„Mindennek rendelt ideje van” (Préd 3:1).
Különbség van üdülés és szórakozás között. Az üdülés – nevéhez híven – felüdülést, megújulást jelent, amikor megerősödünk és újra feltöltődünk. Hátunk mögött hagyjuk gondjainkat, mindennapi feladatainkat és felüdülést találunk elménknek és testünknek, hogy majd új erővel kezdhessünk neki újra szorgalmas munkánknak. A szórakozás azonban más, azt magáért az élvezetért keresik az emberek, és gyakran túlzásba viszik. Olyan energiát használnak fel hozzá, amit hasznos munkára is fordíthatnának, ezáltal a szórakozás inkább akadályozza az élet valódi sikereit.
Isten az egész testünket mozgásra tervezte, és ha fizikai egészségünket nem őrizzük meg egészségben az aktív edzéssel, akkor szellemi képességeinket sem tudjuk a legmagasabb szinten kihasználni. A fizikai tétlenség szinte elkerülhetetlen az osztályteremben, ami – több más szempont miatt is – igen kényelmetlen hellyé teszi azt a gyerekek, különösen a gyengébbek számára. Gyakran a szellőztetés is megoldatlan. A rossz kialakítású padok vagy székek természetellenes pozícióba kényszerítik a gyerekeket, ami miatt sem tüdejük, sem szívük nem tud kielégítően működni. Itt kell a kisgyerekeknek napi három-öt órát eltölteniük az áporodott, betegségokozó bacilusokkal teli levegőben. Nem csoda, hogy sokan éppen az osztálytermekben kapnak élethosszig tartó betegségeket. Az agy szenvedi el a legkomolyabb sérüléseket, ami a testi szervek közül a legérzékenyebb, és amiből az egész szervezet kapja az energiát. Mivel túl éretlen állapotban kényszerítik fokozott tevékenységre, ráadásul egészségtelen körülmények között, ezért legyengül, ami gyakran jár tartósan káros következményekkel.
A gyermekeket nem lenne szabad ajtók mögé zárni, és sok elméleti tanulást elvárni tőlük, míg fizikailag elég erősek nem lesznek. A gyermek életének első nyolc-tíz évében a kert a legjobb tanterem, az édesanya a legjobb tanító és a természet a legjobb tankönyv. Még amikor a gyermek elég nagy is ahhoz, hogy iskolába járjon, egészsége akkor is fontosabb, mint a könyvekből szerezhető tudás. Olyan körülmények között kell lennie, ami a legkedvezőbb mind fizikai, mind szellemi fejlődésére nézve.
Nem csak a kisgyerekek számára jelent veszélyt a friss levegő és a testmozgás hiánya. Úgy a felső tagozatos, mint az alsó tagozatos osztályokban gyakran előfordul, hogy figyelmen kívül hagyják ezeket az egészség szempontjából oly fontos dolgokat. Sok tanuló ül napról napra könyvei fölé görnyedve a zárt osztályteremben, mellkasuk olyannyira összeszorul, hogy nem tudnak egy mély levegőt sem venni, vérük lassan áramlik, lábuk hideg, fejük forró. Testük nem kap megfelelő táplálékot, izmaik gyengék, egész szervezetük elpuhult, beteg. Közülük sokan egész életükre megnyomorodnak. Ha megfelelő körülmények között tanulhatnának, rendszeresen mozoghatnának kinn a napfényben és a friss levegőn, akkor fizikai és szellemi téren egyaránt meg erősödve fejeznék be az iskolát.
Az a tanuló, aki elegendő idő és eszközök híján csak küszködik a tanulással, rá kell, hogy jöjjön arra, hogy a testmozgással töltött idő egyáltalán nem elvesztegetett idő. Aki folyton a könyv fölé hajol, egy idő után azt veszi észre, hogy felfogóképessége veszít a frissességéből. Aki viszont odafigyel arra, hogy eleget mozogjon, komolyabb előrehaladásra lesz képes a tanulmányaiban is, mint ha a teljes idejét a tanulásra szentelte volna.
Ha csak egy vonalon vesszük igénybe, az agy kibillen az egyensúlyából; ám minden képességet bizton lehet fejleszteni, ha a szellemi és fizikai erőket egyformán edzük, a tanulandó tárgyakat pedig váltva vesszük sorra.
A fizikai tétlenség nem csak a szellemi, de az erkölcsi erőt is csökkenti. Az egész szervezetet irányító agyi idegek eszközként is szolgálnak, amin keresztül a menny kapcsolatot teremt az emberrel, így hatnak a lelki életre is. Bármi, ami hátráltatja az idegrendszer ingerületátvivő folyamatait, egyben gyengíti az életerőt, csökkenti a lelki érzékenységet, így erkölcsi tudatunkat egyre nehezebb ébresztgetni.
