1905. augusztus 24.

A kiadóban dolgozó testvéreinkhez

Amikor 1904 szeptemberében a Világtanács ülésén vettem részt, mélyen foglalkoztatott az egység, melynek munkánkban lenni kellene. Nem tudtam részt venni az összes ülésen, de éjjel jelenet, jelenet után vonult el előttem, s meggyőződésemmé vált, hogy üzenetet kell eljuttatnom népünkhöz.

Szívem fáj, ha látom, hogy a csodálatos bátorítás ellenére – hogy erőinket és képességeinket a legmagasabb fokra fejlesszük – megelégszünk, hogy törpék maradjunk Krisztus munkájában. Isten kívánsága, hogy minden munkása meglett emberré legyen a Krisztus teljességének mértékében. Ahol az életerő, ott a növekedés. Az életerő bizonyítéka a növekedés. A szavak és a tettek bizonyságot tesznek a világnak, hogy a keresztény élet mit ér el Krisztus követőiben.

Amikor viszály és gáncsoskodás nélkül végzed kijelölt munkádat, fölszabadultság, világosság és erő járul ahhoz, s ez erőt és áldásos légkört kölcsönöz az intézményeknek, ahol munkálkodsz.

Ne feledd, hogy ha ingerült vagy, s kötelességednek tartod, hogy mindenkit rendreutasíts, aki közeledbe jön, akkor elveszítheted előnyös helyzetedet. Ha engedsz a kísértésnek, hogy másokat bírálgass, hibáikra rámutass, lerombold, amit építenek, biztos lehetsz, hogy nem végzed jól és nemesen a rád eső részt.

Itt az ideje, hogy a felelős testvérek és a gyülekezeti tagok szorosan Isten szavának tanításaival hangolják össze munkájuk összes vonását. Fáradhatatlan éberséggel, buzgó imával, krisztusi szavakkal és tettekkel mutassuk meg a világnak, mit kíván Isten, milyen legyen gyülekezete.

Krisztus, a dicsőség királya, a menny fönségese, magas helyzetéből látta az emberek állapotát. Megszánta őket gyöngeségükben és bűnösségükben, eljött, hogy kinyilatkoztassa, mit jelent Isten az ember számára. Otthagyta a királyi udvarokat, s istenségét emberi formával takarta el. Eljött a világba, hogy tökéletes jellemet alakítson ki javunkra, a mi számunkra. Nem a föld gazdagjai körében választott lakóhelyet. Szegénységbe, alacsony származásba született, s Názáret lenézett falujában élt. Mikor elég erős volt, hogy szerszámot használjon, osztozott a családról való gondoskodás terhében.

Krisztus megalázta magát, hogy az emberiség élére álljon, szembe nézzen a kísértésekkel, és elviselje a megpróbáltatásokat, melyekkel az embereknek kell szembenézniük és elviselniük. Meg kellett tudja, mit kénytelen eltűrni az ember a bukott ellenségtől, hogy a kísértésbe esőknek támasza lehessen.

Krisztus a bíránk. Nem az Atya, nem az angyalok bírálnak el minket, hanem aki emberi testet öltött, s tökéletes életet élt a földön. Csak ő lehet a bíránk. Testvéreim, ezt ne felejtsétek el. Lelkészeink, ti se felejtsétek. Atyák és anyák, emlékezzetek erre. Krisztus ember lett, hogy bíránk lehessen. Senkit se bíztak meg, hogy mások bírája legyen. Csak annyit tehettek, hogy magatokat neveljétek, fegyelmezzétek, Krisztus nevében kérlek, fogadjátok meg utasításait. Sose üljetek a bírói székbe. Napról-napra ezt az üzenetet hangoztatták előttem: „Szálljatok le a bíró székéből. Szálljatok le alázatosan.”

Fontosabb ma, mint valaha, hogy megtagadjuk magunkat, s naponta fölvegyük keresztünket. Mekkora lemondásra vagyunk készek?

Második Péter első fejezetében ígéret áll, mely szerint a kegyesség és béke gyarapodnak bennetek, ha „hitetek által az erényt, az erény által a tudást, a tudás által az önuralmat, az önuralom által az állhatatosságot, az állhatatosság által az istenfélelmet, az istenfélelem által a testvéri jóindulatot, testvéri jóindulat által a felebaráti szeretetet mutatjátok meg.” (5–7.) Csodálatos kincsek ezek. Drágábbá teszik az embert a színaranynál, s a férfit Ofir kincs aranyánál.

