„Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é” (Jób 11:7)?

Egyetlen véges elme sem képes a maga teljességében felfogni a végtelen Isten munkájának jellegét. Kutatás által nem tudjuk megismerni Istent. A legkiválóbb és legmagasabban képzettek előtt éppen úgy, mint a leggyengébbek és legtudatlanabbak előtt is rejtély marad a Mindenható szent lénye. „Felhő és sűrű homály veszi körül az Örökkévalót, trónjának alapja igazságosság és jogosság” (Zsolt 97:2 – új prot. ford.)! Annyira tudjuk megérteni mindazt, amit értünk tesz, amennyire felfogjuk határtalan kegyelmét és végtelen hatalmát. Céljaiból csak annyit értünk, amennyire felfogóképességünk terjed, ezen túl csak bízhatunk mindenható karjában és szeretetteljes szívében.

Isten Igéje, csakúgy, mint Szerzőjének jelleme olyan titkokat rejt, amelyeket véges értelemmel bíró teremtmények sosem tudnak teljes mértékig megérteni. Isten azonban elegendő bizonyítékkal szolgált a Szentírásban annak ihletettségére vonatkozóan. Az Ő léte, jelleme, szavának megbíz hatósága olyan bizonyságtételen alapul, ami igazán bőséges bizonyíték. Igaz, a kétely lehetőségét sem iktatta ki, hiszen a hitnek bizonyítékon kell nyugodnia, nem pedig szemléltetésen. Tehát, aki kételkedni akar, az talál rá alkalmat, ám aki szívből vágyik az igazság megismerésére, az elegendő alapot talál hitének.

Nincs okunk kételkedni Isten szavában csak azért, mert nem értjük gondviselésének titkait. A természet világában nap mint nap láthatunk olyan dolgokat, amelyek felülmúlják felfogóképességünket. Meg kell-e lepődnünk hát azon, hogy lelki téren is találkozunk meg nem fejthető titkokkal? Ezt csak azért látjuk problémának, mert emberi elménk gyenge és szűk látókörű.

A Biblia titkai tehát egyáltalán nem ellene szóló érvek, hanem sokkal inkább az isteni ihletés legerőteljesebb bizonyítékai. Ha csak olyan beszámolókat tartalmazna Istenről, amelyeket mi is fel tudunk fogni, ha nagyságát és fenségét fel tudnánk mérni véges elménkkel, akkor a Biblia nem viselné magán az isteni ihletés félreérthetetlen bizonyítékait. Az abban található témák magasztos jellege arra indítja olvasóját, hogy Isten szavaként fogadja el azt.

A Biblia olyan egyszerűen, mégis az emberi szív szükségleteihez és vágyaihoz igazodva tárja fel az igazságot, hogy az lenyűgözi a legmagasabban képzett embereket is, ugyanakkor a szerény, iskolázatlan személyek előtt is világossá teszi az élet útját. „…aki ez úton jár, még a bolond se téved el” (Ézs 35:8). Egy gyermek sem tévesztheti el az ösvényt, minden remegő szívű, kereső vándor bizton járhat a tiszta, szent fényben. Ugyanakkor pedig a legegyszerűbben kijelentett igazságok is olyan emelkedett, messzire mutató, egyértelműen az emberi felfogóképességet meghaladó témákat és titkokat rejtenek, amelyekben ott található az Úr dicsősége, és amelyeknek kutatása túlhaladja elménk kapacitását. Mindezek miatt az őszinte kereső tisztelettel és hittel közelít e témákhoz. Minél többet kutatjuk a Bibliát, annál mélyebb lesz a meggyőződésünk, hogy az az élő Isten szava, és az emberi logika meghajol az isteni kinyilatkoztatás fensége előtt.

