Felelősséget, súlyos felelősséget érzek a színesekért végzendő munkáért. Hirdetnünk kell az örömhírt az elnyomott feketéknek. Azonban igyekezetünkben, hogy e népet fölemeljük, igen körültekintőnek kell lennünk. A fehérek között sok helyen erős az előítélet a feketék ellen. Ezt az előítéletet szeretnénk tudomásul nem venni, csakhogy ez lehetetlen. Ha úgy tennénk, mintha az előítélet nem létezne, nem tudnánk a fehéreknek is hirdetni az igazságot. Szembe kell néznünk az adott helyzettel, s bölcsen és okosan viselkedni.

Sok éve súlyos felelősséget hordok a fekete fajért. Szívem fájt, mikor láttam a fekete-ellenes hangulat erősödését, és mert láttam, hogy sok hetediknapi adventista látszólag képtelen megérteni, miért kell gyorsan odaadó munkát végeznünk. Évek rohannak az örökkévalóságba, s alig valamit tudunk fölmutatni, hogy segítettünk volna azokon, akik nemrég még rabszolgák voltak.

Ahol sok színes él, a munka egyik akadálya, hogy az ott élő fehérek nem szeretik, ha komoly erőfeszítést teszünk a színesek fölemeléséért. Mikor látják, hogy valaki iskolákat alapít nekik, mikor tanítják őket, hogy önfenntartók legyenek, szakmákat tanuljanak, hogy kényelmes otthonra tehessenek szert, ahelyett, hogy továbbra is kunyhókban lakjanak, akkor fenyegetve látják önző terveiket. Tudják, hogy többé nem alkalmazhatják éhbérért a feketéket. Ez ellenséges magatartást vált ki belőlük. Sértve és megcsalva érzik magukat. Néhányan úgy viselkednek, mintha a rabszolgák fölszabadítása meg sem történt volna. Ez a lelkület egyre erősödik, mivel Isten Lelke fokozatosan eltávozik a földről. Ezért sokfelé lehetetlen megtenni a színesek érdekében ma azt, ami az elmúlt évek folyamán lehetséges volt.

Amerika népe sokra mehetett volna, ha a kormány és a keresztény egyházak, közvetlen a rabszolgaság beszüntetése után, eleget fáradoztak volna a fölszabadult rabszolgákért. Bőkezűen kellett volna költekezniük a szegények jólétére és nevelésére, amikor oly igen segítségre szorultak. De a kormány néhány gyönge kísérlet után magukra hagyta a feketéket, hogy egyedül küszködjenek, s viseljék terheiket Az erős keresztény egyházak némelyike jó munkát kezdett, de sajnos csak kevés feketét ért el. A hetediknapi adventisták elmulasztották megtenni a rájuk eső részt. Néhány egyén és társulat tett ugyan valamelyest kitartó erőfeszítést a színesek fölemeléséért, s ezek nemes munkát végeztek. De mily kevesen vettek részt ebben a kötelességben, melyben mindenkinek az együttérzés és segítés szerepét kellet volna betölteni!

Néhány hetediknapi adventista nemes igyekezetet fejtett ki a színesekért. Ha ezeket a munkásokat az összes lelkésztestvér támogatta volna, munkájuk eredménye mára egészen más lenne, mint ami. De lelkészeink javarésze nem támogatta eléggé azt a néhány testvért, kik küszködve végezték ezt az igen szükséges munkát a nehéz területen.

Az idő múlása s az ellenállás erősödése megváltoztatták a körülményeket. Ezek most arra intenek, hogy többet ésszel, mint erővel.

