Krisztus tanításainak önfeláldozás az alaphangja. Isten gyakran parancsolónak tűnő nyelven írja le, és utasít erre, mert látja, hogy nincs más mód az ember megmentésére, mint kivágni életéből az önzést, mert ha megmarad, egész lényét elzülleszti.

Krisztus szegény lett, hogy megszerezze számunkra a mennyei dicsőség túláradó, örök mértékét. Gyakoroljuk azt az önfeláldozást, mely Krisztust arra vitte, hogy a kereszthalálra adja magát, így lehetővé tegye az embernek az örök életet. Javaink költésénél igyekezzünk betölteni annak szándékát, aki minden keresztény erőfeszítés kezdete és vége.

Helyezzünk az Úr kincstárába mindent, ami nélkül meglennénk. Ezekre a javakra az ínséges, meg nem művelt területek várnak. Sok országból hangzik a kiáltás: „Gyertek át, és segítsetek rajtunk!” Gyülekezetünk tagjai viseljék szívükön a bel- és külföldi hittérítést. Mikor önfeláldozón új területekre igyekeznek kitűzni az igazság zászlóját, gazdag áldásokban részesülnek. A műbe fektetett pénz bőséges kamatokat hoz. Az igéből nyert fénynek örvendező új megtértek, mikor rájuk kerül a sor, adnak javaikból, hogy eljuttassuk másokhoz az igazság fényét.

Isten rendszeresen, ingyen és bőségesen ad nekünk. Az ő kezéből jön minden földi áldás. Mi lenne, ha az Úr megszűnne ajándékaiban részesíteni bennünket? A tehetetlenség, szenvedés és ínség minő kiáltása szállna föl a földről! Naponta rászorulunk az Úr jóságának szakadatlan áradatára.

A teremtő könyörülő szeretete alkotta és tartja fönn a világot. Isten ad mindent, amink van. Most fölszólít bennünket, adjuk vissza a tőle kapott bőség egy részét. Gondoljunk földünkről való gondoskodására. Esőt és napsütést küld időben, hogy fölvirágoztassa a növényzetet. Kiárasztja ajándékait mind az igazakra, mind a gonoszokra. Az áldásaiban részesülők mutassák ki hálájukat. Adjanak javaikból a szenvedők megsegítésére.

Sok lelket kell elvezetnünk az igazság megmentő ismeretére. A tékozló fiú messze van atyja házától, haldoklik az éhségtől. Legyen ő szánakozásunk tárgya. Kérdezed-e, miként tekint Isten a bűnükben halódókra? A Kálváriához irányítlak. Isten „egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Gondolj az Üdvözítő páratlan szeretetére. Mikor még bűnösök voltunk, Krisztus meghalt, hogy megmentsen az örök haláltól. A nagy szeretetéért viszonzásul, hozzunk neki hálaáldozatot. Tegyétek magatokat is hálaáldozattá. Időtök, tehetségeitek, javaitok a szeretet árjaként ömöljön a világba az elveszettek megmentésére. Jézus lehetővé tette, hogy elfogadhassuk szeretetét, s hogy boldog együttműködéssel fáradozhassunk szeretetének jó illatú hatása alatt. Az Úr elvárja, hogy amid van, önzetlen szolgálatra használd, hogy a megváltás terve hatalmasan nyomulhasson előre. Elvárja, hogy osztatlan erődet add ügyének.

Biztosítani szeretnéd tulajdonodat? Helyezd a keresztre feszítés szöghelyeit viselő kézbe. Tartsd meg magadnak, s örök vesztedre lesz. Add Istennek, attól kezdve ő viseli gondját. Megváltozhatatlanságának pecsétjét hordja. Szeretnél örvendeni javaidnak? Fordítsd a szenvedők áldására.

A mű nagysága készséges bőkezűségre szólítja Isten népét. Afrikában, Kínában, Indiában ezrek, sőt milliók nem hallották még a jelen igazság üzenetét. Figyelmeztessük őket. A tenger szigetei várják Isten ismeretét. Ott kell iskolákat alapítanunk, hogy a közelükben levő magasabb iskolákra készítsük elő a tanulókat, ahol kiképzést és nevelést kapnak, majd visszaküldik őket szigeteikre, hogy másokat is az elnyert világosságban részesítsenek.

