„Dicsősége elborítja az egeket, és dicséretével megtelik a föld” (Hab 3:3).

A teremtett világban mindenütt ott látható az Isten keze nyoma. A természet bizonyságot tesz Alkotójáról. Az arra fogékony elme – ha szemléli a világmindenség csodáit és rejtélyes jelenségeit – mindenképpen felismeri a végtelen Hatalom munkálkodását. A Föld nem saját energiája által hozza bőséges termését, és nem magától teszi meg pályáját évről évre a Nap körül. Egy láthatatlan kéz vezérli a bolygókat égi körforgásukban. Rejtélyes életerő hatja át az egész természetet, olyan erő, ami fenntartja a megszámlálhatatlan világokat a mindenségben, ott él a nyári szellőben lebegő parányi rovarban, irányítja a fecske sebes röptét, táplálja az élelemért esdeklő hollófiókákat, virágba borítja a rügyet és gyümölccsé érleli a virágot.

A természetet fenntartó erő élteti az embert is. A mi életünket is ugyanazok a nagyszerű törvények szabályozzák, amelyek a csillagokat és az atomokat is irányítják. A szívműködést irányító erők, amelyek az élet áramlását szabályozzák a testben, annak a hatalmas Intelligenciának a törvényei, akinek a lélek felett is fennhatósága van. Tőle ered minden élet. Csak a vele való összhangban találhatjuk meg igazi hatáskörünket. Minden teremtett lény esetében ugyanez a helyzet: az élet csak úgy marad fenn, ha Istentől kapjuk, az Ő akaratával összhangban élünk. Ha áthágjuk az Ő törvényét, akár fizikai, akár szellemi, akár erkölcsi téren, akkor kilépünk a világegyetemmel való összhangból és zavart, anarchiát, romlást idézünk elő.

Aki így tanulja meg értelmezni tanításait, annak számára az egész természet megvilágosodik, a világ egy tankönyv, az élet pedig iskola lesz. Az ember egysége a természettel és Istennel, a törvény egyetemes uralma és áthágásának következményei mind hatással vannak az elmére, továbbá átformálják a jellemet.

Olyan leckék ezek, amelyeket gyermekeinknek meg kell tanulniuk. Annak a kisgyermeknek, aki még nem tud olvasni vagy nem elég érett arra, hogy az iskolapadban üljön, a természet a tudás és öröm kimeríthetetlen forrása. Az a szív, amit a gonosz még nem szennyezett be, könnyen érzékeli Isten jelenlétét, amely az egész teremtett világot áthatja. A fül, amit még nem tompított el a világ lármája, még odafigyel a hangra, amit a természet közvetít. A nagyobbaknak is folyamatosan szükségük van a lelki, örökkévaló világ csöndes emlékez tetőire, így a természet tanítása számukra is az öröm és a tudás forrása lesz. Ahogy az Éden lakói a természet lapjairól tanultak, ahogy Mózes felfedezte Isten keze nyomát az arábiai síkságokon és hegyeken és a gyermek Jézus a názáreti domboldalakon, ugyanúgy a mai gyermekek is tanulhatnak Teremtőjükről. A láthatatlant a látható dolgok szemléltetik. Az erdő legmagasabb fáitól kezdve a sziklát borító moháig, a végtelen óceántól a parton heverő legkisebb kagylóig, a földön mindenben Isten képmását és keze írását szemlélhetik.

A gyermeket a lehető legkisebb korától kezdve, ameddig csak lehetséges, neveljük olyan helyen, ahol ez a csodálatos tankönyv nyitva áll előtte. Hadd szemlélje a dicsőséges jeleneteket, amiket a hatalmas, mesteri Művész fest az égbolt vásznára, hadd ismerje meg a föld és a tenger csodáit, hadd figyelje az évszakok változásának titkait, hadd tanuljon a Teremtő csodálatos műveiből!

A valódi nevelés alapja nem lehet ennél erősebb és biztosabb. Sajnos azonban az a gyermek is találkozni fog zavaró tényezőkkel, aki otthon van a természetben. Elkerülhetetlen, hogy megismerje az ellenséges erők működését. Tehát még a természetnek is szüksége van „magyarázóra”. A természet világában is fellelhető a gonosz, és mindnyájunknak meg kell tanulnunk a szomorú leckét: „Ellenség tette ezt” (Mt 13:28 – új prot. ford.)!

A természet tankönyvéből is csak a Golgotáról sugárzó fényben tudunk helyesen tanulni és tanítani. A betlehemi történeten és a kereszt eseményein keresztül mutassuk be, hogy lehetséges a győzelem a gonosz fölött, s hogy minden áldás a megváltás ajándéka által árad ránk!

A tövisek és a tüskék, a bogáncs és a konkoly a bennünket megrontó és rajtunk sebeket okozó bűnt jelképezik. A madarak éneke és a virágzó fák, az eső és a napfény, a nyári szellő és a gyenge harmat, a természet ezernyi csodája a tölgyfától kezdve az avarban nyíló kedves ibolyáig minden Isten hely re állító szeretetét sugározza felénk. A természet még mindig Isten jóságát hirdeti.

„Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr –, békességet és nem romlást tervezek” (Jer 29:11 – új prot. ford.). A kereszt fényében ezt az üzenetet olvashatjuk ki a természet csodáiból. Az égbolt hirdeti a Teremtő dicsőségét és a föld telve van gazdagságával.