A kéziratot 1909 május 30-án olvasták föl a világtanács küldöttei előtt Washingtonban.

Isten azt akarja, hogy népe értelmes legyen. Azt rendelte, hogy értekezleteinkre választott küldöttek jöjjenek össze. Ezek az emberek kipróbáltak, beváltak és megbízhatók legyenek. Az értekezletek küldötteinek kiválasztása fontos ügy, ők fektetik le a mű fejlesztésének terveit, ezért értelmes emberek legyenek, akik látják az összefüggést az ok és az okozat között.

„Leüle Mózes törvényt tenni a népnek; a nép pedig áll Mózes előtt reggeltől estig. S a mikor látja vala Mózes ipa mind azt, a mit ő a néppel cselekedék, monda: Mi dolog az, amit te a néppel cselekszel; miért ülsz te egymagad, mind az egész nép pedig előtted áll reggeltől estig? És monda Mózes az ő ipának: Mert a nép Isten akaratát tudakolni jön hozzám. Ha ügyök-bajok van. én hozzám jőnek és törvényt teszek az ember között és felebarátja között és tudtára adom az Isten végezéseit és törvényeit. Mózes ipa pedig monda néki: Nem jó az, a mit cselekszel. Felettébb kifáradsz te is, ez a nép is, a mely veled van; mert erőd felett való dolog ez, nem végezheted azt egymagad. Most azért hallgass szavamra, tanácsot adok néked és az Isten veled lesz. Te légy a nép szószólója Isten előtt, és te vidd az ügyeket Isten eleibe. És tanítsd őket a rendeletekre és törvényekre és add tudtokra az utat, a melyen járniok kell és a tenni valót, a melyet tenniök kell. És szemelj ki magad az egész nép közül derék, istenfélő férfiakat, igazságos férfiakat, akik gyűlölik a haszonlesést és tedd közöttük elöljárókká, ezredesekké, századosokká, ötvenedesekké és tizedesekké. Ezek tegyenek ítéletet a népnek minden időben, úgy hogy minden nagyobb ügyet elődbe hozzanak, minden csekélyebb dologban pedig ők ítéljenek; így könnyítve lesz rajtad, ha azt veled együtt hordozzák.

Ha ezt cselekszed és az Isten is parancsolja néked: megállhatsz és az egész nép is helyére jut békességben.

És hallgata Mózes az ő ipa szavára és mindazt megtevé, amit mondott vala. És választa Mózes az egész Izráelből derék férfiakat és a nép fejeivé tevé őket, ezredesekké, századosokká, ötvenedesekké, és tizedesekké. És ítélik a népet minden időben; a nehéz dolgokat Mózes elé viszik, minden kisebb dologban pedig ők ítélnek.” (2Mózes 18:13–26)

Apostolok cselekedete első fejezetében is utasításokat találunk azok választására, akik a gyülekezetben a felelősséget hordozzák. Júdás árulása rést hagyott az apostolok soraiban, így szükségessé vált, hogy helyére mást válasszanak. Erről mondja Péter:

„Szükség azért, hogy a férfiak közül, akik velünk együtt jártak minden időben, míg az Úr Jézus közöttünk járt-kelt a János keresztségétől kezdve mind a mai napig, melyen fölviteték tőlünk, azok közül egy az ő feltámadásának bizonysága legyen mivelünk egyetemben. Allatának azért elő kettőt, Józsefet, ki hivatik Barnabásnak, kinek mellékneve Justus vala, és Mátyást. És imádkozván, mondának: Te, Uram, ki mindeneknek szívét ismered, mutasd meg a kettő közül egyiket, a kit kiválasztottál, hogy elnyelje az osztályrészét e szolgálatnak és apostolságnak, melytől eltévelyedék Júdás, hogy az ő helyére jusson. Sorsot vetének azért reájok, és esék a sors Mátyásra, és a tizenegy apostol közé számláltaték.” (Cselekedetek 1:21–26)

A szövegekből tudhatjuk, hogy az Úr bizonyos állások betöltésére bizonyos embereket tartogat. Isten megtanítja népét meggondoltan és bölcsen olyanokat választani, akik nem árulják el a szent bizalmat. Ha Krisztus idején a hívőknek megfontoltan kellett személyeket a felelős állásokra kiválasztaniuk, akkor nekünk is bizonyára nagy körültekintéssel kell cselekednünk. Isten elé kell vinnünk minden ügyet, s buzgó imával kérnünk, hogy ő válasszon.