Ha a színesekért végzett munkában meggondolatlan lépéseket tettek, az nem a figyelmeztetés hiánya miatt történt. Ausztráliából, a Csendes Óceán széles vizein át jöttek az óvások, hogy alaposan fontoljunk meg minden lépést; hogy a munkások ne tartsanak politikai szónoklatokat, s hogy semmi esetre sem bátorítsuk a fehérek és színesek egyenlő társadalmi félként való érintkezését. Testvéreink kéréseire válaszolva ezernyolcszázkilencvenötben a Melbourne külvárosában tartott értekezleten szóltam ez ügyről és szorgalmaztam a kellő óvatosságot. Azt mondtam, hogy veszedelmes idők közelednek; hogy az akkor kifejezett nézeteket, hogy mit kellene tennünk a színesekért a hittérítés ágazataiban, a jövőben nem mondhatjuk ki anélkül, hogy veszedelemnek ne tennénk ki életeket. Világosan megmondtam, hogy a színesekért végzett munkát ma másképp kell folytatnunk, mint egyes helyeken az elmúlt években végezték.

Szóljunk a lehető legkevesebbet a faji megkülönböztetésről, s a színesek had dolgozzanak főképp tulajdon fajukért.

A fehérek és színesek egyazon épületben tartott istentiszteletét nem folytathatjuk mindkét félre hasznos általános szokásként – különösen délen. A legjobb megoldás, ha a hívő színeseknek külön istentiszteleti helyiségeket létesítünk, ahol maguk tarthatják az igeszolgálatot. Ez különösen ajánlatos délen, hogy a fehérekért végzett munka komoly akadályok nélkül haladhasson előre.

Adjunk a színes hívőknek takaros, ízléses istentiszteleti helyiségeket. Értessük meg velük, hogy nem azért tesszük, hogy kizárjuk őket a fehérekkel való istentiszteletből, mivel feketék, hanem az igazság fejlődése érdekében.

Buzdítsuk a rátermett színes egyháztagokat, hogy vezessék népük között az igeszolgálatokat, s hallassák hangjukat a képviseleti értekezleteken.

A színesek közül sokan kedvező körülmények között munkálkodhatnak népükért – akiknek az Úr világosságot és tudást adott, s akiknek képességei jóval átlagon fölül állnak. Ezek fáradhatatlanul dolgozzanak minden eredménnyel kecsegtető módon. Használják ki irodalmukat, tartsanak sátoros összejöveteleket, és béreljenek előadótermeket. S olykor, ahol a körülmények megengedik, fehér lelkészek segítsék őket. Különleges erőfeszítéseket kell tenni a színes munkások számának növelésére. Színeseket kell alaposan kiképeznünk és tanítanunk, hogy Biblia-fölolvasásokat és sátoros összejöveteleket tartsanak népüknek. Sok tehetséges akad közöttük, akiket képezzünk ki a munkára.

A színesek számára alapított iskolákat karoljuk föl. Sose felejtsük, hogy igen fontos hirdetnünk a jelen igazságot a tanítóknak és tanulóknak a nagy felsőbb iskolákban, melyeket világi emberek alapítottak a színesek számára.

Hozzunk létre iskolákat és kórházakat a színeseknek, ahol színes fiatalokat taníthatunk és nevelhetünk a szolgálatra. Alkalmazzuk erre a lehető legjobb tanítókat.

A színes lelkészek tegyenek meg minden tőlük telhetőt, hogy megértessék népükkel a jelen igazságot. Az idő múlásával és a faji előítélet növekedésével sok helyen csaknem lehetetlenné válik, hogy fehér munkások dolgozzanak a színesekért. Néha a tevékenységüket nem jó szemmel néző fehérek azt állítják, hogy tanításunk célja éket verni az egyházak közé, valamint nehézséget támasztani a szombat kérdésével. Fehér és színes lelkészek hazug kijelentéseket tesznek majd, az ellenségeskedés olyan gondolatait korbácsolva föl az emberekben, hogy készen lesznek pusztítani és ölni.

A pokol hatalmasságai találékonyságuk végső megfeszítésével meg akarják akadályozni a könyörület utolsó üzenetének hirdetését a színesek között. Sátán tevékeny. A lehető legnehezebbé igyekszik tenni az örömhír lelkészeinek és tanítóinak, hogy figyelmen kívül hagyják a fehérek és színesek között fönnálló előítéletet.

