Krisztus mondta tanítványainak: „Úgy küldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé. Legyetek tehát okosak, mint a kígyók és ártatlanok, mint a galambok.” Sátán igazság védői elleni támadásai egyre keserűbbek és eltökéltebbek lesznek, egészen az idők végéig. Amint Krisztus idején a főpapok és fejedelmek föllázították a népet Krisztus ellen, a vallásos vezetők úgy fognak ma is keserűséget és előítéletet kelteni a jelen igazság ellen. Olyan erőszakos tettekre s ellenállásra fogják rávenni az embereket, ami eszükbe se jutott volna, ha az állítólagos keresztények át nem itatták volna őket az igazsággal szembeni ellenállással.

Az igazság védői mit tegyenek? Övék Isten megmásíthatatlan, örök szava. Tegyék láthatóvá a tényt, hogy övék az igazság, amint az Jézusban él. Ne ejtsenek ki nyers, metsző szavakat. Amikor az igazságot hirdetik, tanúsítsák Krisztus szeretetét, szelídségét és gyöngédségét. A vágást hagyjuk az igazságra. Isten szava olyan, mint az éles kétélű kard, s be fogja vágni magát egészen a szívig. Akik tudják, hogy övék az igazság, kemény és szigorú kijelentéseikkel ne adjanak Sátánnak alkalmat, hogy félremagyarázza lelkületüket.

Népünk viselkedjék úgy, mint a világ üdvözítője viselkedett. Krisztus, mikor Mózes testéért vitázott Sátánnal, nem hozott föl ellene heves vádat. Sátán mindent megtett, hogy fölbőszítse őt, mégis csalódott, mert nem tudta fölkelteni Krisztusban a bosszú lelkületét. Sátán készen állt, hogy félremagyarázzon mindent, amit Jézus tesz, de az üdvözítő nem szolgáltatott alkalmat erre; az ürügy árnyékát sem. Nem volt hajlandó elhajolni az igazság egyenes vonalától, hogy Sátán letéréseit, csűrés-csavarásait, kiforgatásait és köntörfalazásait kövesse.

Zakariás jövendöléseiben olvassuk, hogy amikor Sátán egész zsinagógájával kiállt; hogy ellenezze Józsua főpap esedezéseit, és Krisztust, aki készen állt határozottan Józsua mellé állni. Az Úr azt mondta Sátánnak: „Dorgáljon meg téged az Úr, te Sátán, dorgáljon meg az Úr, aki magáévá fogadja Jeruzsálemet: Avagy nem tűzből kikapott üszög-é ez?” (Zakariás 3:2)

Az Úr eljárása a lelkek ellenségével szemben álljon példaként előttünk, minden ügyünkben, hogy senki ellen se álljunk elő metsző bírálattal. Még kevésbé használjunk kéménységet és szigort azok iránt, akik talán ugyanúgy szeretnék megismerni a helyes utat, mint mi.

Akiket tanítással és példamutatással az igazságban neveltek, legyenek nagyon elnézők azokkal, akiket hagyományokra és mesékre tanítottak, mint a Biblia igazságaira, és akik csak az igehirdetők és gyülekezeti tagok magyarázataiból ismerik a Szentírást. Mikor megismerik, az igazság meglepő számukra. Új kijelentésként hat rájuk, s nem tudják elviselni a teljes igazságot, mert amikor első ízben hallanak róla, megdöbbenti őket. Minden új és különös nekik, s egészen más, mint amit papjaiktól hallottak. Arra hajlanak, hogy lelkészeiknek higgyenek: hogy a hetediknapi adventisták hitetlenek és elvetik a Bibliát. Hirdessük nekik az igazságot, amint az Jézusban él, sorról-sorra, elvről-elvre, itt is kicsit ott is kicsit.

