Az üzenet városokban való hirdetésével kapcsolatban sokféle munka vár elvégzésre a különféle képességű munkások közreműködésével. Némelyeknek egyik módon kell tevékenykedniük, másoknak másképp. Az Úr elvárja, hogy a városokat a különböző tehetségű munkások egységes erőfeszítése művelje meg. Mindenki várja Jézustól az irányítást; ne támaszkodjanak emberek útmutatásaira, nehogy félrevezessék őket. Mint Isten munkatársai igyekezzenek összhangban fáradozni. Gyakran tartsanak megbeszéléseket, s buzgón, szívük mélyéből dolgozzanak össze. Mégis mindannyian várják Jézustól az utasítást, ne emberre tekintsenek bölcsességért.

Az Úr néhány igehirdetőnek azt a képességet adta, hogy nagy csoportokat hozzon össze, s tartson lekötve. Ez viselkedni tudást és hozzáértést követel. A mai városokban sok minden vonzza, és szórakoztatja az embereket, ezért nem könnyű fölkelteni az érdeklődést. Az Isten által megbízott lelkészek látni fogják, hogy rendkívüli erőfeszítéseket kell tenniük a sokaságok figyelmének megragadásáért. S mikor sikerül nagyszámú hallgatóságot összehozni, hogy a megszokottól annyira eltérő üzenetet hirdessenek, hogy az fölrázza és figyelmeztesse az embereket, használjanak fel minden eszközt, hogy az igazság világosan és fölismerhetően kitűnjék. Hirdessék a jelen üzenetet olyan érthetően és határozottan, hogy a hallgatókat megdöbbentse, és a Szentírás tanulmányozására késztesse.

Akik a városokban végzik az Úr munkáját, azoknak nyugodtan, folyamatosan és odaadón kell tanítani az embereket. Bár komolyan kell törekedniük, hogy fölébresszék, és ébren tartsák az érdeklődést, mégis óvakodjanak bármitől, ami a föltünéskeltéssel határos. A szertelenségnek és külső fitogtatásnak mai korában, mikor a siker érdekében szükségesnek tartják a rikító hirdetéseket, Isten választott hírnökei mutassák meg, mekkora dőreség a hatásvadászat kedvéért a szükségtelen költekezés. Ha szerényen, alázatosan és megnyerő méltósággal fáradoznak, ha messzire elkerülnek mindennemű színháziaskodást, akkor majd tartósan jó benyomást tesznek.

Szükséges viszont, hogy megfontoltan ugyan, de költsünk az összejövetelek hirdetésére, hogy szilárdan fejlesszük a művet. Kiderül majd, hogy a munkás ereje nem a külső eszközökben, hanem Istentől való bízó függésében, segítséget kérő buzgó imáiban, és az Úr szava iránti engedelmességében rejlik. Az Úr szolgálatában imádkozzunk sokkal többet, tanúsítsunk sokkal több keresztény lelkületet, Isten szava iránt sokkal nagyobb ragaszkodást. Külső hivalkodás, és a pénz szertelen költése nem végzi el a ránk váró munkát.

Fejlesszük erőteljesen Isten munkáját. A Szentlélek keresztségére van szükségünk. Meg kell értenünk, hogy Isten tehetséges és tekintélyes embereket hoz népe közé, akik majd ki kell vegyék részüket a világ figyelmeztetéséből. A világban nem mindenki törvényszegő és bűnös. Sok ezren nem hajtanak térdet a Baál előtt. A bukott egyházakban istenfélő férfiak és nők vannak. Ha nem így lenne, nem bízta volna ránk az üzenetet: „Leomlott, leomlott a nagy Babilon! ... Fussatok ki belőle, én népem!” (Jelenés 18:2,4.) Sok becsületes szív kapva-kap a mennyei élet lehelete után. Fölismerik az örömhírt, mikor egyszerűségében és szépségében hirdetik nekik, ahogy azt Isten szava bemutatja.

A házról-házra járás ugyanolyan fontos, mint a nyilvános előadások A városokban egyes csoportokat lehetetlen nyilvános előadásokkal elérni. Ezek után kutatnunk kell, mint a pásztor keresi elveszett juhát. Szorgos, személyes munkát kell végeznünk értük. A személyes munka elhanyagolásával értékes lehetőségeket veszítünk el, melyeket kihasználva, nagy lépéssel fejleszthetnénk a művet.

