„Aki feddhetetlenül él, biztonságban él” (Péld 10:9).

A törvényes üzletnek nincs olyan ága, amire a Bibliában található alapelvek ne nyújtanának megfelelő felkészülést. A való di siker záloga a szorgalom, az őszinteség, a takarékosság és a tisztaság. Ezeket az alapelveket a Példabeszédek könyvében találjuk, és a gyakorlati bölcsesség egész tárházát ismerhetjük meg belőlük. Ugyan hol találhatna a kereskedő, a kézműves, bármely üzleti ág ügyvezetője nagyszerűbb irányelveket annál, mint amit bölcs Salamon összefoglalt?

„Láttál-e az ő dolgaiban szorgalmatos embert? A királyok előtt is megáll, nem marad meg az alsórendűek között” (Péld 22:29).

„Minden munkából nyereség lesz, de az ajkaknak beszédéből csak szűkölködés” (Péld 14:23).

„Kívánsággal felindul, de hiába, a restnek lelke; a gyorsak lelke pedig megkövéredik.” „Mert a részeges és dobzódó szegény lesz, és rongyokba öltöztet az aluvás” (Péld 13:4; 23:21).

„Megjelenti a titkot, aki rágalmazó; tehát aki fecsegő szájú, azzal ne barátkozzál” (Zsolt 20:19).

„Aki megtartóztatja beszédét, az tudós ember”, „valaki pedig bolond, patvarkodik” (Péld 17:27; 20:3).

„A hitetleneknek útjára ne menj”, „vagy járhat-e valaki eleven szénen, hogy lábai meg ne égnének” (Péld 4:14; 6:28)?

„Aki jár a bölcsekkel, bölcs az” (Péld 13:20).

„...van barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél” (Péld 18:24).

Egymás iránti kötelességünk teljes körét felöleli Jézus parancsa: „Amit akartok azért, hogy az emberek tiveletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal” (Mt 7:12).

Ó, hányan elkerülték volna a pénzügyi bukást és csődöt, ha figyeltek volna a Szentírásban oly gyakran ismételt és kihangsúlyozott figyelmeztetésekre!

„...aki hirtelen akar gazdagodni, büntetlen nem marad” (Péld 28:20).

„Könnyen szerzett vagyon elfogy, de aki keze munkájával gyűjt, az gyarapodik” (Péld 13:11 – új prot. ford.).

„A hamisságnak nyelvével gyűjtött kincs elveszett hiába valósága azoknak, akik a halált keresik” (Péld 21:6).

„...szolgája a kölcsönvevő a kölcsönadónak” (Péld 22:7).

„Teljességgel megrontatik, aki kezes lesz idegenért; aki pedig gyűlöli a kezességet, bátorságos lesz, biztonságban lesz” (Péld 11:15).

„Ne mozdítsd meg a régi határt, és az árváknak mezeibe ne kapj; Mert az ő meg váltójuk erős, az forgatja az ő ügyüket ellened.” „Aki elnyomja a szegényt, hogy szaporítsa az ő marháját; aki ád a gazdagnak: végre szűkölködésre jut.” „Aki vermet ás másnak, abba belé esik; és aki felhengeríti a követ, arra gurul vissza” (Péld 23:10, 11; 22:16; 26:27).

Ezek azok az alapelvek, amelyektől a társadalom jóléte függ, úgy a világi, mint a vallási közösségekben. Ezek az elvek a jólét és az élet biztosítékai. Mindazt, ami a biztonságot és az együttműködést biztosítja, a világ Isten törvényének köszönheti, ahogy az az Igében található, és – bár rejtve és alig észrevehetően, de – az emberek szívében is.

A zsoltáros szavai „A te szádnak törvénye jobb nékem, mint sok ezer arany és ezüst” (Zsolt 119:72) olyan gondolatot jelentenek ki, ami nem csak vallásos szempontból igaz. Abszolút igazságot állítanak, amit az üzleti életben is elismernek. Még a mai világban is, ahol minden a pénzszerzésről szól, ahol a verseny nagyon kiélezett és a módszerek igen gátlástalanok, sokan elismerik, hogy egy fiatalembernek, aki az élet küszöbén áll, bármilyen pénzösszegnél nagyszerűbb kezdet az, ha becsületes, szorgalmas, mértékletes, tiszta és takarékos.

S még azok közül is, akik értékelik ezeket a tulajdonságokat és elismerik, hogy ezek forrása a Biblia, nagyon kevesen vannak azok, akik rájönnek, mi az az egyetlen elv, amelyből mindezek erednek.

A becsületes üzletvezetés és a valódi siker alapja annak elismerése, hogy mindennek Isten a tulajdonosa. A mindenség Teremtője az eredeti tulajdonos. Mindnyájan az Ő sáfárai vagyunk. Mindent, amink van, Ő bízott ránk, hogy az Ő irányítása alapján használjuk.

