„Ha valaki szomjúhozik, jöjjön én hozzám, és igyék… Valaki pedig abból a vízből iszik, a melyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne.” (János 7:37, 4: 14.)

Ha az ígéretek ellenére azt választjuk, hogy fonnyadozzunk és tikkadjunk az élet vize hiányában, az a mi hibánk. Ha Krisztushoz jönnénk, egyszerűen, mint a gyermek jön földi szüleihez, s kérnénk, amit ígért, s hinnénk is, hogy megkapjuk, akkor meg is kapnánk, amit kérünk. Ha mindnyájan gyakorolnánk a hitet, amint kellene, akkor áldásul Isten Lelke sokkal nagyobb mértékben velünk lenne összejöveteleinken. Örülök, hogy értekezletünk még néhány napig eltart. Az a kérdés, hogy a forráshoz járulunk-e inni? Az igazság tanítói példát mutatnak-e? Isten hatalmas dolgokat visz véghez értünk, ha hit által szaván fogjuk őt. Bárcsak mindnyájan megaláznánk most szívünket Isten előtt!

Értekezletünk kezdetétől indíttatva éreztem magam, hogy sokat időzzek a szeretet és hit tárgykörénél. Ez azért van, mert erre a bizonyságtételre van szükségetek. Néhány hittérítés mezejére lépő így szólt: Nem értitek meg a franciákat? Nem értitek meg a németeket. Így és így kell bánnotok velük.

De én azt kérdem: Megérti-e őket Isten? Nem ő adta-e szolgáinak az üzenetet az emberek számára? Az Úr pontosan tudja, mire van szükségük. S ha az üzenet egyenesen tőle jön, elvégzi föladatát, ahová, akinek küldte. Krisztusban mindenkit eggyé tesz. Bár némelyek kimondottan franciák, mások kimondottan németek, megint mások határozottan amerikaiak, mindnyájan ugyanolyan határozottan keresztények lesznek.

A zsidó templomot a hegyből bányászott faragott kövekből építették, s minden követ a megfelelő helyre készítették el, faragták, csiszolták, s kipróbálták, mielőtt Jeruzsálembe szállították volna. Mikor az összes követ az építkezéshez hozták, az épületet kalapácsok zaja nélkül állították össze. Ez az épület Isten lelki templomát példázza, mely minden nemzetből, nyelvből és népből, minden osztályú emberek sokaságából áll össze. Ezek nem élettelen anyagok, nem kalapáccsal és vésővel faragták meg, hanem élő kövek, melyeket az igazság termelt ki a világból, s a mesterépítész, a templom Ura, most faragja és csiszolja, illeszti helyükre őket lelki templomában. Mikor a templom elkészül, tökéletes lesz minden részletében, angyalok és emberek csodálják majd, mert építője az Isten.

Senki se képzelje, hogy egy ütésre sincs szüksége. Nincs olyan személy, nincs olyan nemzet, mely szokásai és gondolatai terén tökéletes lenne. Egymástól kell tanulniuk. Ezért Isten azt akarja, hogy a nemzetiségek összeilljenek, hogy egyek legyenek ítéletükben és szándékukban. Akkor a Jézusban élő egység testet fog ölteni.

Szinte féltem Svájcba menni, mert sokan mondták, hogy Európa különböző nemzetei sajátságosak, s csak bizonyos úton közelíthetők meg. Holott Isten az ő bölcsességét ígérte azoknak, akik tudatában vannak hiányosságuknak, s kérik a bölcsességet. Ő mindenkit oda tud terelni, ahol el tudja fogadni az igazságot. Hadd vegye az Úr birtokába értelmünket, alakítsa, akár a fazekas az agyagot. Akkor a különbségek eltűnnek. Tekintsetek Jézusra. Az ő viselkedését, az ő lelkületét kövessétek. Akkor nem ütköztök nehézségbe, ha el akarjátok érni a különböző embereket. Nincsen öt példaképünk, csak egy, a Krisztus Jézus. Ha az olasz, francia és német testvérek igyekeznek őrá hasonlítani, akkor lábukat az igazságnak egyazon alapján vetik meg. Az a lelkület él majd egyikben, mint a másikban. Krisztus, a dicsőség reménye lesz bennük. Testvéreim, ne építsetek válaszfalat a nemzetek közé. Ellenkezőleg. Ha lenne valahol ilyen, igyekezzetek ledönteni. Törekedjünk mindenkit Jézussal összhangba hozni, egyazon célért, embertársaink megmentéséért fáradozva.

