, hogy a gonosz hatalmát me lengetik. Pedig oly hatalom ez, mely a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival, és a gonoszság minden csalárdságával működik. (Más fordítás így fogalmazza: Jöttét a sátán közreműködésével mindenféle föltűnő tett, szemfényvesztő jel és hamis csoda kíséri, meg mindenféle gonosz csábítás is) Figyeljétek a tudományok befolyását, kedves olvasóim, mert a Krisztus és Sátán közötti viszály nem ért véget.

Az ima elhanyagolása az embereket a maguk erejére való támaszkodásra vezeti, s kitárja az ajtót a kísértések előtt. A tudományos kutatás sok esetben megragadja a képzeletet, s az embereknek hízeleg hatalmuk, képességük tudata. Nagyon magasztalják az értelemmel foglalkozó tudományokat. Meg van azoknak a maguk helye, ám a Sá tán ragadja meg ezeket erőteljes eszközeiként, hogy félrevezessen és pusztítson. Mesterkedéseit mennyeiként fogadják. Ő így imádatban részesül, ami nagyon kedvére való. A világ, melynek a koponya alkattan és bűvölés állítólag annyira javára válik, sohasem volt ilyen romlott. E tudományokon át elpusztítják az erényt, s lefektetik a spiritizmus alapjait. (Szemle 1884, november 6)

Eltereli az értelmet. Sátán bejött, Isten és az ember közé ékelte magát. Azon erőlködik, hogy elterelje figyelmünket. Sötét árnyékát keresztbe veti ösvényünkön, hogy ne vegyük észre a különbséget Isten, és a világon levő erkölcsi sötétség, romlás, gonoszság, bujaság közt. Mit teszünk hát erről? Engedjük megmaradni a sötétet? Már hogyan engednénk!

Hatalom, erő van itt számunkra, mely a menny világosságát hozza elsötétült világunkra. Krisztus a mennyben van, ő hozza el a menny fényét, visszaszorítva a sötétséget, s ide ragyogtatja dicsőségét. Akkor a romlás, szenny és mocsok közepette is látni fogjuk a menny világosságát.

Ne mondjunk le, az emberekben levő mocsok miatt, s ne tartsuk ezt szüntelen gondolataink homlokterében. Ne ezt szemléljük...Mit tegyünk hát? Mi a föladatunk? Azt szemléljétek, hogy mily nagy szeretettel szeret minket az Atya. (1888, 7. kézirat)

Aljas célozgatás a nyílt, merész támadással szemben. Ha Sátán nyílt, merész támadást intézne a kereszténység ellen, ez azonnal a Jézus, mindenható szabadítóhoz űzné a keresztényt, aki egyedül tudja futásra kényszeríteni az ellenfelet. De legtöbbször nem nyíltan támad. Okos, tudja hát, hogy célja eléréséhöz a legeredményesebb, ha a világosság angyalaként jön a szegény, bukott emberhez. Ebben az álcában ügyeskedik az értelmen, hogy lecsábítsa a biztos és helyes ösvényről. Mindig Krisztus tetteit akarja hamisítani, és a maga hatalmát és igényét megalapozni. Ráveszi az elámított halandókat, hogy tudományos alapon magyarázzák Krisztus tetteit és csodáit. Emberi ügyeskedés és erő eredményeinek állítja be azokat. Ez végül sokakban elpusztít minden igaz, Krisztusba, mint Isten fölkentjébe és Fiába vetett hitet. (Idők jelei 1884, november 6)

Különös célpontjai az ifjak. Ezekben az utolsó napokban Sátán különleges törekvése, hogy birtokba vegye a fiatalok értelmét, megrontsa gondolataikat és tüzelje szenvedélyeiket. Mind szabad erkölcsi lények, tereljék hát helyes mederbe gondolataikat. (Magasztos hivatásunk 377)

Akit nem a Szentlélek irányít, azokon a Sátán uralkodik. Kevesen hiszik, hogy az emberiség olyan alacsonyra süllyedt, mint süllyedt, vagy hogy oly teljesen rossz, olyan elkeseredetten Isten ellenes, mint amilyen. Az érzéki értelem ellenségeskedés Istennel, mert nincs alávetve Isten törvényeinek, s valóban nem is lehet.