Ez minden ember egyetemes kötelessége, és létünk minden területét magába foglalja. Akár felismerjük, akár nem, Isten sáfárai vagyunk, tőle kaptuk képességeinket és adottságainkat, Ő helyezett a világnak egy adott pontjára, hogy a tőle kapott munkát elvégezzük.

Isten kinek-kinek megszabta „a maga dolgát” (Mk 13:34), amire az adottságai képessé teszik, amiből a legnagyobb áldás származik önmaga és embertársai számára és amivel a leginkább dicsőséget szerezhet Istennek.

Üzleti munkánk vagy másféle elhívásunk tehát része Isten nagy tervének, és amíg az Ő akarata szerint végezzük, addig Ő felelős az eredményekért. „Isten munkatársai vagyunk” (1Kor 3:9), és feladatunk az Ő iránymutatásainak a hűséges teljesítése. Ezért nincs helye az idegeskedésnek és az aggodalmaskodásnak. Helyette szorgalomra, hűségre, gondoskodásra, takarékosságra és tapintatosságra van szükség. Minden képességet a lehető legalaposabban ki kell használni. A sikeres eredmény azonban nem erőfeszítéseinktől függ, hanem Isten ígéretétől. Annak a szónak, ami Izraelt a pusztában táplálta és életben tartotta Illést az éhség idején, ma is ugyan akkora ereje van. „Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mond játok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? ...keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek” (Mt 6:31-33).

Aki erőt ad az embernek a gazdagság megszerzéséhez, az ajándékkal együtt feladatot is kap. Mindabból, amink van, Isten egy bizonyos részt visszakér. A tized az Úré. „A földnek minden tizede, a föld vetéséből, a fa gyümölcséből az Úré.” „És min den tizede a baromnak és a juhnak... az Úrnak legyen szentelve.” „...és valamit adándasz nékem, annak tizedét néked adom” (1Móz 28:22).

„Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba” (Mal 3:10), ez az Isten parancsa. Itt nincs szó háláról vagy bőkezűségről, csakis az őszinteségről. A tized az Úré és Ő elrendeli, hogy adjuk vissza neki, ami az övé.

„...a sáfároktól megkívántatik, hogy mindegyik hívnek találtassék” (1Kor 4:2). Ha az őszinteség az üzleti élet egyik kulcsfontosságú elve, vajon nem kellene elismernünk Isten iránti kötelességünket, amely a többi elvnek is az alapja?

A sáfárságunk okán nekünk kötelezettségünk van, nem csak Isten, de az emberek iránt is. Minden emberi lény az Üdvözítő végtelen szeretetének köszönheti az élet ajándékait. Az étel, az öltözék, az otthon, testünk, elménk és lelkünk mind-mind az Ő vérén megvásárolt ajándék. Krisztus a hála és az ab ból fakadó szolgálat által fűzött közösségbe bennünket embertársainkkal. Így int bennünket: „szeretettel szolgáljatok egymásnak” (Gal 5:13). „Bizony mondom néktek, amennyiben meg cselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg” (Mt 25:40).

Pál pedig így vallott erről: „Görögöknek és barbároknak, bölcseknek és tudatlanoknak egyaránt adósa vagyok” (Róm 1:14 – új prot. ford.). Ránk is igaz ez. A sok áldás okán, amivel Isten elhalmozott bennünket – jóval inkább, mint másokat –, mi is adósai vagyunk minden embernek, akinek valamiképpen hasznára válhat létünk.

Ezek az igazságok nem a dolgozószobára vagy az irodára vonatkoznak, illetve korlátozódnak. Az általunk kezelt javak nem a mi tulajdonunkban vannak, és sosem leszünk biztonságban, ha ezt a tényt figyelmen kívül hagyjuk. Mi csak sáfárok vagyunk, így az Isten és emberek iránti kötelességünk teljesítésétől függ embertársaink jóléte, valamint saját sorsunk ebben az életben és az eljövendőben is.

„Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik, más meg szűken méri a járandóságot, mégis ínségbe jut.” „Vesd a te kenyeredet a víz színére, mert sok nap múlva megtalálod azt.” „Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül.” (Péld 11:24-25 – új prot. ford.; Préd 11:1).

„Ne fáradj azon, hogy meggazdagodj, a magad belátásából hagyd abba” (Péld 23:4-5 – új prot. ford.)!

„Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, amellyel ti mértek” (Lk 6:38).

„Tiszteld az Urat vagyonodból és egész jövedelmed legjavából, akkor bőségesen megtelnek csűreid, és must árad sajtóidból” (Péld 3:9-10).

„Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen. És megdorgálom érettetek a kártevőt, és nem veszti el földetek gyümölcsét, és nem lesz a szőlőtök meddő a mezőn, azt mondja a Seregeknek Ura. És boldognak mondanak titeket mind a nemzetek; mert kívánatos földdé lesztek ti, azt mondja a Seregeknek Ura” (Mal 3:10-12).

„Ha az én rendeléseim szerint jártok, és az én parancsolataimat megtartjátok, és azokat megcselekszitek: Esőt adok néktek idejében, és a föld megadja az ő termését, a mező fája is megtermi gyümölcsét. És a ti csépléstek ott éri a szüretet, és a szüret ott éri a vetést, és elégségig ehetitek kenyereteket, és bátorságosan lakhattok a ti földeteken” (3Móz 26:3-6).

„Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét.” „Boldog, aki a nyomorultra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az Úr. Az Úr megőrzi azt és élteti azt; boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei kívánságának.” „Kölcsön ád az Úrnak, aki kegyelmes a szegényhez; és az ő jótéteményét megfizeti néki” (Ézs 1:17; Zsolt 41:2-3; Péld 19:17).

Aki megvalósít egy ilyen befektetést, az kétszeresen is kincset takarít meg. Azon kívül, amit bármilyen bölcsen is fektetett be, mégis itt kell hagynia, végül az örökkévalóságban is kincset talál, a jellem gazdagságát, ami a legértékesebb vagyon úgy a földön, mint a mennyben.

„Jól tudja az Úr a feddhetetleneknek napjait, és hogy örökségük mindörökké meglesz. Nem szégyenülnek meg a veszedelmes időben, és jóllaknak az éhség napjaiban” (Zsolt 37:18-19).

„Aki tökéletességben jár, igazságot cselekszik, és igazat szól az ő szívében. …nem rágalmaz nyelvével; …aki kárára esküszik, és meg nem változtatja.” „aki igazságban jár és egyenesen beszél, aki meg veti a zsarolt nyereséget, aki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, …szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson, Az magasságban lakozik, …kenyerét megkapja, vize el nem fogy. A királyt ékességében látják szemeid; látnak széles országot” (Zsolt 15:2-4; Ézs 33:15-17).

Isten Igéje a következő jellemzést adja a sikeres emberről, akinek élete a szó legnemesebb értelmében eredményes, akit a menny és a föld egyaránt örömmel tisztel. Jób beszél tapasztalatáról:

„…mint amilyen ifjúkorom idején voltam, amikor Istennel közösségben élhettem sátramban;amikor még velem volt a Mindenható és körülöttem voltak gyermekeim...Amikor a városkapuhoz mentem, és elfoglaltam helyemet a téren,ha megláttak az ifjak, hátrahúzódtak,az öregek pedig fölkeltek,és állva maradtak.A vezető emberek abbahagyták a beszédet,és tenyerüket a szájukra tették.A fejedelmek hangja elnémult…

Akinek a füle hallott rólam, boldognak mondott,akinek a szeme látott, mellettem tanúskodott.Mert megmentettem a segítségért kiáltó nyomorultat,és az árvát, akinek nem volt segítője.

A veszendő áldása szállt rám,és az özvegy szívét felvidítottam.Igazságot öltöttem magamra,és az is magára öltött engem,jogosság volt a palástom és a süvegem.A vaknak szeme voltam, és lába a sántának.Atyja voltam a szegényeknek,és az ismeretlen ügyét is jól megvizsgáltam.Nem hált jövevény az utcán,ajtómat kitártam az utas előtt.

Figyelmesen hallgattak rám, elnémultak, ha tanácsot adtam…Ha nevetve fordultam feléjük, akkor ők sem hittek,ha derűs volt az arcom, nem szomorodtak el.Én választottam meg, hogy mit tegyenek,élükön ültem, és úgy laktam közöttük, mint egy király a csapatában,mint aki gyászolókat vigasztal”

(Jób 29:4-16; 31:32; 29:21-25 – új prot. ford.).

„Az igaznak az ajka sokakat vezet,a bolondok pedig meghalnak esztelenségük miatt” (Péld 10:22 – új prot. ford.).

„Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság” (Péld 8:18).

