Mikor tapasztalt munkásaink különleges erőfeszítéseket tesznek ahol közösségünk van, a környék híveinek vállán a legkomolyabb kötelesség nyugszik minden tőlük telhetőt megtenni, hogy megnyissák az utat az Úr munkája előtt. Vizsgálják meg szívüket imával, s tisztítsák meg az Úr útját – tegyenek félre minden bűnt, mely megakadályozza együttműködésüket Istennel és testvéreikkel.

Ezt nem mindig értették meg teljesen. Sátán gyakran olyan légkört teremtett, mely lehetetlenné tette, hogy a gyülekezet tagjai fölismerjék a szolgálat lehetőségeit. Gyakran megengedték az ellenségnek, hogy akkor ügyködjön rajtuk keresztül, mikor teljesen Isten munkája elősegítésére kellett volna szentelni magukat. Öntudatlanul messzire eltévelyedtek az igaz cselekedetek útjáról, a bírálgatás és hibakeresés, álszentség és büszkeség lelkületét melengetve. Kényszerítették Isten Lelkét, hogy szomorúan eltávozzék, így nagyban hátráltatták Isten hírnökeinek fáradozását.

Az Úr sokszor és sok helyen fölhívta a figyelmet erre a helytelenségre. Olykor a kárhoztató lelkületben kéjelgők bűnbánatot tartottak és megtértek. Attól kezdve Isten föl tudta használni őket nevének becsületére és dicsőségére.

A föld történelmének rendkívüli korában élünk. Nagyon rövid idő alatt óriási munkát kell elvégeznünk, s minden kereszténynek meg kell tennie a magáét a mű eltartásáért. Isten embereket hív, akik a lélekmentés munkájára akarják szentelni magukat. Mikor kezdjük megérteni, hogy Krisztus mily nagy áldozatot hozott a pusztuló világ üdvözítéséért, akkor a lelkek megmentéséért végzett hatalmas igyekezet tanúi leszünk. Ó, bárcsak minden gyülekezet fölismerné és megértené Krisztus végtelen áldozatát!

Éjjeli látomásban Isten népe hatalmas megújulási mozgalmának képe vonult et előttem. Sokan dicsőítették Istent. Betegek gyógyultak meg, s más csodák estek. A közbenjárás lelkülete nyilvánult meg, pontosan úgy, mint pünkösd nagy napja előtt. Százak és ezrek látogattak családokat, megnyitották előttük Isten szavát. A Szentlélek hatalma meggyőzte a szíveket, s a valódi megtérés lelkülete nyilvánult meg. Ajtók tárultak ki mindenfelé az igazság hirdetése előtt. Mintha mennyei áldásos hatás világította volna be a földet. Istennek igaz, és alázatos népe gazdag áldásokban részesült. A hálaadás és dicséret hangjait hallottam, s olyan megújulás látszott beköszönteni, mint amilyennek ezernyolcszáznegyvennégyben voltunk tanúi.

Néhányan mégsem akartak megtérni. Nem voltak készek Isten útját járni, s mikor fölhívások hangzottak el önkéntes adományokra, Isten ügyének fejlesztése számára, önzőn ragaszkodtak földi tulajdonaikhoz. Ezek a pénzsóvárak elkülönültek a hívő közösségtől.

Isten ítéletei már a földre érkeztek, ezért a Szentlélek irányítása alatt hirdetnünk kell a ránk bízott üzenetet. Az üzenetet gyorsan kell továbbítanunk, pontot pont után, elvet elv után. Az emberek rövidesen nagy horderejű elhatározások meghozatalára kényszerülnek. A mi kötelességünk, hogy lehetőségük nyíljon megérteni az igazságot, hogy értelmesen a helyes oldalra álljanak. Az Úr felszólítja népét, hogy addig fáradozzon lelkiismeretesen és bölcsen, míg a próbaidő tart.

A gyülekezet tagjainak többet kell házról-házra járva, bibliaórákat tartani, iratainkat terjeszteni. A keresztény jelleme csak akkor alakulhat kiegyensúlyozottá és teljessé, mikor előjognak tekinti, hogy önzetlenül munkálkodjék az igazság hirdetésében, és anyagiakkal segítse Isten ügyét. Vessünk minden víz mellé. Lelkünket Isten szeretetében tartva meg, fáradozzunk, míg a nappal tart, s használjuk Istentől kapott javainkat a soron következő föladatok végzésére. Ami munkára kezünk rátalál, végezzük hűségesen. Ami áldozatra fölhívnak, tegyük jókedvvel. Ha minden víz mellé vetünk, látni fogjuk, hogy aki bőven vet, bőven is arat.