Az igazság nagy gyülekezéseken való bemutatása fölkelti az érdek1ödést. Különösen fontos, hogy ezt személyes fáradozás kövesse. Az érdeklődőknek kössük a lelkükre, hogy szorgalmasan tanulmányozzák Isten szavát. Valakinek segíteni kell nekik, hogy biztos alapokra építhessenek. Vallásos életüknek ezen a válságos szakaszán fontos, hogy bölcsen irányított bibliamunkások siessenek segítségükre, s nyissák meg előttük Isten szavának kincsesházát.

Akkor végezhetünk jó, kiegyensúlyozott munkát, amikor a bibliamunkások tanfolyama folyamatban van. Mikor nyilvános előadásokat tartunk, mély, lelki gondolkodású, gyakorlott munkásokat vonjunk be a munkásképzőbe, vagy városi hittérítő állomásba, akik naponta taníthatják a biblia-munkásokat, s akik szívvel lélekkel bele tudnak kapcsolódni a folyamatban levő nagy, nyilvános igehirdetésbe. S amikor férfiak és nők térnek meg az igazsághoz, a városi hittérítés élén állók sok imádsággal mutassák be az újonnan megtérteknek, miként tapasztalhatják meg életükben az igazság hatalmát. Olyan legyen a munkások egyesült tevékenysége, mint a biztos helyre bevert szög.

Az Úr népünkre bízta az egészségügyi megújulás elveinek hirdetését. Egyesek azt gondolják, hogy az étrend kérdése nem elég fontos, hogy bevegyük az örömhírhirdetésbe. De ezek súlyos tévedésbe estek. Isten kijelenti: „Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére míveljetek.” (1Korintus 10:31.) A mértékletesség tárgya, összes kihatásával, fontos helyet tölt be a megváltás munkájában.

Városi hittérítő állomásainkon legyen megfelelő helyiség, ahol tanítani tudjuk az érdeklődőket. Ezt a fontos munkát ne folytassuk oly mellékesen, hogy kedvezőtlen benyomást tegyünk. Minden igyekezettünk legyen az igazság szerzőjének hű tanúja, s mutassa helyesen a harmadik angyal üzenete szentségét és fontosságát.

Szervezzünk főzőtanfolyamokat. Tanítsuk az egészséges ételek elkészítését. Magyarázzuk meg az embereknek, hogy miért kell elvetni az egészségtelen ételeket, de sose javasoljunk koplaló étrendet. Tea, kávé és húsételek nélkül is lehet egészségesen és táplálón étkezni. Nagyon fontos megtanítanunk az embereket, hogy egészségesen, egyúttal étvágy gerjesztően is főzzenek.

Az egészségügy megújulása az Úr eszköze. Ezzel kívánja csökkenteni a szenvedést, s megtisztítani egyházát. Tanítsuk meg az embereket, hogy Isten segítő keze lehetnek, ha együttműködnek a mestermunkással, Jézussal, a testi és lelki egészség helyreállításán. Ez a tevékenység magán viseli a menny pecsétjét, és szélesre tátja a kaput más értékes igazságok befogadása előtt. Ebben mindenki számára van hely, aki értelmesen akar dolgozni.

Arra utasítottak, hogy ezt az üzenetet hozzam. Az egészségügyi megújulás legyen egyik legfőbb föladatotok. Az igaz vallásosság gyümölcse, ha tartózkodunk az ártalmas ételektől és italoktól. Aki szíve mélyéből megtér, az maga mögött hagy minden ártalmas szokást és étvágyat. Teljes tartózkodással fölébe tud kerekedni az egészségpusztító bűnös kielégülések kívánásának.

Az egészségügyi megújulás tanítóinak ezt kell mondanom: Menjetek előre. A világ rászorul áldásos hatásotok minden morzsájára, melyet latba tudtok vetni az erkölcsi szenny árjának visszatartására. „Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok: oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket. Ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.” (Róma 12:1,2.) Bárcsak az Úr az igazság legvilágosabb üzenetével fegyverezné föl az ige és a tanítás területén fáradozókat. Ha az Úr munkásai egyszerűen, biztos föllépéssel és teljes határozottsággal hirdetik ezeket az üzeneteket, akkor ő velük fog dolgozni.

