„…ha figyelmesen hallgatsz a bölcsességre... ha úgy keresed azt, mint az ezüstöt, és úgy kutatod, mint az elrejtett kincseket, akkor megérted, mi az Úr félelme, és rájössz, mi az istenismeret” (Péld 2:2-5).

Jézus gyermek-, fiatal- és felnőttkorában egyaránt tanulmányozta a szent iratokat. Már kisgyermekként, anyja ölében ülve is a próféták irataiból hallgatott részleteket. Ifjan a hajnali sugarak vagy az alkonyati fények gyakran találták Őt egyedül a domboldalakon vagy az erdő fái között, amint csöndes órát töltött ott imádságban, Isten Igéjét tanulmányozva. Szorgalmas tanulásának eredményét abban is láthatjuk, hogy szolgálata során az Írások alapos ismeretéről tett bizonyságot. S mivel Jézus úgy szerezte a tudást, ahogyan mi is megszerezhetjük, ezért az Ő csodálatos – szellemi és lelki – ereje igazolja számunkra a Biblia lenyűgözően értékes nevelő jellegét.

Amikor mennyei Atyánk a Biblia üzeneteit leíratta, nem hagyta figyelmen kívül a gyermekeket. Az ember alkotta történetek között hol találunk még olyanokat, amelyek ennyire megragadják a kicsinyek szívét és ennyire alkalmasak érdeklődésüket felkelteni, mint a Biblia történetei?

Ezekkel az egyszerű történetekkel tegyük világossá Isten törvényének nagyszerű alapelveit! A gyerekek felfogóképességéhez leginkább illő illusztrációkkal a szülők és tanítók már nagyon korán elkezdhetik betölteni az Úr utasítását, ami ekképpen szól: „Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz” (5Móz 6:7)!

A példázatok, a táblák, a térképek és a különböző illusztrációk használata nagy segítséget jelent a leckék tanításában és a tudás alapos elmélyítésében. A szülők és a tanárok keressék folyamatosan a minél korszerűbb módszereket!

A Biblia igazságainak tanítása megérdemli a legfrissebb gondolatainkat, a legjobb módszereket és legkomolyabb erőfeszítéseinket. A Biblia tanulmányozása iránti érdeklődés felkeltése és erősítése nagyban függ az áhítat órájának felhasználásától. A reggeli és esti áhítat legyen a nap legkedvesebb, leghasznosabb időszaka. Értsük meg, hogy ezekbe az órákba ne engedjünk be semmilyen zavaró, durva gondolatot. Ilyenkor azért gyűlnek össze szülők és gyermekek, hogy találkozzanak Jézussal, és meghívják otthonukba a szent angyalokat. Az igeolvasás legyen rövid, élettel teli, alkalomhoz illő és változatos. Mindenki vegyen részt a felolvasásban, tanuljunk meg kívülről szakaszokat és ismételjük át gyakran Isten törvényét! A gyermekek érdeklődését még inkább felkelthetjük, ha engedjük nekik, hogy ők válasszák ki a felolvasandó szakaszokat. Tegyünk fel nekik kérdéseket és hagyjuk, hadd kérdezzenek ők is! Ha az áhítat nem lesz ettől túl hosszadalmas, engedjük, hogy a kicsinyek is imádkozzanak és együtt énekeljenek velünk, ha csak egy-egy versszakot is!

Ahhoz, hogy az áhítat olyan legyen, amilyennek lennie kell, gondosan fel kell rá készülni. A szülők nap mint nap tanulmányozzák együtt a Bibliát gyermekeikkel! Kétségtelen, hogy nem könnyű ezt megtervezni, és a kivitelezés is némi áldozatot követel, de az erőfeszítés gazdagon megtérül.