Akik állítják, hogy ők a Krisztus gyermekei, kövessék Krisztus példáját. Enyhítsétek embertársaitok testi szükségleteit. Hálájuk ledönti a korlátokat – szívükhöz férkőzhetünk. Komolyan fontoljátok ezt meg. Gyülekezeteinknek alkalmuk nyílt Isten munkatársaként dolgozni. Ha engedelmeskedtetek volna Isten szavának, ha hozzáfogtatok volna a munkához, áldást és bátorítást nyertetek volna, s gazdag tapasztalatra tettetek volna szert. Azon kapátok volna magatokat, hogy Isten megbízottaiként buzgón javasoljátok a takarékosság, helyreállítás és mentés módszerét. Ha ez a terv haladó lenne, nem pedig ember által rögzített, kegyességről kegyességre, erőről erőre jutnátok.

Az Úr megmutatta a városainkban ránk váró munkát. A városi hívők lakóhelyük közelében fáradozzanak Istenért. Dolgozzanak csöndben, alázatosan. Amerre járnak, vigyék magukkal a menny légkörét. Ha énjüket elrejtve, mindig Krisztusra mutatnak, áldásos hatásuk érezhetővé válik.

Nem az az Úr terve, hogy az igazság magvetésének oroszlánrészét a lelkészekre hagyjuk. Akiknek nem hivatásuk a lelkészség, azok is fáradozzanak Mesterükért különböző képességük szerint. Mikor valaki fönntartás nélkül az Úr szolgálatára adja magát, olyan tapasztalatokra tesz szert, melyek képesítik, hogy sikeresen, egyre sikeresebben fáradozzék a Mesterért. Az a légkör, mely őt Krisztushoz vonzotta, segít neki, hogy másokat is Krisztushoz vonzzon. Talán sohasem teszik vállára a nyilvános előadás föladatát, ennek ellenére Istent szolgálja, s munkája bizonyítja, hogy Istentől született.

Mint a férfiak, a nők is részt vehetnek a munkában, hogy az igazság magvát oda rejtsék, ahol kifejlődhet, és nyilvánvalóvá válhat. Részt vehetnek a válság munkájában, s az Úr föl fogja használni őket. Ha átitatja őket a kötelességtudat, ha Isten befolyása alatt tevékenykednek, akkor részesülni fognak a mai helyzetben megkívánt higgadtságban. Az önfeláldozó nők által az Üdvözítő visszatükrözi arcának világosságát, s olyan erőt ad nekik, mely túlszárnyalja a férfiakét. Olyan munkát fognak végezni családjaikban, melyre a férfiak nem képesek; mely eléri a lélek legbelső kamráit. Nagy szükség van a tevékenységükre. A tapintatos és alázatos nők jó munkát végezhetnek, családok köreiben fejtegethetik az igazságot. Isten igéje, így megvilágítva, elvégzi átalakító munkáját, s egész családok megtérnek.

Fivéreim és nővéreim, fontoljátok meg terveiteket. Ragadjatok meg minden alkalmat, hogy szomszédjaitokkal és ismerőseitekkel beszélgessetek, vagy olvassatok nekik a jelen igazságot tartalmazó könyvekből. Mutassátok meg, hogy azt tartjátok legfontosabbnak, ha lelkeket nyerhettek meg, akikért Krisztus hatalmas áldozatot hozott.

A halálukon levő lelkekért végzett munka közben angyalok társaságában forogtok. Angyalok ezrei és tízezrei várják, hogy együttműködjenek a gyülekezet tagjaival az Isten által bőkezűen adott világosság továbbadásában, hogy népet készítsünk elő Krisztus jövetelére. „Ímé, itt az alkalmas idő, itt az üdvösség napja.” Minden család keresse az Urat buzgó imában. Kérjenek segítséget Isten munkájának végzéséhez.

Ne menjetek el az apróbb feladatok mellett, nagyokat keresve. Kis ügyekben sikeresek lehettek, s teljesen csődöt mondhattok a nagyokban, ami csüggedésre vezet. Ha munkára nyílik alkalom, ragadjatok meg bárhol, bármilyen munkát. Akár gazdag vagy, akár szegény, akár hatalmas, akár egyszerű, Isten tevékeny szolgálatra hív. Az fejleszti tehetségedet és készségedet, ha minden erőddel végzed a kezed ügyébe eső munkát. Attól leszel gyümölcstelen s fonnyadt, ha elhanyagolod mindennapi lehetőségeidet. Ezért akad terméketlen fa Isten kertjében.