Krisztus szolgái hűségesen fáradozzanak városainkban a gazdagokért és a szegényekért is. Az evangélium örömüzenete mély benyomást tehet sok gazdagra, akiket az Úr Lelke majd arra indít, hogy ajtókat nyissanak meg az örömhír fejlesztése előtt – amikor a Bibliát és csakis a Bibliát hirdetik nekik a keresztény hit és gyakorlat magyarázójaként. Tanúságot tesznek az Isten szavába vetett hitről, s arra használják a rájuk bízott pénzt, hogy előkészítsék az Úr útját, és ösvényt egyengessenek a pusztában Istenünk előtt.

Évek óta az a zavarba ejtő kérdés állt előttünk, hogy honnan szerezzünk elég pénzt a hittérítő állomások eltartására, melyeket az Úr lehetővé tett, mert előttünk járt? Olvassuk az örömüzenet világos parancsait, s e lélekmentő vállalkozások mind bel-, mind külföldön hozzánk fordulnak szükségleteik előteremtéséért. A gondviselés jelzései, sőt határozott kijelentései egyesült erővel sürgetnek, hogy gyorsan végezzük a ránk váró munkát. Az Úr azt kívánja, hogy gazdagok térjenek meg és segítsenek mások elérésében; hogy akik a tökéletesítés és helyreállítás munkájában segédkezni tudnak, ismerjék föl a drága igazságot, alakítsák át jellemüket, és legyenek indíttatva Isten szolgálatára fordítani a rájuk bízott tőkét. Szeretné, ha arra ruháznák be javaikat, hogy jót tegyenek, s utat nyissanak, hogy hirdethessük az örömhírt minden osztálynak, közel és távol.

A világ bölcs emberei értékelni fogják-e az örök életet? De még mennyire! Nyugalmat, békét és pihenést találnak ott az összes haszontalan időtöltéstől, nagyravágyástól és mindennemű öndédelgetéstől. Sürgessék őket, hogy keressék a békét, boldogságot és örömet, melyben az Úr részesíteni szeretné őket. Sürgessétek őket, hogy fordítsák figyelmüket a legértékesebb ajándék elnyerésére, melyben halandó részesülhet. Ez az ajándék Krisztus igaz tetteinek palástja. Krisztus Isten életéhez fogható életet, s a mennyei dicsőség túláradó, örök mértékét kínálja nekik. Ha elfogadják Krisztust, övék lesz a legnagyobb megtiszteltetés, amilyet a világ sem adni, sem elvenni nem tud. Megértik, hogy Isten parancsolatainak megtartásában gazdag jutalom rejlik.

A szánakozó Üdvözítő fölhívja szolgáit, adják át a menyegzős lakomára szóló meghívást mind a gazdagoknak, mind a szegényeknek. Menjetek ki a keresztutakra és a sövények mellékére, s lankadatlan, határozott igyekezettel kényszerítsétek bejönni őket. Az örömhír lelkészei ragadják meg a világi gazdagokat, s hozzák el őket az igazság lakomájára, melyet Krisztus készített számukra. Aki értékes életét adta értük, azt mondja: „Hozzátok be, ültessétek asztalomhoz, s én majd szolgálom őket.”

Krisztus lelkipásztorai lépjetek kapcsolatba ezzel az embercsoporttal. Ne: menjetek el mellettük, azt képzelve, hogy reménytelen esetek. Fáradozzatok értük a lehető legnagyobb meggyőző erővel, s a mennyországban látni fogjátok hű igyekezetetek gyümölcseit – Férfiakat és nőket fognak győzővé koronázni, hogy elénekeljék a hódítók diadalénekét. „Aki győz, az fehér ruhákba öltözik; mert méltók arra.” – mondja az Első és az Utolsó. (Jelenés 3:4.)

Általában túl keveset törődünk a világ vezető embereivel. Sokan közülük kitűnő tulajdonságokkal rendelkeznek, széleskörű a befolyásuk és gazdagok. Értékes ajándékok ezek, melyeket az Úr bízott rájuk, hogy kamatoztassák, és mások javára fordítsák.