A felkészülés legfontosabb eleme, hogy Isten parancsolatait a szülők először saját szívükben rejtsék el. „És ez igék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben és gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről” – mondja Isten (5Móz 6:6-7). Ahhoz, hogy gyerekeinkben érdeklődést ébresszünk a Biblia iránt, először nekünk magunknak kell érdeklődnünk iránta. S ha meg akarjuk velük szerettetni annak tanulmányozását, először nekünk magunknak kell beleszeretnünk abba. Utasításainknak csak akkor lesz hitele számukra, ha látják példánkat és lelkesedésünket.

Ábrahám tanításának hatékonysága saját életpéldáján múlt. Háza népe igen nagy volt, mintegy ezer emberből állt. Sokan közülük családfők voltak, nem kevesen csak akkoriban fordítottak hátat a pogányságnak. Egy ilyen család igen erőskezű vezetőt igényelt. Semmilyen gyenge, következetlen módszer nem lett volna hatékony. Ábrahámról pedig ezt mondta Isten: „Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő háza népének őutána…” Mégis, Ábrahám olyan bölcsen és szelíden gyakorolta tekintélyét, hogy megnyerte az emberek szívét. Az isteni Vigyázó így folytatja a róla szóló bizonyságtételt: „…hogy megőrizzék az Úrnak útját, igazságot és tör vényt tévén” (1Móz 18:19). Ábrahám befolyása túlterjedt saját háza népén. Bárhol állította is fel sátrát, mellette emelt egy oltárt is áldozat bemutatására, istentiszteleti helyként. Amikor a sátrat felszedték, hogy tovább vándoroljanak, az oltár ott maradt, és sok arra vándorló kánaánita – aki Ábrahámtól, Jahve szolgájától ismerte meg az Urat – megállt annál, hogy áldozatot mutasson be Istennek.

Nem kevésbé hatékony ma sem az Isten szaváról szóló tanítás, ha hűen tükrözi azt a tanító élete is.

Nem elég tudni azt, hogy mások mit gondoltak vagy tanultak a Bibliáról. Mindenkinek önmagáról kell majd számot adni Isten előtt, és mindenkinek magának kell megtudnia, mi az igazság. A hatékony tanulás érdekében azonban a tanuló érdeklődését fel kell kelteni. Különösen azoknak nem szabad ezt szem elől téveszteni, akiknek különböző magatartású, képzettségű és gondolkodású gyerekekkel és fiatalokkal kell bánniuk. Ami kor a Biblia történeteit tanítjuk a gyerekeknek, nagyobb eredményt érhetünk el, ha megfigyeljük, milyen a gondolkodásuk, mi az érdeklődési körük, és ráirányítjuk a figyelmüket arra, mit mond a Biblia ezekről a dolgokról. Aki bennünket a sajátos adottságainkkal megteremtett, Igéjében is elrejtett mindenki számára valami személyre szabott üzenetet. Amikor a tanulók tapasztalják, hogy a Biblia tanításai az ő életükre is alkalmaz hatók, alkalmat kapunk arra, hogy megtanítsuk nekik: fogadják el tanácsadójuknak a Bibliát.

Segítsünk nekik felfedezni az Ige csodálatos szépségét! Sok izgalmas, egészségtelen, valódi érték nélküli könyvet ajánlanak olvasmányként a fiataloknak, vagy legalábbis meg engedik, hogy olvassák azokat, feltételezett irodalmi értékük miatt. De mi miért irányítanánk gyermekeinket ezekhez a szennyezett patakokhoz, holott szabad hozzáférésük van Isten Igéjének tiszta forrásaihoz? A Bibliában a teljesség, az erő, a mélység kimeríthetetlen üzenetei vannak. Bátorítsuk a gyerekeket és a fiatalokat arra, hogy kutassák benne a gondolatok és a kifejezések kincseit!

Miközben ezekre az értékes dolgokra figyelnek, azok meglágyítják, átjárják szívüket. Vonzódni fognak Jézushoz, aki így nyilatkoztatja ki magát nekik. Ezen a ponton pedig már kevesen vannak, akik nem szeretnének egyre többet és többet megtudni munkájáról és terveiről.