Olvasd serényen a Szentírást, s szólj Jézusról és az igazságról a családi körben, szomszédod tűzhelye mellett és betegágyaknál. Értékes magot hinthetsz el így, mely sok nap múlva kikel és gyümölcsöt terem.

Lélekmentést kell végeznünk számos reménytelennek látszó helyen. Ragadja meg lelkünket a hittérítő buzgalma, és serkentsen olyan rétegek elérésére, akiket eddig kihagytunk terveinkből; oly módon, és olyan helyeken, ahol nem állt szándékunkban dolgozni. Az Úrnak megvan a maga terve az örömhír magvetésére. Ha az ő akarata szerint vetünk, annyira megsokszorozzuk a magot, hogy igéje ezreket ér el, akik sohasem hallottak az igazságról.

Mindenfelé lehetőségek nyílnak. Nyomuljatok be minden résbe, melyet a gondviselés megnyit. Kenjük meg szemünket szemgyógyító írral, hogy fölismerjük az alkalmakat. Isten most éber lélekmentőket szólít. Vannak módok, melyeket majd megmutat nekünk. A gondviselés-adta lehetőségeket vegyük észre, ismerjük föl.

Isten hírnökeinek megbízatása folytatni a munkát, melyet Krisztus végzett, mikor a földön járt. A hírnökök adják át magukat a szolgálat minden, Krisztus által gyakorolt válfajának. Lelkiismeretesen és őszintén szóljanak a menny kikutathatatlan gazdagságáról, hallatlan kincseiről. Legyenek betelve Szentlélekkel. Ismételjék el a menny békéről és bocsánatról szóló ajánlatát. Isten városának kapuira mutatva mondják: „Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az élet fájához és bemehessenek a kapukon a városba.”

A gyülekezeti tagok ápolják az önfeláldozás lelkületét. Minden családi körben tanítsuk az önmegtagadás leckéjét. Apák és anyák, tanítsátok meg gyermekeiteket a takarékosságra. Buzdítsátok őket, hogy takarítsák meg filléreiket lélekmentésre. Krisztus a példaképünk. Értünk lett szegény, hogy szegénysége gazdaggá tegyen minket. Azt tanította, hogy szeretetben és egységben kell összejönnünk. Fáradoznunk, amint ő fáradozott, áldozatokat hoznunk, ahogy ő hozott áldozatokat. Szeretnünk, mint Isten szereti gyermekeit.

Testvéreim, hogy Krisztusban az önmegtagadást gyakorolhassátok, álljatok készen a megtérésre. Öltözzetek egyszerűen, de ízlésesen. Ne költsetek magatokra többet, mint ami elkerülhetetlen. Legyen otthonotokban önmegtagadó persely, melybe beleteszitek a lemondás apró tetteivel megtakarított pénzt. Napról-napra világosabban értsétek meg Isten szavát, s használjatok ki minden lehetőséget, hogy terjesszétek a tudást. Ne fáradjatok bele a jótettekbe, mert hisz Isten szüntelenül árasztja rátok áldását a világnak adott mérhetetlen ajándékával. Dolgozzatok össze az Úr Jézussal, s ő megtanít szeretetének megfizethetetlen leckéire. Az idő rövid. Majd ha eljön az ideje, ha idő többé nem lesz, elnyeritek jutalmatokat.

Akik őszintén szeretik Istent, s javakkal rendelkeznek, azoknak ezt kell mondanom: Most ruházzátok be javaitokat az Úr munkájába. Most az ideje lemondó tettekkel támogatni az igehirdetők kezét, hogy pusztuló lelkeket mentsünk meg. Mikor a mennyei udvarokban találkozunk azokkal, akiknek megmentéséhez segítőkezet nyújtottunk, ugye dicső jutalom lesz?

Senki se tartsa vissza filléreit. Akiket sokkal áldott meg az Úr, gyűjtsenek romolhatatlan kincseket a mennyben. A pénz, melyet vonakodunk az Úr munkájába ruházni, el fog veszni. Nem gyűlik azon kamat a mennyei bankban.

Pál a következő szavakkal írja le azokat, akik visszatartják Istentől, ami az övé: „Akik meg akarnak gazdagodni, kísértetbe meg tőrbe és sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe és romlásba merítik. Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magokat általszegezték sok fájdalommal.” (1Timótheus 6:9,10.)