Kövessük a bölcsesség útját. Ne tegyünk semmit, ami szükségtelenül fölkölti az ellenállást – semmit, ami hátráltatná az örömhír üzenetének hirdetését. Ahol a szokás megköveteli, vagy ahol ez nagyobb eredményekkel kecsegtet, a fehér és színes hívők tartsanak külön istentiszteletet. Műveljük Krisztus szelídségét. Isten egyszülött fia a menny felségese volt. Mégis „úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem őrök élete legyen”.

Ha. Isten hozzájárult, hogy kínos, szégyenteljes halálra adja Fiát a pusztuló világért, az Úr hittérítői is kövessenek el mindent, hogy megnyerjék és segítsék azokat, akik a bűn mélyén élnek, s az igazság felőli világosságot vetítsék a sötétben levőkre. Krisztus emberi testtel takarta el istenségét, hogy lenyúlhasson és fölemelhesse a bukott embereket. Követői is álljanak készen az Úr kedvéért, hogy alávessék magukat sok igazságtalan és sértő dolognak, hogy segíthessék a leginkább segítségre szorulókat. Végezzük oly módon a munkát, hogy ne keltsen előítéletet, mert olyan ajtókat zárhatna be, melyek még nyitva állnak az igazság előtt.

A tehetséges színes hívők váljanak népük körében Isten munkatársaivá. Néha lehetőség fog nyílni, hogy a sátoros és más népes összejöveteleken tegyenek bizonyságot, ahol majd sok-sok lelket elérhetnek. Ezek az alkalmak akkor állnak elő, amikor a déli területeket műveljük, s a hangos kiáltást hallatjuk. Amikor Isten kitölti a Szentlelket, s az emberiesség diadalmaskodik az előítéleten, így törekedni fognak megmenteni az embereket. Isten fogja ellenőrizni a gondolkodást. Emberek szíve úgy fog szeretni, amint Krisztus szeretett. Sokan nagyon más szemmel néznek majd a faji megkülönböztetésre, mint most. Aki Krisztus módján szeret, annak értelme a tiszta, mennyei, önzetlen légkörbe emelkedik.

Aki szoros kapcsolatban áll Krisztussal, az fölülemelkedik a szín- vagy osztály-előítéleten. Hite megragadja az örök valóságokat. Az igazság szerzőjét, Istent kell dicsőítenünk. Szívünket töltse meg a hit, mely szeretetből munkálkodik és megtisztítja a lelket. Kövessük az irgalmas samaritánus példáját.

Nem szabad szítanunk a faji megkülönböztetést, mert az előítéletet támaszt és válságot idéz elő. Hirdessük a harmadik angyal üzenetét a világosságra szoruló embereknek. Tevékenykedjünk nyugodtan, csöndesen, hűen – bátyánkban, Jézusban bízva. Ne írjuk elő elhamarkodottan a pontos utat, melyet a fehérek és színesek kapcsolatában a hívőknek követniük kell. Hirdessük a déli államokban a jelen igazságot az emberek ezreinek. Amennyire csak lehetséges, hárítsunk el minden akadályt. Hirdessük az örömhír üzenetét. Fáradozzunk külön, de határozottan a fehérekért és külön a színesekért, s a többit bízzuk az Úrra. A déli államokban az igazságnak el kell jutni a fehérekhez. Akkor majd olyan munkát végzünk családjaikban, mely számos lélek megmentéséhez vezet.

Míg a hívők a faji megkülönböztetést vitatják, az idő múlik, s lelkek szállnak sírjukba figyelmeztetés és mentés híján. Ne hagyjuk a dolgokat így folyni tovább. Férfiak és nők lássanak a munkához, tevékenykedjenek, amint Isten Lelke irányítja őket. Ebben az utolsó morzsáig szükség van a színes hívők képességeire. A színes munkások fáradozzanak népükért a fehér munkások segítségével, amint a helyzet megköveteli. A színeseknek gyakran tanácsra és útmutatásra lesz szükségük. Hadd legyen mindkét fajnak külön istentiszteleti helyisége. Mindkét csoport végezzen lelkes, igaz lélekmentést a maga körében, és a színesek között is, ahol, és amikor lehetséges.