Országunkban is sok tennivaló vár. Be kell hatolnunk sok városba, s figyelmeztetnünk őket. Az örömhírhirdetők találjanak utat mindenhová, ahol az emberek értelmét a vasárnap törvények, s az állami iskolákban való hitoktatás kérdése foglalkoztatja. Az hátráltatja az ügy előretörését, hogy a hetediknapi adventisták elmulasztják ezeket a gondviselés adta lehetőségeket.

Az Úr intézőinek jelölt ki minket. Hű elosztásra kezünkbe helyezte javait. Most kéri, adjuk vissza, ami az övé. Elkülönített részül tartja fönn magának a tizedet, hogy használjuk az örömhírnek a világ minden részébe való eljuttatására. Testvéreim, valljátok be bűneiteket és hagyjátok el önzéseteket. Hozzátok el az Úrnak ajándékaitokat és áldozataitokat. Hozzátok be a visszatartott tizedeket is. Gyertek, valljátok be hanyagságotokat. Fogjátok szaván az Urat, amint fölszólított. „Megdorgálom érettetek a kártevőt, és nem veszti el földetek gyümölcsét, és nem lesz a szőlőtök meddő a mezőn, azt mondja a Seregeknek Ura.” (Malakiás 3:11.)

Az Úr tudtomra adta, hogy visszatartjátok a tizedet, melyet hűségesen be kellene hoznotok az Úr kincstárába az igehirdetők és hittérítők támogatására, akik házról-házra járnak, s megnyitják az embereknek a Szentírást. Az önzés nagyon lelassította a világméretű örömhírterjesztést. Néhányan a hitvalló keresztények soraiban sem értik meg, hogy azokkal a javakkal kell támogatniuk az örömhír művét, melyet Krisztus őnekik adott. Pénzre van szükség, hogy fejleszteni tudjuk a világ minden részén folyó munkát. Ezrek és ezrek halódnak bűnükben. Az anyagiak hiánya az igazság hirdetésének kerékkötője, pedig el kell annak jutnia minden nemzethez, törzshöz, nyelvhez és néphez. Férfiak állnak készen, hogy elinduljanak az Úr hírnökeként, de mivel üres a kincstár, nem küldhetjük őket oda, ahol az emberek kérik, hogy jöjjön valaki, és tanítsa őket az igazságra.

Sokan vágyakoznak meghallani az élet szavát. De miként hallhatnák igehirdetők nélkül? S akiket elküldenénk, hogyan éljenek meg támogatásunk nélkül? Isten azt akarja, hogy rendesen gondoskodjunk munkásairól. Isten tulajdonai ők, s őt gyalázzuk meg, ha úgy kényszerítjük dolgozni szolgáit, hogy egészségüknek ártson. Azzal is Istent gyalázzuk, ha a pénzszűke miatt nem küldünk munkásokat a szűkölködő mezőkre.

Ahelyett, hogy a Világtanács tisztviselőire panaszkodnánk, amiért nem tudnak felelni az emberekért és anyagiakért hangzó számos kérésre, gyülekezetünk tagjai önmegtagadással és a mű fejlesztésére való nagylelkű adakozással tegyenek bizonyságot az igazság hatalmáról. Testvérnőink legyenek takarékosak. Ne tegyenek költséges díszeket ruháikra. Szüntessetek be minden fölösleges kiadást. Minden család vigye el tizedét és ajándékait az Úrnak.

Az igazán megtértek az Úr alamizsna osztóinak tekintik magukat, s odaadják a mű fejlesztésére az Úr által kezükbe helyezett javakat. Ha engedelmeskednénk Krisztus szavainak, elég pénz állna kincstárában ügye szükségleteire. Bőven bízott javakat emberekre, hogy előrevigyék könyörületének és jóakaratának tervét. Most fölszólítja intézőit, hogy ruházzák pénzüket az éhesek táplálásába, meztelenek ruházásába s az örömhírnek a szegények közötti hirdetésébe. Önfeláldozás nélkül soha el nem éritek jellemetek tökéletességét.

Munkánk történelmében sohasem volt fontosabb idő, mint a mai. Malakiás harmadik fejezetének üzenete szól hozzánk. Elénk tárja a becsületesség szükségességét az Úr, és az Úr munkája iránt. Testvéreim, ha visszatartjátok az Úrtól, ami az övé, átok lesz számotokra a pénz, melyet vevésre, eladásra és nyerészkedésre használtok. Az Úr ügyének fejlesztésére ránk bízott javakat arra kell használnunk, hogy a világ minden részébe eljuttassuk az evangélium örömhírét.