Továbbá a túl sok tanulás, ami gyorsítja az agyban a véráramlást, túlzott ingerlékenységet okoz, ami viszont csök ken ti az önkontrollt. Emiatt indulatosak és szeszélyesek leszünk és utat nyitunk a tisztátalanságnak is. A teljes fizikai tétlenség, illetve a fizikai erő rossz dolgokra való felhasználása nagyban felelős az erkölcsi romlás terjedéséért szerte a világon. A büszkeség, a gazdag étkek és a sok tétlenkedés ugyanolyan halálos ellenfele az emberi haladásnak ebben a generációban, mint volt Sodoma elpusztítása idején.
A tanítóknak meg kell érteniük ezeket a dolgokat, és tanácsolniuk kell diákjaikat ezen a vonalon is. Tanítsák meg nekik, hogy az egészséges életmód a helyes gondolkodástól függ, s hogy a testmozgás a tiszta gondolkodás elengedhetetlen fel tétele.
A megfelelő testmozgás kiválasztása szintén problémát jelent a tanítók számára. A tornagyakorlatok hasznosnak bizonyulnak sok iskolában, de ha gondos felügyelet nélkül végzik a diákok, gyakran túlzásba viszik. A tornateremben sok diák szerzett már maradandó sérülést, miközben látványos tornamutatványt akart végezni.
A tornatermi edzés azonban – bármilyen jól szervezett is – nem helyettesítheti a friss levegőn való mozgást, és ezen a téren iskoláinknak jobb körülményeket kellene biztosítani. A diákoknak szabad mozgásra van szüksége. Kevés bűn rejteget annyi veszélyt, mint a tunyaság és a céltalanság. A legtöbb atlétikai sportág azonban aggodalmat vált ki mindazokból, akik szívükön viselik a fiatalok jólétét. A tanárok aggódnak, amikor arra gondolnak, miként hatnának ezek a sportágak a tanulók iskolai előrehaladására és későbbi életpályájának sikerére. Sok idejét lefoglalják az edzések és a versenyek, így elvonják őket a tanulástól. Nem segítenek felkészíteni őket a mindennapi élet gyakorlati, komoly feladataira. Hatásukra nem lesznek nemesebbek, udvariasabbak, valódi férfiak.
A legnépszerűbb szórakozások, mint amilyen a futball vagy a boksz, a brutalitás igazi iskolájává váltak. Ugyanazokat a tulajdonságokat alakítják ki a férfiakban, mint az ősi római játékok. Az elsőségre törekvés, a nyers erővel való büszkélkedés, az élet értékének teljes semmibevétele, olyan erővel hatnak a fiatalokra, ami nagyon ijesztő.
Más atlétikai játékok – bár nem olyan brutálisak – mégis kifogásolhatóak, mert gyakorlásuk során túlzásba viszik az edzést. Továbbá, növelik az élvezetek és izgalmak iránti vágyat, ezáltal erősítik a hasznos munka iránti ellenszenvet és azt a hozzáállást, hogy kerülni kell a gyakorlati teendőket és feladatokat. Arra is alkalmasak, hogy lerombolják az emberek azon képességét, hogy örülni tudjanak az élet józan realitásainak és ártatlan örömeinek. Így nyílik meg az ajtó a kicsapongás és a törvénytelenség, valamint azok minden szörnyű következménye előtt.
A megszokott módon szervezett partik szintén hátráltatják a valódi növekedést, mind gondolkodásban, mind jellemben. Léha beszélgetések, esztelen szokások, élvhajhász kicsapongások jellemzik az ilyen alkalmakat, amelyek aztán ugyanilyen gonosz életstílushoz vezetnek. A szülők és a tanárok sokat tehetnek azért, hogy az ilyen szórakozások helyett építő, felüdítő kikapcsolódást tervezzenek.
Ebben, mint minden másban, ami jólétünket illeti, az ihletett Írás megmutatta az utat. A korai évszázadokban Isten népének élete igen egyszerű volt. A természettel szoros közösségben éltek. Gyermekeik segítettek szüleiknek a munkában, és közben tanulmányozták a természet kincsestárának szépségeit és titkait. Az erdők és mezők csendjében elmélkedtek a nemzedékről nemzedékre továbbadott szent igazságokon. Az ilyen nevelés erős férfiakat és nőket adott a nemzetnek.
