„Boldog ember, aki megnyerte a bölcsességet” (Péld 3:13).

Az oktatási rendszer, amelyet Isten a kezdet kezdetén megalapított, mintaként kell, hogy szolgáljon az embernek, amíg csak tart a világ. Az Éden iskoláját azért hozta létre a Teremtő, hogy az alapelveket szemléltesse. Az Éden kertje volt az osztályterem, a természet a tankönyv, a Teremtő maga a tanár, az emberiség ősszülei pedig a tanulók.

Mivel Ádám és Éva „az Istennek képe és dicsősége” volt (1Kor 11:7), képességeik nem nyilvánultak méltatlannak magas elhívatásukhoz. Alakjuk kecses és szimmetrikus volt, arcvonásaik szabályosak és szépek, egész megjelenésük egészségtől, valamint az öröm és reménység fényétől sugárzott. Külsőre Alkotójukra hasonlítottak. A hasonlóság azonban nem csak a fizikai megjelenésükre korlátozódott. Értelmük és lelkük minden képessége Teremtőjük dicsőségét tükrözte. Ádám és Éva kevéssé tétetett kisebbé az angyaloknál (Zsid 2:7), hogy ne csak a látható világ csodáit tudják befogadni, hanem erkölcsi felelősségüket és kötelességüket is megértsék.

„És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az embert, akit formált vala. És nevele az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az élet fáját is” (1Móz 2:8-9). Ősszüleink itt, ebben a gyönyörű környezetben kapták nevelésüket, amelyet még nem érintett meg a bűn.

Hogy szeretetteljes törődését kimutassa, mennyei Atyánk személyesen felügyelte tanításukat. Gyakran küldöttei, a szent angyalok látogatták meg őket, tőlük kaptak tanácsot és útmutatást. Sokszor hűvös alkonyatkor sétáltak a kertben, amikor meghallották Isten hangját, és szemtől szembe beszélgethettek az Örökkévalóval. Velük kapcsolatos terve „békességnek és nem háborúságnak gondolata” volt (Jer 29:11). Szíve minden szeretetével a javukat akarta.

Isten rábízta Ádámra és Évára a kert gondozását, hogy „mívelje és őrizze azt” (1Móz 2:15). Habár gazdagok voltak, mert a világegyetem tulajdonosa minden elképzelhetővel ellátta őket, mégsem volt szabad tétlenkedniük. A hasznos elfoglaltságot áldásként kapták, hogy testük erősödjön, ér tel mük fejlődjön, jellemük épüljön.

A természet könyve, amely élő példázatokat tárt eléjük nap mint nap, a tanulságok és örömök kimeríthetetlen forrását jelen tette számukra. Az erdő faleveleire, a hegyek köveire, minden csillagra, a földön, az égen és a levegőben található valamennyi teremtett dologra Isten neve volt írva. Az Éden kert lakói az élő és élettelen teremtményekkel egyaránt beszélgettek; a levelektől, a virágoktól, a fáktól, a vizek óriásaitól kezdve a napfényben lebegő porszemekig mindegyiktől szorgalmasan gyűjtögették az élet titkait. A föld első iskolájában a tanulók tantárgyai közé tartozott Isten dicsősége, amely az egekben volt látható: a bolygók megszámlálhatatlan sokaságának rendezett pályája, a felhők lebegése (Jób 37:15), a fény és a hang, a nappal és az éjszaka csodái.

A természet törvényeit és működését, valamint a lelki univerzumot irányító igazságokat maga a mindenség Teremtője tárta fel számukra. Isten dicsőségében és az Ő ismeretének fényében fejlődött értelmi és lelki erejük, s így ismerték fel szent életük legmagasztosabb örömeit.

Amikor kikerült a Teremtő kezéből, nem csak az Éden kert je, de az egész föld kimondhatatlanul gyönyörű volt. A csodálatos teremtettséget a bűn egy foltja, az elmúlás egyetlen árnyéka sem rontotta meg. Isten dicsősége borította be az egeket, és dicséretével telt meg a föld. „Együtt vigadoztak a hajnali csillagok, és ujjongtak mind az istenfiak” (Hab 3:3; Jób 38:7 – új prot. ford.). A föld tehát méltó jelképe volt Terem tőjének, akinek „szeretete és hűsége nagy” (2Móz 34:6), és méltó kutatási terület azok számára, akiket saját képmására teremtett. Az Éden kertje annak mintája volt, hogy milyen csodálatos hellyé szeretné tenni Isten az egész földet. Az Úr eredeti szándéka az volt, hogy amint az emberi család növekszik, olyan otthonokat és iskolákat alakítsanak ki, amilyeneket Ő alapított az első emberpár számára. Az idő múlásával így az egész földet olyan otthonok és iskolák töltötték volna be, ahol Isten szavát és munkáit tanulmányozzák, és ahol a diákok végtelen korszakokon át egyre inkább Alkotójuk ismeretének dicsőségét tükrözik vissza.