Igyekezzetek megmenteni a gazdagokat. Kérleljétek őket, hogy adják vissza az Úrnak a rájuk bízott kincseket, hogy New Yorkban, és más városokban létrehozhassuk az áldásos hatás gócpontjait, ahonnan a Biblia igazságai – egyszerűségükben – juthatnak az emberekhez. Vegyétek rá őket, hogy gyűjtsenek kincseket Isten trónjánál – adják vissza javaikat az Úrnak. Ezzel lehetővé teszik a munkásoknak, hogy jót tegyenek, s növeljék Isten dicsőségét.

Valamely hadsereg erejét főképp a katonák kiképzésének fokával mérik. Az előrelátó tábornok utasítja tisztjeit, hogy képezzenek ki minden katonát. A lehető legképzettebbé igyekszik tenni beosztottjait. Ha kizárólag tisztjeire kellene támaszkodnia sosem számíthatna sikeres hadjáratra. Serege minden tagjának hű és fáradhatatlan szolgálatára számít. A felelősség oroszlánrésze a közkatonákon nyugszik.

Ez a helyzet Immánuel fejedelem seregében is. Vezetőnk, aki soha csatát nem veszített, a zászlója alá felsorakozottaktól elvárja a készséges, hű szolgálatot A jótettek csapatai és a gonoszság seregei közt most dúló utolsó csatában mindenkitől elvárja a részvételt; gyülekezeti tagoktól és a lelkészektől egyaránt. Aki belépett seregébe, mindnek hű szolgálatot kell teljesítenie. Az Úr harcosai legyenek egyéni felelősségük tudatában.

A gyülekezet lelki felügyelői találjanak utat és módot, mely segítségével a gyülekezet összes tagja előtt lehetőség nyílik valamilyen módon részt venni Isten munkájában. Eddig ezt gyakran elmulasztották. Nem fektettek le, s nem hajtottak végre világos terveket, melyek mindenki tehetségét tevékeny szolgálatba fogták volna. Kevesen értik meg, mit veszítettünk emiatt.

Isten ügyének vezetői, előrelátó hadvezérekként, dolgozzanak ki terveket az arcvonal teljes hosszában. Különösen vegyék tekintetbe azt a tevékenységet, melyet a gyülekezet tagjai űzhetnek barátaik és szomszédjaik érdekében. Isten munkája a földön soha be nem fejeződhet, míg a gyülekezeteinket képező férfiak és nők a munkához nem sereglenek, s nem egyesítik erőfeszítéseiket a lelkipásztorokéval és a gyülekezet tisztviselőivel.

A bűnösök megmentése odaadó személyes igyekezetet kíván. Nekünk kell eljuttatnunk hozzájuk ez élet igéjét, nem pedig várnunk, hogy ők jöjjenek hozzánk. Bárcsak oly szavakat tudnék szólni, melyek szorgos tettekre ráznák föl a férfiakat és nőket! Igen rövid a rendelkezésünkre álló idő. Az örökkévaló világ közvetlen mezsgyéjén állunk. Nincs vesztegetni való időnk. Minden perc aranyat ér, s túl értékes, hogy a magunk szolgálatára szenteljük. Ki fogja komolyan, buzgón keresni Istent? Ki fog tőle erőt •és kegyességet venni, hogy a lélekmentésben hű munkása legyen?

Minden gyülekezetben akad tehetség, melyet a megfelelő módszerrel fejleszteni tudunk, hogy jelentős segítséggé váljon a munkában. Gyülekezeteink fölépítéséhez most bölcs munkások gondos tetteire van szükség; fölismerni, és fejleszteni a gyülekezetben a képességeket, tehetségeket, melyeket a Mester szolgálatára nevelhetünk. Jól szervezett munkatervvel kell rendelkezni a munkások összes kis és népes gyülekezetünkbe való szétküldésére, hogy megtanítsák a tagokat a munkára, melyet végezniük kell a gyülekezet fölépítése, és a hitetlenek érdekében. Nevelésre és tanításra van most szükségük azoknak, akiknek a gyülekezetek látogatása a föladata, s a lélekmentés gyakorlati módszereire tanítani a testvéreket.

