Mondanivalóm van Amerika déli tagállamainak színeseivel kapcsolatban, s arról, hogy miként viselkedjünk velük szemben. A színesek oly sokáig álltak a rabszolgaság átka alatt, hogy nehéz meghatározni, hogyan is bánjunk velük.

Mikor Isten munkásai hagyják, hogy Isten lelke munkálkodjon értelmükön, komoly eredményeket érhetünk el a lélekmentés terén. Az Úr a segítőnk. Ha benne bízunk, mindenben irányítani fog. Egy bizonyos. Hinnünk kell Istenben, hinnünk, hogy úgy intézi a dolgokat, hogy eredményesen fáradozhassunk. Még soha senki sem bízott Istenben hiába. Az Úr sosem hagyja csalatkozni a benne bízókat.

Kerüljük el a faji megkülönböztetéssel kapcsolatos vitákat. Ha sokat bolygatjátok a kérdést, nehézségek támadnak, melyek helyrehozása sok értékes időbe kerül. Nem fektethetünk le merev szabályokat, melyeket e kérdésben követnünk kell. Más-más helyeken, más-más körülmények között másképp kell bánnunk a kérdéssel. Délen, ahol igen éles a faji megkülönböztetés, teljesen elvágnánk az utat az igazság hirdetése előtt, ha úgy bánnánk a faji megkülönböztetés kérdésével, mint észak némely területén. Délen a fehér munkások úgy kell tevékenykedjenek, hogy ne vágják el magukat a fehérektől.

Sátán terve az, hogy a faji megkülönböztetés kérdésével kösse le a figyelmet. Ha engedünk sugallatainak, ütköző vélemények és nagy zűrzavar lesz a következmény. Senki sem tudja meghatározni a színesek pontos helyzetét. Az emberek elméletekkel állhatnak elő, de biztosíthatlak benneteket, hogy rosszul tennénk, ha emberi elméleteket követnénk. Amennyiben csak lehetséges, hagyjuk békén a faji megkülönböztetés kérdését.

Műveljük meg a déli nagyvárosokat. Ehhez biztosítsuk a legjobb tehetségeket, mégpedig azonnal. A fehér munkások fáradozzanak a fehérekért, hirdessék a jelen igazság üzenetét annak egyszerűségében. Lehetőségeket találnak majd, hogy elérjék a felsőbb rétegeket. Az ezek elérésére nyíló minden lehetőséget használjunk ki.

A színes munkások tegyék meg, amit tudnak, hogy ne maradjanak le, dolgozzanak lelkiismeretesen népükért. Hálát adok Istennek, hogy a színes hívők között akadnak tehetséges emberek, akik eredményesen tevékenykednek népükért – világosan tudják hirdetni az igazságot. Sok értékes tehetséggel bíró színes van, akik majd megtérnek, ha színes igehirdetőink bölcs terveket fektetnek le, hogy tanítókat képezzenek az iskolák számára s más munkaterületekre.

A színesek ne sürgessék, hogy a fehérekkel egyenrangúvá tegyék őket. Kemény dió a két faj viszonya. Sajnos mindig is a leg zavarba ejtőbb kérdés fog maradni. Amennyiben lehetséges, kerüljünk el mindent, ami föltüzelné a fehérek faji előítéletét. Az a veszély fenyeget, hogy bezárjuk az ajtót, s fehér munkásainknak lehetetlenné válik, hogy dél egyes területein munkálkodjanak.

Tudom, hogy ha eleget akarunk tenni némelyik színes bőrű elgondolásainak és kedvének, utunkat teljesen eltorlaszoltnak találjuk. A jelen igazság hirdetését ne hátráltassuk azzal, hogy erőfeszítéseinket a feketék helyzetének megváltoztatására fordítjuk. Ha ezt próbáljuk tenni, észrevesszük, hogy égbe nyúló akadályokat gördítenek elénk, hogy hátráltassák a munkát, melyet Isten el kíván végeztetni velünk. Ha csöndesen, józanul, az Isten által kijelölt úton dolgozunk, tevékenységünk mind a fehérek, mind a feketék áldására lesz.

