1905. augusztus 24.

Helyesnek tartom a kifejtett igyekezetet, hogy német és skandináv kiadót hozzunk létre College View-nél. Remélem, hogy terveket fogtok lefektetni e munka beindítására és erősítésére.

Nem szabad ennek teljes súlyát külföldi testvérekre hagyni. S testvéreinknek a mező széltében-hosszában nem szabad túl nehéz terhet hagyniuk a College View közelében levő egyházterületekre. A területek tagjai járjanak elől és tegyenek meg minden tőlük telhetőt, és mindenki más is siessen segítségükre. Hirdessük az igazságot minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek és népnek.

Német, dán és svéd testvéreinknek nincs elfogadható okuk, hogy ne működjenek együtt összhangban a könyvkiadásnál. Az igazságban hívők ne feledjék, hogy ők Isten gyermekei, s hogy az ő nevelése alatt állnak. Legyenek hálásak sokrétű kegyelméért, s legyenek szeretetteljesek egymáshoz. Istenük egy, egy a Megváltójuk, s a Lélek is egy – Krisztus Lelke – hogy egységet hozzon soraikba.

Föltámadása után Krisztus a mennybe ment, s most ott tárja az Atya elé szükségleteinket. „Nézd, markomba metszettelek téged”, mondja. Sokba került neki ez a metszés. Kimondhatatlan szenvedés volt az ára. Ha megaláznánk magunkat Isten előtt, ha szeretetteljesek, előzékenyek, gyöngédek és szánakozók lennénk, százan térnének meg az igazsághoz ott, ahol most csak egy. De bár állítjuk, hogy megtértünk, nagy csomagot hordozunk magunkkal énünkből, melyet túl értékesnek tartunk, hogy föladjuk. Kiváltságunk Krisztus lábához tenni a terhet, s helyette Krisztus jellemében és hasonlatosságában részesülni.

Krisztus levetette királyi palástját, koronáját, parancsnoki tisztjét, s leszállt a mélybe, a megszégyenítés legalacsonyabb mélységébe. Emberi természetet hordozva, szembenézett az ember minden kísértésével, s minden ponton legyőzte értünk, javunkra az ellenséget.

Mindezt azért tette, hogy hatalmat adjon az embereknek, amely segítségével győzővé válhatnak. „Nékem adatott minden hatalom”, mondja. S mindenkit részesít benne, aki követni akarja őt. Követői megmutathatnák a világnak a Krisztus vallásában található hatalmat az én legyőzésére.

„Tanuljatok tőlem”, mondja Krisztus, „és nyugalmat találtok lelketeknek”. Miért nem tanulunk minden nap a Megváltótól? Miért nem élünk vele állandó kapcsolatban, hogy egymással való érintkezésünkben szeretetteljesen és előzékenyen szóljunk és tegyünk? Miért nem tiszteljük az Urat azzal, hogy gyöngédséget és szeretetet tanúsítunk egymás iránt? Ha a menny elveivel összhangban szólunk és cselekszünk, viselkedésünkkel hitetleneket fogunk Krisztushoz vonzani.

Krisztus nem ismert el nemzeti, társadalmi vagy faji különbséget. Az Írástudók és a farizeusok helyi és nemzeti előnyökre kívánták befogni a menny összes áldását, kirekesztve Isten családjának többi tagját. De Krisztus eljött ledönteni minden válaszfalat. Eljött megmutatni, hogy könyörületének és szeretetének ajándékai éppoly korlátlanok, mint a levegő, a fény, vagy az üdítő záporok.

Jézus élete olyan vallást alapított, melyben nincs társadalmi különbség, melyben a zsidó és a pogány, a szabad és a szolga közös testvériségbe olvad, és Isten előtt egyenlő. Utazásait nem befolyásolták politikai kérdések. Nem tett különbséget szomszéd és idegen, barát és ellenség között. Szívét az élet vizére szomjazó lélek ragadta meg.

Senki mellett sem ment el, értéktelennek tartva őt, hanem igyekezett minden léleknek gyógyírt adni. Bármilyen emberek között járt, az időnek és alkalomnak megfelelően tanított. Az ember ember iránt tanúsított minden hanyagsága, minden sértése, csak még inkább tudatára ébresztették, hogy az ő isteni-emberi szeretetére szorulnak. A legdurvább emberben, a legreménytelenebbnek látszó esetekben is, igyekezett reményt ébreszteni. Eléjük tárta, hogy feddhetetlenné és ártatlanná lehet válniuk. Olyan jellemre juthatnak el, mely Isten gyermekivé teszi őket.

„Ezért annál inkább iparkodjatok testvéreim – mondja Péter – hogy hivatástokat és kiválasztástokat biztosítsátok, mert ha ezt teszitek, sohasem fogtok többé elbotlani. Így ugyanis széles út nyílik előttetek Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus országába.” (2 Péter 1:10, 11.)

Évekkel ezelőtt, mikor a Krisztus eljövetelében hívők száma igen kicsiny volt, a Topsham-i szombattartók stockbridgei Howland testvér jókora konyhájában jöttek össze istentiszteletre. Egyik szombat reggel Howland testvér nem érkezett meg. Csodálkoztunk, mert a testvér mindig pontos volt. Rövidesen meg is érkezett, arca ragyogott, Isten dicsőségétől fénylett. Testvéreim, rájöttem, mondta. Rájöttem, hogy olyan lépéseket tehetünk, melyekről ez Isten szavának biztosítéka: Soha el nem esel. Elmondom, mi történt.