A világ összes igehirdetése sem készteti az embereket, hogy mélyen átérezzék a körülöttük pusztuló lelkek szükségletét. A férfiakban és nőkben semmi sem kelti föl annyira az önfeláldozó lelkesedést, mintha új területekre küldjük őket, hogy a sötétben levőkért fáradozzanak. Képesítsetek munkásokat, hogy kimenjenek az útkereszteződésekre és a sövények mellékére. Bölcs kertészekre van szükség, akik máshová ültetik a fákat, s előnyös helyzetet teremtenek a növekedéshez. Isten népének kifejezetten kötelessége elmenni a túlnan fekvő területekre. Állítsunk munkába embereket, hogy új területeket törjenek föl. Alapítsák meg az áldásos hatás új gócpontjait, ahol erre lehetőség nyílik. Toborozzatok igaz hittérítő lelkesedéssel telt munkásokat, hadd menjenek, s tükrözzék szét a világosságot és tudást, közel, s távol. Hadd vigyék el az egészségügyi megújulás élő elveit olyan helyekre, ahol az elvek nagyrészt ismeretlenek.

Buzdítsunk egyszerű embereket, hogy lássanak Isten munkájához. Tevékenykedve értékes tapasztalatokra fognak szert tenni. Nagy a munkáshiány, ezért mindenkire szükség van. Ahelyett, hogy kedvét szegnénk azoknak, akik az Urat próbálják szolgálni, bátorítsunk sokkal több munkást, hogy a munka mezejére lépjenek.

Aki kapcsolatban áll Istennel, bőven talál munkát, melyet Istenért végezhet. Akik a Mester lelkületével törnek előre, és igyekeznek az igazsággal elérni a lelkeket, nem fogják egyhangú, unalmas kínlódásnak találni a lelkek Krisztushoz vonzását. Isten intézőinek feladatkörét bízták rájuk, s mikor Isten szolgálatára adják át magukat, egyre jobban életre kelnek. Örömteli munka megnyitni mások előtt a Szentírást!

Képezzünk ki fiatal férfiakat és nőket, hogy lakhelyükön és máshol is munkálkodjanak. Mindenki tökélje el szívében és értelmében, hogy okosan végzi a jelen föladatát, képesítve magukat azt tenni, amire a legtöbb tehetségük van.

Képezzünk ki sok ifjút, akik otthon kellő nevelésben részesültek, s buzdítsuk őket, hogy jól átgondolt és megbízható munkával bontsák ki az igazság lobogóját új területeken. Ha összefognak városi lelkészeinkkel és a tapasztalt munkásokkal, a legjobb képesítésre tesznek szert. Isteni irányítás alatt tevékenykedve, s tapasztaltabb munkatársaik imájától támogatva, jó és megfontolt munkát végezhetnek. Amikor együtt dolgoznak az idősebb munkásokkal, ifjú erejüket a lehető legjobb területen használva föl, mennyei angyalok fogják kísérni őket. S mint Isten munkatársainak, kiváltságuk énekelni, imádkozni, hinni, és bátran, szabadon tevékenykedni. A biztosság és bizalom, amit a mennyei lények jelenléte hoz nekik és munkatársaiknak, imára, dicséretre és az igaz hit egyszerűségére, őszinte odaadására vezeti őket.

Ne halogassuk e jól tervezett erőfeszítést a gyülekezet tagjainak nevelésére. A városi tevékenységre válasszunk ki olyan tagokat, akik teljesen odaszentelik magukat, s megértik a munka szentségét és fontosságát. Ne küldjetek olyanokat, akik nem felelnek meg a követelményeknek. Azok kellenek ide, akik föllendítik a kereszt diadalát, kiket nem csüggesztenek el a csüggesztő körülmények és nélkülözések. Akikben elég lelkesedés, eltökéltség és hit él, azok nélkülözhetetlenek a lélekmentésben. S akik személyesen nem vesznek részt a munkában, azoknak azt mondom, hogy ne hátráltassátok a munkára készeket! Inkább bátorítsátok és támogassátok őket.

A kiképzésnek ezt a tevékenységét kísérje az Úr komoly keresése, hogy Szentlelke adományában részesítsen minket. Értessük meg ezt azokkal, akik a Mester szolgálatára szentelik magukat. A világ figyeli viselkedésünket. Minden tettet megvizsgálnak, kiértékelnek. Műveljük szorgalmasan a keresztény erényeket, hogy az igazságot valló keresztények viselkedésükkel tanúsíthassák is az igazságot, amint az Jézusban él, hogy példaképek lehessenek, s ellenségeik se mondhassanak róluk rosszat, anélkül, hogy hazudniuk ne kellene. Isten nagyobb istenfélelemre, életszentségre, tisztaságra szólít föl, mely összecsengjen az általunk vallott fölemelő, megszentelő elvekkel. A Krisztusért fáradozók legyenek olyanok, hogy a hitetlenek, látva szent magaviseletüket, megfontolt beszédüket, ellenállhatatlanul vonzódjanak az ilyen gyümölcsöket termő hithez.