Mikor az értelem nem áll közvetlen Isten Lelkének irányítása alatt, akkor a Sátán kényekedvére alakítja. Ő azután érzékivé teszi az általa ellenőrzött értelmet. Homlokegyenest Istennel ellenkező az ízlése, nézetei, előszeretete, hogy mit kedvel, mit nem, mit választ és mire törekszik. Neki nem kedves, amit Isten szeret, vagy jóváhagy, hanem abban telik kedve, amit Isten megvet. Ezért olyan utat folytat, mely bántó az Isten előtt.

Ez vitára, viszályra vezet azokkal, akik az Úr útjain törekednek járni. Az igazság ellenségei sötétnek mondják a világosságot, a sötétséget pedig világosságnak (1891, 8. levél)

Ádám idejétől napjainkig. Sátán a kormánykeréknél mesterkedett, addig fordítva azon, míg az egész emberi értelmet ő ellenőrzi, azokét, akik elfogadták a hazugságokat, melyekkel elámította Évát, majd eszközének használta őt, hogy bűnre csábítsa Ádámot. Sátán a mai napig fönntartotta félrevezető ügyeskedését. (1894, 19. kézirat)

Az igazság ismerői külön célpontjai. Sátán alantasan ügyködik, hogy félrevezető gondolatok és példák behozásával, megzavarja az igazság ismerőit. Akik felemás életet élnek, vallva, hogy az Urat szolgálják, mégis cselszövő módon a maguk terveit valósítják meg, melyek épp azt a munkát hátráltatják, melyért Krisztus az ő életét adta, azokat, hacsak bűnbánatot nem tartanak, az üdvösség ellensége félre fogja vezetni. (1907, 248. levél)

Vitás kérdésekkel félretereli az értelmeket. Sátán örvendezne, ha az értelmeket bármire félreterelné, ami megosztaná a gondolatokat, és vitába keverné népünket. (1897, 167. kézirat)

Egyik értelem uralkodik a másikon. Sátán gyakran talál erős eszközt a gonoszra az emberi értelem képességében, hogy a másikon uralkodjék. Ez a befolyás olyan csábító, hogy az általa alakított személy gyakran nincs is e képesség tudatában. Isten fölszólított, hogy figyelmeztessek erre a veszélyre. (2Válogatott üzenetek 352)

Hatalom a jóra és rosszra. Az értelem értelemre gyakorolt hatalma, mely igen erős hatalom a jóra, ha megszentelt, ugyanolyan erős a rosszra az Isten ellenesek kezében. Sátán ezt az erőt használta, hogy gonoszságot csöpögtessen az angyalok értelmébe, úgy állítva ezt be, mintha a mindenség javát keresné. Lucifer, mint fölkent kerub, nagyon magas rangú személyiség volt. A mennyei lények nagyon szerették őt, s erősen befolyása alatt tartotta őket. Sokan hallgattak javaslatára, hittek szavainak. „Lőn az égben viaskodás: Mihály és angyalai viaskodtak a sárkánnyal; és a sárkány és az ő angyalai is viaskodtak De nem vehetének diadalmat, és helyük sem találtaték többé a mennyben.” (A te igéd igazság 245)

Ne bízzatok meg egy ember értelmében. Egy ember értelmében és ítéletében nem szabad megbízni, mert túl komoly érdekeltségek forognak kockán, s az az egy nem mentes az emberi gyöngeségektől és tévedésektől... Egy embernek sincs oly tökéletes értelme, hogy ne fenyegetne veszély, hogy helytelen szemszögből mérlegelve a dolgokat, helytelen indítékkal tesz. (1891, 41. kézirat)

Sátán figyel az óvatlanokra. Sátán figyel, hogy óvatlan pillanatban lepjen meg vigyázatlan értelmeket. Nem akarunk tudatlanok lenni csapdái, mesterkedése felől, s azt sem akarjuk, hogy ezek legyőzzenek. Szereti, ha szarvval és patával ábrázolják, mert éles eszű, s a világosság angyala volt. (1893, 11. levél.)

Gonosz angyalok próbálják elpusztítani az ember akaratát. Ha engedjük, gonosz angyalok ejtik fogságba értelmünket, míg csak nem marad saját értelmünk és akaratunk. (1904, 64. kézirat)

Biztonságunk a szembeszállás. Egyedüli biztonságunk nem adni helyet az ördögnek, mert hisz sugallatainak célja mindenkor ártalmunkra lenni s akadályozni bennünket az Istenre támaszkodásban. Világosság angyalaként jelenik meg, hogy ámító kísértéseivel úgy állítsa elénk csapdáit, hogy ne ismerjük föl gonosz szándékát. Minél inkább engedünk, annál erősebbek lesznek rajtunk ámításai. Veszedelmes szóba állnunk vele, vagy meg is hallgatnunk őt. Mert az ellenségnek adott minden előnyért csak még többet fog követelni.

