Mielőtt Ausztráliát magam mögött hagytam s mióta hazaérkeztem, utasításokat kaptam, hogy Amerikában nagy munka vár ránk. Akik részt vettek a kezdet tevékenységében, sorra meghalnak. Úttörőink közül alig néhányan maradtak meg. A súlyos terhek, melyeket hosszú tapasztalattal rendelkező férfiak hordoztak, most fiatalabb emberek vállára kerülnek.

A felelősségnek olyan munkásokra való átruházása, kiknek tapasztalata többé-kevésbé korlátozott, veszélyekkel jár, melyeket el kell kerülnünk. A világ tele van elsőbbségért folyó küzdelemmel. A levegő, amit beszívunk, fertőzött a munkatársaktól való elhúzódás bomlasztó lelkületétől. Egyesek előtt a rendre való bármilyen törekvés veszélyesnek tűnik. Az egyéni szabadság korlátozásának tartják, melytől úgy kell tartanunk, mint a pápaságtól. Ezek a megtévesztett lelkek erénynek tekintik, ha azzal dicsekedhetnek, hogy szabadon gondolkodnak, s másokra való tekintet nélkül cselekednek. Kijelentik, hogy ők senkire sem hallgatnak, senkinek sem tartoznak számadással. Az Úr közölte velem, hogy Sátán rendkívüli erőfeszítése meggyőzi az embereket, hogy Istennek tetsző, ha a maguk útját választják, tekintet nélkül testvéreik tanácsára.

Nagy veszedelmet jelent ez munkánk jólétére. Haladjunk körültekintőn, okosan, az istenfélő tanácsadók ítéletével, mert biztonságunk s erőnk csakis ebben nyugszik. Isten másképp nem dolgozhat velünk, általunk, értünk.

Ó, mint örvendene a Sátán, ha erőlködése sikerrel járna. Ha befurakodhatna e nép közé, s szétzülleszthetné a munkát, mikor a megalapozott szervezet föltétlen szükséges. Ez lesz a legnagyobb erő, mely kizárja a hamis kiállásokat s megcáfolja az Isten igéje által jóvá nem hagyott követeléseket. Tartsuk szorosan a gyeplőt, hogy ne hulljon szét a szervezet, melyet bölcs, gondos munkával építettek föl. Nem szabad most szabadkezet adni a rendzavaró elemeknek, akik meg szeretnék kaparintani a mű vezetését.

Néhányan fölvetették a gondolatot, hogy mivel közeledünk az idők végéhez, Isten minden gyermeke bármiféle vallásos szervezettől függetlenül fog munkálkodni. Holott az Úr utasított engem, hogy ebben a munkában olyan nincs, hogy mindenki független legyen. Az ég csillagai mind törvényeknek engedelmeskednek, egyik kihat a másikra, hogy teljesítse Isten akaratát. Kölcsönösen engedelmeskednek a mozgásukat igazgató törvényeknek. Népének egyszerre kell húzni, hogy az Úr munkája egységesen és szilárdan haladhasson.

Akik állítják, hogy keresztények, de neki-neki rugaszkodva, rendszertelenül húzzák az igát, azokat erős, de betöretlen lovakhoz hasonlíthatjuk. Mikor az egyik húz, a másik visszaránt, s a kocsis biztatására az egyik előre szökellne, míg a másik mozdulatlanul áll. Ha korunk nagy és fontos munkájában az emberek nem lépnek egyszerre, akkor beáll a fejetlenség. Nem jó jel, ha valaki nem hajlandó egyesülni testvéreivel, s jobban szeret a maga szakállára cselekedni. A munkások avassák bizalmukba testvéreiket, akik rámutathatnak a helyes elvektől való minden eltávolodásra. A Krisztus igáját viselők nem lehetnek széthúzók – együtt kell húzzanak Krisztussal.

Némely munkás Isten-adta erejével húz ugyan, de nem tanulta meg, hogy ne egyedül húzza az igát. Ahelyett, hogy elkülönítenék magukat, húzzanak összhangban munkástestvéreikkel. Ha nem ezt teszik, igyekezetük alkalmatlan időben s helytelen irányba történik. Gyakran az ellen dolgoznak, amit Isten tenne, s igyekezetük rosszabb, mintha semmit sem tennének.