Istennek az a szándéka, hogy Igéjének igazságai fokozatosan táruljanak fel az őszinte kutatók előtt. Habár „a titkok az Úréi, a mi Istenünkéi”, viszont „a kinyilatkoztatott dolgok… a miénk és a mi fiainké” (5Móz 29:29). A gondolat, hogy a Biblia egyes részeit képtelenség megérteni, oda vezetett, hogy sokan elhanyagolják néhány nagyon fontos igazság tanulmányozását. Ki kell hangsúlyoznunk – és gyakran elismételnünk – azt a tényt, hogy a Biblia titkai nem azért vannak, mint ha Isten el akarná rejteni előlünk az igazságot, hanem mert saját gyengeségünk és tudatlanságunk képtelenné tesz arra, hogy felfogjuk és kellő mértékben alkalmazzuk azt. Nem az Ő szándékai korlátozottak, hanem a mi képességeink. Isten szeretné, ha felfogóképességünkkel arányosan megértenénk a Szentírás azon szakaszait is, amelyeket gyakran kihagyunk, mert értelmezhetetlennek tartjuk. „A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített” (2Tim 3:16-17).

Nincs olyan ember, akinek elméje képes lenne a Biblia akár csak egyetlen igazságát vagy ígéretét teljes mélységében felfogni. Egyik ember egyfelől érzékeli a dicsőséget, a másik másfelől, de mindannyian csak sugarakat fogunk fel. A teljes ragyogás túl van a mi látókörünkön.

Amikor Isten Igéjének csodálatos dolgain elmélkedünk, olyan forrásba tekintünk bele, ami a látótávolságon kívül egyre csak szélesedik és mélyül. Szélessége és mélysége meghaladja tudásunkat. Ám szemlélés közben a látásunk tágul, végtelen, parttalan tengert látunk magunk előtt.

Az ilyen tanulmányozásnak megújító hatása van. Elménk és szívünk új erőt és új életet kap.

Ez a tapasztalat a Biblia isteni ihletettségének legfőbb bizonyítéka. Úgy táplálja Isten Igéje a lelkünket, ahogy a kenyér a testünket. A kenyér táplálékul szolgál a testünknek, hiszen tapasztalatból tudjuk, hogy tápanyagaiból épül a vérünk, a csontunk, az agyunk. Alkalmazzuk ezt a tesztet a Bibliára! Mi lett annak az eredménye, amikor alapelvei beépültek jellemünkbe? Milyen változások következtek be életünkben? „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden” (2Kor 5:17). Az Ige hatalma által férfiak és nők törték le magukról a bűnös szokások láncait. Megtagadták az önzést. A közönségesből tisztelettudó, a részegesből józan, a kicsapongóból tiszta erkölcsű személy lett. Akik korábban Sátán eltorzult vonásait hordozták, átalakultak Isten képmására. Ez a változás önmagában is a csodák csodája. Az Ige által létrehozott átalakulás a világ egyik legmélységesebb titka. Nem érthetjük a folyamatot, csak hihetjük, mert ahogy a Szentírás kijelenti: „Krisztus ti köztetek van, a dicsőségnek ama reménysége” (Kol 1:27).

Ennek a titoknak az ismerete jelenti a kulcsot a többihez is. Megnyitja a lélek előtt a világegyetem kincseit, a végtelen fejlődés lehetőségeit.

Ez a fejlődés azáltal lehetséges, hogy fokozatosan feltárul előttünk Isten jelleme, az írott Ige dicsősége és titka. Ha képesek lennénk eljutni Isten és az Ő Igéje ismeretének a teljességére, akkor már nem rejtőzne előttünk felfedezésre váró igazság és tudás, tehát nem lenne hová fejlődnünk. Isten már nem lenne számunkra a legfelsőbb hatalom, és az ember előtt nem létez ne felfelé vezető út. Dicsőség Istennek, hogy ez nem így van! Mivel Isten végtelen, és Őbenne van a bölcsességnek a teljessége, ezért egy egész örökkévalóságon át kutathatnunk, tanulhatunk, mégsem unjuk majd soha bölcsességét, jóságát és hatalmát.