Tábori összejöveteleink munkáját ne emberi tervek alapján végezzük, hanem Krisztus tevékenységét követve. Vonjuk be a munkába a gyülekezeti tagokat. Isten angyalai irányítják az új területek megnyitását közel és távol, hogy gyorsan befejezhessük a világ figyelmeztetését. Isten fölhívja a hívőket, tegyenek szert gyakorlatra a lélekmentés területén – ágazzanak szét új területekre, s fáradozzanak értelmesen a mellékutak mentén élő emberekért. Akik ezt akarják tenni, azok előtt ajtók nyílnak meg.

A tábori összejöveteleken fölébresztett érdeklődés ébren tartása segítő kezeket kíván a különböző vonalakon, s ezek az alkalmak legyenek a munkások gyakorlóiskolái is. A fiatalok dolgozzanak a tapasztalt munkások mellett, akik imádkoznak velük, s türelmesen tanítják őket. Megszentelt életű nők végezzenek bibliamunkát házról-házra járva. A munkások egy része legyen könyvevangélista. Árusítsák irodalmunkat, s akinek nincs pénze, annak bőkezűen ajándékozzanak belőle.

Az igazán megtértek, fogják föl egyre értelmesebben a Bibliát, hogy a világosság és üdvösség szavait szólhassák a sötétben veszteglőkhöz, s bűneikben pusztulókhoz. Isten munkatársaiként különleges áldásokat és határozott eredményeket várhatunk el, ha minden erőnkkel igyekszünk lelkeket menteni a Sátán csapdáiból, hogy a világosság gyermekei lehessenek.

Aki az idő sürgetésének engedelmeskedve, a Mester szolgálatába lépett, vegye alaposan szemügyre munkamódszereit. Az Üdvözítő földi szolgálata idején felhasználta az utazás nagy központjai által nyújtott lehetőségeket. Utazása szüneteiben Jézus Kapernaumban tartózkodott, így Jézus városaként vált közismertté. Kapernaum nagyon alkalmas volt, hogy az Üdvözítő tevékenységének gócpontja legyen. A Damaszkuszt, Jeruzsálemet Egyiptommal és a Földközi tengerrel összekötő országút kereszteződésén épült, így az utazás nagy gócpontja volt. Számos országból haladtak itt átutazók, vagy pihentek meg útjuk során. Jézus itt érintkezett sokféle nemzetiségű, minden rendű és rangú emberrel, gazdagokkal és hatalmasokkal csak úgy, mint szegényekkel és alacsony származásúakkal. Tanításait így szertevitték más országokba, és sok családba. Így serkentette a jövendölések kutatását. A világ figyelme az üdvözítőre, és küldetésére terelődött.

Az utazás mai korában sokkal több a lehetőség, mint Izráel idején volt, hogy érintkezésbe lépjünk minden rendű és rangú emberrel, és minden nemzet képviselőjével. Az utazás gócpontjai ezerszeresen megszaporodtak. Isten csodálatosan előkészítette az utat. A nyomtatás sokféle lehetősége rendelkezésünkre áll. Sok nyelven kezünkben a Biblia és a jelen igazságot föltáró könyveink, s gyorsan eljuttathatjuk ezeket a világ minden részébe.

A kereskedelem és utazás gócpontjaiban élő keresztények előtt külön lehetőségek kínálkoznak. A nagyvárosi hívők pedig szomszédjaik körében fáradozhatnak Istenért.

A világhírű gyógyhelyeken, s az országjárás csomópontjaiban, ahol az egészség és szórakozás után vágyók ezrei tolongnak, olyan lelkészeknek és könyvevangélistáknak kellene élniük, akik föl tudják kelteni a sokaság érdeklődését. Tartsák nyitva szemüket a kínálkozó lehetőségek előtt, mutassák be a jelen üzenetét, tartsanak összejöveteleket, amikor csak lehetséges. Legyenek gyorsak, ragadják meg a lehetőségeket, szóljanak az emberekhez. A Szentlélek hatalmának kíséretében szólják keresztelő János üzenetét: „Tartsatok bűnbánatot, mert közel a mennyek országa!” Hirdessük világosan és erőteljesen Isten szavát, hogy akiknek van fülük a hallásra, meghallhassák az igazságot. Így a jelen igazság örömhírét azok elé tárhatjuk, akik azt nem ismerik. Sokan elfogadják, s magukkal viszik otthonukba, a világ minden részébe.