„Ha ezek megvannak bennetek, és gyarapodnak is, nem lesztek restek és gyümölcstelenek Urunk Jézus Krisztus teljes megismerésében.” (8. vers)

Küzdjünk tehát, hogy a hátralevő rövid időben képességeink legjavát vessük latba, kegyességet kegyességhez, erőt erőhöz adjunk, így tegyük nyilvánvalóvá, hogy mennyei erőforrással rendelkezünk. Krisztus mondja: „Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.” Miért kapta ezt a hatalmat? A mi számunkra. Krisztus azt kívánja, értsük meg, hogy idősebb fivérünkként tért vissza a mennybe, s rendelkezésünkre bocsátja a végtelen hatalmat, melyet kapott.

Akik megvalósítják életükben a Péter által a gyülekezetnek adott utasítást, azok fölülről nyernek erőt. Éljünk a gyarapodás terve szerint. Legyünk igen buzgók, hogy biztosítsuk elhívatásunkat és kiválasztásunkat. Amit szólunk, amit teszünk, mindennel Krisztust képviseljük. Éljük az ő életét. Azok az elvek alakítsák viselkedésünket embertársaink iránt, melyek őt irányították.

Amikor biztonságosan Krisztushoz horgonyozzuk magunkat, olyan erő áll rendelkezésünkre, melyet ember el nem vehet tőlünk. Hogyan lehetséges ez? Mivel az erő által az isteni természet részeseivé lettünk, megmenekültünk a romlottságtól, mely a bűnös kívánság által uralkodik a világon. Részeseivé lettünk Krisztus természetének, aki emberi testben jött a földre, hogy az emberiség élére állhasson, S olyan jellemet alakítson ki, melyen nem ejt foltot a bűn.

Miért vagyunk annyian gyöngék és eredménytelenek? Mert a Krisztus jellemébe való elmélyedés helyett, magunkra nézünk, a mi természetünket tanulmányozzuk, s azon gondolkodunk, miként szorítsunk helyet magunknak, egyéniségünknek és sajátosságainknak.

A testvérek egyetértésben dolgozhatnának, ha Krisztustól tanulnának, ha elfelejtenénk, hogy ők amerikaiak vagy európaiak, németek vagy franciák, svédek, dánok vagy norvégek – mintha attól tartanának, hogy ha más nemzetiségűekkel vegyülnek össze, elveszítenek valamit, ami országuk és nemzetük sajátossága, s mintha valami más foglalná el annak helyét.

Testvéreim, vessük félre ezeket. Nincs jogunk magunkra, elsőbbségi jogunkra, ízlésünkre összpontosítani gondolatainkat. Ne törekedjünk különleges, munkatársainktól elválasztó vonásaink fönntartására. Őrizzünk meg jellemző vonásokat, de Krisztus jellemvonásait. Ha Krisztus jellemével bírnánk, egyetértéssel végeznénk Isten munkáját. A bennünk élő Krisztus összekötne a testvéreinkben élő Krisztussal, s a Szentlélek a szív és tett olyan egységét nyújtaná, mely bebizonyítaná a világnak, hogy Isten gyermekei vagyunk. Segítsen az Úr, hogy meghaljunk énünknek, s újjászülessünk, hogy Krisztus lakjon bennünk, élő, tevékeny elvként, olyan hatalomként, mely szentnek tart meg bennünket.

Törekedjünk komolyan az egységre. Imádkozzatok és dolgozzatok érte. Az egység megtermi a lelki egészséget, a magasröptű gondolkodást, a nemes jellemet s a mennyei értelmet; képesít fölülkerekedni az önzésen, gonosz gondolatokon; hatalmasabbá tesz a hódítóknál az által, aki szeretett minket, s önmagát adta értünk. Feszítsétek meg magatokat, becsüljetek másokat többre magatoknál. Így juttok egységre Krisztussal. Félreérthetetlen bizonyítékát szolgáltatjátok majd a mennyei mindenség, a gyülekezet, s a világ előtt, hogy Isten fiai és leányai vagytok. Példaadástokban Isten dicsőül meg.

A világnak arra van szüksége, hogy szeme előtt menjen végbe a csoda, mely Isten népének szívét keresztény szeretettel köti össze. Arra van szüksége, hogy lássa az Úr népét együtt tanyázni mennyei helyeken Krisztusban. Tettetekkel bizonyítsátok, mit tehet Isten igazsága azokért, akik szeretik őt, s neki szolgálnak. Isten jól tudja, mire vagytok képesek. Tudja, hogy mit tehet értetek az isteni kegyelem, ha az isteni természet részeseivé váltok.