A mi korunkban az élet mesterséges lett, az emberek állapota pedig leromlott. Habár nem térhetünk vissza teljesen eleink szokásaihoz, azért tanulhatunk tőlük olyan hasznos dolgokat, amelyek által az üdülés ideje valóban az lehet, amire neve is utal: testünk, elménk és lelkünk felfrissülésének időszaka.
A szabadidő eltöltésének kérdésében sokat számít az otthon és az iskola környezete. Amikor kiválasztjuk otthonunk vagy az iskola helyszínét, ezeket a kérdéseket fontolóra kell vennünk. Akik számára a mentális és fizikai jólét fontosabb, mint a pénz, vagy a társadalmi elvárások, vagy szokások, azok keressék gyermekeik számára a természet közelségét, ahol tanulhatnak és fel is üdülhetnek. Nagy segítség lenne az oktatásban, ha minden iskolát olyan területen helyeznének el, ahol a diákoknak lenne megművelhető földjük, és közel lennének az erdők és mezők is.
A szabadidő szempontjából a tanulók számára az a leghasznosabb, ha a tanár személyes jelenléte biztosítja a keretet. Az igazi tanár aligha adhat értékesebb ajándékot a diákjainak, mint saját társaságát. Ez igaz a férfiakra és nőkre általánosságban is, de mennyivel inkább a fiatalok és gyermekek esetében; hiszen csak úgy érthetjük meg őket, ha együtt érzünk velük, s hogy még inkább áldássá legyünk számukra, meg kell értenünk őket. A tanár és diák közötti rokonszenv kialakításában pedig nem sok minden számít olyannyira, mint a tantermen kívül töltött kellemes idő. Egyes iskolákban a tanár mindig a diákokkal van a szabadidő óráiban. Részt vesz elfoglaltságaikban, velük tart a kirándulásokon, mintha egy család lennének. A mi iskoláinkban is hasznos lenne, ha minél több helyen meghonosodna ez a gyakorlat. A tanártól ez nagy áldozatot követelne, de annál nagyobb lenne jutalma.
Az önmaguk számára hasznos időtöltés sosem bizonyulhat olyan nagy áldásnak a gyerekek és a fiatalok számára, mint az, amikor másokon is segíthetnek. A fiatalok természetüknél fogva lelkesek és fogékonyak, tehát gyorsan reagálnak a javaslatokra és kérésekre. Amikor a növények telepítését és gondozását tervezi, a tanító ébresszen érdeklődést a diákokban az iskolaudvar és az osztályterem szépítése iránt. Az eredmény kétszeres áldás lesz. Amit maguk a diákok tettek széppé, azt bizony nem akarják majd tönkretenni vagy elcsúfítani. Kialakul bennük a finom ízlés, a rend szeretete, a gondoskodás szokása, továbbá a közösségi szellem és az együttműködés készsége egész életükre nézve áldásnak fog bizonyulni.
Érdeklődés ébred bennük a kerti munka iránt, örömmel barangolnak majd erdőn-mezőn, miközben bátorítjuk őket, hogy meséljenek a természet szépségeiről a négy fal közé zárt személyeknek, akik sosem láthatják ezeket a kellemes helyeket.
A figyelmes tanár sok lehetőséget fog találni arra, hogy jótékonyságra buzdítsa diákjait. Különösen a kisebb gyerekek részéről a tanár még szinte teljes bizalomnak és tiszteletnek örvendhet. Bármit javasol is, akár azt, hogy otthon segítsenek valamiben, legyenek hűségesek a napi teendőkben, szolgáljanak a betegeknek vagy a szegényeknek, egészen biztosan, hogy gyümölcsöző lesz. Így ismét csak kétszeres áldásban részesül tanár és diák egyaránt. A kedves javaslat visszahat kitalálójára. A szülők hálásak lesznek neki, és felajánlják majd a segítségüket, ami könnyít a tanár terhein és derűsebbé teszi napjait.
Ha odafigyelünk a szabadidős tevékenységekre és testedzésre, az időnként kétségtelenül megzavarja az oktató-ne velő munka rutinját, de ez végeredményben nem jelent valódi akadályt. A tanulók szellemi és fizikai megerősödése, az önzetlen lelkület erősítése és a tanár-diák kapcsolat szorosabbra fűzése a közös érdeklődési kör és a baráti együttlétek által, az idő és energia rászánása százszorosan megtérül majd. Áldott kiáradása lesz ez annak a nyughatatlan erőnek, ami oly gyakran jelent veszélyforrást a fiatalok számára. Ha elméjüket hasznos dolgokkal foglalják le, az inkább jelent számukra gátat a gonosz ellen, mint a törvény és fegyelmezés megszámlálhatatlan korlátja.