„A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága” (Zsid 11:1). „...higyjétek... és meglészen néktek” (Márk 11:24).

A hit: bizalom Istenben, abban, hogy Ő szeret bennünket és a legjobban tudja, mi válik javunkra. Így saját utunk helyett az Ő útját választjuk, saját tudatlanságunk helyett az Ő bölcsességét, gyengeségünk helyett az Ő erejét, bűnös voltunk helyett az Ő igazságát. Életünk, teljes lényünk már az övé, hittel ismerjük el, hogy az Ő tulajdonai vagyunk és elfogadjuk az abból származó áldásokat. Az élet eredményességének titka az igazság, a becsület és a tisztaság. Ezek az alapelvek hit által lehetnek a mieink.

Minden jó indíték és törekvés Isten ajándéka, és hittel fogadhatjuk el Istentől azt az életet, ami valódi növekedést és hatékonyságot biztosít.

A hit gyakorlásának módját nagyon egyszerűen kell elmagyaráznunk. Isten minden ígéretének feltétele van. Ha készek vagyunk akaratát cselekedni, akkor minden ereje a miénk. Bármilyen ajándékot ígér is, az már benne van az ígéretben. „A mag az Isten beszéde” (Lk 8:11). Amilyen biztos, hogy a tölgyfa benne van a makkban, olyan biztos, hogy Isten ajándéka ott rejlik az ígéretben. Ha megkapjuk az ígéretet, miénk az ajándék.

A hit, ami képessé tesz Isten ajándékainak elfogadására, már maga is ajándék, amelyből minden embernek adatott valamennyi. Akkor növekszik, ha eddzük azt és magunkévá tesszük Isten Igéjét. Annak érdekében, hogy hitünk erősödjék, gyakran össze kell azt kapcsolnunk az Igével.

Amikor a bibliatanulmányozásról van szó, a tanulót rá kell vezetnünk arra, hogy világosan meglássa Isten szavának hatalmát. A teremtéskor Ő „szólt és meglett, ő parancsolt és előállott”, mert „létre hívja a nem létezőket” (Zsolt 33:9; Róm 4:17 – új prot. ford.), amikor szólítja őket, életre kelnek.

Milyen gyakran előfordult, hogy akik bíztak Isten szavában – bár önmagukban teljesen erőtlenek voltak –, szembeszálltak az egész világ hatalmával! Például a tiszta szívű, szent életű Énók szilárdan hitte, hogy az igazság diadalra jut a romlott és gúnyolódó nemzedékben is. Noé is kitartott egész házanépével együtt korának hatalmas fizikai és szellemi erővel rendelkező, ám erkölcsileg romlott lakóival szemben. Izrael népe a Vörös-tengernél szintén legyőzte hite által a föld uralkodó nemzetének leghatalmasabb hadseregét, holott a nép csak gyámoltalan, rémült rabszolgák sokaságából állt. Dávid, a pásztorfiú, ígéretet kapott Istentől, hogy övé lesz egykor a trón, és Isten hatalmára támaszkodva mindvégig hitt ebben Saullal, az akkori uralkodóval szemben. Sidrákot, Misákot és Abednégót a tűz lángjai és Nabukodonozor király sem tartották vissza attól, hogy megőrizzék hitüket. Dániel is hűséges maradt az oroszlánok között és az uralkodó körökben élő ellenségei cselszövése ellenére is. Jézus is tökéletesen megtartotta hitét a kereszten, holott a zsidó papok és főemberek a római kormányzót is rávették arra, hogy az ő akaratukat teljesítse. Pál apostol pedig láncokban is hite által élt, és még Né ró, a zsarnok császár sem tudta megtörni, bár kivégeztette, akár egy bűnözőt.

Ilyen példákat nem csak a Bibliában találunk. Az emberiség történelmének minden korszakában sokan voltak Isten hűségesei. A valdensek és a hugenották, Wicliffe és Husz János, Jeromos és Luther, Tyndale és Knox, Zinzendorf és Wesley és még sokan mások tettek életükkel is bizonyságot arról, hogy Isten szavának hatalma sokkal erősebb, mint a gonoszt támogató emberi erő és politika. Ők a világ igazi nemesei. Ez a királyi vonal. A mai fiataloknak is ebben a vonalban van a helye.

Hitre van szükség az élet kisebb és nagyobb jelentőségű dolgaiban egyaránt. Szívbéli bizalmunk által valósággá válik hétköznapi elfoglaltságaink közepette is Isten megtartó ereje.

