Az Úr sok éve népének szeme előtt tartja az amerikai déli államok színesei között végzett munka szükségleteit. A terület erkölcsi sötétsége már magában hatalmas fölhívás a bőkezűség, nagylelkűség gyakorlására. A múltban néhányan megtették, amit tudtak e munkaág támogatására, s jótetteik gyümölcsöt teremtek. Sok lélek megtért.

Bár még sokat kell tennünk a színesekért, okunk van örülni, mert jól fogtunk a munkába. Az Örömüzenet Hírnöke egyik nem régi számában jelentik, hogy „tizenöt évvel ezelőtt nem volt húsznál több hetediknapi adventista a Mason és Dixon vonaltól délre, ma pedig már hétszázan vannak. Tizenkét éve egy hetediknapi adventista gyülekezet volt, ma pedig az afrikai és nyugat indiai gyülekezeteket számítva, ötven van. Tavaly az Egyesült Államokban a színesek tizede ötezer dollárt tett ki. Tizenkét éve nem haladta meg az ötven dollárt.”

Kedves testvéreim, adjunk hálát Istennek, és merítsünk bátorítást a tényekből. Isten megmutatja erős karját, hogy hatalmas munka legyen elvégezve ezen a határainkon belül eső hittérítő területen. Most rendkívüli lehetőséget ad népének, hogy délen gyorsan terjesszék az üzenetet. Különösen akkor tanúsítsunk jótékony lelkületet, amikor a színesekért végzett munkára gyűjtik az évi adakozást. Isten belénk helyezte bizalmát, amikor javainak és gazdag kegyelmének intézőjévé tett. Most a szegényekhez és elnyomottakhoz küld minket, a babonaság és tévedések láncaiban sínylődőkhöz, s biztosít, hogy ha jót teszünk velük, úgy fogadja el tettünket, mintha vele tettük volna. Ő jelenti ki: „Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.”

Délen most a színesek ezreit emelhetjük föl, s tehetjük népük megsegítésének eszközeivé, ha abban a segítségben részesülnek, melyre az Úr szólít, hogy adjuk meg nekik. Férfiak és nők sokasága ismeri e terület mély nyomorát, és fölemelésük szükségességét. S amikor hű tanítók jönnek megnyitni a színesek előtt a Szentírást, ha pontosan, amint írva van, eredeti tisztaságában hirdetik az igazságot, akkor a sötétség eloszlik. A világosság ragyogó fénycsóvája fog az igazságot kereső lelkekre ragyogni, s a szerencsésebbek – műveltebbek – alaposan és értelmesen kutatják az igazság Szentírásban kijelentet tényeit. Sokan megismerik Istent. Jól tanulnak a nagy tanítótól, s örömmel elfogadják az igazságokat, melyek megszentelik és fölemelik őket. Visszaáll lelkükben Isten erkölcsi mása, és sokan megmenekülnek az örökkévalóság számára.

Kedves testvéreim, Krisztus így szól hozzátok: „Emeljétek föl szemeteket és nézzétek a déli mezőt. Munkásokra van szüksége – magvetőkre és aratókra. Javaitokra van szüksége, hogy eltarthassák a munkásokat.” Krisztus kegyelme határtalan, Isten ingyen ajándéka ez. Akkor miért ne nyújthatnánk ez elhanyagolt népnek reményt, bátorítást és hitet? Napsütés ragyog mindenki szívébe, aki kész elfogadni Krisztust.

1907. szeptember