Akik folyóiratainkba írnak, ne tegyenek kíméletlen vágásokat és célzásokat, melyek minden bizonnyal ártani fognak. Elzárják előttünk az utat és hátráltatják munkánkat, melyet végeznünk kell, hogy minden embercsoportot elérjünk, beleértve a katolikusokat is. Az a föladatunk, hogy szeretettel szóljuk az igazságot, s ne keverjük hozzá természetes hajlamaink megszenteletlen elemeit. Ne beszéljünk olyasmiről, ami attól a lelkülettől szaglik, mint amely elleneinket megszállva tartja. Minden éles vágás kétszeres erővel hull vissza ránk, mikor a hatalom azok kezébe kerül, akik bántalmunkra akarják fölhasználni szavainkat. Újra meg újra hallottuk az üzenetet, hogy egy olyan szót se szóljunk, egy olyan mondatot se nyomtassunk ki, mely fölkavarja ellenünk ellenségeinket, s végsőkig korbácsolja indulatukat – csak ha elengedhetetlen az igazság igazolásához. Különösen személyiségeket ne nevezzünk meg. Munkánk nemsokára véget ér. Rövidesen olyan szorongattatás ideje következik, amilyen még sosem volt, s amiről kevés fogalmunk van.

Az Úr azt akarja, hogy munkásai őt, a nagy lélekmentőt képviseljék. Az elhamarkodottság megnyilvánulása mindig ártalmas. Tanuljuk naponta Krisztus iskolájában az előzékenység és az udvariasság szabályait, melyek elengedhetetlenek a keresztény élethez! Aki meggondolatlanul szól, vagy ír valamit, ami azután szétmegy a világba, olyan kijelentéseket küld szét, amit lehetetlen visszavonni, az alkalmatlannak bizonyul, hogy rábízhassák a most Krisztus követőire háruló szent munkát. Akik a kíméletlen döféseket gyakorolják, olyan szokásokat vesznek föl, melyek az ismétléssel megerősödnek, s melyeket később meg kell bánniuk.

Gondosan vizsgáljuk meg utjainkat és beállítottságunkat, és ismerjük föl, milyen lelkülettel végezzük az Isten által ránk bízott lelkek sorsát érintő föladatot. A legmagasztosabb kötelezettség nyugszik vállunkon. Sátán készen áll, ég a vágytól, hogy ő sugallja a sátáni eszközök egész szövetségi rendszerének szervezését, összefogásra késztesse eszközeit, s minél hamarabb súlyos szenvedéseket zúdítson az igazság hívőire. A sötétség fejedelme elraktározza testvéreink minden meggondolatlan szavát.

Meg szeretném kérdezni: A véges emberi eszközök hogyan merészelnek meggondolatlan, kockázatos szavakat kiejteni, melyek Isten szentjei ellen kavarják föl a pokol hatalmait, amikor Mihály főangyal méltóságán alulinak tartja, hogy metsző bírálatot hozzon föl Sátán ellen, hanem csak ennyit mond: „Dorgáljon meg téged az Úr”?

Nem tudjuk elkerülni a nehézségeket és a szenvedést. Jézus mondja: „Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükséges, hogy botránkozások essenek, de jaj annak az embernek, aki által a botránkozás esik.” (Máté 18:7) De mert botrányok történnek, legyünk elővigyázatosak s ne szítsuk föl balga szavakkal, a rideg lelkület megnyilvánulásával azokat, akik ki nem állhatják az igazságot.

Hirdessük eredeti erejével a drága igazságot. Leplezzük le a világot rabul ejtő, széles körökben elrejtett tévedéseket. Mindent elkövetnek, hogy bonyolult érvelésekkel kelepcébe ejtsék, az igazságtól a kitalálásokhoz fordítsák, s előkészítsék a lelkeket a súlyos, erőteljes tévedésekre. De ha az elámítottak az igazságtól a tévedéshez fordulnak, egyetlen gáncsoló szót se szóljatok hozzájuk. E szegény elkápráztatott lelkeket igyekezzetek fölvilágosítani, a veszedelemről melybe sodródtak, s fedjétek föl előttük, hogy tetteik Jézus Krisztust sértik – de mindezt szánakozó gyöngédséggel tegyétek. A helyesen való munkálkodás némely Sátán csapdáiba esett lelket visszanyerhet hatalmából. De ne kárhoztassátok, és ne ítéljétek el őket. Ha nevetségessé tesszük a tévelygők álláspontját, azzal nem nyitjuk meg a vakok szemét, s nem vonzzuk őket az igazsághoz.