A Biblia arról is beszél, mi a következménye annak, ha eltérünk a helyes alapelvektől Istennel és egymással való kapcsolatunkban. Azokról a személyekről, akikre Isten rábízta ajándékait, de ők közönyösek kívánalmaival szemben, Isten ezt mondja:

„Gondoljátok meg jól a ti útaitokat! Sokat vetettetek, de keveset takartok; esztek, de meg nem elégesztek; isztok, de meg nem részegesztek; ruházkodtok, de meg nem melegesztek, a bérlő is lyukas zacskóra bérel… Sokat vártatok, de ímé kevés lett; haza is hordtátok, de én ráfuvallok arra!” „Az történt, hogy ha valaki odament gabonájához, amelytől húsz vékát várt, csak tíz lett, és ha valaki odament a borsajtóhoz, remélve, hogy ötven korsóra valót fog meríteni, csak húsz lett.” „Mi okért? azt mondja a Seregeknek Ura. Az én há za mért, amely ím romban áll.” „Avagy az ember csalhatja-é az Istent? ti mégis csaltatok engem. És azt mondjátok: Mivel csalunk téged? A tizeddel és az áldozni valóval.” „Azért vonták meg tőletek az egek a harmatot, vonta meg a föld az ő termését” (Agg 1:5-6, 9; 2:16 – új prot. ford.; Mal 3:8; Agg 1:10).

„Annakokáért, mivelhogy ti por tátok a szegényt…: bár faragott kőből építtetek házakat, de nem lakoztok azokban, bár gyönyörűséges szőlőket plántáltok, de nem isztok azoknak borából.” „Bocsát az Úr te reád átkot, bom lást és romlást mindenben, amit kezdesz vagy cselekszel…” „A te fiaid és leányaid más népnek adatnak, és a te szemeid néznek és epekednek utánok egész napon, és nem lesz erő a te kezedben” (Ám 5:11; 5Móz 28:20, 32).

„…aki gazdagságot gyűjt, de nem igazán; az ő napjainak felén elhagyja azt, a halálakor pedig bolonddá lesz” (Jer 17:11).

Minden ügylet, minden üzletkötés átmegy a láthatatlan ellenőrök vizsgálatán. Ők munkatársai a mindenható Istennek, aki sosem alkuszik meg az igazságtalansággal, sosem nézi el a gonoszságot és nem mentegeti a hamisságot.

„Ha a szegénynek az elnyomását, a jog és az igazság megrövidítését látod…, ne csodálkozz el a dolgon; mert a magas rangúra vigyáz a magasabb rangú, rájuk pedig a még magasabb rangúak.” „Nincs setétség és nincs a halálnak árnyéka, ahova elrejtőzhessék a gonosztevő” (Préd 5:8 – új prot. ford.; Jób 34:22).

„Az égre tátogatják szájokat… És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?” „Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat” (Zsolt 73:9-11; 50:21).

„Azután ismét felemelém szemeimet, és látám, hogy ímé, egy könyv repül vala. És monda nékem: Mit látsz te? És én mondám: Látok egy repülő könyvet, húsz sing a hossza és tíz sing a széle. És monda nékem: Ez az átok, amely kihat az egész föld színére; mert mindaz, aki lop, ehhez képest fog innen kiirtatni, és mindaz, aki hamisan esküszik, ehhez képest fog innen kiirtatni. Kibocsátom ezt, szól a Seregeknek Ura, és bemegy a lopónak házába, és annak házába, aki hamisan esküszik az én nevemre, és ott marad annak házában, és meg emészti azt, s annak fáit és köveit” (Zak 5:1-4).

Isten minden gonosztevőre kimondja az ítéletet. Ők figyelmen kívül hagyhatják hangját, elnyomhatják a figyelmeztetést, de mindhiába. Az követi őket, hallatja hangját, nyugtalanítja őket. Ha nem figyelnek rá, követi őket a sírig. Ellenük szóló bizonyság lesz az ítéletben. Olthatatlan tűz, amely végül megsemmisíti lelküket és testüket.

„Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Avagy mit adhat az ember váltságul az ő lelkéért” (Mk 8:36-37)?

Olyan kérdés ez, amit meg kell fontolnia minden szülőnek, tanítónak és tanulónak, végül pedig minden embernek, fiatalnak és idősnek egyaránt. Egyetlen üzleti terv vagy életpálya sem lehet teljes egész, ha csak a földi élet rövid szakaszát foglalja magába és nem veszi számításba a végtelen jövőt. Tanítsuk meg a fiatalokat arra, hogy gondoljanak az örökkévalóságra! Tanítsuk meg őket arra, hogy maradandó elvek és értékek mellett döntsenek! Mondjuk el nekik: „szerezzetek magatoknak… elfogyhatatlan kincset a mennyországban, ahol a tolvaj hozzá nem fér, sem a moly meg nem emészti”, „szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból”, hogy amikor az elfogy, ők örömmel fogadhassanak „az örök hajlékokba” (Lk 12:33; 16:9).

Azok készülnek fel legjobban a földi életre, akik így élnek. Senki sem gyűjthet kincseket a mennyben anélkül, hogy ne tapasztalná meg, miként gazdagodik és nemesedik az élete már itt a földön is.

„…a kegyesség mindenre hasznos, meglévén benne a jelenvaló és a jövő életnek ígérete” (1Tim 4:8).