Mi vagyunk Krisztus tanúi. Ne hagyjuk, hogy világi érdekek és tervek kössék le időnket és figyelmünket. Magasabb érdekek forognak itt kockán. „Keressétek elsősorban Isten országát és annak igazságát.” Krisztus önként és jókedvvel adta oda magát Isten akaratának teljesítésére. Engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a keresztfának haláláig. Ha látjuk, mi mindent tett értünk, ne tekintsük tehernek a lemondást. Ne riadjunk vissza, ha részt kell vennünk Krisztus szenvedéseiben. Halála indítsa meg minden porcikánkat, tegyen készségessé, hogy neki tudjunk szentelni mindent, amink van, amik vagyunk. Mikor arra gondolunk, hogy mi mindent tett értünk, hála és szeretet töltse be szívünket, és fordítsunk hátat minden önzésnek. Krisztus szeretetének kényszerítő hatása alatt, milyen kötelességet utasíthatna vissza a szívünk?

Igénytelenségünk segítségével tegyünk meg mindent Isten könyörületműve fejlesztésére. Tudjuk-e anélkül szemlélni isteni leereszkedését, az Isten Fia által elviselt kínokat, hogy meg ne töltene a kívánság: engedje, hogy mi is áldozzunk érte? Nem nagy megtiszteltetés talán, ha együtt munkálkodhatunk vele? Jézus elhagyta mennyei otthonát, keresésünkre indult. Legyünk hát bojtáraivá, kutassuk föl az elveszettet és tévelygőt. Életünkkel tanúsítsuk Isten gyöngédségét és sajnálkozását.

Az Úr azt kívánja, hogy népe figyelmes és gondoskodó legyen. Azt kívánja, hogy mindenben takarékosak legyünk. Ha a pénz, melyet költséges bútorokra és személyünk díszítésére költünk, a hittérítő területek munkásainak rendelkezésére állna, Krisztus keresztjének diadala megsokszorozódna.

Nem mindenki ajánlhat föl nagy összegeket, nem mindenki végezhet hatalmas munkát, csodálatos tetteket, de mindenki lehet lemondó, mindenki követheti az Üdvözítő önzetlenségét. Van, aki gazdag ajándékokat hozhat az Úr kincstárába, mások csak filléreket adhatnak, de az Úr elfogad minden őszintén hozott ajándékot.

Azt a pénzt kérjük, amit fölösleges dolgokra költötök. Testvéreim, ne pazaroljatok szükségtelen holmikra. Azt gondoljátok, hogy a kis összegek nem sokat számítanak, holott sok kicsi sokra megy. Tegyetek félre mindennemű fényűző költekezést. Semmit se vegyetek, ami csak fitogtatásra jó. Pénzed megmentett lelkeket jelent. Adakozzatok rendszeresen. Van, aki nem adhat komoly összegeket, de mindenki tehet félre valamit hetente a Mesterért. A gyermekek is vegyék ki részüket. A szülők tanítsák meg gyermekeiket, hogy takarítsák meg, adják az Úrnak filléreiket Az igehirdetőket igénytelenség és áldozatok segítségével kell támogatnunk. Isten népének önmegtagadása embereket hozhat hitünkbe; s mikor rájuk kerül a sor, ők segítik növelni az áldozatokat, melyek előbbre viszik az Úr művét.

Félreérthetetlen bizonyítékok mutatnak a vég közelségére. Készítsük el az utat a béke fejedelmének eljövetelére. Gyülekezetünk tagjai ne panaszkodjanak, amiért oly gyakran szólítják őket adakozásra. Mi teszi szükségessé a gyakori fölhívásokat? A hittérítő vállalkozások gyors növekedése. Ne torpantsuk meg e vállalkozások növekedését azzal, hogy nem adakozunk. A gyülekezetekből szálljon ima Istenhez nagyobb odaadásért és bőkezűségért. Testvéreim, ne kérjétek az örömhírterjesztés csökkenését, míg akadnak megmentésre váró lelkek. Viseljük szívünkön a lélekmentést visszaesés nélkül. Gyülekezetünk nem teheti félre kötelességét, csak a Mester megtagadása árán. Nem mindenki lehet hittérítő, de mindenki adakozhat a külföldi hittérítésre.