A menny Ura tapasztalt embereket választ ügye felelősségének hordozására. E férfiak különleges befolyással kell bírjanak. Ha mindenkinek megadjuk ezt a kiválasztottakra ruházott hatalmat, akkor megálljt kell kiáltsunk. Akiket Isten munkájában terhek viselésére választunk, ne legyenek meggondolatlanok, elbizakodottak vagy önzők. Példájuk vagy tekintélyük sose erősítse a gonoszt. Az Úr sosem engedte meg, hogy közönségeset hozzanak munkájába, eltávolítva a szentséget, melynek azt mindenkor körül kell venni. Isten munkájának egyre szentebbé kell válni népünk szemében. Mindenképp növelnünk kell az igazság magasztos jellegét. Akiket intézményeinkben Isten műve őrizőivé tettünk, azoknak mindig Isten akaratát és útját kell a főhelyre tenni. Az egész munka jóléte azok hűségétől függ, akiket megbíztunk, hogy a gyülekezetekben Isten akaratát teljesítsék.

Olyanokat helyezzünk vezető állásba, akik növekvő lelki életet, Krisztus jellemének növekvő megtapasztalását érték el, nem az én, hanem Isten dolgaiban. Minél többet tudnak Krisztusról, annál hűségesebben képviseljék őt a világ előtt. Hallgassanak Krisztus hangjára s engedelmeskedjenek szavának.

„Ekkor elkezdé szemökre hányni ama városoknak, melyekben legtöbb csodái lőnek, hogy nem tértek meg: Jaj néked Korazin! Jaj néked Bethsaida! Mert ha Tirusban és Sidonban történnek vala azok a csodák, melyek bennetek lőnek, rég megtértek volna gyászruhában és hamuban. De mondom néktek: Tirusnak és Sidonnak könnyebb dolga lesz az ítélet napján, hogynem néktek.

Te is Kapernaum, aki az égig felmagasztaltattál, a pokolig fogsz megaláztatni; mert ha Sodomában történnek vala azok a csodák, melyek te benned lőnek, mind e mai napig megmaradt volna. De mondom néktek, hogy Sodoma földének könnyebb dolga lesz az ítélet napján, hogynem néked.

Abban az időben szólván Jézus, monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és az értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted. Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted. Mindent nékem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és a kinek a Fiú akarja megjelenteni.

Jöjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.” (Máté 11:20–30.)

Szelídnek, alázatosnak és gyöngédszívűnek lenni mindig biztonságos, ugyanakkor ragaszkodjunk sziklaszilárdan Krisztus tanításaihoz; kövessük szigorúan utasításait; szót se tévesszünk szem elől. Az igazság örökre megmarad. Ne vessük bizalmunkat semmi hazugságba, semmi színlelésbe. Akik ezt teszik, rájönnek, hogy elvesztették örök életüket. Egyengessük el lábunk előtt az ösvényt, nehogy a sánta letévedjen róla. Ha a sánták letérnek a biztos ösvényről, azok felelősek, akik félrevezették őket. Semmibe veszik annak tanácsát, kinek szava örök élet, mert az ámítás a hazugság atyjától származik.

Szavam van mindenkihez, aki azt hiszi, hogy ha Battle Creeken nyert neveltetést, biztonságban van. Az Úr megsemmisítette két legnagyobb battle creeki intézményünket, s figyelmeztetést figyelmeztetés után küldött, amint Bethesdát és Kapemaumot figyelmeztette. Szenteljünk figyelmet minden szónak, mely Isten szájából származik. Nem térhetünk el Krisztus szavától anélkül, hogy ne vétkeznénk. Az Üdvözítő sürgeti a tévelygőket, hogy tartsanak bűnbánatot. Akik megalázzák szívüket, s bevallják bűneiket, bocsánatot nyernek. Az Úr megbocsátja vétkeiket. De aki azt gondolja, hogy gyöngeséget árulna el, ha bevallaná bűneit, nem nyer bűnbocsánatot. Nem tekinti Krisztust megmentőjének, hanem folytatja vétkét, botlást botlásra halmoz, bűnt bűnhöz fűz. Mit tesz az ilyen, amikor könyveket nyitnak meg, s mindenkit a könyvekben írtak szerint ítélnek meg!

