Először a Különleges bizonyságtételekben adták ki; a H sorozat 1A számában: Az Úr a mi királyunk.

Ma reggel nem találom helyemet. Nyugtalanít a dél kaliforniai helyzet. Isten mindenkinek kiszabta munkáját. Mégis vannak, akik nem mérlegelik imádkozó szívvel személyes felelősségüket.

Amikor valakit tisztség betöltésére választanak, maga a beosztás nem hozza magával a képesség olyan erejét, mellyel addig nem rendelkezett. Az állás nem hozza magával a keresztény jellem erényeit. Aki föltételezi, hogy maga képes az összes munkaág tervezésére és , kigondolására, az a bölcsesség nagy hiányáról tesz tanúságot. Senki se bírja egyedül hordozni az egyházterület számos és sokoldalú felelősségét, mely emberek ezreit, s a munka számos ágát öleli föl.

De még ennél is nagyobb veszélyt tártak fél előttem. Azt az ügy munkásai körében terjedő fölfogást, hogy a lelkészeknek, munkásoknak kötelességeik meghatározása végett vezetőkre kell támaszkodni. Nem szabad egyetlen ember értelmét és ítélőképességét alkalmasnak tartani arra, hogy az egész egyházterületet ellenőrizze és alakítsa. Az egyénnek és a gyülekezetnek is megvan a felelőssége. Isten mindenkinek adott tehetséget, s ezt használni és fejleszteni kell. Az ember a talentumok használatával növeli rátermettségét a szolgálatra. Isten mindenkinek adott ítélőképességet s azt munkásai használják és fejlesszék azt. A terület vezetője ne képzelje, hogy az ő egyéni nézetének kell uralkodni mindenki véleményén.

Az egyházterületeken nem szabad sietve elfogadni a javaslatokat anélkül, hogy a testvéreknek időt adnánk, hogy gondosan mérlegelhessék a kérdés minden oldalát. Mivel a területi titkár javasolt tervet, olykor szükségtelennek tartják, hogy megkérdezzék az Urat. Javaslatokat fogadnak el így, melyek nem szolgálják a hívők lelki jólétét, és melyek sokkal szélesebb területre hatottak ki, mint az első pillantásra kiderült volna. Az ilyen javaslatok nem Isten rendje szerint valók. Sok, nagyon sok ügyet fölvetettek, és szavazással elfogadtak, melyek sokkal fontosabbak, mint föltételezték, és sokkal többet öleltek föl, mint amihez a szavazók hajlandók lettek volna hozzájárulni, ha idejük lett volna megfontolni a kérdés minden oldalát.

Nem engedhetjük most meg magunknak, hogy Isten munkájában felületesek és hanyagok legyünk. Ha föl akarunk készülni a közelgő eseményekre, keressük komolyan az Urat minden nap. Tisztítsuk meg szívünket a fennsőbbség mindennemű érzésétől, s ültessük lelkünkbe az igazság élő elveit. Gyakorolja most minden fiatal, öreg és középkorú a keresztény jellem erényeit. Naponta fejlődjenek lelkileg, hogy a Mester szolgálatának tisztességes edényeivé válhassanak.

„És lőn, mikor imádkozék egy helyen, minekutána elvégezte, monda néki egy az ő tanítványai közül: Uram, taníts minket imádkozni, miképen János is tanította az ő tanítványait.” (Lukács 11:1.) Az ima, melyet e kérésre Krisztus tanítványainak adott, nem fellengzős nyelven szólt, hanem egyszerű szavakkal fejezi ki a lélek szükségleteit. Röviden és közvetlenül foglalkozik a mindennapi szükségletekkel.

Minden lélek előjoga, hogy az Úr elé tárja egyéni szükségleteit, s fölajánlja háláját a naponta nyert áldásokért. Másrészt a sok hosszú, lélektelen, hűtlen ima, melyet Istennek fölajánlanak, ahelyett, hogy örömére szolgálna, terhére van Istennek. Szükségünk van, ó mily igen szükségünk van a tiszta, megtért szívre! Szükségünk van hitünk megerősítésére. „Kérjetek és adnak néktek – ígérte az Üdvözítő –, keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.” (Máté 7:7.) Neveljük rá magunkat, hogy bízunk e szóban, s minden tevékenységünkbe vigyük bele Krisztus világosságát és kegyét. Ragadjuk meg Krisztust, s ne engedjük el őt, míg biztosak nem vagyunk, hogy megnyilvánul bennünk átalakító kegyelme. Ha tükrözni akarjuk Isten jellemét, hinnünk kell Krisztusban.

Krisztus emberi formával takarta el Istenségét, s élte az ima, a lemondás és a kísértésekkel vívott mindennapos életet, hogy segíthesse azokat, akiket ma kísértések támadnak. Ő hatékonyságunk és erőnk. Azt kívánja, hogy kegyét elnyerve az ember az isteni természet részesévé válhasson, s elmeneküljön a romlottság elől, mely a bűnös kívánság által uralkodik a világon. Isten Ó- és Újszövetségbe foglalt szava, ha hűségesen tanulmányozzuk; s befogadjuk életünkbe, lelki bölcsességet és életet ad. Ápoljuk kegyesen az igét. Ha a hívő hisz Isten szavában és Krisztus átalakító hatalmában, akkor képes lesz arra, hogy végezze Isten munkáját, és élje az Úrban örvendezés életét.

Az Úr újra, meg újra utasított, hogy ezt mondjam népünknek: Hitetek és bizalmatok Istenben legyen. Ne támaszkodjatok senki tévelygő emberre, hogy megszabja kötelességeteket Előjogotok így szólni: „Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben. Ti, akik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákob minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata! Mert nem veti meg és nem utálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orcáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja. Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, akik félik őt. Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, akik őt keresik. Éljen szívetek örökké!” (Zsoltár 22:23–27.)

E szöveg egyenesen a dolgok velejére tapint. Minden gyülekezeti tag értse meg, hogy kötelességét megtudakolni Istenhez kell forduljon. Helyes, ha a testvérek tanácskoznak, de ha valaki előírja nekik, hogy mit tegyenek, azt kell felelniük, hogy az Urat választották tanácsadójukul. Akik alázatosan keresik őt, elégnek találják az ő kegyelmét. De mikor valaki megengedi, hogy másik ember lépjen közé, és a kötelessége közé, melyet Isten mutatott neki, aki emberre bízza magát, ha embert fogad el irányítójául, akkor az igazi alapról hamis és veszélyes alapra lép. Az ilyen ember, ahelyett, hogy növekedne és fejlődne, el fogja veszíteni lelkiségét.

Senki emberfiának nincs hatalma, hogy helyrehozza a jellem gyöngeségeit. Helyezzük reményünket és bizalmunkat egyénenként abba, aki több az embernél. Sosem szabad elfelejtenünk, hogy a hatalmas Istentől várjunk segítséget. Isten minden lélek rendelkezésére bocsátja a segítséget, aki ezt elfogadja.

Kórház, Kalifornia,

1907. október 3.