Emberi szemszögből nézve az élet mindnyájunk számára járatlan ösvény. Olyan út, amin – mélyebb tapasztalatainkat tekintve – mindenki egyedül jár. Legbensőbb életünkbe egyet len emberi lény sem léphet be úgy, hogy mindent a maga teljességében átérezzen, megértsen. Amikor a kisgyermek elindul ezen az úton, előbb-utóbb magának kell majd kiválasztania, merre halad tovább, örökérvényű dolgokat kell eldönteni. Mennyire fontos tehát, hogy komoly erőfeszítéseket tegyünk annak érdekében, hogy bizalmát az egyedül biztos vezetőbe és segítőbe vesse!

Egyetlen más hatás sem véd olyan erősen a kísértésektől, ösztönöz a tisztaságra és a becsületességre, mint Isten jelenlétének érzete. „…nincsen oly teremtmény, amely nyilvánvaló nem volna előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek annak szemei előtt, akiről mi beszélünk.” „Tisztábbak szemeid, hogysem nézhetnéd a gonoszt, és a nyomorgatást nem szemlélheted” (Zsid 4:13; Hab 1:13). Az ehhez hasonló gondolatok jelentettek védőpajzsot József számára Egyiptom romlottsága közepette. A kísértések vonzására határozott választ tudott adni: „Hogy követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot és hogyan vétkezném az Isten ellen” (1Móz 39:9)? Ha a hitet ápoljuk magunkban, mindnyájan ilyen védelmet élvezhetünk!

Csak Isten jelenléte űzheti el azt a félelmet, ami teherré teszi az életet a félénk gyermek számára. Tanítsuk meg neki kívülről ezt az ígéretet: „Az Úr angyala tábort jár az őt félők körül és kiszabadítja őket” (Zsolt 34:8). Olvassuk el vele együtt Elizeus és a hegyi város történetét, hogy lássa maga előtt, ahogyan a próféta és a felfegyverzett csapatok között mennyei angyalok fényes köre áll. Olvassa el azt is, hogy a halálra ítélt Péternek miként jelent meg Isten angyala, és hogyan vezette őt ki a biztonságba a fegyveres őrök mellett, a masszív ajtókon és a reteszekkel bezárt, hatalmas vaskapun át. Olvassuk el a tengeri jelenetet is, amikor a viharban a hosszú küszködéstől és éhezéstől kimerült katonáknak és tengerészeknek Pál – a kihallgatása és kivégzése felé tartó rab – a következő bátorító és reménykeltő szavakat mondta: „Jó reménységben legyetek; mert egy lélek sem vész el közületek... Mert ez éjjel mellém álla egy angyala az Istennek, akié vagyok, akinek szolgálok is, Ezt mondván: Ne félj Pál! A császár elé kell néked állanod. És ímé az Isten ajándékba adta néked mindazokat, kik te veled hajóznak.” Pál hitt ebben az ígéretben és így biztosította társait: „közületek senkinek sem esik le egy hajszál a fejéről.” Így is lett. Mivel azon a hajón volt egy ember, akin keresztül az Úr tudott munkálkodni, ezért egy egész hajónyi pogány katona és tengerész megmenekült. „…mindnyájan szerencsésen kimenekültek a szárazföldre” (ApCsel 27:22-24, 34, 44).

Ezeket a dolgokat nem csupán azért íratta le számunkra Isten, hogy elolvassuk és csodálkozzunk rajta, hanem azért, mert azt szeretné, hogy az a hit, ami Isten ősi szolgáinak erőt adott, bennünk is működne. Ma sem működne kisebb erővel, mint egykor, ha hittel telne meg szívünk, és az Ő hatalmának csatornájává válnánk.

Mindazok, akik önbizalomhiánnyal küszködnek, és emiatt irtóznak a feladatoktól és kötelességektől, tanuljanak meg Istenre hagyatkozni! Így sokan közülük, akik egyébként haszontalanul élnének a világban, talán mások terhére is, Pál apostollal együtt majd elmondhatják: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít” (Fil 4:13).

Annak a gyermeknek is értékes leckéket tartogat a hit, aki hamar megsértődik a bántások miatt. Az a hozzáállás, hogy megvédje magát vagy gyorsan visszavágjon, gyakran erős igazságérzetből és hirtelen, indulatos lelkületből fakad. Az ilyen gyermeket tanítsuk meg arra, hogy a jog és igazság örök védelmezője Isten. Ő gyöngéden gondoskodik azokról, akiket úgy szeretett, hogy egyszülött Fiát adta értük. Ő fog ítéletet tartani minden gonosztevő felett.