Sok mindent magába foglal, hogy minden vizek mellé vessünk. Azt jelenti, hogy ne szűnjünk meg ajándékokat és adományokat áldozni. Isten lehetőséget teremt, hogy hű szolgái, akikre javait bízta, ne nélkülözzenek, s minden jó cselekedetben bővölködhessenek. Hiszen ezt olvassuk az írásban: „Bőségesen adakozik a szegényeknek, nagylelkűsége örökké megmarad. A ki pedig magot ád a magvetőnek és kenyeret eleségül ád, megsokasítja vetésteket és megnöveli igazságtoknak gyümölcsét.” (2Korintus, 9:9,10.) A nagylelkűn, tele kézzel vetett magról az Úr gondoskodik. Aki magot ad a magvetőnek, azt is megadja, aminek segítségével együttmunkálkodhatunk a mag adományozójával.

Az Úr fölhív minden hetediknapi adventistát, hogy szenteljék magukat neki, s körülményeikhez képest mindent tegyenek meg munkájának fölkarolására. Azt kívánja, hogy bőkezű ajándékaikkal és adományaikkal fejezzék ki, hogy nagyra becsülik áldásait, és hálásak kegyelméért.

Testvéreim, összes pénzünk az Úré. Az Úr nevében szólítalak, egyesüljetek, hogy sikeresen befejezzük a vállalkozásokat, melyekbe Isten tanácsára fogtunk. Javaink visszatartásával ne tegyük nehézzé és terhessé Isten művének építését. Összefogástól való vonakodásunkkal ne szegjük kedvét a fontos kis és nagy vállalkozások fölépítésével küzdő testvéreknek. Egyesült erőnk hatékony szolgálatra alkalmas helyzetet teremtene e vállalkozásoknak. Egész népünk keljen föl, és tekintsen körül. Lássa meg, mit is tehetne. Mutassátok meg, hogy van egység és erő a hetediknapi adventistákban.

Népünk szent közelségbe kell jusson Istennel. Arra van szükségünk, hogy az ég világossága beragyogjon szívünkbe, és értelmünk kamráiba. Ha eredményesen akarjuk elvinni az üzenetet a városokba, olyan bölcsességre van szükségünk, melyet egyedül Isten adhat. Gyülekezeteink sorakozzanak föl mindenfelől. Senki se vonja vissza ígéretét, aki a keresztséggel megfogadta, hogy Isten szolgálatára és dicsőségére fog élni. Ránk vár az egész megmentésre szoruló világ. Ez a gondolat késztessen nagyobb áldozatra, és odaadóbb munkára a félreeső helyeken élőkért.

Mikor Isten szavának elveit követed, felfogásod becses lesz bármelyik gyülekezetben, bármely szervezetben. Siessetek az Úr segítségére a hatalmasok ellen. Az ellenség felhasznál minden léha szót, minden könnyelműséget és komolytalanságot, hogy megfosszon lelki erődtől. Izráel Istenének nevében erősítsétek meg magatokat a gonosz ellen. Ha megalázzátok magatokat Isten előtt, rátok bízza az utakon és sövények mellett élőkhöz szóló üzenetét, s elküld a külföldi lelki ínségesekhez is. Lámpásaitokat készítsétek elő, s őrizzétek a lángját, hogy bármerre jártok, beszédetekkel és cselekedeteitekkel a világosság drága sugarait terjesszétek.

Ha az Úr szolgálatára adjuk magunkat, megtanít, a teendőnkre. Ha szoros kapcsolatba lépünk vele, akkor együttműködik velünk. Énünk és önző érdekünk ne kössön le annyira, hogy elfeledkezzünk azokról, akik a keresztény tapasztalatok létráján fölfelé kapaszkodva, segítségünkre szorulnak. Álljunk készen, hogy latba vessük Isten-adta képességeinket; hogy az Ő szavát szóljuk alkalmatos, és alkalmatlan időben; olyan szavakat, melyek segítenek, és áldást fakasztanak.

Testvéreim, vegyük figyelembe a keleti városok szükségleteit. Hát nem tudjuk, hogy figyelmeztetnünk kell őket Krisztus közeli eljövetelére? Csodálatos és nagyszerű a munka, melyet végeznünk kell. Egész világ vár megmentésre. Lelkekért kell fáradoznunk a keleti városokban , ahol először hirdetik Krisztus eljövetelének üzenetét. Ki ajánlkozik a lélekmentés e területére? Népünk között százával vannak, akiknek a munka mezején kellene lenniük, de keveset, vagy semmit sem tesznek az üzenet terjesztéséért. Akiknek minden előnyük megvan az igazság ismeretében, akik oktatásban részesültek, sort sor után, elvet elv után, súlyos felelősséget viselnek azokért, akik sohasem hallottak az utolsó evangéliumi örömüzenetről.