Nem jött el még az ideje, hogy úgy dolgozzunk, mintha az előítélet nem létezne. Krisztus mondta: „Legyetek okosok, mint a kígyók és ártalmatlanok, mint a galambok.” (Máté: 10:16) Ha látjátok, hogy bizonyos dolgok – bár méltán jogot formálhattok azokhoz – hátráltatják Isten munkáját, tartózkodjatok tőlük. Semmit se tegyetek, ami bezárná az emberek értelmét az igazság előtt. Egész világ vár megmentésre, s mit sem nyerünk, ha elvágjuk magunkat azoktól, akiket meg akarunk menteni. Minden szabad, de nem minden célravezető.

Legjobb az előrelátás. Nekünk, Isten munkatársainak, úgy kell fáradoznunk, amiképp a legtöbbet tehetünk Istenünkért. Senki se menjen el a végletekig. Fölülről származó bölcsességre van szükségünk, mert fogas kérdést kell megoldanunk. Ha most meggondolatlan lépéseket teszünk, súlyos kárt okozunk vele. Úgy kell bemutatnunk a munkát, hogy az igazán megtért színesek Krisztus kedvéért ragaszkodjanak az Igazsághoz. A Biblia megbízható tanításának egyetlen elvét se legyenek hajlandók elvetni, mivel azt gondolhatják, hogy nem a lehető legjobb úton közelíthetjük meg a feketéket.

Üljünk Krisztus lábához, hogy megtaníthasson Isten akaratára és megtudjuk, hogyan dolgozzunk a déli területeken a fehérekért és a színesekért. Azt tegyük, amit az Úr lelke mond, s amennyire csak tudjuk, hagyjuk békén a faji megkülönböztetés kérdését. Minden erőnket arra használjuk, hogy az országunk déli részén élő mindkét csoportnak hirdessük az evangélium záró üzenetét. Mikor Isten Lelke vezet és ellenőriz minket, látni fogjuk, hogy a kérdés megoldásra talál népünk értelmében.

Keressük egyénenként az Urat. Akinek felületes a lelki élete, húzódon közelebb Istenhez. Bánjátok meg bűneiteket. Tartsatok bűnbánatot és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek.

Mikor készek vagyunk derekasan nekilátni a munkának, eredményesebben szembe tudunk nézni az ezzel kapcsolatos kérdésekkel. A hívők tegyenek meg minden tőlük telhetőt, hogy egyengessék az utat az elvégzésre váró evangéliumi lélekmentés előtt. De senki se bocsátkozzék vitába. Sátán célja, hogy egymás közötti vitákkal kösse le a keresztényeket. Tudja, hogy ha nem éberek, az Úr napja éjjeli tolvajként találja őket. Nincs időnk, hogy az ellenség lelkületének szorítsunk helyet, s előítéleteket melengessünk, melyek megzavarják ítélőképességünket és elvezetnek Krisztustól.

Pénzbe és lelkiismeretes, lankadatlan erőfeszítésbe fog kerülni elvégezni a színesek között ránk váró föladatot. Mindenki álljon helyére, vallja be, s vesse el bűneit, és tevékenykedjék testvéreivel összhangban. Isten munkásainak legyen egy a szíve és értelme. Esedezzenek a Lélek kitöltéséért, s higgyék, hogy Isten teljesíteni fogja adott szavát.

Egy alkalommal, mikor Krisztus tanító és gyógyító munkáját végezte, a tömeg közül valaki hozzálépett s így szólt: „Mester, szólj testvéremnek, ossza meg velem az örökséget.” (Lukács 12:13.)