„…aki titeket bánt, az ő szeme fényét bántja” (Zak 2:8).

„Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti. Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet” (Zsolt 37:5-6).

„És ő megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan. És lesz az Úr nyomorultak kővára, kővár a szükség idején” (Zsolt 9:9-10).

Isten arra int, hogy amilyen együttérzést tanúsít irántunk, olyan együttérzést mutassunk mi is mások iránt. A hirtelen, önelégült, bosszúálló emberek szemléljék az alázatos és szelíd Jézust, aki mint bárány vitetett a mészárszékre, bosszúállás nélkül, mint ahogy a bárány hallgat az őt nyírók előtt. Nézzék Őt, akit a mi bűneink sebeztek meg és a mi betegségeink terheltek meg, akkor megtanulnak tűrni, kitartani és megbocsátani.

A Krisztusba vetett hit által a jellem minden hiányosságát pótolhatjuk, minden szennytől megtisztulhatunk, minden hibát kijavíthatunk, minden erényt fejleszthetünk.

„…benne jutottatok el ti is ehhez a teljességhez, mert ő a feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak” (Kol 2:10).

Az ima és a hit szorosan összetartoznak, és a két témakört együtt kell tanulmányozni. A hittel mondott ima Istentől származó tudomány, olyan tudomány, amit mindenkinek meg kell értenie, ha sikeres életet szeretne. Krisztus ezt mondja: „Azért mondom néktek: Amit könyörgéstekben kértek, higyjétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek” (Mk 11:24). Világossá teszi, hogy kérésünk Isten akarata szerint való kell, hogy legyen, azt kell kérnünk, amit Ő megígért, és amit kapunk, azt az ő akarata szerint kell felhasználnunk. Ha ezek a feltételek teljesülnek, az ígéret biztos.

Kérhetjük a bűnbocsánatot, a Szentlélek kiáradását, a keresztényi jellemet, bölcsességet és erőt az Ő munkája végzéséhez, de bármelyik ajándékot, amit Ő megígért. Aztán hinnünk kell, hogy megkapjuk, és meg kell köszönnünk Istennek, amit kaptunk.

Ne keressük az áldás külső megnyilvánulását! Az ajándék ott van az ígéretben, és nyugodtan folytathatjuk tovább munkánkat abban a biztos tudatban, hogy amit Isten megígért, azt képes meg is tenni, és az ajándék, ami már a miénk, akkor válik valósággá, amikor a legnagyobb szükségünk van rá.

Ahhoz, hogy így éljünk: hit által, Isten szava alapján, az szükséges, hogy teljes életünket átadjuk neki. Folyamatosan érezni fogjuk, hogy őrá van szükségünk, tőle függünk, szívünk Istenhez vonz. Az ima létfontosságú, mert lelkünk általa él. Igen, szükség van a családi imára, a közösségi imára, de lelkünk életét az Istennel a csöndben, a titkos szobánkban fenntartott közösség táplálja és tartja fenn.

Mózes fenn, a hegyen töltötte az időt Istennel, amikor látomásban szemlélhette annak a csodálatos épületnek a képét, ami a Mindenható dicsőségének jövendő lakhelye volt. Mi is fenn a hegyen – az Úrral való, bensőséges közösségben – láthatjuk meg azt, milyen dicsőséges terve van az emberiséggel. Így leszünk képesek úgy alakítani jellemfejlődésünket, hogy beteljesedhessen rajtunk az ígéret: „Lakozom bennük és közöttük járok; és leszek nékik Istenük, és ők én népem lesznek” (2Kor 6:16).

Földi élete során Jézus Krisztus is az Atyával imában töltött magányos órák alatt kapott bölcsességet és erőt. A fiatalok is kövessék példáját, találjanak csendes időt kora hajnalban és alkonyatkor, hogy közösségben legyenek mennyei Atyjukkal! Napközben is emeljék fel szívüket Istenhez! Ő azt ígéri minden lépésünknél: „Én vagyok Urad, Istened, aki jobb kezedet fogom… Ne félj, én megsegítelek” (Ézs 41:13)! Ha gyermekeink már életük hajnalán megtanulnák ezeket a leckéket, milyen frissességet, erőt, örömöt tapasztalhatnának meg életükben!