Arra is fel kell hívnunk a figyelmet, hogy a Bibliát tanítható lelkülettel kell és szabad tanulmányozni. Nem azért kell kutatnunk írásait, hogy érveket keressünk véleményünk alátámasztására, hanem, hogy megtudjuk, mit mond az Isten.

A Biblia tanításainak valódi ismeretére csakis a Szentlélek által juthatunk el, aki ihlette azokat. A tudás pedig akkor gyökerezik meg, ha éljük is azt. Mindennek engedelmeskednünk kell, amit Isten Igéje parancsol, és összes ígéretét igényelhetjük. Az Ige ereje által olyan életet kell élnünk, amilyet az előír. Csak akkor tanulmányozhatjuk hatékonyan, ha mindezt megtartjuk.

A Biblia tanulmányozása legbuzgóbb erőfeszítéseinket és legkitartóbb elmélkedésünket igényli. Ahogy a bányász kutat az arany után a földben, ugyanolyan komolyan és kitartóan kell nekünk is keresnünk az Isten szavában elrejtett kincseket.

A naponkénti tanulmányozás során gyakran az válik be leginkább, ha versről versre tanulunk. Olvassunk el egyszerre egy igét, és összpontosítsunk rá egészen addig, amíg meg nem bizonyosodunk, milyen üzenetet rejtett abba az Úr személyesen számunkra. A gondolatot is forgassuk elménkben addig, míg sajátunkká nem válik. Tehát, ha egy rövidebb szakaszt tanulmányozunk addig, míg értelme világos nem lesz előttünk, az sokkal értékesebb, mintha különösebb cél nélkül olvasnánk át sok fejezetet, és nem nyernénk pozitív tanácsokat.

A sekélyes gondolkodás és erkölcsi gyengeség egyik fő oka az, hogy nem összpontosítunk értelmes dolgokra. Büszkék vagyunk az irodalmi művek széleskörű terjesztésére, ugyan akkor a könyvek sokasága – még ha nem is kifejezetten káros a tartalmuk – „jótékony kísértők” lehetnek életünkben. Mivel a nyomdák hatalmas példányszámban ontják az irodalmi műveket, idősek és fiatalok egyaránt rászoknak arra, hogy gyorsan és felületesen olvassanak, így az elme elveszíti a logikus és élénk gondolkodás képességét. Ezenkívül rengeteg folyóirat is megjelenik az országban – akár a békák Egyiptomban –, amelyek nem csak közönségesek és hiábavalók, de gyengítik, züllesztik és egyre aljasabbá teszik olvasóikat. Hatásuk nem csak annyi, hogy mérgezik és rombolják az elmét, de kikezdik és tönkreteszik a lelket is. A hanyag, céltalan elme és szív a gonosz könnyű prédája lesz. A gomba beteg, élettelen szervezeteken telepszik meg. A tétlen elme pedig Sátán műhelye. Irányítsuk gondolatainkat magasztos, szent dolgokra, legyen életcélunk nemes, amire teljes figyelmünket fordítjuk, így a gonosz nem vetheti meg lábát életünkben.

Tanítsuk meg hát a fiatalokat Isten Igéjének alapos tanulmányozására! Ha szívükbe fogadják annak tanításait, azok hihetetlenül erős védelmet jelentenek majd a kísértések ellen. „Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.” „Bármit tettek az emberek, én a te beszédedre figyelve őriz kedtem az erőszakosok útjától” (Zsolt 119:11; 17:4 új prot. ford.).

A Biblia önmagát magyarázza, igeverset igeverssel kell öszszevetni. A tanuló sajátítsa el, miként kell a Bibliát összefüggő egészként szemlélni és meglátni a részek közötti kap cso lódási pontokat. Ismerje meg a Szentírás hatalmas, köz ponti témáját, Isten eredeti célját a világgal, a nagy küzdelem kezdetét és a megváltás művét! Meg kell értenie az elsőbbségért egymással versengő két elv jellegét, és meg kell tanulnia, miként ismerje fel azok működését a történelemben és a próféciákban, egé szen a kiteljesedésig. Fel kell tudnia ismerni, hogyan hat a nagy küzdelem az ember életének minden szakaszára, ho gyan alkalmazza egyik vagy másik egymásnak feszülő elvet ő maga is minden tettében; és akár akarja, akár nem, már most eldönti, kinek az oldalára áll ebben a küzdelemben.