Az ember tanúja volt Krisztus csodálatos tetteinek. Megdöbbentette Krisztus világos fölfogása, felsőbb ítélőképessége s az igazságosság, mellyel az elébe hozott eseteket tekintette. Hallotta Krisztus megrázó fölhívásait, azt, hogy súlyosan elítélte a vallásos vezetőket. Ha Krisztus ilyen parancsolón szólna testvéréhez, nem merné visszatartani a megkárosított örökségét. A maga oldalára kívánta megnyerni Krisztus tekintélyét: „szólj testvéremnek, ossza meg velem az örökséget.”

A Szentlélek kérlelte ezt az embert, hogy váljék a romolhatatlan, szeplőtlen és hervadhatatlan örökség örökösévé. Látta Krisztus hatalmának bizonyítékát. Most nyílt alkalma beszélni a nagy tanítóval, hogy kifejezze szívének legfőbb kívánságát. De – akár Bunyan képletes történetében a trágyát gereblyéző ember – szeme a földhöz ragadt. Nem látta a feje fölött lebegő koronát. Akár Simon mágus, Isten ajándékát a világi nyereség eszközének tekintette.

Az Üdvözítő földi küldetése végéhez közeledett. Csak néhány hónap volt hátra, hogy befejezze, amiért jött – megalapítsa kegyelmének országát. Az emberi kapzsiság mégis el szerette volna téríteni munkájától, hogy darabka földért szálljon vitába. De Jézus nem hagyta, hogy eltereljék küldetésétől. Ezt felelte: „Ember, ki tett engem bíróvá vagy végrehajtóvá köztetek?” (Lukács 12:14.)

Krisztus világosan megértette vele, hogy nem ez a föladata. Minden erejével lelkeket igyekezett menteni. Nem engedte, hogy eltereljék, s földi bíró kötelességeit hárítsák rá.

Manapság sokszor kényszerítenek olyasmit a gyülekezetre, aminek sohasem lett volna szabad megengednünk, hogy betegye lábát az örömhír szolgálatába.

Krisztust újra meg újra felkérték, hogy bírósági vagy országlás-kérdésekben döntsön, de ő visszautasította, hogy világi ügyekbe avatkozzék. Tudta, hogy a hatalmi körökben igazságtalan eljárások burjánoztak, és nagy zsarnokság. Ám ezeket csak egyetlen úton leplezte le – hirdette a Biblia igazságát. Az őt követő nagy sokaságnak kifejtette Isten törvényeinek tisztaságát és szent elveit, s az ezeknek az elveknek való engedelmességben lelhető áldásról beszélt. Fölülről jött tekintéllyel érvényt szerzett az igazságosság és könyörület fontosságának. Személyes vitákba nem volt hajlandó bocsátkozni.

Krisztus a nagy lelki ország fejeként állt – melyet megalapítani a földre jött – az igaz tettek országa fejeként. Tanítása érthetővé tette az országát kormányzó nemesítő és megszentelő elveket. Megértette az emberekkel, hogy az Úr országában a méltányosság, a könyörület és a szeretet tartják a kormánykereket.

Az engesztelő-elfedező szolgálat főfontosságú, tényleges napját éljük. Keressük tehát Istent egyénenként. Ez személyes föladat. Húzódjunk közel Istenhez. Semmit se engedjünk tevékenységünkbe, ami hamis színben tüntetné föl a jelen igazságot. Mindenki vallja be, nem testvére, hanem a maga bűnét. Alázza meg szívét Isten előtt, s teljék meg annyira a Szentlélekkel, hogy életéből meglássék, hogy újjászületett. Ezt olvassuk: „Mindannak, aki befogadta, hatalmat adott, hogy Isten fiává legyen. Annak, aki hisz benne.” (János 1:12.)