Amikor valaki szem elől veszíti Krisztus példáját, s nem Krisztus tanítása szerint alakítja magát, önelégültté válik, és Sátán módszereivel támadja Sátánt. Az ellenség jól tudja, hogyan fordítsa fegyvereit azok ellen, akik az ő fegyvereit használják. Jézus csakis a színtiszta igazságosság szavait szólta.

Ha valaha népnek alázatosan kellet járni Isten előtt, az az ő gyülekezete, az ő választottai ebből a nemzedékből. Sirassuk értelmi képességünk homályos voltát, és hogy nem becsüljük meg kiváltságainkat és lehetőségeinket. Kíméletlenségünkkel és keresztényietlen vágásainkkal megszomorítjuk az Úr Jézust.

Igaz, megparancsolta, hogy kiáltsunk teli torokkal, ne kíméljük, mint harsona emeljük fel hangunkat, és hirdessük népének bűneit, és Jákob házának vétkeit. Adjuk át ezt az üzenetet. De, noha át kell adnunk, legyünk óvatosak, hogy ne vágjuk, támadjuk és kárhoztassuk azokat, akik nem nyerték el a világosságot, melyet mi nyertünk. Nem szabad kíméletlenül lerohannunk a katolikusokat, mert vannak közöttük igen lelkiismeretes keresztények, akik mindabban a világosságban járnak, mely rájuk ragyog, és Isten fáradozni fog értük. Akik nagy kiváltságoknak és előnyöknek örvendenek, s mégis elmulasztják kihasználni testi, szellemi és erkölcsi erőiket, hanem csak kedvükre élnek, és nem hajlandók felelősségeiket hordozni, nagyobb veszélyben forognak, s Isten szigorúbban ítéli meg őket, mint, akik hittételekben ugyan tévednek, mégis mások javára igyekeznek élni. Ne gáncsoljunk másokat, és senkit se ítéljünk el.

Ne engedjük az önző szempontoknak, hamis érvelésnek és üres kifogásoknak, hogy annyira romlottságba vigyék szívünket és értelmünket, hogy nem ismerjük föl Isten útjait és akaratát, sokkal bűnösebbek leszünk, mint a nyíltan vétkezők. Legyünk nagyon körültekintők, nehogy megítélj ük azokat, akik Isten szemében kevésbé bűnösek, mint mi.

Ne feledjük, hogy semmi körülmények között sem szabad kihívnunk az üldözést. Nem szabad kíméletlen és éles szavakat használnunk. Tartsátok ezeket távol minden cikktől, hagyjátok ki minden beszédből. Bízzátok Istenre, hogy ő vágjon és feddjen. A véges ember rejtőzzék el, s lakozzék Jézus Krisztusban. Hagyjuk Krisztus lelkületét a földszintre jönni. Szóljunk elővigyázatosan, nehogy halálos ellenségünkké tegyük azokat, akik nem osztoznak hitünkben. Nehogy lehetőséget adjunk Sátánnak, hogy meggondolatlan szavainkat utunk elvágására használja.

Olyan szorongatás ideje következik, amilyen még nem volt soha, amióta nemzetek vannak. Kötelességünk kigyomlálni összes beszédünkből és fejtegetésünkből mindent, ami bosszú és kihívás-ízű, vagy ami támadja az egyházakat vagy egyéneket, mert ez nem Krisztus eljárása és módszere.

Mivel Isten igazságot ismerő népe nem tette meg kötelességét Isten szavának világossága szerint, szükséges, hogy óvatosabbak legyünk, nehogy megbántsuk a hitetleneket, mielőtt meghallanák hitünk okait a szombatra és vasárnapra vonatkozóan.