Másfelől Isten népének vezetői őrizkedjenek, hogy kárhoztassák egyes munkások módszereit, akiket Isten vezet olyan különleges munka végzésében, melyre csak kevesen alkalmasak. A vezetők ne bírálják elhamarkodottan azokat a mozgalmakat, melyek nincsenek tökéletes összhangban az ő módszereikkel. Sose képzeljék, hogy minden terv az ő egyéniségüket kell tükrözze, mert Isten ügyét hátráltatják, ha bizalmatlanok valamely testvér iránt, aki az Isten rendelte módon különleges munkát végez alázatosan és lobogó lelkesedéssel.

Isten föl tud, és föl is használ olyanokat, akik nem nyertek magas képzettséget az emberek iskoláiban. Ha kételkedünk ebben, hitetlenségünket bizonyítjuk, annak mindenható voltát korlátozzuk, akinek semmi sem lehetetlen. De jó is lenne, ha kevesebbet látnánk: ebből az indokolatlan, bizonytalankodó óvatosságból, mely parlagon hagyja heverni a gyülekezet számottevő erejét, annyira elzárja az utat, hogy némelyeket a Szentlélek nem tud fölhasználni. Tétlenségre ítél olyanokat, akik pedig készek s égnek a vágytól, hogy tevékenykedjenek a Krisztus által megadott irányban. Sokakat visszariaszt ez a munkába állástól, pedig hatékony munkatárssá válnának, ha méltányos jóhiszeműséggel bánnának velük.

A kerék a keréken belül, s a kerekekkel összefüggő lények bonyolultnak és érthetetlennek tűntek a próféta előtt. De a kerekek között a végtelen bölcsesség kezét látjuk, s az eredmény a működés tökéletes rendje. Minden kerék, melyet Isten keze irányít, tökéletes összhangban fordul a többi kerékkel. Megmondták nekem, hogy az emberek hajlamosak túl nagy hatalomra vágyni, ők igyekeznek vezetni a munkát. Istent, a mindenható munkást, kihagyják terveikből és módszereikből. Nem hagynak mindent őrá a mű terjesztésével kapcsolatban. Pillanatra se képzelje senki, hogy igazgatni képes azokat a dolgokat, melyek a mindenható VAGYOK ügyei. Isten gondviselése egyengeti az utat, hogy az emberi megbízottak végezzék a munkát. Álljon hát mindenki kötelessége őrhelyére, tegye meg a ráeső részt, s ne feledje, hogy Isten a tanító.

Az Úr utasított, hogy senki se rendelje alá ítélőképességét más embernek. Sose tekintsünk egy ember, vagy embercsoport értelmét elég bölcsnek és hatalmasnak a munka irányítására s arra, hogy előírja, vagy előírják, hogy milyen elgondolást kell követnünk. De amikor a Világtanácsban a mű minden területéről összegyűlt testvérek döntést hoznak, akkor ne ragaszkodjunk csökönyösen egyéni függetlenségünkhöz, ítélőképességünkhöz, hanem adjuk föl. A munkás sose tekintse erénynek a makacsul független állásponthoz való ragaszkodást, a testület határozatával ellentétben.

Időnként, amikor a Világtanács nevében, a munkánk általános irányításával megbízottak kis csoportja oktalan terveket igyekezett nyélbeütni, s Isten munkáját korlátok közé szorítani, azt mondtam, hogy a kis csoport képviselte világtanács hangját nem tekinthetjük többé Isten hangjának. De ezzel nem azt mondtam, hogy ne tiszteljük a világtanács határozatait, amikor az az annak rendje és módja szerint kijelölt, a mű minden ágát képviselő emberekből áll. Isten rendelése, hogy amikor a világ minden részéből összegyűlt képviselők a világtanácsban összejönnek, akkor tekintéllyel legyenek fölruházva. Néhányan azon tévedés elkövetésének veszedelmében forognak, hogy egyetlen ember vagy kis embercsoport értelmének és ítélőképességének a hatalom és befolyás azt a teljes mértékét tulajdonítják, amit Isten egyházára ruházott, mikor az arra a célra összejött világtanácsban Isten munkájának jólétét és fejlődését tervezik.

Mikor ezt az Isten által gyülekezetére ruházott hatalmat egy embernek tulajdonítják, s tekintéllyel ruházzák föl, hogy mások helyett ítéljen, akkor megváltoztatták a helyes bibliai elvet. Sátán ezen ember értelmére ravasz, s olykor csaknem elviselhetetlen nyomást gyakorolna, mert azt remélné, hogy az illető értelmén át sokakra hathat. Bízzuk a gyülekezet legmagasabb szervezett tekintélyére, amit egyetlen emberre vagy kis csoportra vagyunk hajlamosak ráruházni.