Mindennapi életünkben éljük és gyakoroljuk Krisztus örömüzenetét. Isten szolgái tisztuljanak meg mindennemű hidegségtől, minden önzéstől. Isten munkájában nagy érték az egyszerűség, szelídség és alázatos-szívűség. Igyekezzetek bizalomban és szeretetben egyesíteni a munkásokat. Ha el tudjátok ezt érni, ti magatok legyetek igazak, a többit pedig bízzátok Istenre. Tevékenykedjetek hittel és imával. Válasszatok ki keresztény fiatalokat, és tanítsátok őket, hogy munkásokká legyenek. Ám ne legyenek kőszívűek, hanem akik összhangban kívánnak élni.

Kérem az Urat, hogy változtassa meg azok szívét, akik, ha nem tesznek szert nagyobb kegyességre, kísértésbe fognak esni. Könyörgök, hogy lágyítson meg és csillapítson le minden szívet. Éljünk közeli kapcsolatban Istennel, hogy szeretni tudjuk egymást, miként Krisztus szeret bennünket. Ebből kell megtudni a világnak, hogy Krisztus tanítványai vagyunk. Senki se magasztalja magát. Ha a munkások megalázzák szívüket Isten előtt, nem marad el az áldás. Szüntelenül friss, új gondolatokat nyernek, s az evangélium egészségügyi lélekmentése csodálatosan újjá fog éledni.

Előttünk, keresztények előtt az a föladat áll, hogy növeljük Krisztus országát, amilyen gyorsan csak lehetséges, az isteni megbízatásnak megfelelően. Az evangéliumnak hódításról hódításra, győzelemről győzelemre kell haladnia. Az egész ég alatt lévő országok nagyságát átadják a magasságos szentjei népének, és ők átveszik és birtokolni fogják az országot örökkön örökké.

Isten szolgái öltsék magukra a keresztény fegyverzet minden darabját. Nem csupán ember ellen küzdünk Isten fölszólít minden keresztényt, hogy lépjen a hadviselésbe, küzdjön vezetése alatt, s függjön a menny kegyelmétől és segítségétől a sikerért.

Törjünk előre hatalmas Urunk erejével. Soha meg ne hátráljunk a Sátán támadásai előtt. Mi, keresztény harcosok, miért ne állnánk a fejedelemségek és hatalmasságok, a sötét világ kormányzói ellen? Isten fölszólít, hogy küzdjük magunkat előre, fölhasználva a ránk bízott képességeket. A Sátán kísértéseket hoz utunkba. Hadicsellel próbál fölénk kerekedni. De Isten ereje által legyünk sziklaszilárdak elveinkhez.

Ebben a harcban nincs szabadságolás. Sátán eszközei sosem tartanak szünetet a pusztításban. A Krisztus szolgálatát végzők kísérjenek figyelemmel minden őrhelyet. Célunk az, hogy pusztuló lelkeket mentsünk meg a romlásból. Ez végtelenül nagyszerű munka, s az ember nem remélhet sikert benne, ha nem fog össze Istennel.

Az örökkévalóság óta Krisztus az ember megváltója. Akik a bukás óta összefogtak vele főfontosságú munkájában, azoknak mindig szól az ige „Ne fáradjatok bele a jócselekedetekbe.” (2Tesszalonika 3:13.) „Legyetek állhatatosak. és rendíthetetlenek… fáradjatok az Úr ügyéért szüntelen.” (lKorintus 15:58.)

Krisztus buzdítja a keresztényt, hogy az egészségügyi hittérítéssel karöltve, türelmes kitartással fejlessze az evangéliumi örömüzenet igeszolgálatát. Amint tapasztalatokra tesz szert a valódi vallásosságban, olyan lelki tudást nyer, mely építi jellemét.