Tanulmányozzuk gondosan Jelenések ötödik fejezetét. Igen fontos ez azok számára, akik az utolsó időkben Isten munkájában vesznek részt. Vannak, akik tévelyegnek, nem veszik eszükbe, hogy mi vár a földre. Félelmesen tévednek, akik hagyták, hogy értelmük elködösüljön, s nem tudják, mi a bűnük. Ha határozottan meg nem változnak, híjával találtatnak, amikor Isten kihirdeti ítéletét az emberek gyermekei fölött. Áthágták a törvényt, megtörték az örök szövetséget, s cselekedetük szerint jutalmazzák majd őket.

„Azután látám, mikor a hatodik pecsétet felnyitotta, és ímé nagy földindulás lőn, és a nap feketévé lőn mint a szőrzsák, és a hold egészen olyan lőn, mint a vér; És az ég csillagai a földre hullának, miképen a fügefa hullatja éretlen gyümölcseit, mikor nagy szél rázza. És az ég eltakarodék, mint mikor a papírtekercset összegöngyölítik; és minden hegy és sziget helyéből elmozdíttaték. És a földnek királyai és a fejedelmek és a gazdagok és a vezérek és a hatalmasak, és minden szolga és minden szabad, elrejték magokat a barlangokba és a hegyeknek kőszikláiba; és mondának a hegyeknek és a kőszikláknak: Essetek mi reánk és rejtsetek el minket annak színe elől, a ki a királyiszékben ül, és a Bárány haragjától: Mert e1jött az ő haragjának ama nagy napja; és ki állhat meg?” (Jelenések 6:12–17.)

„Azután látám, és ímé egy nagy sokaság, a melyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és ágazatból, népből és nyelvből; és a királyiszék előtt és a Bárány előtt állnak, fehér ruhákba öltözve, és az ő kezükben pálmaágak; és kiáltanak nagy szóval, mondván: Az idvesség a mi Istenünké, a ki a királyiszékben ül, és a Bárányé! Ezek azok, a kik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében. Ezért vannak az Isten királyiszéke előtt, és szolgálnak neki éjjel és nappal az ő templomában; és a ki a királyiszékben ül, kiterjeszti sátorát felettök. Nem éheznek többé, sem nem szomjúhoznak többé; sem a nap nem tűz rájok, sem semmi hőség: Mert a Bárány, a ki a királyiszéknek közepette van, legelteti őket, és a vizeknek élő forrásaira viszi őket; és eltöröl Isten az ő szemükről minden könnyet.” (Jelenések 7:9–17)

A két szöveg két csoportot állít elénk. Az egyik hagyta, hogy félrevezessék, s azok mellé állt, akikkel az Úr vitába száll. Félremagyarázták a hozzájuk küldött üzeneteket, s az önhittség ruháiba öltöztek. Előttük a bún nem volt gonosz. Igazságként hamisságot tanítottak, és sokakat félrevezettek.

Most ügyeljünk magunkra. Figyelmeztetések hangzottak el. Nem látjuk Krisztus jövendöléseinek beteljesedését, melyeket Lukács 21. fejezete ír le? Hányan tanulmányozzák Krisztus szavait? Hányan csalják meg lelküket s fosztják meg magukat az áldásoktól, melyeket, ha hinnének és engedelmeskednének, biztosítanának maguknak? A próbaidő még tart, s előjogunk, hogy megragadjuk az evangélium örömüzenete által elénk tárta reménységet. Tartsunk bűnbánatot, térjünk meg, hagyjuk el bűneinket, hogy eltörölhessék azokat. „Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak. De vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak, részegségnek és ez élet gondjai miatt, és váratlanul reátok ne jöjjön az a nap: Mert mintegy tőr, úgy lep meg mindeneket, a kik az egész föld színén lakoznak. Vigyázzatok azért minden időben, kérvén, hogy méltóvá tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, a mik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt!” (Lukács 21:33–36)

Elmegyünk-e Krisztus figyelmeztetései mellett, anélkül, hogy figyelembe vennénk azokat? Lássunk szorgalmasan a bűnbánathoz, míg hallatszik a könyörület kegyelmes szava,

„Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok. Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jő el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön. Azért legyetek készen ti is; mert a mely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia. Kicsoda hát a hű és bölcs szolga, a kit az ő ura gondviselővé tőn az ő házanépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt? Boldog az a szolga, a kit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál. Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselővé teszi öt Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt; És az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene: Megjő annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és amely órában nem gondolja, és ketté vágatja őt, és a képmutatók sorsára jutatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.” (Máté 24:42–51)