Új területekre kell behatolnunk, ezért föltétlen szükség van segítségetekre. Semmibe vegyük talán a megbízást, lemondva a megbízatással járó ígéretekről? Isten népe ne váljon hanyaggá és közönyössé, ne tagadja meg javait Isten ügyének fejlesztésétől. Megteheti-e ezt anélkül, hogy megszakítaná Istennel a kapcsolatát? Azt gondolhatja, hogy így pénzt takarít meg, ámde ez ijesztő takarékosság elszakítja őt Istentől.

Testvéreim, túl késő ahhoz, hogy időtöket, erőtöket a magatok szolgálatára szenteljétek. Az utolsó nap ne találjon benneteket mennyei kincsek híján. Igyekezzetek kiterjeszteni a kereszt diadalát, felvilágosítani a lelkeket, munkálkodni embertársaitok üdvösségéért. Így munkátok kiállja majd a súlyos tűzpróbát.

Isten minden igaz, önfeláldozó munkása készséges pénzét is, magát is, átadni mások javára. Krisztus mondja: „Aki szereti életét, elveszti azt, de aki gyűlöli életét e világon, megmenti azt az örök életre.” (János 12:25.) Az igaz keresztény azzal mutatja ki Isten és ember iránti szeretetét, hogy buzgón, figyelmesen törekszik segíteni, ahol segítség kell. Lehet, hogy e szolgálatban életét veszíti, de mikor Krisztus eljön, hogy egybegyűjtse drágaköveit, újra megtalálja azt.

Testvéreim, ne költsetek sok pénzt és időt a külső megjelenésre, mert akkor sok mindent kénytelenek lesztek elvégezetlenül hagyni, ami megnyugtatná, fölüdítené mások fáradt lelkét. Tanuljuk meg hűségesen fölhasználni az alkalmakat, melyek gyakran utunkba kerülnek, hogy fényt és reményt vihessünk mások életébe. Hogyan használhatnánk ki ezen alkalmakat, ha kizárólag magunkkal törődünk. Aki magát tekinti a világ közepének, számtalan lehetőséget mulaszt el, hogy áldást hozzon magára, és másokra is. Krisztus szolgája minden körülmények•között kérdezze meg magát, hogy mit tehetne mások segítésére! Miután minden tőle telhetőt megtesz, bízza Istenre a következményeket.

Isten mindenkinek adott örömet, melynek szegény és gazdag egyformán örvendhet. Azt az örömöt adja, mely a gondolat tisztaságában és az önzetlen tettek ápolásában található; mely a szerető szavak szólásából és jóságos tettek cselekvéséből fakad. Akik ilyen szolgálatot végeznek, azokból Krisztus világossága ragyog, fölvidítva sok bánat által elsötétített életet.

Az a kísértés érhet, hogy földbe ruházd pénzedet. Talán gyermekeid tanácsolják ezt, holott ennél jobb lépést is tehetsz. Az Úr azért bízta rád pénzedet, hogy bölcsen kereskedj vele. Add ki kamatra, hogy mikor eljön, megkettőzve találja talentumaidat. Nem látod? Azt akarja, hogy imaház építésére, kórház alapításra használd javaidat!

Becsüljük többre most az emberek üdvösségét, mint a pénzt. Ha ismersz a lélekmentésnél magasztosabb munkát, olyat, amely jobb eredményekkel kecsegtet javaid beruházása terén, mond meg nekünk is, hogy fölbecsüljük értékét.

Félek, hogy népünk közül sokan nem értik meg Isten munkájának fontosságát. Valaki, akitől levélben pénzt kértem, azt felelte: „Megkaptam leveled, melyben pénzt kérsz kölcsön. Volt itt egy darab föld. A gyerekek úgy vélik, jó lenne, ha megvenném. Most ebbe fektettem tartalék pénzemet.” Mennyivel jobb lett volna e testvérnek, ha kórházalapításba ruházta volna a pénzét, ahol tanúságot tennének a jelen igazságról. Ahol Isten lélekmentőivé képezhetnénk ki embereket.

Testvéreim, ruházzátok javaitokat keresztény lélekmentő állomásokba, ahonnan az igazság világossága ragyogna, Istenhez vonzva lelkeket. Egyetlen igazán megtért lélek, Isten hittérítőjévé válva, másokat nyerhet meg Üdvözítőjének.

Magától Istentől származnak műve fejlesztésének tervei. Fölösleges javakkal is ellátta népét, hogy mikor segítésre szólít, felelhessenek: „Uram, pénzed több pénzt kamatozott!”