Az igaz keresztény élete egyetlen folytonos szolgálat, Istennek vagyunk munkatársai. Aki Isten szolgálatában áll, az minden nap erejéhez mért kötelességére virrad. Amikor e kötelességeket végzi, hasznavehetősége növekedik a legfölsőbb hatalom irányítása alatt. Az egyik kötelesség betöltése fölkészültebbé teszi a következőkre. Aki helyesen fogja föl kötelességét, az Isten szavának közvetlen világosságába helyezi magát, s összhangban él Isten többi munkásaival. A teljes fegyverzetet hordozva, mindennap csatába indul. Imával, ébren és kitartóan tevékenykedik. Eltökéli, hogy élete munkájának vége nem éri készületlenül, nem éri utol úgy, hogy nem tett volna meg mindent a halálukon lévők megmentéséért.

Ha a keresztények egyesült erővel cselekednének, ha egy emberként törnének előre, egyetlen hatalom irányítása alatt, megmozdítanák a világot.

Pál apostol fektette le az elveket, melyeknek minket, Isten ügyének munkásait, tüzelni kell. Ezt mondja: ”Istennek vagyunk munkatársai” (1Korintus 3:9) „Bármit tesztek, lélekkel tegyétek, az Úrnak teszitek, nem embereknek.” (Kolossé 8:23) S Péter figyelmezteti a hívőket: „Szolgáljatok egymásnak a kegyelmi ajándékkal, amit ki-ki nyert, mint Isten kegyelmének hű közvetítői. Ha valaki beszél, mintegy Isten szavával szóljon: ha valaki szolgál, tegye azzal az erővel, amit Isten juttat, hogy Jézus Krisztus által mindenben megdicsőüljön az Isten.” (1Péter 4:10, 11.)

A természet világát csodálatos törvények szabályozzák. Ugyanígy a lelki dolgokat is biztos elvek igazgatják. Ha el akarjuk érni a kívánt eredményt, eszközöket kell latba vetnünk. Isten mindenkinek képességei szerint jelölte ki föladatát. A tanulás és gyakorlat tesznek szakemberré, hogy szembenézhessünk minden elképzelhető kényszerhelyzettel. S bölcs tervezés kell ahhoz, hogy mindenkit a megfelelő környezetbe helyezzünk, hogy olyan tapasztalatra tegyenek szert, mely alkalmassá teszi őket e felelősség hordozására.

Isten azt akarja, hogy segítsük egymást az együttérzés és önzetlen szeretet megnyilvánulásaival. Vannak, akik furcsa vérmérsékletet és természetet örököltek. Lehet, hogy nehéz természetű emberek, de nekünk talán nincs hibánk? Ne csüggesszétek el őket. Ne kürtöljük világgá tévedéseiket. Krisztus szánja és segíti azokat, akik tévesen ítélik meg a dolgokat. Ő minden emberért meghalt, ezért minden embert kimondhatatlanul és mélységesen szívén visel.

Igyekezhet valaki Istent szolgálni, de külső és belső kísértések kereszttüze ostromolja. Sátán és angyalai sürgetik és csalogatják, hogy vétkezzék. Talán áldozatul is esik kísértéseiknek. Hogyan bánnak vele testvérei? Kemény éles szavakat szólnak hozzá, még messzebbre űzik a Megváltótól? Mily szomorú látványt szolgáltatnak az ilyenek Krisztus és az angyalok számára:

Ne feledjük, hogy viaskodunk és elesünk. Képtelennek bizonyulunk Krisztust képviselni szavainkkal és tetteinkkel. Fölbukunk, és újra föltápászkodunk. Kétségbe esünk, majd újra remélünk. Óvakodjunk, nehogy ridegen bánjunk azokkal, akik, akárcsak mi, kísértések céltáblái, s akik, akárcsak mi, Krisztus kifogyhatatlan szeretetének tárgyai.

Isten mint felelős lényekkel bánik az emberekkel. Szent Lelke által munkálkodni akar tőle kapott értelmünkön, ha nem álljuk el útját és fölismerjük tevékenységét. Isten terve, hogy mindenki önállóan használja értelmét és lelkiismeretét. Nem szándéka, hogy bárki bárkinek az árnyékává váljon, s csak mások gondolatait szólja.