Ha most, az alkalmas időben, a gyülekezet tagjai alázatosan Isten elé járulnak, ha kivetnek szívükből minden helytelenséget, s minden egyes lépésnél tőle kérnek tanácsot, az Úr kinyilatkoztatja magát nekik, s bátorságot önt szívükbe. Majd ha a gyülekezet tagjai hűségesen megteszik a rájuk eső részt, az Úr vezetni és irányítani fogja választott lelkipásztorait, s megerősíti őket fontos munkájukban. Egyesüljünk mindnyájan sok imával, emeljük kezünket az égre, s vonjunk ragyogó sugarakat a szenthelyről.

A vég közel. Lopva, észrevétlenül surran, hangtalan közeledik az éjszakában, akár a tolvaj. Bárcsak az Úr megadná, hogy ne aludjunk többé, mint mások, hanem józanon virrasszunk. Az igazság nemsokára dicsőségesen diadalmaskodik, s aki azt választja, hogy Isten munkatársa legyen, mind vele fog diadalt ülni. Az idő rövid, hamar eljön az éj, amikor senki sem munkálkodhatik. A jelen igazság fényének örvendezők most siessenek, hogy hirdessék az igazságot. Az Úr megkérdi: „Kit küldjek el?” Akik áldozatot kívánnak hozni az igazságért, feleljenek: „Ímhol vagyok én, küldj el engem.”

A felelősség hordozói ne feledjék, hogy az irányítás a Szentlélek előjoga. Az Úr az, aki vezet. Ne igyekezzünk a mi elképzeléseink szerint formálni azokat, akikért fáradozunk, hanem hagyjuk az Úrra az alakítást. Az Úr nem emberi mintát követ. Az ő elgondolása, az ő Lelke szerint munkálkodik. Az ember kötelessége azt tárni föl a világ előtt, amit Krisztus helyezett szívébe. Az ő kegyelme által lesz valaki az isteni természet részesévé, s menekül el a romlottság elől, mely a bűnös kívánság által uralkodik a világon. Aki befogadja Krisztust, annak magasztosabb az ereje, megerősödik, megnemesedik, s Isten szolgálatára alkalmassá válik.

A világ sok tanult embere olyan magasabb műveltségre tett szert, mely nem tudja megérinteni az emberek szívét. Tudásuk bonyolult. Magasra szárnyal, de semmin sem alapul. A legértelmesebb ember azt az egyszerű igazságot kívánja, amilyet Krisztus nyújtott az embereknek, mikor a földön járt. Azt az igazságot, melyről kijelentette, hogy az lélek és élet. Szavai olyanok, mint az élet fájának levelei. A világnak ma a Krisztus példája fényére van szüksége, mely krisztusszerű férfiak és nők életében tükröződik. Az az igazság melletti legerősebb gondolkodás, melyen Krisztus uralkodik; nemesít és tisztít meg a Szentlélek által.

Krisztus adta megbízását: „Menjetek el az egész világra.” Mindenkinek meg kell hallania a figyelmeztetés üzenetét. A legértékesebb jutalmat állította a keresztény versenyfutásban résztvevők elé. Aki türelmesen fut, elnyeri a dicsőség hervadhatatlan koronáját.

Ápoljátok a békességet, s ajánljátok föl lelketeket a hű Teremtő-nek. Ö meg fogja tartani, amit rábíztatok. Nem Istennek tetsző, ha könnyeinkkel és panaszainkkal rakjuk tele oltárát. Van elég ok, már eddig is, amiért dicsérnetek kell, még ha többé egy lelket sem láttok megtérni. Ám a munka csak akkor fog jól haladni, ha előretörtök, s nem igyekeztek mindent a ti elképzelésetek szerint alakítani. Krisztus békéje uralkodjék szíveteken, s legyetek hálásak. Hadd legyen az Úrnak elég helye a munkára. Ne álljátok el az Úr útját. Ha hagyjuk, tud és akar is dolgozni.

Fektessünk le átfogó terveket, de legyünk nagyon elővigyázatosak, hogy a mű összes ága összhangban egyesüljön az összes többi ágazattal, tökéletes egységet alkotva.