Lelkésztestvérek, megragadjátok-e Isten gazdag ígéreteit? Tegyétek éneteket láthatatlanná – hagyjátok Jézust az előtérbe lépni. Éneteknek meg kell halnia, mielőtt Isten munkálkodhatna általatok. Megriaszt, ha itt is, ott is, az ént látom fölbukkanni. A názáreti Jézus nevében mondom, akaratotoknak meg kell halni, csak így tud Isten akaratává válni. Az Úr újra akar önteni, s megtisztítani minden szennytől. Nagy munkát kell még végezni értetek, mielőtt Isten hatalma megtölthetne titeket. Kérlek, húzódjatok közel hozzá, még mielőtt az összejövetel bezárulna, hogy gazdag áldásában részesüljetek.

Vannak itt, akikre figyelmeztetésekben és feddésekben nagy világosság ragyogott. Valahányszor feddések hangzanak el, az ellenség emberi részvét utáni vágyat kelt a megfeddettekben. Figyelmeztetlek hát, vigyázzatok, hogy mikor mások rokonszenvére föllebbeztek, és fölidézitek a múlt próbáit, ne tévedjetek újra ugyanazon a ponton, magatokat igyekezve fölépíteni. Az Úr újra meg újra azokba a helyzetekbe viszi tévelygő gyermekeit, de ha mindannyiszor ellenállnak a Lélek feddéseinek, ha nem tökéletesednek, változnak, javulnak meg minden ponton, ahol tévedtek, végül gyöngeségeikre hagyja őket.

Testvéreim, könyörögve kérlek, gyertek Krisztushoz, igyátok az üdvösség vizét ingyen. Ne fellebbezzetek érzelmeitekhez. Ne képzeljétek, hogy az érzelgősség azonos a vallással. Rázzatok le minden emberi támasztékot, s támaszkodjatok Krisztusra. Újonnan elő kell készítve lennetek, mielőtt készek lennétek a lélekmentő munkára. Szavaitok és tetteitek nagy hatással vannak másokra, s felelősségre vonnak majd azokért Isten napján. Jézus mondja: „Nézd, nyitott ajtót bíztam rád, melyet senki be nem zárhat.” Fény ragyog az ajtóból, s előjoguk azt befogadni, ha akarjuk. Tekintsünk be a nyitott ajtón, és igyekezzünk befogadni mindent, amit Krisztus adni kíván.

Heves harcot kell vívni, hogy a bűn fölé kerekedjünk szívünkben. Időnként ez fájdalmas és csüggesztő föladat, mert mikor látjuk jellemünk nyomorék oldalait, azokat nézegetjük, ahelyett, hogy Jézusra függesztenénk tekintetünket, és magunkra öltenénk igazságos tetteinek öltözékét. Akik belépnek Isten városa gyöngykapuin, győztesen lépnek be, s a legnagyobb a magukon aratott győzelem lesz.

„Ezokáért meghajtom térdeimet a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja előtt, a kiről neveztetik minden nemzetség, mennyen és földön, hogy adja meg néktek az ő dicsősége gazdagságáért, hogy hatalmasan megerősödjetek az ő Lelke által a belső emberben; hogy lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben. A szeretetben meggyökerezvén és alapot vevén, hogy megérthessétek minden szentekkel egybe, mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága az Isten jóvoltának, és megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felül haladó szeretetét, hogy ekképen beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig.” (Efézus 3:14–19.)

Testvérek, mint Istenben munkatársak, támaszkodjatok a hatalmasnak karjára. Fáradozzatok az egységért, a szeretetért, így hatalommá lesztek a világon.