A Biblia minden egyes Igéje Istentől ihletett és igen hasz nos. Az Ószövetség is megérdemli ugyanazt a figyelmet, amit az Újszövetség. Az Ószövetség tanulmányozása során ott is forrásokat fogunk találni, ahol a felületes olvasó csak siva tagot lát.

A Jelenések könyve Dániel könyvével együtt szintén komoly tanulást igényel. Minden istenfélő tanító fontolja meg, mennyire fontos megérteni és másoknak is bemutatni az örömhírt, hogy Megváltónk személyesen jött el szolgájához, Jánoshoz megismertetni vele „Jézus Krisztus kijelentését, amelyet adott néki az Isten, hogy megmutassa az ő szolgáinak, amik nek meg kell lenniük hamar” (Jel 1:1). Senkit sem szabad, hogy elcsüggesszen e könyv tanulmányozása közben a látszólag rej télyes jelképek sokasága. „Ha pedig valakinek nin csen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készsé gesen és szemre hányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja” (Jak 1:5).

„Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e pró fétálásnak beszédeit, és megtart ják azokat, amelyek megírattak abban; mert az idő közel van” (Jel 1:3).

Amikor a Bibliát igazán megszereti a tanuló, és ráébred ar ra, milyen hatalmas tér nyílik meg előtte, ahol értékes kin cse ket találhat, akkor vágyni fog arra, hogy minden alkalmat megragadjon Isten Igéje alaposabb megismerésére. A tanulmányozás idejét nem fogja lekorlátozni egy bizonyos helyre és időpontra. Ez a folyamatos tanulás pedig a legjobb módja annak, hogy az Írások iránti szeretetünk még tovább mélyüljön. A tanuló tartsa mindig magánál Bibliáját, és amikor csak alkalma adódik, olvasson el egy igeverset belőle és gondolkodjon rajta! Amikor az utcán sétál, a pályaudvaron várakozik vagy valakit vár, használja ki az időt és kutasson újabb kincsek után az Ige tárházában!

Lelkünk legjobb motiváló erői a hit, a remény és a szeretet, s a Biblia tanulmányozása – ha helyes mederben tartjuk – ezeket erősíti. A Biblia irodalmi értéke – a jelképrendszerek és kifejezések gazdagsága – csak a keret, hiszen valódi tartalma a szentség szépségében rejlik. Azoknak az embereknek a leírásaiból, akik Istennel jártak, a Mindenható dicsőségének sugarait foghatjuk fel. Benne, aki mindenestől fogva kívánatos, azt a személyt láthatjuk, akit szemlélve a föld és az ég minden szépsége csak halovány árnyék. „…én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonzok” (Jn 12:32). Ami kor a Biblia tanulmányozása közben a Megváltót szemléljük, lelkünkben feltámad a hit, az imádat és a szeretet rejtélyes hatalma. Krisztus arcát szemlélve olyanná változunk át, mint akit csodálunk. Elmondhatjuk Pál apostollal együtt: „…kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt… Hogy megismerjem Őt, és az Ő feltámadásának erejét, és az Ő szenvedéseiben való része sülésemet” (Fil 3:8-10).

A mennyei öröm és békesség forrásait feltöri lelkünkben az ihletett Ige, és hatalmas folyóvá lesznek, így befolyásunkkal felüdíthetünk mindenkit, akivel csak kapcsolatba kerülünk. Legyenek a mai fiatalok is olyanok, akik Bibliával a kezükben nőnek fel, befogadják annak életadó energiáját és áldások folyóit áraszthatják szerte a világba, olyan befolyást, amelynek gyógyító és vigasztaló hatását aligha foghatjuk fel. Élő vizek forrásai ezek, amelyek örök életre törnek fel.