Át kell adnunk Isten utolsó figyelmeztetését az embereknek. Milyen komolyan kell hát tanulmányoznunk a Bibliát, mily lelkesedéssel terjesztenünk a világosságot. Aki befogadta az isteni fölvilágosodást, igyekezzék továbbadni azt. A munkások járjanak házról-házra, nyissák meg a Bibliát az emberek előtt, terjesszék könyveinket, szóljanak a világosságról, mely áldást hozott lelkükbe. Terjesszék kiadványainkat értelmesen a vonatokon, az utcán, a nagy tengerjáró hajókon, s a posta igénybevételével.

Nehéz munka vár ránk, s az igazság ismerői nagy buzgósággal könyörögjenek segítségért. Szívüket töltse be Krisztus szeretete. Krisztus Lelkének kell kitöltődni rájuk, s készülődniük kell az ítélet napjára. Amint Istennek szentelik magukat az igazság hirdetésénél, meggyőző erő kíséri igyekezetüket. Ne aludjunk többé Sátán elvarázsolt földjén, hanem hajtsuk igába összes erőforrásunkat, használjunk fel minden gondviselés adta eszközt. Hirdessük az utolsó figyelmeztetést „sok népek nemzetek, nyelvek és királyok előtt,” s az ígéret a miénk: „Ímé, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”

Az Úr utasított, hogy küldjem lelkészeinket a meg nem művelt városokba, s minden módon sürgessem őket, nyissák meg az utat az igazság hirdetése előtt. Némely nagyvárosban, ahol először hangzik el az Úr második eljövetelének üzenete, kénytelenek vagyunk úgy kezdeni a munkát, mintha új területen lennénk. Meddig mellőzzük még ezeket a kopár mezőket, meg nem művelt városokat? A magvetésnek sok-sok helyen azonnal el kell kezdődnie.

Az Úr azt kívánja, hogy az a lelkület éljen szolgáiban, mely gyorsan fölfogja a lelkek értékét, gyorsan meglátja az elvégzésre váró kötelességeket, gyorsan megfelel az Úr által vállukra helyezett a föladatoknak. Olyan odaadás éljen, mely egyetlen földi érdeket se tekint elégnek, hogy elfoglalja az elvégzésre váró munka helyét, mellyel lelkeket nyerünk meg az igazság ismeretének.

Lelkészeink hirdessétek az igazságot, mely személyes munkára vezet a Krisztuson kívül élőkért. Buzdítsatok személyes munkára minden elképzelhető módon. Ne feledjétek, hogy a lelkész munkája nem csak igehirdetésből áll. Látogassa a családokat. Fontos, hogy imádkozzon velük, s megnyissa előttük a Szentírást. Aki a szószéken kívül is hűségesen tevékenykedik, tízszer olyan eredményes lesz, mint aki a szószékre korlátozza igyekezetét. Lelkészeink hordozzák félelemmel és reszketéssel a felelősségüket, várják az Úrtól a bölcsességet, és szüntelen könyörögjenek irgalmáért. Vegyék Jézusról a példát, szorgalmasan tanulmányozzák életét, s vigyék be életükbe az elveket, melyek öt indították földi szolgálata idején.

„Jöjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltet1etek, és én megnyugosztlak titeket.” Ez az Úr gyógyszere minden szellemi, testi és lelki betegségre. Ez Krisztus ajándéka azoknak, akik őszintén s igazságban keresik őt. Ő a hatalmas gyógyító. Más meghívás is követi ezt: „Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok; és nyugalmat találtok a ti lelketeknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.” (Máté 11:28–30.) Ha Krisztus igáját viseljük, ha megtanuljuk tőle a szelídség és alázat leckéjét, biztonságot és bizalmat találunk a hitben. Megtapasztaljuk, hogy Krisztus igája édes, terhe pedig könnyű.