Ezeket a leckéket azonban csak olyasvalaki adhatja át másoknak, aki maga is megtanulta már. A fiatalokra azért nincs nagyobb hatással a Szentírás tanítása, mert túl sok szülő és tanár állítja ugyan magáról, hogy hisz Isten Igéjében, életükben azonban megtagadják annak erejét. A fiatalok néha megérzik az Ige hatalmát. Látják, milyen drága és csodálatos Krisztus szeretete. Megpillantják jellemének szépségét és azt, micsoda hatalmas lehetőségek rejlenek az Ő szolgálatára átadott életben. Ennek éles ellentéteként látják azonban azok életét, akik csak vallják, hogy tisztelik Isten törvényét, de az életük nem erről beszél. Ó, hány és hány emberre igazak Ezékiel próféta szavai!

„…egyik a másikkal szól, kiki az ő atyjafiával, mondván: Jertek, kérlek, és halljátok: micsoda beszéd az, amely az Úrtól jő ki? És eljőnek hozzád, ahogy a nép össze szokott jőni, s odaülnek elődbe, mint az én népem, és hallgatják beszédeidet, de nem cselekszik, hanem szerelmeskedő énekként veszik azokat ajkukra, szívük pedig nyereség után jár. És ímé, te olyan vagy nékik, mint valamely szerelmeskedő ének, szép hangú, s mint valamely jó hegedűs; csak hallják beszédeidet, de nem cselekszik azokat” (Ez 33:30-32).

Egy dolog úgy tekinteni a Bibliát, mint nagyszerű erkölcsi útmutatót, amire olyan mértékig illik figyelni, amennyire az a korszellemhez és a világban betöltött pozíciónkhoz illik, de megint más dolog annak tekinteni, ami valójában: az élő Isten szavának, ami az életünket jelenti, ami átformálja tetteinket, szavainkat és gondolatvilágunkat. Aki ennél kevesebbre érté keli Isten szavát, gyakorlatilag elutasítja azt. A fiatalok körében található kételkedésnek és hűtlenségnek pedig éppen az a legfőbb oka, hogy az önmagukat hívőnek vallók elutasítják Isten Igéjét.

A világunkban azt látjuk, hogy az emberek soha nem látott hévvel vetik bele magukat különböző dolgokba. A szórakozás, a pénz utáni hajsza, a hatalomért való versengés, a létért való küzdelem mind-mind hihetetlen energiát igényel testi, szellemi és lelki szempontból egyaránt. Ebben az őrült rohanásban szól hozzánk Isten szelíd szava. Arra int, hogy vonuljunk el és legyünk közösségben vele. „Csendesedjetek és is merjétek el, hogy én vagyok az Isten” (Zsolt 46:11)!

Sokan még az áhítat ideje alatt sem élik át az Istennel való igazi közösség áldását. Túlságosan sietnek. Sietős léptekkel esnek be Krisztus szerető jelenlétének körébe, talán egy percet ha időznek ezen a szent területen, de nem várják meg a tanácsot. Nincs idejük ott maradni a mennyei Tanító előtt. Nehéz terhüket cipelve kezdik el napi munkájukat.

Ezek az emberek sosem érik el a lehetséges eredményeket, amíg nem tanulják meg az erő titkát. Időt kell adniuk maguknak arra, hogy gondolkozzanak, imádkozzanak és megvárják, hogy Istentől érkezzen a fizikai, szellemi és lelki erő. Szükségük van a Szentlélek felemelő befolyására. Ha megkapják azt, friss erő tölti be őket. Elgyötört testük és fáradt elméjük megújul, nehéz szívük pedig a terhektől megszabadulva, örömmel szárnyal.

Nemcsak egy pár sietős percre van szükségünk, hanem arra, hogy személyes közösségben legyünk Krisztussal és nyugodtan üljünk le jelenlétében. Különleges áldás lesz az otthonunkban élő gyermekeknek és az iskoláinkban tanuló diákoknak is az, ha a szülők és a tanárok saját életükben is megszerzik azt a csodálatos tapasztalatot, amiről az Énekek éneke beszél:

„Mint az almafa az erdőnek fái közt, olyan az én szerelmesem az ifjak közt. Az ő árnyékában felette igen kívánok ülni; és az ő gyümölcse gyönyörűséges az én ínyemnek. Bevisz engem a borozó házba, és zászló felettem a szerelme.”

(Én 2:3-4)