Amikor valamely helyiségben hirdetjük az igazságot, s a fehérek közül, aki hallani és hinni akarta, már elfogadta azt, néha lehetőség nyílik, hogy a fehér munkások csöndben, föltünés nélkül a színesekért fáradozzanak. Ne mulasszuk el eme lehetőségeket.

Mégsem szabad szükségtelenül előítéletet keltenünk, mert elzárná az utat az elől, hogy a fehéreknek hirdessük a harmadik angyal üzenetét. Szükségünk van ezen üzenetre, mert olyan nyomorúság előtt állunk, amilyen még nem volt a világ kezdetétől mindmáig.

Legyünk nagyon elővigyázatosak, nehogy olyat mondjunk vagy tegyünk, ami a színeseket a fehérek ellen bőszítené. Ne növeljük az úgyis meglévő nehézségeket. Bármilyen körültekintőn tevékenykednek munkásaink, ellenállásba fognak ütközni, még ha nem is feszegetik a faji megkülönböztetés kérdését. Tisztítsuk meg a király útját. Adjuk meg Istennek a munkalehetőséget. Álljunk félre Isten útjából. Az Úr jobban fog tervezni és végrehajtani, mint amire ember képes. Ne feledjük, hogy legfőbb kötelességünk, hogy hirdessük Isten igéjét, és hangoztassuk a Biblia figyelmeztetéseit.

Az Úr mindenkit fölhív, hogy értelmi kevélység nélkül fáradozzék. Nem minden lelkész szentelődött meg az igazság által. Az Úr mindnyájunkat fölszólít, hogy mondjunk le hibáinkról. Legyünk óvatosak, nehogy olyasmit tegyünk, ami elzárná a reményt a nehéz területekre való behatolás előtt, ahol faji előítélet és ellentét létezik.

Végezzünk egészségügyi hittérítést, hogy lefegyverezzük az előítéleteket s meg tudjuk közelíteni az embereket. De nemcsak itt, amott, hanem sokfelé, ahol eddig még nem hirdettük az igazságot. Dolgozzunk evangéliumi egészségügyi lélekmentőkként, hogy a megváltás üzenetével gyógyítsuk a bűntől beteg lelkeket. Ez jobban ledönti az előítéleteket, mint bánni más.

A szombatkérdés az egyike azoknak, melyek hirdetése nagy elővigyázatot és bölcsességet követel. Isten kegyelmének és hatalmának nagy mértékére lesz szükség ledöntenünk a bálványt, melyet a hamis nyugalomnap alakjában emeltek. Emeljétek föl a zászlót, emeljétek magasabbra és még magasabbra. Irányítsátok az embereket Mózes második könyve huszadik fejezetéhez, ahol Isten törvényét olvashatjuk. Az első négy parancsolat körvonalazza teremtőnk iránti kötelességünket. Aki hűtlen Istenéhez, felebarátjához sem lehet igaz. Aki mindenek fölött szereti Istent, embertársait is szeretni fogj a annyira, hogy ne magát istenítse. Krisztus örömhíre megszenteli a lelket s kiűzi az önszeretetet.

„Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt.” (2Mózes 20:8) Isten a szombatot az Édenben iktatta be, miután megteremtette a világot. „Elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege. Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, amelyet alkotott, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, amelyet alkotott. És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett Isten.” (1Mózes 2:1–3)

„Azután szóla az Úr Mózesnek, mondván: Te szólj az Izráel fiainak, mondván: Az én szombatimat bizony megtartsátok; mert jel az én közöttem és ti köztetek nemzetségről nemzetségre, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ki titeket megszentellek. Megtartsátok azért a szombatot; mert szent az ti néktek. A ki azt megrontja, halállal lakoljon. Mert valaki munkát végez azon, annak lelke irtassék ki az ő népe közül. Hat napon munkálkodjanak, a hetedik nap pedig a nyugodalomnak szombatja az Úrnak szentelt nap: valaki szombatnapon munkálkodik, megölettessék. Megtartsák azért az Izráel fiai a szombatot, megszentelvén a szombatot nemzetségről nemzetségre, örök szövetségül.” (2Mózes 31:12–16)

1908. október 19.