Ha akikre az Úr pénzét bízta, hűségesen behoznák kölcsönzött pénzét az Úr kincstárában, a mű gyors léptekkel fejlődne. Sok lelket nyernénk meg az igazság ügyének, siettetnénk Krisztus jövetelét. Férfiakat és nőket kel igaz, buzgó, teljes szívvel fáradozó munkások hatása alá hoznunk, akik így fáradoznak a lelkekért, mert el kell számolniuk velük. Akik az apostoli lelkület teljességébe keresztelkedtek meg, kényszerítve érzik magukat Isten hittérítőjévé válni. Ha igazak, hitben szilárdak lesznek, ha nem adják el az Urat nyereségért, hanem mindig elismerik Isten felsőbbségét és fölülvigyázását, akkor az Úr egyengeti előttük az utat, és nagyon megáldja őket. Segít nekik, hogy képviselni tudják jóságát, szeretetét és irgalmasságát. Jutalmuk pedig az Úr dicsősége lesz. Öröm lesz a mennyben, öröm, tiszta mennyei öröm fogja betölteni a munkások szívét. Örömmel áldoznak és áldozzák magukat is a halálukon levőkért, s megtölti szívüket a szeretet és hálaadás. Isten jelenlétének tudata megtisztítja, megnemesíti vallásos életüket, gazdagítja és erősíti őket. A menny kegyessége és kegyelme nyilvánul meg munkájukban, a hódításokban, melyet lelkek Krisztushoz nyerésével érnek el.

Így végezzük Isten munkáját. Hű intézők helyezzék pénzüket az Úr kincstárába, hogy munkásokat küldhessünk a világ minden tájára. A gyülekezet igénytelenségével és áldozataival szolgálja Istent. Így fejlesszük a művet és vívjunk ki legdicsőbb diadalokat.

Krisztust az elveszett lelkek iránti szeretet juttatta a Kálvária keresztjére. A lelkek iránti szeretet fog minket is lemondásra és áldozathozatalra vezetni, az elveszettek megmentéséért. Mikor Krisztus követői visszaadják az Úrnak, ami az övé, kincset gyűjtenek a mennyben, mely az övék lesz, mikor hallják e szavakat: „Jól vagyon, jó és hű szolgám. Menj be a te uradnak örömébe,” „aki a fölkínált öröm helyett, a kereszthalált szenvedte el, anélkül, hogy a gyalázattal törődött volna, és most Isten trónjának jobbján ül.” Üdvözült lelkek látása lesz azok jutalma, akik a Megváltó nyomdokán haladnak.

„Ő tulajdon Fiát sem kímélte, hanem odaadta mindnyájunkért: hogy ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?” (Róma 8:32.)

Drága áldozat volt az, melyet a menny Ura hozott. Lemérhetetlen mélységig megindította az isteni jóindulatot. Isten nem adhatott többet. „Úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Miért oly korlátozott a hálánk? Fölszíni hullám csupán az Atyától hozzánk áradó szeretet hatalmas árjához képest.

A Krisztus második eljövetelét jósoló jelek gyorsan teljesednek. Ne hagyjátok az embereket tudatlanságban az előttük álló nagy esemény felől! Ne érje őket készületlenül a félelmetes nap. A menny teljes áldozatot hozott a világ megmentéséért. Akik állítják, hogy szeretik Istent és megtartják parancsolatait, ne legyenek közönyösek az emberek iránt!

Akik befogadják a jelen igazság világosságát, fáradhatatlan lelkesedéssel adják tovább a világosságot a sötétben ülőknek. Fáradozzanak megszentelt igyekezettel, önfeláldozással, önmegtagadással, Izráel Istenének erejével. Juttassuk el az üzenetet más országokba is, s adjuk át a nagy és kis városok lakosainak idehaza. A fáradt és megterhelt emberek vágyakoznak az igazság üzenete után, mely enyhülést és békét nyújt nekik Krisztusban. Ki fogja elvinni az üzenetet azoknak, akik még nem hallottak róla? Ki törekszik Isten örömére és dicsőségére, hogy annak lábához vonzza a bűnösöket, aki életét adta mindenekért? Ki fogja fölmagasztalni az Üdvözítőt az emberek előtt, mint „Isten bárányát, aki elveszi a világ bűnét?” (János l :29.)