Egyedüli biztonságunk szilárdan elutasítani első célzásait az elbizakodottságra. Krisztus érdemei által, Isten elég kegyelemben, erőben részesít, ellenállni a Sátánnak, s hogy a hódítóknál többek lehessünk: „Álljatok ellene az ördögnek, és ő elfut tőletek.” Az ellenállásnak szilárdnak és állhatatosnak kell lennie. Elvesztünk mindent, ha ellenállunk neki ma, csakhogy engedjünk neki holnap. (Magasztos hivatásunk 95)

Kerüljük az istenkísértő cselekedeteket. Vannak, akik vakmerőn veszedelmes helyzetbe állítják s kiteszik magukat kísértéseknek, melyekből Isten csodájára lenne szükség sérületlenül és szennye zetlenül kihozni őket. Ezek nem Istennek tetsző, elbizakodott tettek. Urunk szilárdan szembeszegült s ellenállt a Sátán kísértéseinek, hogy vesse le magát a templom csúcsáról. Az ősellenség Isten ígéretét idézte biztosításul, hogy az ígéretre támaszkodva Krisztus nyugodtan levetheti magát. Jézus szentírásszöveggel szállt szembe vele. "Írva van: Ne kísértsd a te Uradat, Istenedet.” Sátán embereket is olyan helyekre csalogat, ahova Isten nem várja el, hogy elmenjenek, szentírás szöveggel támasztva alá sugallatait. (Magasztos hivatásunk 95)

A valódi hit és az elbizakodottság. Isten ígéretei nem azért vannak, hogy elbizakodva azokra támaszkodjunk, ha meggondolatlanul, vakmerőn veszélybe robogunk, megsértve a természet törvényeit, vagy semmibe véve a józan belátást, melyet Isten használatra adományozott nekünk. Ez nem valódi hit, hanem elbizakodottság...

Sátán világi megtiszteltetéssel, gazdagsággal s az élet élvezeteivel közelít hozzánk. Kísértései változatosak, hogy kielégítsék minden rendű és rangú ember ízlését, elcsábítva magukat Istentől, hogy inkább szolgálják magukat, mintsem alkotójukat.: „Mindezeket neked adom, mondja Sátán az embernek, hírnevet, birtokot, hatalmat, megtiszteltetést és gazdagságot.” S elbűvöl, elámít, és árulón romlásba csalogat. Sátán elégedett, ha átadjuk magunkat a szív és az élet világiasságának. (Magasztos hivatásunk 93)

Gonosz angyalok vagy Isten angyalai ellenőriznek. Vagy gonosz angyalok, vagy Isten angyalai ellenőrzik az emberek értelmét. Vagy Isten ellenőrzése, vagy a sötétség hatalmasságainak ellenőrzése alá helyezzük. S jó lenne megtudakolni, hol is állunk ma – vajon Imánuel fejedelem véráztatta lobogója vagy a sötétség hatalmasságai alatt. (A te igéd igazság 200)

Csak ha engedünk. Sátán nem nyúlhat értelmünkhöz vagy szellemi képességünkhöz, csak ha engedjük neki. (A te igéd igazság 191)

Világos bepillantás szükséges. Világos lelki látás szükséges, különbséget téve a polyva s a búza közt; Sátán tudománya s az igazság szavának tudománya közt. Isten a mindenható orvos, hogy egész séget, békét, tökéletes jellemet adjon annak, aki befogadja őt. Örömüzenete nem külső módszerekből és cselekedetekből áll, mellyel a gonosz cselekedetek tudományát gazdag áldásként lehet bevezetni, mely később súlyos átoknak bizonyul. (Magasztos hivatásunk 109)

Az ima diadalmaskodik a Sátán fölött. A keresztény nagy erőssége a hit imája, ami bizonyosan győzni fog a Sátán ellen. Ezért sugallja, hogy nincs szükségünk imára. Gyűlöli Jézus, szószólónk nevét. S mikor őszinte komolysággal hozzá fordulunk segítségért, Sátán serege megriad. Jól szolgálja célját, ha elhanyagoljuk az ima gyakorlását, mert akkor készségesebben fogadjuk hazug csodáit. Amit nem sikerült elérnie Krisztus megkísértésével, eléri, mikor ámító csábításait az ember elé tárja.(1Bizonyságtétel 296)