A következőket beszélte el: Észrevettem, hogy egyik testvérünk, szegény halászember, azt gondolta, nem tisztelik kellőképpen; Howland testvér, s mások fölötte állónak gondolják magukat. Ez persze nem volt igaz, csak a halász képzelte, s néhány hete nem járt az összejövetelekre. Howland testvér elment hozzá s elébe térdelt. Testvérem, bocsáss meg! Mit vétettem ellened? A halász megfogta karját, s talpra próbálta állítani. Nem, mondta Howland testvér, mi kifogásod van ellenem? Semmi, felelte a halász. Dehogynem, valami kifogásodnak lenni kell, mert azelőtt szóba álltál velem, de most nem szólsz hozzám többé, s én tudni akarom, mi a baj?

Howland testvér, állj föl! – mondta. Nem állok, felelte Howland testvér: Akkor nekem kell melléd térdelnem, mondta a halász. Térdre esett és bevallotta, hogy gyerekes volt, gonosz gyanúkat táplált. De most, mondta, elvetem magamtól azokat.

Howland testvér arca, mikor a történetet elbeszélte, Isten dicsőségétől ragyogott. Éppen befejezte, amikor a halász és családja megérkezett, s csodálatos összejövetelben volt részünk.

Tegyük föl, hogy néhányan Howland atyafi példáját követnék. Mikor testvéreik rosszat gondolnak, hozzájuk mennének: Bocsáss meg, ha valamit tettünk ellened. Megtörhetnénk Sátán varázsát, s megszabadíthatnák testvéreinket a kísértésektől. Ne engedjétek, hogy bármi közétek férkőzzék. Ha áldozathozatallal el tudod takarítani a gyanú szemetjét, tedd meg. Isten azt akarja, hogy testvérként szeressük egymást. Azt akarja, hogy legyünk szánakozók és udvariasak. Azt akarja, hogy neveljük magunkat hinni, hogy testvéreink szeretnek, s azt is, hogy Krisztus szeret! A szeretet szeretetet szül.

Az a reménység éltet, hogy testvéreinket ott látjuk majd a mennyben. Ha békésen és egyetértésben tudunk élni velük itt, akkor ott is tudnánk. De hogyan élhetnénk együtt velük a mennyben, ha nem tudunk szüntelen vetélkedés és viszály nélkül meglenni velük idelenn? Akik abban az irányban haladnak, mely elválasztja őket testvéreiktől, s mely viszályt, és egyenetlenséget okoz, azoknak alaposan meg kell térni. Szívüket meg kell lágyítani, le kell csillapítani Krisztus szeretetének. Azt a szeretetet kell ápolnunk, melyet akkor tanúsított, mikor meghalt értünk a Kálvária keresztjén. Közelebb és közelebb kell húzódnunk Megváltónkhoz. Imádkozzunk sokat, s tanuljuk meg hitünket gyakorolni. Legyünk sokkal gyöngédebb szívűek, szánakozóbbak, előzékenyebbek. Az életet csak egyszer éljük. Törekedjünk tehát, hogy Krisztus jellemének pecsétjét hagyjuk ismerőseinken!

Szívünket törjük meg. Közeledjünk egymáshoz tökéletes egyetértésben, s értsük meg, hogy a názáreti Jézus vérével vásárolt meg minket. Szóljunk így mindnyájan: Krisztus életét adta értem, s azt akarja, hogy amíg a földön élek, azt a szeretetet nyilvánítsam, melyet ő nyilvánított, mikor odaadta magát értem. A kereszten Krisztus a testében hordozta bűneinket, hogy Isten igazságos lehessen, s mégis mentséget találhasson a benne hívők számára. Élet, örök élet vár azokra, akik átadják magukat Krisztusnak.

Szeretném szépségében meglátni a királyt. Szemlélni kívánom páratlan báját. Óhajom, hogy ti is meglássátok őt. Krisztus az élet vizéhez vezeti majd megváltottait, s megmagyaráz mindent, ami e világon kusza volt előttük. Kitárulnak előttük a kegyelem titkai. Ahol véges értelmük csak zavart, s megtört szándékot látott, majd tökéletes és gyönyörű összhangot ismer fel.

Szolgáljuk Istent összes képességünkkel, s teljes értelmünkkel. Értelmünk növekedni fog, ha használjuk, amennyi csak van. Vallásos tapasztalatunk megerősödik, amikor mindennapi életünkbe visszük. Így jutunk fokról-fokra a mennybe nyúló létrán, míg végül a fö1ső fokról belépünk Isten országába. Legyünk keresztények ebben a világban. Akkor a dicsőség országában örök életünk lesz.

A Krisztus követői közötti egység bizonyítja, hogy az Atya bűnösöket megmenteni küldte el Fiát. Ez hatalmának tanúja. Mert Isten csodás hatalmán kívül a különböző vérmérsékletű embereket semmi sem készteti összehangolt tevékenységre, arra, hogy egyetlen céljuk legyen – szeretettel szólni az igazságot.

Isten utasításai világosak és határozottak. Mikor a Szentírást olvassuk, s látjuk az egység hatalmát a jóra, s a széthúzás hatalmát a rosszra, hogyan vallhatunk kudarcot abban, hogy szívünkbe fogadjuk Isten szavát? A gyanúsítás és bizalmatlanság a pusztulás kovászai. Az egység viszont az igazság hatalmáról tesz tanúságot.